Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-14 / 241. szám

MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 14., SZOMBAT Paradicsomi Gyerekekért futottak több százan ZOMBA-PARADICSOMPUSZTA Rendkívüli érdeklődés övez­te a második alkalommal meghirdetett Jótékonysági fu­tás a Paradicsomi Gyermeke­kért elnevezésű futóversenyt, amelyet az elmúlt hétvégén rendeztek. Sántha Angéla fő­szervező elmondta, hogy a ta­valyinál több neveztek, ami fölülírta az előzetes elképze­léseket, ugyanis annyi induló volt, hogy nem mindenkinek jutott sorszám. Persze ez néni jelentett akadályt az 5, a 12, illetve a 21 kilométeres távok teljesítésében, és végül közel háromszázan álltak rajthoz a Tolna Megyei Önkormányzat Egységes Gyógypedagógiai Az indulók száma felülírta az előzetes elképzeléseket Módszertani Intézménye Ber­kes János Tagintézményénél. A leghosszabb távon Orsós Zoltán ért be elsőként, Rózsa Gábor lett a második és Merk Péter a harmadik. Tizenkét kilométeren Han­gya Adrienn szerezte meg az első helyet, őt követte sor­rendben Lukács Sándor, majd Csibi Attila. Az öt kilométeres távot Vituska Norbert futotta le a legrövidebb idő alatt, Fa­zekas Dániel a második, Fe­­ikl Benjamin pedig a harma­dik helyen ért célba. Ám az eredményeknél is fontosabb, hogy a jótékonysá­gi versenynek köszönhetően jelentős összeg gyűlt össze, amelyből udvari és osztály­­termi fejlesztő játékokat vásá­rolnak az intézményben ok­tatott középsúlyosán fogyaté­kos gyermekek számára. Az eseményt több vállal­kozás, a zombai, a teveli és a kisdorogi önkormányzat tá­mogatta. A Fogyatékosok Or­szágos Diák-, Verseny- és Sza­badidősport Szövetsége szin­tén nagyban hozzájárult a kezdeményezéshez, nekik ezúton is köszönik a segítsé­get - hangsúlyozta Sántha Angéla. A program során a bony­hádi rendőrök és az önkén­tes tűzoltók, valamint a zom­bai polgárőrség tagjai is köz­reműködtek. H. E. Egy hallássérült gyermek esetében fontos a korai felismerés Kitartása, szorgalma példa sorstársainak is Magyar Eszterrel az édesapja szerettette meg a természetet Beküldött fotó Magyar Eszterről két éves korában bizonyosodott be, hogy hallássérült. A gyógy­pedagógusi és a szurdope­­dagógusi segítségnek, a rengeteg gyakorlásnak és kitartásnak köszönhetően leküzdötte a hátrányát, és ma már végzős egyetemis­ta, komoly tervekkel. Édes­anyja szurdopedagógusként nyújt segítséget a hallássé­rült gyerekeknek és család­jaiknak. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu ÓCSÉNY - Rossz érzés látni, ha egy sorstársam nehezen bol­dogul a mindennapokban, ha nem tudja megfelelően kife­jezni magát. Ezért is gondo­lom úgy, hogy jeltolmácsként esetleg segítséget nyújthat­nék - mondta Magyar Eszter. Az Őcsényben élő, hallássé­rült, 23 éves nő számára ez le­het a következő cél. Ám előbb decemberben államvizsga vár rá, Eszter ugyanis a Kaposvá­ri Egyetem végzős hallgatója természetvédelmi szakon. El­mondta, hogy vadász édesap­ja szerettette meg vele a ter­mészetet. Sokat járták együtt az erdőt, gombát gyűjtöttek, fi­gyelték az állatokat. A pályáját is környezetvédelmi területen képzeli el. Jelenleg diákmunkát végez az Országos Gyógyszerésze­ti és Élelmezés-egészségügyi Intézet, Dél-Dunántúli Regio­nális iroda Szekszárdi Kiren­deltségén, illetve a szekszár­di önkormányzatnál is dolgo­zott a nyáron. Az volt á felada­ta, hogy felmérje a város fáit, ezért hatalmas térképpel a ke­zében járta az utcákat, vizs­gálta a fákat, emiatt többen turistának nézték, és felaján­lották a segítségüket. Az, hogy Eszter ma ilyen könnyen tud kapcsolatba lép­ni az emberekkel, a gyógype­dagógusi és a szurdopedagó­­gusi segítségnek, a rengeteg gyakorlásnak és persze a fi­atal nő kitartásának köszön­hető. Két éves korában bizo­nyosodott be róla, hogy hal­lássérült. Ekkor hallókészülé­ket kapott, és a család kapcso­latba került kaposvári utazó­tanárokkal, akik felkeresték őket az otthonukban, és el­kezdődhetett a kislány fejlesz­tése, beszédtanulása. Segítsé­get jelentett a fejlődésben az öccse, hiszen a két évvel fiata­labb testvérrel szinte egy idő­ben kezdtek beszélni. - Márk­kal szoros a kapcsolatom, na­gyon jó testvérek vagyunk - osztotta meg velünk Eszter. Az édesanyja, Magyar­­né Szép Hajnalka hozzátette: mindennapos küzdelem volt a beszédtanulás. Annak ide­jén igen nagy eredményként könyvelték el, hogy az óvodai ballagási ünnepségen Eszter el tudott mondani egy rövid versikét. Az általános iskolai évek alatt sem volt még tökéletes a beszéde, ám mire középisko­lás lett, már semmit nem lehe­tett észlelni abból, hogy koráb­ban nehézségei voltak. Ennek ellenére Eszter még most is úgy érzi, különbözik mások­tól. De hozzátette, ez talán a félénkségéből adódik, mások ugyanis ezt soha nem éreztet­ték vele. Bárhova megy, sze­retik, elfogadják, becsülik a szorgalmát.- Annyiszor lehetünk rá büszkék. Sokszor az ő okos megnyilvánulásaiból tudunk erőt meríteni - fűzte hozzá az édesanya. Hajnalka elmondta, hogy lányuk születése előtt nem sokat tudtak arról, mi­lyen kihívásokkal kell szem­benézniük. Ma viszont már ő segít más családoknak szülői tapaszta­lataival és szakmai tudásával, hiszen gyógypedagógusként szurdopedagógusi képzettsé­get szerzett, és így negyedik tanéve hallássérült gyerekek fejlesztésével foglalkozik. Je­lenleg Szekszárd, Bonyhád és Paks térségében, tíz települé­sen, tizenhárom integráltan tanuló gyermeket lát el, illet­ve két 3 év alatti kicsi fejlődé­sét segíti. Hajnalka kiemelte, hogy egy hallássérült gyermek esetében nagyon fontos a ko­rai felismerés és fejlesztés. A legnagyobb gond a beszéd­ben jelentkezik, ám implantá­­tummal és korszerű hallásja­vító készülékkel szinte száz­­százalékos javulást lehet el­érni. Mint mondta, nagyon sokat fejlődött a technika ah­hoz képest, amikor még Esz­ter volt pici. Akkor még inter­net sem állt rendelkezésre, ma viszont a szülők már sok min­dennek könnyen utána tud­nak nézni, és egyszerűbben kapcsolatba tudnak lépni egy­mással. - Mindig elmondom a családoknak: nincsenek egye­dül, van segítség. Azt látom, hogy személyes érintettségem okán nagyobb bizalommal for­dulnak hozzám a szülők, bát­rabban mernek kérdezni - tet­te hozzá Hajnalka. Sokat jelent a csa­ládoknak, hogy nincsenek egyedül Arról is beszélt, hogy szá­mukra nagy segítséget jelen­tett a húsz éve - bejegyzett ci­vil szervezetként tíz éve - mű­ködő Hallod!? Szülőklub Egye­sület. A kaposvári Duráczky Jó­zsef Módszertani Központ szakmai támogatását élvező szervezet amellett, hogy se­gítséget nyújt a fejlesztésben, évente három-négy alkalom­mal szülőtalálkozókat is szer­vez. A távolság miatt azon­ban nem mindenki tud eze­ken részt venni, így a Tolna megyei családok részéről fel­merült az igény, hogy helyben is legyen számukra egy klub. így nemcsak Eszter, hanem édesanyja számára is megvan a következő cél. Több mint ezren vettek részt a különböző programokon Bőven akadt érdeklődő Megírta rendhagyó kötetét a szerző BONYHÁD A hagyományok­hoz híven október 2. és 8. kö­zött a bonyhádi Solymár Im­re Városi Könyvtár is csatla­kozott az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozathoz - tájékoztatta lapunkat Ma­­tisz Nóra az intézmény képvi­seletében. Egész héten színes programokkal, többek között könyvbemutatókkal, kiállítá­sokkal várták az érdeklődőket a lelkes könyvtárosok. Idén na­gyon sok iskolai osztály is be­kapcsolódott a rendezvénybe, pontosabban annak a „Pincé­től a padlásig" elnevezésű ré­szébe, mely során az érdeklő­dők megtekinthették a könyv­tár máskor olvasóktól elzárt te­rületeit. Az országos program a Könyves Vasárnappal zárult, amikor a programok mellett in­gyenes beiratkozási lehetőség­gel is várták az érdeklődőket. A bonyhádi könyvtárban ez a nap a szüret jegyében zajlott. A gyermekkönyvtárban az if­jak szüreti képeket készítet­tek különböző technikákkal, és gyűjthető kártyákat, játé­kokat cserélgettek. A mozgal­mas hetet a könyvtár nagy si­kernek könyvelheti el, hiszen az országos statisztikai össze­sítés alapján a 35 programon 1225-en vettek részt, ami iga­zán szép eredmény. H. É. Kicsiknek is nagyoknak is kínáltak programokat Beküldött fotó SZEKSZÁRD Szív szerint. Ezt a címet viseli Darvas Ferenc leg­újabb kötete. A szekszárdi köl­tő, író könyvében a lírai műfajt tekintve egyaránt található no­vella, gyermekmese és vers. Emellett csokorba gyűjtött do­kumentumok jelzik az életút különböző állomásait. Meghí­vók, emléklapok, köszönőleve­lek, elismerő oklevelek, mélta­tások, újsághírek, sőt, rejtvény­újságok feladványai mutatják a jelenlét helyszíneit, Szekszárd­­tól Nagykanizsáig, Hévíztől Veszprémig és még azon túl is. A közelgő október 23-a alkal­mából érdemes idézni az 56-os múlttal rendelkező szerző írá­sát arról, hogy a 60. évfordu­ló alkalmából az MTVA inter­júra kérte Budapesten. „Átgon­doltam mindent, és végül úgy döntöttem, nem megyek. Nagy problémám, a mindkét térdem miatti fel- és leszállás, így kö­rülményes, akár vonattal, vagy busszal megyek. Egyébként az egynapos út már fárasztó szá­momra. Nincs szereplési vá­gyam!” - írja könyvében. Bár a TV autós szállítást is felajánlott, Darvas Ferenc - a figyelmességet megköszönve - nem változtatta meg döntését, írásában megjegyezte: hasonló felkérést nem kapott lakhelyé­hez közeli televíziótól. Sz. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom