Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-12 / 239. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK Az ozorai vár története egyúttal a különböző fűtőberendezések története is. Más kályhák adják a meleget az első tulajdonos, Ozorai Pipó idején és megint mások az őt követő Hédervári Lőrinc nádorispán, avagy még később az 1544-től kezdődő és 1686-ig tartó török hódoltság alatt. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD A korabeli díszkályháktól és egyszerű szemeskályháktól kezdve az újkori szemeskályhákig igen sokféle típus darabjai kerültek elő az ásatásoknak köszönhetően.- Az időrendet tartva a legkorábbi leletet a Zsigmond-kori kályhák, pontosabban azok csempéinek töredékei adják - mondta el lapunknak dr. Vizi Márta, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régész-főmuzeológus munkatársa, akinek a kerámiakutatás, a kályhaművészet a speciális szakterülete. - Valamivel későbbiek az úgynevezett Lovagalakos kályha maradványok, melyek a 15. század második feléből származnak. Ezeket a kályhákat is nagyon sok helyütt alkalmazták. Egy következő, igen jelentős csoport apostolt ábrázoló kályhacsempékből áll. Ezek a darabok minden bizonnyal a XV. század második felében, a XVI. század elején kerültek a Hédervári család által birtokolt épületbe. Ezen töredékek egyike az a csempedarab, mely a hónap műtárgya a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban. A vörös, csillámmal soványított agyagból készült csempedarab minden bizonnyal a kályha felső részén helyezkedett el. A 19,6 centiméter magas, 13 centiméter széles töredéken egy feltűrt szélű sapkát viselő fejet láthatunk. A sapka alól az arcot keretezően kifelé kunkorodó hajtincsek vannak. A fej bal oldalánál egy iratszalag felkunkorodó vége látszik. A fej felett már kissé elmosódott ábrázolással szamárhátíves keretelés van, rajta ülő levelekkel. Csúcsán szintén egy koronaszerű csomópont, belőle kiemelkedő keresztrózsával. A jellegzetes, férfi mellképét ábrázoló csempének a csoportjait a budai vár kutatásából ismerjük. A tavaly elhunyt Holl Imre, az MTA Régészeti Intézete főmunkatársa szerint ez a típusú kályha a XV. század második felében, a XVI. század elején díszíthette a királyi palotát. Úgy gondolta, hogy Regensburgból 1487-1490 között kaphatta Mátyás király. Ez egyelőre azonban csak feltevés. Budán kívül Visegrádon és Tatán kerültek elő ilyen típusú kályhacsempék. Egyébként a félalakos férfiábrázolás antik vagy modern ruhában, szakállal vagy anélkül, különféle formájú fejfedővel és iratszalaggal övezve különböző művészeti ágakban ismert. Falképeken, nyomtatott rajzokon, építészeti alkotásokon igen elterjedt volt. A kutatás jelenlegi állása szerint a csempék nyomódúcait a XV. század második felére keltezhető fametszetek alapján készíthették.- Nem kizárt, hogy Ozorai Pipó és a Hédervári család is olyan műhelyekkel dolgoztatott, mely műhelyek a királyi udvarnak is szállítottak kályhákat - osztotta meg feltevését dr. Vizi Márta. - Ugyanígy egybeesések mutathatók ki nyugat-európai kályhacsempékkel. Még sok munka szükséges ezeknek az esetleges egyezéseknek a teljes feltárására, de akkor is megkockáztatható: a hazai kályhacsempe-művészet ebben az időben, tehát a XV. század elejétől a XVI. század elejéig beleilleszkedett a térség fősodrába. Vagy egy másik szempont-Lehet, hogy királyi műhelyből került ki az ozorai csempe ból tekintve: az olyan jelentős főurak, mint Pipó vagy a Hédervári család képviselői, rendelkeztek annyi pénzzel, hogy még a csempeművészet terén is az európai élvonal kínálatát szerezzék be. Ehhez azonban nemcsak pénzre volt szükség, mert az önmagában nem jelent sokat: hanem olyan szellemi háttérre, mely tájékozottságot ad a művészetben és meglátja abban az igazi értéket. A kályhák és csempék míves világát Ozorán is a török hódítás törte szó szerint darabokra. A vár 1545-től 1686- ig a török hódoltság része lett, helyőrséggel együtt. Ennek az időszaknak a leletanyaga egy teljesen más kályhás kultúrát mutat. Az épületet kevéssé használhatták, inkább a palotafal és a várfal közötti területen alakították ki falusias jellegű lakóhelyüket. A régészek kályhaalapokat ugyan nem találtak, viszont pohár és hagyma alakú kályhaszemeket, tányérka alakú szemeket annál nagyobb mennyiségben emeltek ki a rétegekből. Ozora Tolna megye északi szélén, a Sió völgyében található község. A Filippo Scolari - Ozorai Pipó - által építtetett gótikus várkastély maradványa Magyarország kiemelt műemlékei közé tartozik. A feltárások jelentős mennyiségű leletanyagot hoztak napvilágra. Egyebek mellett az épület különböző korszakaihoz köthető kőfaragvány, használati- és díszkerámia került elő. Nemkülönben fontos részét képezik a tárgyi emlékeknek az épület fűtését ellátó kályhák maradványai. A megmaradt kályhacsempe töredékek mindenesetre arra utalnak, hogy a várkastélyban a XVI. század elején, azaz nem sokkal a török hódítás előtt is olyan kályhákkal fűtöttek, amelyek a korszak legújabb divatját követték. Minden bizonnyal a közeli Ausztria, Salzburg és környéke kályhásságának termékeit kell látnunk ezekben a töredékekben. Ozorai Pipó a messzi Itáliából házasodott az országba Eredeti nevén Filippo di Stephano Scolari, gyakran Filippo Scolari vagy Pippo Spano (Firenze, 1368 körül - Lippa, 1426. december 27.) itáliai származású magyar országbáró. A korabeli iratokban 1399- től a de Florencia mellett a de Ozora előnévvel is illették, önmaga a Pipo de Ozora nevet használta. Pipó házassága révén szerzett birtoka a Tolna megyei Ozora faluból és öt környező kisebb helységből állt. Ozorát a későbbiekben székhelyének tekintette, építkezéseivel és juttatásaival a falut virágzó mezővárossá és egy jelentős uradalom központjává fejlesztette. Zsigmond király 1416-ban engedélyezte Pipónak „hogy magyarországi birtokai bármelyikén, de különösen a Tolna megyei Ozorán kőből vagy fából várat, erősséget vagy kastélyt építtessen”. (Wikipédia) Dr. Vizi Márta a hónap műtárgyával, az apostolt ábrázoló, ozorai kályhacsempedarabbal Fotó: M. K. A hét műtárgya töredékesen is a kor legfejlettebb kézműiparát példázza Évszázadokon át pihent a várban a csempén az apostol Felnőttet, gyereket, egyaránt elbűvölt a színpompás kiállítás Ez tényleg egy Tök jó nap volt Életmű-kiállítás: pályázati pénz kéne PAKS Tizenhárom éve rendezi meg a Tök jó napot mondhatni változatlan formában a Paksi Kertbarátok Köre. Azért nem változtatnak a programon, mert jól bevált, az érdeklődés töretlen iránta. Sőt idén már nemcsak helyből, hanem Dunakömlődről, sőt Németkérről is érkeztek gyerekcsoportok, hogy megnézzék, milyen csodákat készítettek, faragtak az ügyes kezű hölgyek a különféle tökökből. - Van dísztök, halloween tök, sütnivaló és patiszon - kezdte a felsorolást az egyesület elnöke, Pupp Józsefné. Rózsika azt sem rejtette véka alá, hogy ő a természetesség híve, így kevés festéket használ, de az ilyen szellemben készült alkotások jól megférnek azokkal, amelyek festés és egyéb „trükkök” segítségével nyerték el végleges formájukat. Három napon át dolgoztak a kertbarát hölgyek a saját termesztésű tökök betakarításával, faragásával, a kompozíciók elkészítésével. Nem hiába. Nagyon nagy volt a sikere a városháza előtt rendezett kiállításuknak. Meg is vendégelték az érdeklődőket, sőt meghívták a Vetővirág együttest, amely hangulatos koncertet adott a nap végén. V. T. Mindenféle tököt láthatott a közönség A szerző felvétele TOLNA Mözsi Szabó István festőművész felajánlotta megvételre életmű kiállításának jelentős részét a tolnai önkormányzatnak. Ennek oka, hogy kora, egészségi állapota nem engedi a további gondos működtetést. Az anyagot a pénzbeli értékénél jóval szerényebb összegért, ötmillió forintért kínálta fel. A festőművész elképzelése szerint a jelenleg lakhelyén működő kiállítás további működtetését is az önkormányzat közreműködésével lehetne biztosítani. A helyi képviselő-testület legutóbbi ülésén tárgyalta a témát. A vita során elhangzott, hogy az anyagot fontos lenne egyben tartani, de a városnak nincs anyagi forrása a megvásárlására. Emellett az életmű-kiállítás folyamatos üzemeltetését sem tudják vállalni. A döntéshozók ezért úgy határoztak, hogy gondoskodni kell olyan pályázati lehetőség felkutatásáról, ami biztosítaná a vásárláshoz szükséges anyagi forrást. Emellett - az életmű megvétele esetén - keresni kell olyan közgyűjteményt, múzeumot, amely a kiállítási anyag hosszú távú működtetéséről gondoskodik. S. K.
