Tolnai Népújság, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-25 / 249. szám

2017. OKTÓBER 25., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP jj Az ő igazgatósága alatt lett naggyá a konzervgyár Örvös Ferenc Paks díszpolgára lett Harminc éven át dolgozott Örvös Ferenc az egykori Pak­si Konzervgyárban, húsz évig igazgatóként. Ez idő alatt nőtt nagyvállalattá a gyár, de a város díszpolgárává vá­lasztott egykori vezetője nem erre a legbüszkébb, ha­nem az elhivatott, összetar­tó kollektívára. Vida Tünde szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu PAKS - Alig jutok szóhoz a meg­hatottságtól, hogy ilyen elisme­rést kaptam ebben a korban - mondta Örvös Ferenc, miután Szabó Péter polgármestertől átvette október 23-án a Paks Város Díszpolgára címet.- Hát rég volt, szép volt a konzervgyári időszak. Nagyon jó kollektíva volt együtt, egy lélek, egy szív. Nem jelentett problémát, ha vasárnap vagy éjszaka kellett dolgozni, min­denki tette a dolgát. Annak örülök, hogy ilyen kollektívá­ban dolgozhattam én is har­minc évet, tíz évet, mint osz­tályvezető, húsz évet, mint igazgató - kezdte visszaemlé­kezését kérdés nélkül. Elárulta azt is, hogy büszke rá, hogy e* idő alatt lett naggyá a konzervgyár. Egy kis szesz­főzdéből „hatvanezer tonnás” nagyvállalat, amelynek híre Londontól Tokióig mindenho­va eljutott. - A Paksi Konzerv­gyárban gyakorlatilag min­denki mindenkit tisztelt és szeretett, és mindenki öntuda­tosan dolgozott - összegezte. 1947-ben kapta meg mező­gazda diplomáját. Ennek éppen hetven éve, a keszthelyi egye­temen ő volt idén az egyetlen, aki rubindiplomát vett át, pe­dig 72-en végeztek. A múlthoz visszatérve: ’47-ben nem volt könnyű agrárdiplomával elhe­lyezkedni, a régi nagyvállala­tok már nem, az újak még nem működtek. Viszont komoly ta­nárhiány volt, így egy év alatt a műegyetemen tanári diplomát szerzett, áprilisban pedig már tanított Kalocsán, az érseki ta-Örvös Ferenc a friss díszpolgár. Családja kuláklistára került az 1950-es években A szerző felvétele nítóképzőben, bár a diplomát csak júniusban kapta kézhez. Biciklivel járt, a Dunán pedig egy uszódi halász segítségével, csónakkal másfél éven át. Utá­na Palánkpusztára járt taníta­ni, hol biciklivel, hol busszal, majd egy öreg NSU 100-as mo­torral egészen 1955-ig, amikor az akkori főmérnök hazahívta Örvös Ferenc 1925. május 6-án született Pakson, ahol máig él feleségével. Édesanyja háziasszony volt, édesapja pék­mesterként dolgozott, de csa­ládi örökség révén 18 kataszt­­rális hold földet és három ka­­tasztrális hold szőlőt birtokolt, ezért kuláklistára került. Ami­kor ez megtörtént, Örvös Fe­renc már végzett az egyetem­mel, testvérei viszont nem ta­nulhattak a tiltólista miatt. Az elemit, polgárit Pakson, a fel­a konzervgyárba. Akkoriban a három „t” időszakban volt a támogatott, tűrt, tiltott kategó­ria,, ő a tűrtbe tartozott, még­sem tudták kinevezni két éven át a pártbizottság akadékosko­dása miatt. 1965-től húsz évig igazgatta a paksi konzervgyárat, ami öt­ször lett ezalatt kiváló vállalat. ső kereskedelmi iskolát Baján végezte. Munkásságát a paksi konzervgyárban töltött évek ha­tározták meg. 10 évig osztály­­vezető, 20 évig gyárigazgató volt. Munkája eredményeként a gyár termelése fokozatosan emelkedett, irányításával mint­egy 1500, a csúcsidőben 2200 ember dolgozott a konzervgyár­ban. A dolgozók gyermekeinek bölcsődét, óvodát üzemeltet­tek. A gyár léte jelentős hatást gyakorolt a város fejlődésére. A konzervgyár a megye leg­nagyobb ipari üzeme volt, két­ezer főt foglalkoztatott, évi 60 ezer tonna konzarvet gyártott, Londontól Tokióig minden­hova szállított, főként persze az akkori Szovjetunióba. Ör­vös Ferenc igazgatóként még sem tekintette magát több­nek, másnak, az üzemi kony­hán étkezett, minden nap gya­log járt, az ajtaja mindig nyit­va állt mindenki előtt. Ami­kor nyugdíjba ment, nem je­lentett törést számára, mert - mint mondja - soha nem élt ki­magasló életet. A konzervgyá­ri fejezetet azzal, hogy becsü­lettel, tiszta lappal átadta az utódjának, le is zárta az életé­ben. - Paksi vagyok, Pakshoz ragaszkodom, Paksra mindig visszajövök, az osztrák határ­tól is hazajöttem gyalog, pedig háromszor fogtak el, de min­dig sikerült megszöknöm - ér­zékeltette városhoz való kötő­dését. Nagy hatással volt a város fejlődésére Alárendelt Balázs László laszlo.balazs@mediaworks.hu A francia maítresse szó jelentése kitartott nő, szerető, akinek életfeltételeiről egy gazdag ember - király, gyá­ros - gondoskodik szexuális szolgáltatások fejében. A nyelvi degenerálódás előtt oly kevés nyelv tudta több­féleképpen nevezni és osztályozni a szerelemhivatású nőt, mint a magyar. A kokott vagy a szép cemende szó még a szingyulánál is kedvesebben öleli át a szóbeli fehérnép fo­galmát és mivoltát. A XXL században új fogalmak kerültek be az elfajzott műnyelvbe. A sugar daddy és a sugar baby kifejezéseknek értelmes magyar fordításuk nincs, de a je­lenség már ősidők óta adott: vagyonos férfiak és a fiatal, vonzó lányok egymásra talá­lása. (Ritkábban ez fordított nemekkel is megjelenik.) Fiatal magyar művészek nyílt levélben tiltakoznak egy internetes oldal szellemisége ellen, szerintük a párkapcso­latnak ez a formája erkölcs­telen, és gyakorlatilag egyenlő a prostitúcióval. A hirdeté­sek legitimálnak valamit, ami a kitartottság, illetve a pros­titúció jogértelmezésének közös határán egyensúlyozik. És erre csak ráerősít a sok celluloidmocsok, melyek természe­tesnek mutatják be ezen viszonyokat. Szerencsére nem min­denki olyan undorító és aberrált, mint azok, akik most zak­latóként, pedofilként, sugar daddyként, a hírek szereplőiként zúdulnak ránk. Egy igazi érett férfi nem leli örömét mások - nők, gyerekek, gyengébbek, neki alávetettek - megalázásá­ban, kihasználásában. Vagyonos férfiak és a fiatal lányok egymásra találá­sát segítik Közérdekű munka az orvhalászoknak DOMBÓVÁR Százötven -százöt­ven óra közérdekű munkára ítélt két férfit társtettesként elkövetett orvhalászat vétsé­ge miatt a Dombóvári Járási Bíróság, tájékoztatta.lapunkat dr. Kovács Ildikó, a Szekszár­di Törvényszék sajtószóvivője. Az I. rendű vádlottat a Szek­szárdi Járásbíró­ság korábban két ügyet összbünte­­tésbe foglalva, rab­lás és más bűncse­lekmények miatt 3 év 7 hónap és 15 nap fegyházbünte­tésre ítélte, amely­ből 2009-ben sza­badult. A II. rendű vádlott az első­nek a nevelt fia, akit már több­ször is javítóintézeti nevelés­re ítéltek. Legutóbb ideigle­nesen elbocsátották, de bün­tetése csak 2018. június 14- én jár le. Esetében a bíróság hatályon kívül helyezte a leg­utóbb kiszabott próbára bo­csátást, ugyanis az orvhalá­szatot a próbaidő alatt követ­te el. Ezért a bíróság abban az ügyben is elítélve, halmazati büntetést szabott.ki-. . .„ A vádlottak április 23-án délután a Kapósban-.akartak halászni, de ehhez nem volt engedélyük, és nem is lehetett, ugyanis a Kapos folyóban tilos halászni. Már be­merítették a hálót a folyóba, amikor a rendőr járőrök tet­ten érték őket, de halat nem fogtak. A vádlottak nem is tagadhatták a bűn­­cselekmény elkö­vetését, a nyomo­zás ideje alatt egyebekben val­lomást nem tettek. A bűncse­lekmény elkövetését azonban a házkutatási jegyzőkönyv, a tettenérésről készült kame­rafelvétel, valamint a rendőri jelentés és a nyomozás egyéb adatai bizonyítják. Mivel az ítélet ellen sem az ügyészség, sem a vádlottak nem fellebbez­tek, az jogerős. 1.1. A rendőr jár­őrök tetten érték őket, de halat nem fogtak Beismerte a gyújtogatást a 14 éves fiú DOMBÓVÁR Egy 14 éves fiút gyanúsít a Dombóvári Rend­őrkapitányság gyújtogatás­sal. Kigyulladt egy dombóvá­ri, lakatlan ház tetőszerkeze­te augusztus 30-án hajnali 5 óra körüli időben. A tüzet a katasztrófavédelem munka­társai eloltották. A gyújtoga­tás kapcsán személyi sérülés nem történt, valamint lakos­ságvédelmi intézkedés sem vált szükségessé. A rendőrök a fiút gyanúsítottként hallgat­ták ki, melynek során beis­merte a bűncselekmény elkö­vetését. Vallomásában azt is elmondta, hogy a gyújtogatást csínynek szánta. 1.1. Múzeumi Esték előadás: Nemzeti túlélési stratégiák a Bach-korszakban Végül Ausztria kénytelen volt kiegyezni SZEKSZÁRD A levert 1848/49- es forradalom és szabadság­­harc után a nemesség és az ér­telmiség igyekezett nem sze­repet vállalni a császári ad­minisztrációban, aki tehette, „belső emigrációba” vonult. Ez volt az 1850-től egészen az 1860-as évek közepéig tartó passzív ellenállás időszaka. így tanultuk ezt még nem is olyan régen. Ám Deák Ágnes történész tegnapi, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban tar­tott előadásában árnyalta ezt a képet. A Szegedi Tudomány­­egyetem docense, az MTA dok­tora arra mutatott rá: a Habs­­burg-abszolutizmus idején a magyarországi tisztviselői kar nagyjából kétharmada ha­zai hivatalnokokból állt: tehát a folytonosság jóval nagyobb, mint azt a korábbi szakmun­kák tudni vélték. Az 1850-es évek erős szorításában nem sok esélye volt a szervezett el­lenállásnak. Ám a nemzeti szí­nek viselése, a bálok magyar táncai, a (Kossuth) Lajos-napi ünnepségek is szembeszegü­lésnek számítottak. A szervezettség 1861 és 1865 között, az önkény lazu­lásakor jelent meg. A folyamat lezárásaként 1867-ben Auszt­ria kénytelen volt kiegyezni Magyarországgal. Sz. Á. Deák Ágnes árnyalta a mindvégig szervezett ellenállást felmutató képet Fotó: Mártonfai Dénes * 4 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom