Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-18 / 269. szám

X MEGYEI KÖRKÉP 2017. NOVEMBER 18., SZOMBAT Pro Progressio díjat kapott a szekszárdi Garay János Gimnázium tanára „A matematika is tanulható, bár sok diák nem így gondolja” Tóthné Gulácsi Beáta. A díj húszéves pedagógiai pályafutásának elismerése Fotó: Mártonfai Dénes SZEKSZÁRDTóthnéGulácsi Beáta, a szekszárdi Garay János Gimnázium matema­tika-francia nyelv szakos tanára a fővárosban, ünne­pélyes keretek között vet­te át a Budapest Műsza­ki Egyetem Pro Progres­sio díját. Ezt az elismerést azon középiskolai pedagó­gusok kapják, akik kiemel­kedő eredményeket érnek el a természettudományi okta­tásban. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Kiemelkedő munkát végző matematikatanárként számolt ezzel a díjjal?- Egyáltalán nem - vála­szolt a kérdésre Tóthné Gu­lácsi Beáta. - Teszem a dol­gom a legjobb tudásom sze­rint, becsületesen. Tanítás közben egy dologgal számo­lok csupán: azzal, hogy diák­jaim megszeressék a matema­tikát, ne ijedjenek meg a fel­adatoktól, és hogy felkészítsem őket a sikeres érettségi­re. Ez a díj nagyon megtisztelő szá­momra, húszéves pedagógiai pálya­futásom nagy el­ismerése, de a na­pi-heti szinten ka­pott visszajelzések a diákok részéről az, amiért érdemes csinálni.- Emlékszik arra a meghatá­rozó gyermekkori pillanatra, esetre, élményre, ami a ma­tematika mint kedvenc tan­tárgy, elfoglaltság felé vezérel­te? Kell valamilyen különleges érzék ahhoz, hogy valaki mate­matikus legyen?- Jól emlékszem az általá­nos iskolai matematikataná­romra. Ő volt az, aki megmu­tatta nekem e tantárgy szépsé­gét, igazi arcát. Láttairajtam a lelkesedést, az érdeklődést. Többször megkérdezte tőlem hetedikes koromban, hogy nem akarok-e matematika­­tanár lenni. Akkor még nem tudtam válaszolni. Ezután a gimnáziumban is inspiráló tanárokra találtam, így eldőlt a sorsom. Amúgy pedig bizto­san kell egy bizonyos fokú af­finitás a reál tantárgyak iránt, de a matematika is tanulható tantárgy - bár sok diák ezt nem így gondolja. A megértés­hez nagyon fontos a diák szor­galma, akarata, és persze kis­gyermek korban egy jó peda­gógus.- Nemcsak matematika, ha­nem francia nyelv szakos ta­nár is. Egy olyan pedagógiai rendszerben, mely a matemati­ka mellé klasszikus esetekben jobbára a fizikát, kémiát vagy biológiát társítja. Avagy a fran­cia nyelv logikája hatott önre ennyire? Van valamilyen speci­ális előnye pedagógiai munká­jában annak, hogy éppen ez a szakpár a sajátja?- A nyelvtanulás mindig is a hobbim volt. Franciául, an­golul, németül, ola­szul, latinul tanul­tam. Nagyon örü­lök ennek a szak­­párosításnak, és csak az előnyeit él­vezem. Míg a ma­tematika egy kö­­töttebb, jobban ke­retek közé szorított tantárgy, addig a nyelvoktatás nagyon interaktív, játékos is lehet. Ezek váltakozása teszi számomra teljesen harmoni­kussá a napot. E két szak tö­kéletesen kiegészíti egymást. A logikus gondolkodás, az egymásra épülő, egyre kitelje­sedő ismeretek megszerzése, a rendszeres tanulás mindket­tőhöz elengedhetetlen.- Középiskolásként nem iri­gyeltem a matematikatanáro­mat, mert az osztályban volt néhány „Steinmann”, aki vi­szonylag értette a matemati­kát, ám azután minden peda­gógusi ráhatás ellenére nagy szünet következett. Gyakorló tanárként ma milyen tapaszta­latokról adhat számot?- Szerencsésnek mondha­tom magam, mert a Garay Já­nos Gimnáziumba igen moti­vált, céltudatos diákok érkez­nek. Természetesen a mate­matikához való affinitásuk et­től még különböző. Csoport­­bontásban tanítjuk a matema­tikát a 7-10. évfolyamon, pon­tosan azért, hogy elkerüljük a lemorzsolódást. A 11-12. évfo­lyamon pedig nívócsoportok­ban folyik az oktatás. Homo­gén csoportok jönnek így lét­re, ahol a csoportot alkotó di­ákokhoz lehet igazítani a tem­pót és a szintet is. Nagyon ha­tékonyan lehet így dolgozni.- A Pro Progressio díj minden­esetre egyértelmű szakmai visszajelzés munkájának ha­tékonyságáról és eredményes­ségéről. Mely pedagógiai mód­szert részesíti előnyben? Hasz­­nálja/használná például az okostelefonokat a matemati­katanításban, avagy azt vall­ja, hogy nincs jobb a hagyomá­nyos, bevált módszereknél?- Nem könnyű ma tanár­nak lenni, de diáknak sem. Mind a túlterheltség, mind a felgyorsult, rohanó életritmus érezhető mindkét félen. Eh­hez alkalmazkodnunk kell, és elsősorban nekünk, peda-Névjegy, száz kilométer gyaloglással Születési helye: Szatmárné­meti. Családi állapota: házas, két le­ánygyermekük van: Petra gim­nazista, kilencedik osztályos, Gréta általános iskolás, hato­dik osztályos. Iskolái: Garay János Gimnázi­um, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Tudomány­­egyetem, Budapesti Műszaki Egyetem. Végzettségei, képzettségei: matematika szakos középis­kolai tanár, francianyelv-tanár, közoktatás-vezetői végzettség. Nyelvismerete: francia felső­fok, valamint angol alap tár­salgási szint. Hobbija: az olvasás, a túrázás és az utazás. Tervei: az angol nyelvtudás fej­lesztése, a Dél-Dunántúli Kék­túra befejezése - ugyanis már több mint 100 kilométert le­gyalogolt belőle. gógusoknak kell változnunk. A hagyományos, frontális osz­tálymunka sokszor hatékony a matematika tantárgy okta­tásában, de a digitális tábla, az interaktív tananyag és az okostelefon is már mindenna­pi szinten jelen vannak. A di­ákok érdeklődését így köny­­nyebb fenntartani.- Matematikai képzettsége ed­dig mindig megóvta attól, hogy a pénztárnál többet fizessen a termékek valós összértékéhez képest?- A fejszámolás nem az erősségem, azt mindig a fér­jemre hagyom. Hétvégi be­vásárlásokkor viccesen meg szoktam jegyezni a családom­nak, hogy én ma nem dolgo­zom, nem számolok, de azért a becslést akaratomon kívül is elvégzem, így meglepetés nem érhet a pénztárnál. A felgyorsult életritmushoz tanárnak és diáknak egy­aránt alkal­mazkodni kell Húsz esztendő az újszerű nyelvtanítás szolgálatában: élmények, barátságok, kiteljesedés Nyitott Világ, emlékezéssel és köszönettel SZEKSZÁRD A Nyitott Világ Alapítvány fennállásának ed­digi húsz évét több, mint ezer­ötszáz angol és német - kö­zép-, illetve felsőfokú - nyelv­vizsga fémjelzi. A kiemelkedő eredménye­ket magáénak mondható szer­veződés tegnap Szekszárdon, a Művészetek Házában mű­sorral, zenés, táncos produk­ciókkal, filmbejátszásokkal színesítve ünnepelte meg a jubileumot. A helyszínen dr. Horváth Kálmán telt házat köszönt­hetett: hiszen a két évtized alatt nemcsak a szülők, ha­nem gyermekeik is ott lehet­tek az alapítvány nyelvi kép­zésein. A kormánymegbízott gratulált a húsz év elismerés­re méltó alapítványi munkájá­hoz és többek között arra mu­tatott rá: az európai mércével mért tudáshoz ma már elen­gedhetetlenül hozzátartozik, hogy a fiatalok, a középiskolá­sok több idegen nyelv magas szintű birtokában legyenek. Dr. Palkó Zsófia, a főváro­si törvényszék bírósági titká­ra egykori diákként a kezde­tekről osztotta meg élményeit. Mint mondta, az egykori nul­ladik osztályban is érvénye­sült az alapítvány filozófiája: azaz, hogy a nyelvtudás nem Az évfordulós megemlékezést műsor is színesítette Fotó: M. D. a papír, hanem a mély, alapos tudás megszerzéséről szól. Ennek csak az egyik eszköze volt a heti tizenhét nyelvóra. Dr. Palkó Zsófia máig jól em­lékszik az újságcikkekre: né­met nyelvű tudományos, kul­turális vagy éppen közéleti, aktuálpolitikai napilapokból fordítottak, rendkívül válto­zatos témákban, az európai integrációtól kezdve az aller­gián át a szelektív hulladék­­gyűjtésig. Mindezt 1999-ben! Dr. Nagy Csilla, Szekszárd polgármesteri hivatalának osztályvezetője mint szülő kapott szót. Mindhárom gyer­meke, az alapítványnak is kö­szönhetően, nyelvvizsgával rendelkezik. Aláhúzta, hogy gyermekei az alapítvány tábo­raiban rendre olyan - barát­ságokat is eredményező - kö­zösségekbe kerültek, melyek erősítették, még hatékonyab­bá tették a tanulás folyamatát. A rendezvény zárásaként Tóth Lászlóné, az alapítvány titkára tizenegy, az eddig megtett úton a munkát segí­tő személynek mondott kö­szönetét. Ugyancsak fogadta a köszö­netét a délutáni tanfolyamok­nak helyt adó hét iskolaigaz­gató, tíz nyelvtanár, valamint nyolc önzetlen támogató. Sz. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom