Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-21 / 247. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. OKTÓBER 21., SZOMBAT Andrásfalvy Bertalan: „A korábbi közösségek szerves egységet alkottak” Rekviem a parasztságért A hagyomány nem tart meg minket, ha elhagyjuk - mondja Andrásfalvy Bertalan (1931) Széchenyi-díjas néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A népi gazdálkodás és a népi kultúra avatott ismerőjével beszélgettünk a paraszti életforma múltjáról, megszűnéséről és a hagyományok mindent megtartó erejéről. Pataki Tamás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- írásaiban sokszor kárhoztatja az úgynevezett régi nagybirtokrendszert. Miért?- A 13. században alakult ki a nemesi nemzet, amely sokszor került szembe a királyi hatalommal - ez utóbbi inkább a népet védelmezte. A gazdaságban egyre inkább a földesurak érdeke érvényesült, ezért a földbirtokaikon olyan árut kezdtek termelni, amit jó pénzért el lehetett adni külföldön. A magyar parasztság gazdálkodása a szellemi és szociális szükségleteit is fedezte, mert ma már tudományos tény, hogy nem csak ételre, italra és ruhára van szükségünk hanem emberi kapcsolatokra és kultúrára is.- Miben különbözött a paraszti gazdálkodás a földesúritól?- Arra törekedett, hogy sokoldalúan gazdálkodva elégítse ki minden szükségletét, tehát nemcsak a szántóföldet, hanem az árteret, az erdőt és a pagonyt is művelte. A földesúri gazdálkodás a mennyiségre koncentrált. Ma már nehéz ezt a formát rekonstruálni, mert megváltozott az a természeti környezet, amelyet' a parasztság használt. A levéltárak peres irataiból, különféle hagyatékokból mégis kirajzolódik a környezetük és gazdálkodási formáik. Például tudjuk, hogy az Alföld csak a 13. században kezdődő marhakivitel miatt kezdett legelővé változni. Azelőtt sűrűn lakott, apró falvakkal, halastavakkal és gyümölcsösökkel teli terület volt, amely minden szociális szükségletet fedezett, és a nemzet is gyarapodott, mert rengeteg gyermek született ebben a „hátországban”.- Mikor bomlott meg ez az egység?- A közösen művelt területeket, tehát az erdőt, az árteret és a réteket Mária Terézia idejében vették el a falvaktól az úrbéri rendelettel. Ezeket törvényesen kisajátították a földesurak, és ez nemsokára meg is látszott, hiszen az erdőművelést a 18. században mindenhol felváltotta a fakitermelés. De nem nyersanyagként vitték külföldre, hanem a rengeteg fát felemésztő végterméket, a hamuzsírt. Az angol üvegipart is nagyrészt a magyarországi hamuzsír tartotta el. Pedig a honfoglaló népesség azért gyarapodott ilyen sikeresen, mert sokoldalúan gazdálkodott.- Hasonló okok miatt veszett el az erdélyi Mezőség is?- Bizonyára, hiszen ott is sokoldalúan gazdálkodtak, de a földesurak ebből nem tudtak meggazdagodni. Egy névtelen magyar polgár 1768-ban benyújtott egy panaszlevelet a bécsi kormányzatnak, arra figyelmeztetvén, hogy Erdélyben nagy a baj, hisz a magyar és német fóldesurak elkergetik birtokaikról a magyar és német jobbágyaikat, helyükre pedig románokat telepítenek be. A gyapjút drágán el lehetett adni, és a román pásztorok ezzel bőven szolgálhattak. A Mezőség erdős, halastavas, rétes tája, amely Erdély éléskamrája volt, egy kopár, suvadásos, nagy többségében románok lakta hellyé változott.- Ez történt az Ormánsággal is?- Az Ormánság hazánk egyik legvirágzóbb része volt. A Jászság-Kunság elnéptelenedő mezővárosai onnan kapták az emberi utánpótlást, a kipusztuló falvak népe a most már pusztulófélben levő Ormánságból kapott vérfrissítést. Az ormánsági falvak nem földművelésből, hanem állattartásból, erdőművelésből vagy fokgazdálkodásból éltek, de az úrbéri rendelet alapján elvesztették a létalapjukat, földjeiket felszántották. Pedig ők csak alkalmazkodtak a természet folyamataihoz, hiszen vidékükön kevés volt a nyári csapadék, de nyár végén, a hegyekből aláfolyó árvizeket szétterítették az árterületen. Az erdők, rétek és gyümölcsösök így nemcsak vizet, hanem műtrágyaként működő iszapot is kaptak, ami manapság millió tonnaszám kerül a Tiszába, és onnan tovább a Fekete-tengerbe.- Arany János, akinek az emlékévét tartjuk, sokat tett a népi kultúráért.- A Toldi, de Petőfi János vitéze is a paraszt alakját jelképezi, és azt a népet, amely megtartotta ezt az országot. A reformkorban Petőfi, Arany és sokan mások azért fordultak a nép felé, mert látták a nemesi nemzet és a nép közötti hasadást. A népet sokáig birtokképtelennek tartották, és csak a nyugati kultúra átvételében látták a műveltséget. Ezzel szálltak szembe ők, mert azt gondolták, hogy ha a művelt közönség a népköltészet alapján elkezdi megbecsülni a népet, akkor talán polgári értelemben is magához emeli majd.- Ma Magyarországon az emberek 68 százaléka már városban él. Ez húsz év múlva 76 százalékra növekszik.- Sőt a vidéki emberek sem művelnek már mind földet, az arány még rosszabb. Az ember és a természet kapcsolata szükségszerű, az ettől megfosztott, urbanizált népesség emiatt szaporodik nehezen. De nem a természet szépsége, esztétikája a fontos, hanem az, ahogyan használjuk. A ré„A szorongó ember mindennek ki van szolgáltatva” Fotók: MW gi parasztság törődött a természeti környezetével, nem hagyta elpusztulni, hanem folyamatosan megújította. A nagyüzemszerűen művelt föld, ami nem kap szerves tárgyát, hamar romlik, és ezzel együtt az élelem minősége is. A pillanatnyi haszonért űzött gazdálkodás tönkreteszi a jövőt.- Tehát már szólhat a rekviem a parasztságért.- Már elszólt. A parasztság volt az utolsó olyan néprajzi csoport, amely minden anyagi és szellemi szükségletét fedezni tudta: az élelmet, a művészetet, a lelki és társas kapcsolatokat, de még a gatyának a nyersanyagát is. Csak két árura szorult rá: a sóra és a vasra, de ez utóbbit az Árpádkori falusi vaskohókból is meg tudta szerezni. Bár a magyar parasztság az 1945-ös földosztáskor végre több földhöz jutott, a rendszeres téeszesítés végkép megsemmisítette ezt azt életformát.- A hagyomány azóta is kiveszőfélben van.- A hagyomány több ezer éves tapasztalat, azért maradhatott fenn az emberiség, azért maradhattunk fenn mi, magyarok is, mert kitapasztalhattuk a megmaradás módjait. Ha elhagyjuk a hagyományainkat, ha már nem élünk bennük, akkor az emberét vesztett hagyomány nem fog minket megőrizni. A mai elmagányosodott, szorongó ember mindennek ki van szolgáltatva, az akkori közösségek szerves egységet alkottak.- Egyesek a maradék hagyományainkat, például a család intézményét is felszámolnák már.- Az erkölcsi törvény nem az emberi szabadságot korlátozó szabályrendszer, hanem a szeretet közlésének a gyakorlata. Ezek a mi boldogságunkat szolgáló és szeretetünk kifejezését lehetővé tevő előírások. Ha ezek szerint élünk, akkor megmenekülünk, ha nem, akkor elbukunk. Egyedülálló kutatások Nagyvárad történelméről is Erős vár a magyar múltunk AJÁNLÓ Megjelent a Várak, Kastélyok, Templomok című történelmi és örökségturisztikai folyóirat legújabb száma. A tartalmas magazin ezúttal is betekintést nyújt a legfrissebb várkutatási eredményekbe határainkon innen és túl. A legkorábbi magyar várak születésével foglalkozó, Az Árpád-kori favárak elméleti rekonstrukciója című írásból megtudhatjuk, hogy a háromdimenziós technikával kinyomtatott makettek, valamint a számítógépes animációk milyen nagy segítséget adnak egy erősség építési korszakainak modellezéséhez. A cikk all. századi magyar ispánsági várak egyik jellegzetes példáját, Abaújvárt, valamint Zalak 13. századi kis magánvárát mutatja be megkapó szerkezeti és alaprajzokkal, valamint olyan korhű, 21. századi technikával készült életképekkel, amelyek viszszaröpítenek bennünket az erődök régmúltjába. A többi oldalon érdekes és olvasmányos cikkek ásnak a dunaföldvári török torony, a középkori eredetű veresegyházi római katolikus templom, valamint Dévény, Nagyvárad és Babócsa várának múltjába. A kastélyok közül Nagymihály, a kétegyházi Almásyrezidencia régmúltja és több más főúri lak irodalomtörténeti jelentősége is feltárul, a magyar kastélyépítészek közül pedig Ybl Miklós nagy hatású munkáját vette górcső alá a folyóirat. A kiegyezés utáni kor megrendelésekkel legjobban elhalmozott és legtekintélyesebb építésze több magyar főúri kastélyt tervezett, ő álmodta meg többek között a zsombolyai Csekonics-, a drávafoki Bittó-, valamint a bodrogolaszi Lónyay-kastélyt is. A lapban tematikus könyvajánlót és esemény tárt is találunk, és mi is innen értesültünk, hogy a Magyar Várarchívum Alapítvány által működtetett nagyszerű Varak.hu internetes portál végre újraindult. Balázs D. Attila Párizsi emlékezés a forradalomra FRANCIAORSZAG A Diadalív alatt, az ismeretlen katona sírjánál emlékeztek meg hagyományosan Párizsban október 15-én magyarok és franciák az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 61. évfordulójáról. Az 1956- os Magyar Forradalom Francia- Magyar Emlékbizottsága koszorúzási ünnepsége kezdetén a megemlékezők a forgalom elől lezárt Champs-Élysées felső szakaszán érkeztek, a Diadalívhez, itt Sujánszky Jenő, a franciamagyar emlékbizottság elnöke, Károlyi György nagykövet és a francia Charles de Gaulleemlékbizottság képviselői megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, majd meggyújtották a lángot a magyar forradalom áldozatai, hősi halált halt mártírjai és a megtorlásban kivégzettek tiszteletére. Az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottsága más francia szervezetekkel közösen 1957 óta minden évben megemlékezik a forradalom hőseiről a párizsi Diadalívnél. November 3-án a forradalom leverésére emlékezve Nagy Imre és az 1956- os forradalom és szabadságharc mártírjainak jelképes síremlékművénél, a Pére-Lachaise temetőben lesz koszorúzás. MW 1957 óta minden esztendőben koszorúznak
