Tolnai Népújság, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-02 / 281. szám

2017. DECEMBER 2., SZOMBAT INTERJÚ 0 Vidéken élni, földet művelni nem csak gazdasági kérdés Az embert látni és láttatni A materiális intézkedések az emberek minőségibb éle­tét hivatottak szolgálni, jö­vőre emelkedik a nyugdíj, az oktatási terület átszervezé­sének első eredményei már érzékelhetők - ezekről, va­lamint az álhírekről is be­szélt lapunknak adott inter­jújában Balog Zoltán, az em­beri erőforrások minisztere. Szakács Árpád szerkesztoseg@mediaworks.hu- Az elmúlt napokban jelentet­te be, hogy 2018-ban 3 száza­lékkal emelkednek a nyugdí­jak. Tartható lesz ez az eme­lés?- Amikor a baloldaltól 2010- ben átvettük a kormányzást, a csődközeli gazdasági hely­zet ellenére azt ígértük meg a nyugdíjasoknak, hogy onnan­tól fogva garantáljuk a nyug­díjak értékállóságát. Ez any­­nyit jelent, hogy a nyugdíja­sok az áremelkedésektől füg­getlenül minden évben meg tudják vásárolni azokat a dol­gokat, amiket szoktak. Az ígé­retünket be is váltottuk, sőt, mondhatom azt is, hogy túl­teljesítettük, hiszen a nyug­díjak vásárlóereje az elmúlt években közel 10 százalék­kal nőtt. Jövőre 3 százalékos inflációval számolunk, így a nyugdíjemelés is 3 százalékos lesz. Az emelt összegű nyug­díjat már januárban megkap­ják a nyugdíjasok. Sőt, akik 2017 előtt mentek nyugdíj­ba, azoknál 3,8 százalékos az emelés, hiszen az idei korrek­ció is beleszámít. Mi többge­nerációs országot építünk, ahol az idősek megbecsülése is a mindennapok része. Vég­re kievickéltünk a 2010-ben örökül hagyott, kilátástalan­nak tűnő gazdasági helyzet­ből. Számunkra természetes, hogy a gazdasági sikerekből a fiatalok, a családosok, a vál­lalkozók, a gazdák mellett az idősebb korosztály is része­süljön. Ezért kapnak nyugdíj­kiegészítést, Magyarország történetében először nyugdíj­prémiumot és Erzsébet-utal­­ványt. A kézzel fogható anya­gi támogatás mellett ezek a támogatások azt az egyszerű üzenetet hordozzák: köszön­jük! Köszönjük, hogy nehéz időkben is gyermeket vállal­tatok, hogy felneveltetek ben­nünket, hogy dolgoztatok ér­tünk. Ti is számíthattok ránk.- Milyen gyakran van lehető­sége a nyugdíjemeléshez ha­sonló pozitív bejelentéseket tenni?- Minden napra akadna egy-egy jó hír, egy-egy bizta­tó eredmény, egy új fejlesz­tés, egy megnyíló lehetőség. A mögöttünk lévő közel nyolc év eredményei kezdenek be­érni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumához jellemzően olyan területek tartoznak, amelyeken nehéz gyors sike­reket elérni. A három és fél évtizede tartó demográfiai lejtmenetet nem lehet egyik napról a másikra megoldani, a köznevelés átalakításának, megújításának pozitív hoza­­dékai sem látszanak azonnal, az egészségügy, a szociális ágazat, a sport hasonlóan mű­ködik. De a legtöbb területen tudtunk előrelépni. Ä sokat tá­madott egészségügy és az ok­tatás területén is, bár van még rengeteg tennivaló. Felháborí­tó volt, hogy az egészségügy­ben és a szociális területen dolgozó mintegy 190 ezer em­ber milyen keveset keresett. Miközben elvárták tőlük az áldozatos, kemény munkát, a bérük évről évre csak veszí­tett az értékéből, és az erköl­csi megbecsülés is elmaradt. Ezt a rossz gyakorlatot váltot­ta fel a kormányzásunk alatt tapasztalt béremelések sora. A rendszerváltás óta nem volt olyan széles körű és nagymér­tékű béremelés az egészség­ügyben, mint az elmúlt évek­ben: 2013-2017 között a nem­zetgazdaság egészében az or­vosoknál volt a legnagyobb fi­zetésemelés, rögtön ezután következtek az egészségügyi szakdolgozók. Sorolhatnám az egészségügyi fejlesztése­ket, a pedagógus-életpályát, a családoknak nyújtott támoga­tásokat, a rászorulókat segítő lehetőségek sorát, de ez „csak” a dolog materiális része. Az is számít, hogy milyen lelkület­­tel állunk a problémásnak, lemaradódnak mondott terü­letekhez. Nem elég ugyanis az anyagi javakat bővíteni. Mind­ezek kevesebbet érnek akkor, ha nem vagyunk képesek a materiális kormányzati dön­téseket, amelyek pénzt, sza­bályozást, törvényeket jelen­tenek, lelki, kulturális érték­ké formálni. Az embert kell látni és láttatni a megoldandó ügyek mögött.- Ha már az oktatást említet­te, a napokban több támadás érte amiatt, hogy a parlamenti felszólalásában viccnek minő­sítette a tanárhiányt. Nem érzi úgy, hogy ez egy rosszul meg­fogalmazott kijelentés volt?- Nem, ugyanis nem a ta­nárhiányt minősítettem vicc­nek, hanem azt, ahogy hoz­­záálltak az ellenzéki képvise­lők ehhez a kérdéshez. Szokás szerint egyes újságok és tele­víziók kiforgatták a szavai­mat, a lejárató szándékú hír­gyártás tette a dolgát. Maradjunk a számoknál: ma mintegy kétezerrel több tanár dolgozik a pályán, mint 2010 előtt. Elismerjük, van­nak olyan szakterületek és olyan térségek, ahol szükség lenne több tanárra. De ma jobb a szakos ellátás, mint nyolc évvel ezelőtt. Megjegy­zem: sokkal optimálisabban lehetne elosztani a munka­terhét, ha a szocialisták nem vezették volna be az egysza­kos tanárképzést. A politikai bírálatokat ebben az ügyben éppen azért tartom abszurd­nak, mert a most huhogok fe­lelősek azokért a rossz adott­ságokért, amelyeket nagyon nehéz és időigényes megvál­toztatni. Az ő, 2010 előtti te­vékenységük következmé­nyeit kell rendbe tennünk. Például azok a szakszerve­zeti vezetők, akik ma a tanár­hiányt kérik rajtunk számon, négy évvel ezelőtt - nem túl­zás - habzó szájjal üvöltöz­tek, hogy több tízezres tanár­elbocsátás lesz, ha végrehajt­juk a reformokat. Ennyire si­került reálisan megítélniük a helyzetet. De ami a lényeg: hogyan lesz minőségi az oktatás a leghátrányosabb településen is? A tanárképzésnél kell kez­deni, hiszen rendkívül fon­tos, kik és hogyan tanítják, nevelik a fiatalokat. Kik és milyen motivációval választ­ják a pedagóguspályát, és ho­gyan fordítják le a Nemzeti alaptantervet, a kerettanter­­veket, a tankönyvek példáit élő, értékeket hordozó, a gye­rekekbe gyökeret eresztő tu­dássá? Ezért ösztönözzük ki­emelten a tanárképzést, akár 75 ezer forintos havi ösztön­díjjal támogatjuk a tanár­szakos hallgatókat. Már lát­hatóak az eredmények is: az elmúlt évhez képest idén 30 százalékkal többen jelentkez­tek tanárnak. Míg a baloldal iskolákat zárt be, mi végre új­ra építünk és bővítünk: 2010 óta 525 iskolát újítottunk fel, ami több mint 200 ezer diá­kot érintett kedvezően. 45 is­kola felújítása jelenleg zaj­lik, és hamarosan befejező­dik. További 535 iskola kor­szerűsítése néhány éven be­lül zárul le, ami további 200 ezer tanuló környezetét fogja javítani. A kritikusoktól egy elismerő szót sem hallottam az eredményekről, mintha az nem is lenne - de ez ke­vésbé számít. Ami számít, az az, hogy a gyermekeinket 21. századi, versenyképes kör­nyezetben, megbecsült peda­gógusok neveljék. Ez a cél, ezért dolgozunk. De továbbmegyek: ne felejt­sük el, hogy kilencedik osztá­lyig ma már minden gyermek ingyen kapja a tankönyvet. Igazi segítség ez a családok­nak: még egy gyermek eseté­ben is több mint tízezer forint marad a családi kasszában. Az óvodáskorú gyerekek 85 százaléka napi háromszor kap ingyen enni a magyar adófize­tők pénzéből. Az általános is­kolákban is minden második gyermek ingyen eszik. Szün­idei étkezést is biztosítunk - az idén először minden isko­lai szünetben, erre megvan a költségvetési keret. A sok-sok bírálat mellett ér­demes összevetni az elmúlt évek eredményeit a 2010 előtti, az MSZP-SZDSZ-kor­­mány időszakával. Minden­nek csak a fonákját látni sok­kal könnyebb.- Az egészségügy is az ön tár­cájához tartozik, naponta ol­vashatunk arról, hogy milyen drámai a helyzet.- Az egészségüggyel kap­csolatos álhírgyártás a virág­korát éli. Hosszú híradórészle­tek foglalkoznak olyan esetek­kel, amelyeknek a legtöbbször semmilyen valóságtartalmuk nincs. De nem tudnak olyan rosszat mondani, ami mellé ne lehetne odatenni egy pozi­tív példát. Természetesen tu­dunk mi is hiányosságokról, a rendszer közel sem tökéle­tes. Valós gondokkal és terhes örökséggel nézünk szembe ezen a területen, de tiszta lel­kiismerettel állíthatom, hogy szinte minden ágazatban jobb a helyzet, mint négy évvel ez­előtt, és sokkal előrébb tar­tunk, mint nyolc évvel koráb­ban. Az elmúlt években sú­lyos százmilliárdokat fektet­tünk az egészségügybe, csak a 2018-as költségvetésben 200 milliárddal több jut erre a te­rületre. A 2010 előtti állapot­hoz képest mentőállomásból 200-at újítottunk fel, az MR- készülékek számát megdup­láztuk, a CT-k száma 70 szá­zalékkal nőtt. Az összes me­gyei kórház valamilyen szin­ten megújult, 21. századi szín­vonalú intézményeink van­nak vidéken. Ahol jogosnak érezzük a kritikát, megpró­báljuk orvosolni a bajt. Vi­szont kötelességem bemutatni azt is, hogy ennyit még soha nem költöttek Magyarorszá­gon az egészségügyre.- Az orvos- és ápolóhiánnyal nem számolnak?- Az orvoselvándorlás ösz­­szefüggésben van azzal, hogy mennyire átlátható és tiszta a magyar rendszer. Az orvosok nem feltétlenül a magasabb fizetésért mennek el, hanem mert sokszor túl merevnek látják a hazai egészségügyet. Mostanra megindult a mun­kaerő visszaáramlása, első­sorban épp ott, ahol Magyar­­ország világszínvonalon tel­jesít, például a transzplantá­ció területén. Az orvosok fize­tését megdupláztuk az elmúlt években, az ápolók, mentősök is jelentős béremelést kaptak. Persze ez még mindig kevés a nyugati bérekhez képest. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy a fiatal pályakezdőknek olyan lehetőségeket biztosí­tunk, amelyeket más ország­ban nem kapnak meg, például a családi otthonteremtési ked­vezményt, családi adókedvez­ményt, diákhitel elengedését gyermekvállalásnál, akkor rájönnek, hogy Magyarorszá­gon érdemes dolgozni, illetve érdemes Magyarországon dol­gozni.- Egy borsodi faluból szárma­zik, ami az ország egyik leg­hátrányosabb területe. Ma is rendszeresen visszalátogat. Hogyan látja a vidék jövőjét?- Magyarország jövője azon múlik, hogy csak nagyvárosi létben fogunk gondolkodni, vagy pedig a helyi közössé­gek, a vidéki életforma meg­kapja az esélyt, hogy ne csak fennmaradjon, hanem vonzó is legyen. A csők már most is javítja a vidék megtartóerejét, de még jobban kellene megol­dást kínálnia arra, miként le­het kedvezményesen felújíta­ni, bővíteni a vidéki házakat. A minibölcsőde-programunk arról szól, hogy egy kistelepü­lésen is érdemes három-négy gyerekkel elindítani egy böl­csődét, amelyet a magyar ál­lam finanszíroz. Vidéken él­ni, földet művelni nemcsak gazdasági kérdés, hanem az az életforma, amely legköze­lebb van az anyaföldhöz és ahol a közösség tagjai a legin­kább érzik, hogy számíthat­nak egymásra.- Gyakorolja még eredeti hiva­tását, a református lelkészi szolgálatot?- Az egyház belső rend­je szerint szüneteltetnie kell a lelkészi szolgálatát annak, aki országgyűlési képviselő. Viszont fenntarthatom a „lel­készi jellegemet”. Itt előírás, hogy évente néhány szolgá­latot vállalni kell. Kisebb-na­­gyobb • rendszerességgel igét hirdetek egy kicsi budapesti egyházközségben. Nekem is szükségem van erre, hogy ne felejtsem el, honnan jöttem és egyszer hová szeretnék majd visszatérni. Nekem ez a kö­zösség a lelki, szellemi tarta­lékom, háttérországom. Az a forrás, ahonnan újra és újra táplálkozom, pótolni tudom azt az erőt, amit elvesznek a mindennapok politikai küz­delmei. Biztos alapok és em­beri háttér nélkül a közélet vi­lágában hamar elveszítheti az ember a talajt a lába alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom