Tolnai Népújság, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-27 / 226. szám

2017. SZEPTEMBER 27., SZERDA Nem akarnak kísérleti egerek lenni az őcsényiek Felfokozott hangulat volt a falugyűlésen Fenyvesi Zoltán az őcsényiek vendégszeretetére apellált, az itt élők szerint azonban inkább máshová kellene vinnie üdülni a menekülteket Fotó: Makovics Kornél Nem kérnek a menekültek­ből az őcsényiek, ez derült ki azon a falugyűlésen, me­lyet hétfőn este tartottak a faluházban. A község la­kói szerint a Csengettyűs Vendégház tulajdonosa job­ban tenné, ha máshol üdül­­tetné az oltalom alatt álló­kat, Fenyvesi Zoltán szerint viszont az árvák könnyét le kell törölni. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks ŐCSÉNY „Van még bőven sze­gény magyar gyerek”, „Húzz vissza Szolnokra!”. Ilyen be­kiabálásoktól sem volt men­tes az az őcsényi falugyűlés, amelyet hétfőre hívtak ösz­­sze a település önkormányza­ti képviselői. A faluház zsú­folásig megtelt érdeklődők­kel, és egy sem volt közöttük, aki úgy vélekedett volna, hogy nem baj, ha menekültek, az­az pontosan oltalom alatt álló személyek pihennek Ócsény­­ben. Mint ismeretes, a Csen­gettyűs Vendégházat üzemel­tető szolnoki Fenyvesi Zol­tán megállapodott a Migrati­on Aid nevű civil szervezet­tel abban, hogy néhány tur­nusban külföldieket üdültet­­nek a településen. Ez részben a közösségi médián keresztül, részben az ATV riportjából de­rült ki. A fórumon a lakók kö­zül elsőként véleményét meg­fogalmazó asszony úgy vélte az üdültetéssel kapcsolatban: olyan ez, mint amikor ceruzá­val megböknek egy gyereket, aztán közük vele, hogy ilyen lesz a szűri. Többek felszólalá­sából kiderült: attól tartanak, ez még csak a kezdet, és né­hány valóban szerencsétlen sorsút jóval több migráns kö­vet majd. Egy fiatalember el­mondta, rengetegen dolgoz­nak, és nevelik gyermekeiket Őcsényben úgy, hogy évek óta nem jutottak el nyaralni. Ar­ról is beszélt: attól tart, azok, akik idehoznák a bevándor­lókat, nem mérlegelték en­nek egészségügyi kockáza­tát. Ahogy fogalmazott: nyil­ván lenne olyan észlény, aki szerint a vendég gyerekeket be kellene vinni az iskolába is azért, hogy az itteni gyere­kek elfogadóbbak legyenek. Hangsúlyozta, hogy az őcsé­nyiek valóban vendégszere­tők, ám valószínűleg nem az itt élőkkel szimpa­tizáló, kultúrájuk, életmódjuk iránt érdeklődő embe­rek érkeznének, úgy egyébként pe­dig Fenyvesi Zol­tán épp most élt vissza ezzel a ven­dégszeretettel. Azt is mondta: inkább éreznek együtt a négyszáz, terroris­ták által lemészárolt európai gyászoló családjával, mint ’a migránsokkal. Ő és az ehhez hasonló álláspontokat képvi­selők vastapsot kaptak, míg Fenyvesi Zoltán, és a Migrati­on Aid igazgatósági tagja, Sie­­wert András lényegében nem értek a mondandójuk végére. Előbbi azzal kezdte, hogy ki­lenc éve, az M6 építésekor járt először Őcsényben. Megtet­szett neki a környék, és házat vett a településen. Három év­vel később vendégházzá ala­kította az ingatlant, amely­be aztán iskolai csoportok ér­keztek, de a szolnoki vállal­kozó elesetteket is segített már olyan módon, hogy a házat a ren­delkezésükre bo­csátotta. Fenyve­si aláhúzta: nem anyagi érdekből teszi, amit tesz, és igenis szán­ni való, aki hábo­rú sújtotta ország­ból jön. Úgy gondolja: az ár­vák könnyét le kell törölni. Si­­ewert András igyekezett tisz­tázni, hogy kik azok, akik ol­talom alatt állnak. Elmondta, hogy azok, akik menedéket kérnek hazánkban öt-hat hó­napot töltenek zárt területen, azaz minden szempontból át­vizsgálják őket. Kiderült, az elmúlt tíz évben négyezer me­nekült került ide, komolyabb bűncselekményt pedig nem okoztak. Siewert András sze­rint a statisztika azt mutatja: lényegében a szomszédunk nagyobb veszélyt jelent ránk, mint egy menekült. Az összejövetelen jelen volt Szabó Balázs, a lobbik megyei sajtószóvivője, aki többekhez hasonlóan azt szerette vol­na megtudni, ki garantálja az Őcsényben élők biztonságát. Fülöp lános, a község polgár­­mestere azt kifogásolta, hogy az önkormányzatot nem érte­sítették időben, az itt élők nem tájékozódhattak, ez vezetett a felfokozott hangulathoz. Az önkormányzat egyébként nem akadályozhatja meg a vendég­ház tulajdonosát, hogy fogad­ja az esetenként hat oltalom alatt álló külföldit és kísérői­ket, erre ugyanis nincs joga, ugyanakkor Fülöp János sze­rint az őcsényiek polgári en­gedetlenség révén megtehetik azt, hogy körülállják az ingat­lant, és nem engedik be azo­kat, akiket ide hoznak. Oltalom alatt elsősorban a nők, a gyere­kek, a csalá­dok állnak MEGYEI KORKÉP Aki fél, aki nem Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu A falu lakói nem nyilatkoznak, mert félnek a szabadlábon védekező gyanúsítottak bosszújától. Ezzel a mondattal zárult az a tévés tudósítás, mely egy majdnem halállal végződő bűncselekmény részleteit igyekezett felderíteni. Nem először halljuk ezt a megjegyzést hasonló műfajú híradások végén: ez pedig arra enged következtetni, hogy nem kivételek­ről, egyedi esetekről van szó, hanem nagyon is gyakori, hadd ne mondjuk, általános jelenségről. Magyarán szólva, nem kell Szicíliába utaznunk ahhoz, hogy a hallgatás törvényével, illet­ve annak hazai változatával találkozzunk. Igaz, nálunk nincs Cosa Nostra vagy Camorra, de félelem - mint a példa érzékle­tesen mutatja - van. Ezt a félelmet néhány do­log vélhetően oldhatná. Példá­ul egy illetékes azonnali meg­nyugtató nyilatkozata, valami olyasformán: amíg hivatalból ő felel a község, város, megye stb. rendjéért, addig egyetlen tisztességes állampolgárnak sem kell tartania bűnözői bosszú­tól. Avagy, ha ez végtelenül naiv és a legnagyobb jó szándék mellett is teljesíthetetlen igénynek számít, akkor legalább eny­­nyi: mindent megtesz a tisztességes állampolgárok megvédé­se érdekében, akiknek együttműködésére továbbra is számít. Ilyen nyilatkozatot, a fentiek összefüggésében, még nem hal­lottam. Talán nem véletlenül. Akik a szabadlábon lévő gyanú­sítottaktól is tartanak, azokban nem puszta szeszély munkál. Bizonyára azt tapasztalják, hogy soha nem a bűnözőknek kell félniük, hanem mindig a becsületes embereknek. Sajnos nem kivéte­lekről van szó, hanem gyakori jelenségről Fesztiváli kínálat a múzeumban SZEKSZARD Nyitott kapukkal várja a Wosinsky Mór Megyei Múzeum a látogatókat, így ter­mészetesen azokat is, akik a most kezdődő Őszi Fesztivál idején kívánnak megismer­kedni az intézmény kínálatá­val és kultúrkincseivel. Minderről tegnap kora dél­után is szó esett a Múzeumpedagó­giai évnyitón, me­lyen Odor lános Gábor igazgató és Brunn György­­né, a Szekszárdi Tankerület szak­mai vezetőhelyet­tese köszöntötte a résztvevőket, köztük oktatá­si intézmények pedagógusa­it, közgyűjtemények vezetőit. Ezt követően Dömötörné Göt­tinger Eszter, Rubányi Ani­ta, dr. Szőts Zoltán, András­­né Marton Zsuzsa és Szűcs Zsuzsanna adott áttekintést a közreműködésükkel megvaló­suló idei rendezvényekről, il­letve hívta fel a figyelmet né-A műsorfü­zet a múzeum portáján bárki számára ingyenesen hozzáférhető hány szakmai különlegesség­re. A hangsúlyosan említett Múzeumok Őszi Fesztiválja közel húsz programjával kü­lönböző célcsoportokat kíván megszólítani, a célközönségbe egyaránt beletartozik az óvo­dás, az általános- és középis­kolás, a főiskolás, a felnőtt, va­lamint a nyugdíjas korosztály. Ez azt is mutatja, hogy a legkülönbözőbb te­rületek tárulnak fel az érdeklődők előtt: kalandtúra, irodalmi találko­zás, tudományos délelőtt, közös sé­ta, gemenci kirándulás - csak néhány remek példa ízelítőnek és kedvcsinálónak. Odor János Gábor igazgató bemutatta az új Múzeumpeda­gógiai programajánló címet vi­selő füzetet is. Ebben mind a négy szekszárdi kiállítás prog­ramjai szerepelnek, megköny­­nyítendő a választást az érdek­lődők számára. Sz. Á. Terítéken a klíma változása BONYHÁD Van-e klímaváltozás Bonyhádon? címmel tartott előadást nemrég a Völgység fő­városában, a Solymár Imre Vá­rosi Könyvtárban a szekszárdi Zöldtárs Alapítvány képviselő­je. Balogh né Gaál Zsófia kör­nyezetvédelmi szakértő beszá­molójából kiderült, hogy igen, és az is, hogy miként csök­kenthetőek a környezetre ká­ros hatások a mindennapok­ban. Az előadó a megjelentek figyelmébe ajánlotta az ala­pítvány honlapját is, amelyen számos hasznos tudnivalót, ötletet és tippet találhatnak a környezet- és klímavédelem­mel kapcsolatban. H. É. A volt válogatott labdarúgó és a polgármester is beszállt az örömfociba Műfüves pálya zöldell az udvarban SZEKSZÄRD Örömfoci koro­názta meg tegnap a Szekszár­di Garay János Általános Isko­la és Alapfokú Művészeti Isko­la műfüves pályájának ünne­pélyes átadását. Az intézmény - mint azt köszöntésében Ács Rezső polgármester elmond­ta - már tanévkezdéskor átve­hette a sportlétesítményt, mely az Országos Pályaépítési Prog­ram keretében, a Magyar Lab­darúgó Szövetség elnöksége által támogatott önkormányza­ti pályázat révén, 25 millió fo­rintból valósulhatott meg. Az MLSZ képviseletében jelenlévő Dunai Antal, majd Pekari Ber­nadett iskolaigazgató, Gerzsei Péter, a Szekszárdi Tankerület igazgatója és Kárpáti Zoltán, a Szekszárdi UFC elnöke be­széde után a felsorolt vezetők együtt vágták át a pálya előtti nemzetiszínű szalagot. Ezután következett a 31-szeres váloga­tott Dunai Antal ösztönzésére az a foci, melyhez kisvártatva kicsik-nagyok egyaránt csat­lakoztak. Pekari Bernadett elmondta, hogy a labdafogó­hálóval övezett, korszerű vi­lágítástechnikával felszerelt pálya kiválóan szolgál úgy a mindennapi testnevelésben, mint a - pedagógusi felügye­let melletti - délutáni szabad­idős programokban. Sz. Á. Ács Rezső és Dunai Antal együtt focizott az iskola diákjaival Fotó: Makovics Kornél

Next

/
Oldalképek
Tartalom