Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-28 / 277. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. NOVEMBER 28., KEDD Elöl balra guggol Schleichardt Klausné Kedves Edit, mellette takarásban Kovács Lajosné Somogyi Anikó A csapat újabb tagjai. Elhatározták, hogy lehetőség szerint a közlejövőben ismét találkoznak egymással Egy ma már nem létező országban dolgoztak és váltak felnőtté ötven évvel ezelőtt Sömmerdában berregtek a lányok Ötven éve Tolna megyei fiatalok egy maroknyi csapata, az ország másutt élő ifjaival együtt, a Német Demokratikus Köztársaság felé vette az irányt. Valamennyien dolgozni mentek az NDK-ba, egy akkori államközi megállapodás révén. Három évet töltöttek Sömmerda városában. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRO Eltelt fél évszázad és az egykori „sömmerdások” úgy döntöttek: találkoznak egymással. Kovács Lajosné Somogyi Anikó és Schleichardt Klausné Kedves Edit fáradhatatlan és gondos szervezésének köszönhetően hatvanötén érkeztek Szekszárdra. Nemcsak a megyéből, hanem Ajkáról, Budapestről, Dunaújvárosból, Fonyódról, Szigetújfaluból, sőt, még Németországból is.- Sokan voltunk, akik jelentkeztünk erre az útra, és látszólag csak pár fillér és „hamuban sült pogácsa” lapult a tarisznyánkban - idézte fel egykori önmagukat köszöntőjében Somogyi Anikó. - De láthatatlanul meg volt az pakolva reménnyel, vággyal, tanulni akarással. Szinte gyerekként mentünk ki dolgozni Sömmerdába, sok élménnyel gazdagodtunk, életre szóló barátságokat kötöttünk, megszereztük a vágyott tudást. Voltak, akik kint maradtak, ott találták meg a boldogulásukat, de többségünk felnőttként tért haza 1970. október 3-án. Somogyi Anikó a szekszárdi Garay János Gimnázium után a Műszergyárban helyezkedett el. Ott hallott az NDK-s munkavállalás lehetőségéről. - Anyukám féltett, pedagógus apukám viszont nagyon jó ötletnek találta a szándékomat - emlékezett vissza az ötven évvel ezelőtti időkre. - Biztatott, hogy menjek csak, legalább megtanulom a nyelvet, megtanulom fenntartani magam.- 1967. november 16-án indultunk és a budapesti átszállás után még hosszú órákon keresztül izgatottan vártuk, hogy a számunkra ismeretlen kisvárosba, Sömmerdába érjünk - folytatta Kedves Edit. A lányok - akárcsak a fiúk - egy évre betanított munkások lettek, emellett nekiálltak megtanulni a nyelvet. Az esztendő elteltével más munkahelyre kerültek, Somogyi Anikót példának okáért a VEB Kombinat Zentronik Büromaschinenwerk fogadta. Itt számítógépeket szereltek össze és meózták azokat. Egybehangzó vélemények szerint a német munkatársak majdhogynem végtelen türelemmel tanítgatták a kezdő magyarokat. A kezdeti kommunikációs nehézségeket jól érzékelteti Somogyi Anikó visszaemlékezése: - A boltban mutogatva vásároltunk, sűrűn használtuk a szótárt, szaglásztuk a fűszerescsomagokat. Az órásnál vekkert akartunk vásárolni, ezt csak úgy tudtuk elmagyarázni, hogy elkezdtünk berregni... Kedves Edit eleinte nehezen szokta az ottani ételeket. Idegenkedett a barna színű, úgynevezett generálszósztól is, ami arrafelé majdnem mindennapos volt a krumplihoz és húshoz. Somogyi Anikó gyakorta Somogyi Anikó a jénai színjátszó klubban, nem sokkal a hazautazás előtt, jobb oldalon, az ablak mellett középen, lefelé tekintve. Azóta eltelt fél évszázad Beküldött képek főzött magyaros ételeket, amiket viszont kifejezetten kedveltek a németek.- Egy német kolléganőnk hozott nekünk a szállásra egy kisebb, díszített adventi fenyőfát, valamint süteményt - elevenített fel Kedves Edit egy újabb történetet. - Akkoriban az adventi készülődés számunkra még ismeretlen volt. Hálából meghívtuk egy saját készítésű magyar presszókávéra. Éppen, hogy megkóstolta és rohant a vízcsaphoz, mert nagyon erős volt neki. A kolléganő másfél év múlva a sógornőm lett és tizenhét év múlva költöztünk férjemmel és lányunkkal Magyarországra...- Én még az odautazáson, a vonaton ismerkedtem meg leendő férjemmel, de ő magyar volt - csatlakozott Somogyi Anikó. - Érdekes, hogy egy faluban születtünk, bár nem ismertük egymást, mert a szülők már máshol laktak. A lányok a lehetőségekhez mérten szórakozni is jártak. Megírásra vár a kétségkívül különleges története annak a Sontron nevű zenekarnak, mely az ott dolgozó magyar srácokból verbuválódott. A zenés-táncos helyek látogatásán túl akkoriban nagy szerepe volt a rádiónak. - Hárman, mint szobatársak, vettünk közösen egy rádiót és esténként a többi lánnyal együtt a Kossuth adót hallgattuk könnyes szemmel - írt le egy életképet Kedves Edit. - Később találtunk még egy adót, ahol nagyon jó zene szólt. Jól felhangosítottuk, hogy a többiek is hallják. Kisvártatva jött a gondnoknő és így szólt: kérem, halkítsák le, ez a Soldaten adó, ezt tilos hallgatni. Ijedten nézett, mi szót fogadtunk. Később tudtuk meg, ez a nyugatnémet adó olyasmi volt, mint otthon a Szabad Európa Rádió. . Somogyi Anikó érzékeltette azt, hogy milyen kép élt az NDK-s átlagemberben Magyarországról.- A reklámok alapján sokan úgy hitték, hogy nálunk csak puszta van meg gulyás. Viszont akik már jártak nálunk, például nyaralni, aZoknak nagyon tetszett Magyarország és ennek is köszönhető, hogy nagy szeretettel fogadtak bennünket. Jótékonysági estet rendeztek sok támogatóval Együtt az iskoláért NAGYKÓNYI Egy-egy ügyért való összefogás sokféle lehet. Van úgy, hogy emberek milliói állnak ki egyetlen cél érdekében, de van, hogy csak egy kisebb csoport akarja megmutatni, mire képesek, írja Kocsisné Németh Mónika tagintézmény-vezető. Ezen társulások tagjai azok, akik nem az ország-világ megváltását tűzték ki célul maguk elé, hanem munkahelyüket, gyermekeik intézményeiben folyó munka szervezésében részt venni, és jobbá tenni. Ezen megfontolásból a nagykónyi Würtz Ádám Általános Iskola Tamási Lajos Tagiskolája Jótékonysági Zenés Estet rendezett az iskoláért november 17-én. Első alkalommal rendeztek ilyen estet, melyet Ékes László nagylelkű felajánlása indított el. Zenésztársaival - Fehér Attilával, dr. Kovács Zoltánnal, Krem Gáborral, Neumayer Jánossal és Pech Tiborral - arra vállalkoztak, hogy időt, fáradságot nem kímélve jótékony céllal végigzenélik az estét. A rendezvényen a tagintézmény vezetője, Kocsisné Németh Mónika beszédében mondott köszönetét mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez jelenlétükkel, támogatásukkal, majd az iskola színművészeti szakkörös tanulói zenés-táncos műsort adtak elő. Felkészítőjük Béregi Hajnalka és Bogdán Ágnes voltak. Az est folyamán befolyt öszszeget az iskolában tanuló gyermekek javára, kinti játékok vásárlására kívánják fordítani. Orbán Krisztián, aki eddig is sokat támogatta az iskolát, felajánlotta, hogy a befolyt teljes összeget megduplázva támogatja az intézményt. Az est sikeresen zárult, mindenki jól érezte magát és szép eredménye lett. Budavári Kata Minden szempontból jól sikerült ez az este Beküldött fotó HIRDETÉS TERMINÁLT AZONNAL! HASZNÁLJA HASZONNAL Q Értéknövelt szolgáltatásainkkal bevételhez is juthat! Készüljön a karácsonyi forgatagra és kérje terminálját most! www.fizetesipont.hu +36 (1) 555 7415 A tájékoztatás nem teljes körű. Q POS terminál ingyen 72 órán belül!
