Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-18 / 269. szám
2017. NOVEMBER 18., SZOMBAT SPORT 15 Andy Möllert meglepte, hogy Georges Leekens lett Storck utódja Magyar kapitányt várt Bernd Storck segítője (jobbra) tudja, mi vezetett a magyar válogatott kudarcához Az oldal fotói: MTI A tavalyi labdarúgó-Európa-bajnokságon tapasztalt eufória hiánya, csapatépítési nehézségek, sérüléshullám, valamint balszerencse okozta a labdarúgó-válogatott vesztét és Bernd Storck menesztését, állítja Andy Möller. Az exkapitány világ- és Európa-bajnok segítője szerint Szoboszlai Dominik a magyar futball legnagyobb tehetsége, ő az, aki nemzetközi szinten is versenyképes lehet. Szilágyi László kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Mit szólt ahhoz, hogy Georges Leekens váltotta a honfitársát, Bernd Storckot?- Csodálkoztam. Bevallom, > azt hittem, hogy Csányi úr magyar szövetségi kapitányt . nevez ki a válogatott élére. Ezzel nem azt mondom, hogy Leekens rossz választás, elfogadom, hogy egy tapasztalt külföldi szakember kezébe adta az irányítást.- És mit gondol Nikolics Nemanja gólerős visszatéréséről? Két meccs, két gól...- Tudom, hogy Magyarországon speciális a Nikolicsügy. Niko jó játékos, de nem passzolt Storck játékrendszerébe. A kapitány magas, jól fejelő erőcsatárban, elsősorban Szalai Ádámban gondolkodott. Niko nem ez a típus, de így is sokat segített a csapatnak. Lettországban gólpasszt adott Gyurcsónak, az Eb-n pedig főszerepet vállalt az Izland elleni egyenlítő gólban.- Csalódott?- Ugyan miért volnék az?! Fantasztikus két évet töltöttem a magyar válogatottnál. A mai napig előttem van a pillanat, amint felveszem a telefont, és a vonal túlsó végén Bernd Storck felkér, hogy segítsem a munkáját. Örömmel mondtam igent, pedig tudtam, hogy hatalmas kockázatot vállal. Aztán sokáig minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Legyőztük a norvégokat a pótselejtezőn, az emberek ünnepeltek az utcákon az Európabajnokság alatt. Csodálatos pillanatokat élhettem át a magyar labdarúgó-válogatottal a franciaországi Eb-n. Ezek kitörölhetetlen emlékek.- Gondolta volna, hogy egy év alatt a mennyből a pokolra jutnak? Tavaly döntetlent játszottak a Cristiano Rónáidéval felálló portugálok ellen, idén kikaptak a félprofi Andorrától. Természetesen nem. Az Eb után új csapat építésébe kezdtünk, Király Gábor és Juhász Roland visszavonult a válogatottságtól, próbáltunk építkezni az Eb-n látott eufóriából, de nem ment. Voltak kifejezetten balszerencsés mérkőzéseink, például Andorrában, ahol minden öszszejött, pontosabban semmi sem. A fél csapat sérült volt, végig egykapuztunk, kimaradtak a helyzeteink.- Szinte mindenki biztosra vette, hogy az andorrai kudarc elsöpri a kapitányt és a stábját, de Csányi Sándortól kaptak még egy esélyt. Az MLSZ elnöke szerint nem is a Feröer szigetek elleni nyögvenyelős mérkőzés és a füttykoncert pecsételte meg Bernd Storck sorsát, hanem a baseli 5-2-es vereség Svájctól.- Igen, ezt én is hallottam. Svájcban sem volt szerencsénk, de félre ne értsen, a legkevésbé sem ezen múlott. A svájci játékosok európai élklubokban szerepelnek, sajnos ez a magyarokról nemigen mondható el. Azon a mérkőzésen nem volt három gól különbség a két csapat között, de nincs mit tenni, így alakult. Kikaptunk 5-2-re, a futballban a végeredmény nem mindig tükrözi hűen a két csapat közötti különbséget.- Ezt mi is szeretnénk hinni. Hallott a Luxemburg elleni vereségről?- Persze, követem a futballt. Ha azt várja tőlem, hogy kritizáljam volt kollégám, az ideiglenes kapitány, Szélesi Zoltán munkáját, akkor rossz helyen kopogtat. Sajnálom azt, ami történt. Sok barátot szereztem Magyarországon, nem okozna örömet, ha most a luxemburgi vereségen élcelődnék.- Bernd Storck folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy a magyar futballban igenis vannak tehetségek, de kemény munka nélkül a tehetség semmit sem ér. Itteni munkája során megismert olyan labdarúgót, aki jó úton jár ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot?- A képességei és a mentalitása alapján Szoboszlai Dóminik komoly erőssége lehet a magyar futballnak. Storcknak igaza van, a tehetség önmagában nem elég, minden nap többet kell nyújtani, magasabbra kell rakni a lécet. Különben az ember megelégszik azzal, ami van, és elkallódik a tehetsége. Női rövid pályás gyorskorcsolyaváltónk megszerezte az olimpiai kvótát Legördült a hatalmas kő a szívekről GYORSKORCSOLYA Mi tagadás, szoros volt a befutó tegnap a rövid pályás gyorskorcsolyázók szöuli világkupa-versenyén a 3000 méteres női váltók első előfutamában: a dél-koreaiak 4;08.589 perces idővel siklottak át elsőként a célvonalon, megelőzve a Kónya Zsófia, Keszler Andrea, Jászapáti Petra, Bácskai Sára összetételű magyar négyest (4:08.627) és a franciákat (4:08.694). Vagyis a mieink 67 ezredmásodperccel előzték meg legnagyobb ellenfelüket az olimpiai kvalifikációban. S hogy ez az időkülönbség centiméterre átkonvertálva mennyi lehetett? „Huhhh, fogalmam sincs..., talán tíz centi” - bökte ki érdeklődésünkre Kónya Zsófia. Nos, ennyin múlt, hogy női váltónknak nem kell tovább izgulnia, a mai elődöntők előtt már biztosította a részvételét a februári phjongcsangi téli ötkarikás játékokon. „Hatalmas kő esett le a szívünkről azzal, hogy meglett a kvótánk. Nagy harcban voltunk a franciákkal, de Keszler Andrea (jobbra) nem tagadja, nagyon izgult mi voltunk a jobbak, és remek lett az időeredményünk is” - tette hozzá Kónya. „Én nagyon izgultam a futam előtt, de azt is tudtam, hogy képesek vagyunk megverni a franciákat. Az volt a tervünk, hogy megpróbálunk minél tovább együtt menni a koreaiakkal, ha pedig a franciák mögöttünk vannak, akkor védjük a pozíciónkat. És minden úgy alakult, ahogy elterveztük” - summázta a történteket immár felszabadultan Keszler Andrea. „Nem titkolom, magabiztosan keltem fel az ágyból, én valamiért nem izgultam anynyira, mint a múlt heti sanghaji világkupán - árulta el Bácskai Sára. - Most egyéniben nem indulok, de úgymond külső szemlélőként jó volt látni, hogy a lányok kiváló formában vannak. Végig nagyon szoros volt a verseny, a három csapat együtt maradt, és egészen a célvonalig tartott a harc. Petra azonban az utolsó két körben hihetetlenül jól védte az ívet, szerintem ott senki sem tudott volna elmenni mellette. Pezsgőt egyelőre nem bontottunk, még két nap hátravan, de vasárnap este már lesz okunk ünnepelni.” S nagy tétet tehetünk arra, hogy a pezsgőzésbe a férfiszekció is beszáll. A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba, Varnyú Alex összetételű váltónk 5000 méteren futamgyőztesként lépett tovább az elődöntőbe, a kvalifikációs harcban legnagyobb riválisnak számító olaszok pedig kiestek. Ám a mieink kvótáját még nem véshetjük kőbe, mert a kazahok és - váratlanul - a belgák bekerültek a legjobb nyolcba. Nekik azonban a pontversenyben hatalmas a hátrányuk, gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy megelőzzék a még éppen olimpiai indulást érő nyolcadik helyet elfoglaló váltónkat. Tegnap az 1000 méter kétfordulós selejtezőjét is megrendezték, ebben a férfiaknál Liu Shaolin, a nőknél Kónya és Jászapáti vette mindkét akadályt, Liu Shaoang, Burján, illetve Keszler a második körben búcsúzott. Ezen a távon mindkét nemnél két magyar áll kvótát jelentő helyen. Ma 500 és 1500 méteren a mezőny elmegy a döntőkig, továbbá a váltók elődöntőivel folytatódik a verseny. S ha a kazah és a belga férfiváltó a papírformának megfelelően kiszáll a versenyből, akkor megint ünnepelhetünk. Fábik Tibor JEGYZET Csányi bicskája Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Kudarc ez az év, annyi szent. A válogatott hat hónapon belül ki tudott kapni Andorrától és Luxemburgtól, erre még hagymázas álmainkban sem gondoltunk volna; a klubcsapataink zöme szokás szerint hamar elhullott a nemzetközi porondon, a legmesszebb jutottat is kiütéssel búcsúztatta az ellenfele; egyetlen szép reményű, a válogatottságra már most okkal igényt tartó fiatal labdarúgó sem bukkant elő az akadémiák mélyéről; a bajnoki fordulókban a nézőszámot illetően alig látni a különbséget a zárt és nyitott kapus meccsek között - és még hosszan folytathatnánk a sort. Nincs az a körmönfont magyarázat, amely mindezt sikernek vagy akár sikercsírának állíthatná be, és ez bizony nemcsak a menesztett szövetségi kapitánynak, hanem az egész magyar futballnak és vezérkarának a kudarca. Csányi Sándor az ország leggazdagabb és egyik legsikeresebb embere, minden más területen arannyá válik, amihez csak hozzáér, a tekintélyét, a befolyását, a hatalmát bankárként, üzletemberként alapozta és szerezte meg, ám a futballba szemlátomást beletörik a bicskája. Csaknem nyolc éve ilyenkor nála előszobázott labdarúgásunk apraja-nagyja, a nagy pénz megmozdításának a reményében keresték a kedvét, „magasabb” helyekről is kapta a rábeszélést, legyen a sportág első embere, ő nagy elánnal bele is vágott, ám sajnos sokra nem jutott. A bankban és a vállalkozásainál szabadon érvényesítheti az akaratát, hiszen megválogathatja a munkatársait a kulcsposztokon, a futballban viszont ezt nem teheti meg. Ne higgye senki sem, hogy az MLSZ elnöksége vagy az apparátusa a legfontosabb tényező - fontos, ám nem alapvető. A magyar labdarúgás sorsa a klubokban dől el, a megye háromtól az utánpótlásműhelyeken keresztül a profikig. Az ott zajló munkát, a futballkultúrát - többnyire annak a hiányát - hívjuk leegyszerűsítve közegnek, és a sportág sorsa ebben dől el, nem pedig az elnök irodájában. Ha úgy vesszük, Csányi Sándor mindent megtett, ami tőle telhető, a kormány segítségével van pénz, paripa, fegyver, csak éppen valamirevaló futballista nincs azóta sem. A 2020-ig meghirdetett stratégia legfontosabb célkitűzéseinek a zöme egész biztosan nem teljesül, tehát akár okkal is vethető fel, hogy a szövetségi kapitány után az elnöknek is távoznia kellene. Csakhogy itt is olyan a helyzet, mint amikor az edző joggal kérdez vissza, amikor a kívülálló kikövetel valakit a csapatból: rendben, de kit tegyek be helyette? A legszomorúbb, hogy a jelek szerint az elnök tehet bármit, jót is a hibákkal együtt, megint a közeg áll nyerésre.
