Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-15 / 266. szám
2017. NOVEMBER 15., SZERDA SPORT 15 Olaszország nem bírt a svédekkel, 60 év után nem lesz ott a vb-n Hanyatló futballhatalom Itáliát könnyek áztatják, a labdarúgó-válogatott nem jutott ki a 2018-as világbajnokságra. A pótselejtezőben a svédek állták az olaszok útját, akiknek az idegenbeli 1-0-s vereség után hétfő este csupán gól nélküli döntetlenre futotta az erejükből. Négy trófeával Olaszország a vb-történet második legeredményesebb nemzete, máig - igaz, hanyatló - futballhatalom. Legutóbb hatvan éve maradt le a sportág csúcseseményéről, ezenfelül több veterán játékos bejelentése is arról árulkodik, korszakhatárhoz érkezett a squadra azzura. Novák Miklós kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Nem mintha vért kívánnának a drukkerek, de az olasz válogatott tagjainak nincs is okuk a szégyenkezésre. Mindent megtettek a győzelem érdekében, de ez is kevés volt, avagy a sors nem az ő sikerüket akarta. Úgy énekelték a himnuszt, mintha nem is labdarúgó-mérkőzésre készülnének, hanem csatába indulnának. Mesterkélt világunkban egyre nehezebb az őszinte, igaz érzéseket megkülönböztetni a talmi szerepjátszástól, de Buffonékat szemmel láthatóan áthatotta a tu-Nem foglalkozik Zlatan Ibrahímovic visszatérésének kérdésével Janne Andersson. „Ez hihetetlen! Másfél évvel ezelőtt mondta le a válogatottságot, és még mindig róla beszélünk” - reagált a felvetésre kissé felháborodottan a svédek szövetségi kapitánya. Ezekután nem meglepő, maga Ibrahimovic is cáfolta, hogy ismét szerepelne a nemzeti csapatban. dat, még ha végső soron játékos formában is, de a hazát képviselik. Sőt, a futballtörténelem talán legnagyobb kapusának arra is volt lelki ereje, hogy nemtetszését kifeje zendő tapsoljon, miközben a szurkolók a svéd himnuszt fütyülték. Az olaszok végig úgy küzdöttek, ahogy a sztereotip látásmód szerint a németektől várjuk el, taktikailag is a svédek fölé nőttek, kézben tartották a meccset - csak éppen képtelenek voltak gólt szerezni. Interkontinentális zárás Tegnap (lapzártánk után) az Írország-Dánia visszavágóval befejeződtek az európai pótselejtezők. Már csak két hely kiadó a vb harminckettes mezőnyében, az interkontinentális selejtezőben. Ma, illetve csütörtök hajnalban az Ausztrália-Honduras és a Peru-Új-Zéland párharc is 0-0-ról folytatódik. Gianluigi Button a válogatottól is elbúcsúzik Fotó: MTI Nem azért, mert a kapu előtt megremegett a lábuk, kihagyott az összpontosításuk, hanem mert - Várhidi Péternek, a Sport TV szakértőjének tökélesen igaza van - hiányzik belőlük az a minőség, amit Del Pierótól, To 11 i t ó1, Piriétől és elődeiktől megszoktunk. Egészen sarkosan azért, mert ennyit tudnak. A tartásukat a meccs lefújása után sem vesztették el, gratuláltak a legyőzőiknek. A gesztusaik ezenfelül arról is árulkodtak, hogy egy korszak lezárult. Ahogy Gianluigi Buffon párás tekintettel összeölelkezett valamennyi társával, tudni lehetett, utoljára öltötte magára a címeres mezt. Az is példaértékű, ahogy elbúcsúzott: „Nem magamat, az idő múlását sajnálom, hanem az olasz futballt. Az egész olasz társadalomnak fontos volt ez a meccs, mi mégis elbuktunk. Ám büszkék vagyunk, erősek és makacsok, az olasz válogatott talpra fog állni. Mindenkit ölelek, különösen azokat, akik velem együtt részesei voltak ennek a csodálatos utazásnak.” Buffont követve a jelenlegi keret két másik, még aktív világbajnoka, Andrea Barzagli és Daniele De Rossi is elköszönt, s ki tudja, talán Giorgio Chielleni is követi őket. A következmények persze itt nem állhatnak meg. Az is csupán tüneti kezelés, hogy Gian Piero Ventura szövetségi kapitány marad-e a posztján. A kudarc hevében nem mondott le, arra hivatkozva, még nem egyeztetett a szövetség elnökével. Az a fő kérdés, hogy a kéthárom évtizede még Európavezető, de az elmúlt tíz évben cáfolhataüanul hanyatló futballhatalom menthetetlenül visszacsúszik-e az elit mögé, vagy valóban mélyreható változásokkal visszakapaszkodik a csúcsra. Ibra nem téma Kenderesi Tamás megelégelte, hogy a háttérbe szorult Kitalált magának egy jó számot ÚSZÁS Egy éve még mindenki a Rióban szerzett olimpiai bronzérméről beszélt, mára viszont Kenderesi Tamásnak kemény konkurenciája akadt 200 pillangón Milák Kristóf személyében - a pécsi fiú még több munkával akar újra előtérbe kerülni.- Túl van már lelkileg a budapesti világbajnokságon?- Azt hiszem, igen. Túl sokat nem pihentem, hiszen már szeptemberben edzésbe álltam - válaszolta Kenderesi Tamás, a 200 pillangón vb-negyedik helyezett pécsi úszó.- A Duna Arénában nagyon csalódott volt, sírt, nem úgy sikerült a versenye, ahogy eltervezte.- Sírni azért nem sírtam - szomorú voltam. Próbáltam magam a lehető leghamarabb összeszedni, és inkább a hibákat kerestem. Sok mindenre nem jutottam...- Hányszor nézte vissza a kétszáz pillangó fináléját?- Egyszer sem.- Akkor hol, miben kereste a hibát?- A felkészülésben. Arra jutottam, talán az étkezéssel volt baj, ezért immár profi dietetikussal dolgozom együtt, és a közös munkának érzem is az eredményét. A világbajnokság utáni csalódás a múlté, most inkább az az érzés munkálkodik bennem, hogy szeretnék ebből a helyzetből kitörni: elegem van abból, hogy a háttérben vagyok.- Arra gondol, hogy a kétszáz pillangó már nem Kenderesi Tamás felségterülete, illetve már nem csak az övé?- Nem feltétlenül, inkább a nemzetközi mezőnyre gondolok, indultam néhány világkupaversenyen, de nem voltak kiemelkedő eredményeim. Hogy a százhalombattai országos bajnokságon hányadik leszek kétszáz pillangón, majdhogynem mindegy volt.- Második lett Milák Kristóf mögött.- Tényleg nem ez számított. Azt mondtam, ha 1:53- on belül úszom, lehetek nyolcadik is, csak döntsem meg az egyéni csúcsomat. Ez sikerült, ami azt is jelenti, hogy előrébb léptem. Bár onnan, ahol voltam rövid pályán ebben a számban, volt hová fejlődnöm... Kezdem érezni az utat, egyre inkább ráérzek a rövid pályára is. Az idén még nem leszek jó a huszonötös medencében, de jövőre szerintem már igen.- Ha azt mondom, Milák Kristóf, mit válaszol?- Mit mondjak...?- Azt megállapíthatjuk, hogy Kenderesi Tamás kénytelen felvenni a kesztyűt a számában, kétszáz pillangón feltűnt fiatal úszóval, akivel számolni kell?- Éppen így gondolom én is, de állok a harc, a kihívás elébe! Nem vagyok az az ember, aki megfutamodik csak úgy. Ha Kristóf folytatja a fejlődést, akkor mindannyian nagy bajban lehetünk. Ezt tudom, ezen túlmenően viszont nem érdekel a dolog, csakis én számítok.- Lelkileg megviseli, hogy már nem a riói bronzérmesről szólnak a hírek?- Nem foglalkozom vele, a saját céljaimmal viszont igen: nagy terveim vannak, és ebbe már az is beletartozik; hogy több számban akarok jól úszni a jövőben. Elég képlékeny még az egész, kell hozzá idő, míg kikristályosodik, hogyan is lesz ez a későbbiekben, de az biztos, hogy elkezdek dolgozni, mint az állat, és jövőre már jó leszek. A cél legalábbis ez.- Miért a kétszáz gyorsra esett a választása?- Én találtam ki - számított a táv hossza, és az is, hogy alapvetően a gyorsra és a pillangóra épülnek fel az edzéseim. Meg persze az is megfordult a fejemben, hogy elég jó 4x200-as gyorsváltónk lehet, az augusztusi Európa-bajnokságon ez majdhogynem borítékolható aranyérmet jelent, bár nem akarom elkiabálni, és a többieket sem leírni. De tényleg elég erős váltó van kialakulóban, ha bekerülök - mondjuk, ha nem, akkor is.- Akkor ez az egyik cél?- Abszolút. És ha az Európa-bajnokságon indulhatnék egyéniben is kétszáz gyorson, az már nagyon jó lenne.- Van már dietetikusa - más változás is történt a felkészülésében?- Sokkal tudatosabban készülök, és nem kímélem magam az edzéseken. Még a közelében sem járok annak, ahol majd lenni akarok, ehhez azért időre van szükség, de a százhalombattai országos bajnokság annyit talán megmutatott, hogy jó irányba tartok - kétszáz pillangón hét tizedet javultam, ez azért jónak mondható.- Árulja el, mi dolgozik önben: a dac, a bizonyítási vágy vagy a megálmodott időeredmény elérése?- Leginkább az foglalkoztat, hogy minél többet kihozzak magamból, az kevésbé, hogy milyen időeredményeket érhetek el, úgyhogy mondhatjuk, hogy van bennem dac. Jó akarok lenni, és nem akarok a háttérben lenni - egy kicsit sem. Kovács Erika/NS Kenderesi nem sokat pihent a budapesti vb után Fotó: Török Attila JEGYZET Legyen csak meg az a cím! K. Mayer András andras.mayer@mediaworks.hu Ismeretlen fiatalember volt, amikor először írtam róla. Nem tudhattam, menynyire tehetséges, mi lakozik benne, mire viheti, s miután autósportról van szó, ahol nem Ids összegek mozognak, azzal sem lehettem tisztában, meglesz-e számára az anyagi háttér, amely feltétlenül kell ahhoz, hogy sikeres legyen. A személyisége ugyanakkor már több mint tíz éve azt sugallta, hogy sokra viheti. Amellett, hogy Michelisz Norbert végtelenül szimpatikus, szerény, jó kedélyű srác, már huszonévesen látszott rajta, hogy elhivatott, eltökélt. Sosem felejtem, bármilyen sorozatban indult, egy idő után előkerült a bajnoki cím kérdése. Nyerni akart. Első akart lenni. A Suzuki Swift Kupában, a Renault Clio Kupában, a SEAT León Európa-kupában - mindenhol, ahol elindult. S bár ekkor még csak fél szemmel figyeltem rá, mert ezek a sorozatok nem a legérdekesebbek egy, az autósport iránt túlzottan nem rajongó sportújságíró számára, a szezon végén csak-csak kiderült, hogy a himesházi fiú odaért a dobogó tetejére. S odaérhet most is. Immár a túraautózás legmagasabb szintjén, a világbajnokságon. Néhány év alatt, amelyek során rengeteget dolgozott, érték kudarcok is, de inkább sikerek simogatták, eljutott odáig, hogy megvalósíthassa régóta dédelgetett álmát: felérjen a csúcsra a legjobbak között. Én pedig, a sportújságíró, az évek során átvedlettem szurkolóvá. Nagyon szorítok neki, hogy ez most összejöjjön, s a hétvégén, a makaói versenyen legalább annyi pontot szerezzen, mint tette Japánban, ahol a futamgyőzelem bizony többet ér, mint máshol. Többször mesélte, a Honda pilótájaként a márka otthonában, a japán vezetők, szurkolók előtt nyerni mindig óriási elismeréssel jár, ami a jövőjére is kihathat. Ő az, aki abszolút megérdemelné. Tudom, mekkora örömet jelentene ez neki, a párjának, az egész családjának, és persze a magyar szurkolóknak. Szerencsére rengeteg van belőlük, mert sztárrá nőtte ki magát, akiért tízezrek zarándokolnak ki a Hungaroringre, amikor itthon versenyez. És aki nem mellesleg ugyanolyan maradt, amilyen tíz évvel ezelőtt volt. Szimpatikus, szerény, jó kedélyű srác, aki örült, hogy leállhatott velünk, firkászokkal kicsit pingpongozni. így hát azt is mondhatnám, az a világbajnoki cím sem változtat majd semmin, utána is ugyanolyan lesz, mint eddig, de - azért szerezze csak meg! Mégiscsak nagyobb szó lesz legközelebb egy világbajnok ellen ütőt ragadni!
