Tolnai Népújság, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-02 / 205. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT Elmaradt a felelősségre vonás, a gyilkosok még mindig köztünk élnek A halálügyész ma is vígan él Kommunistaellenes tüntetés a városban gédmunkást, Cziffrik Lajos és Zsigmond Imre földművest. A halálukat törvényesítő Ledényi-tanács rajtuk kívül még húsz forradalmárt küldött bitófára a kádári megtorlás hű kiszolgálójaként. A győri Kisfaludy Színházat hat évig dirigáló - Angyal Istvánhoz és Nickelsburg Lászlóhoz hasonlóan - zsidó származású, nemzeti baloldali Földesnek egyetlen bűne az volt, hogy békíteni akarta a feleket: Győrből érkezett fehér zászlóval a mosonmagyaróvári laktanya elé, a tömegbe lövés után érthetően elszabadult indulatokat akarta csillapítani. Csakúgy, mint Levél község kálvinista lelkésze, Gulyás Lajos, aki a nép által elfogott négy határőrtiszt egyikét kimenekítette a tömegből. Mégis halál várt rájuk, a zsenge ügyész így beszélt Gulyásról: „Ez az ember gyűlöli a népet, gyűlöli a szocializmust, és a rohadt régi világot akarja visszaállítani. Népünk sújtson le az árulóra és halállal büntesse meg gaztettéért!” A részben csornai kötődésű Grátz az ottani „ellenforradalmi bűncselekmények” felderítésében és felelősségre vonásában is aktívan részt vett: a vádat képviselte a forradalmi közigazgatás vezetéséért és a november 4-ét követő ellenállásért perbe fogott Székely Sándorral szemben. Az áldozatoknak szentelt egyik emlékmű 27 évvel a rendszerváltozás után még mindig háborítatlanul éli mindennapjait Budapesten Grátz Endre, a kommunista diktatúra ügyésze, akinek minimum 7 ember halála szárad a lelkén. Pataki Tamás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu KOMMUNIZMUS 25 évesen már hét ’56-os hőst akasztatott fel, vádbeszédeiből sugárzott a gyűlölet, majd vígan élte mindennapjait Gelka-vezérként és szoláriumtulajdonosként Grátz Endre, a Győr-Sopron megyei megtorlás ügyésze. Mivel egy ügyben rendkívül sok halálos ítéletet kért, ezért bekerült az úgynevezett „halálügyészek” klubjába, a véres hadbíró Ledényi Ferenc szorgalmas apródjaként. A 84 éves Grátz a fővárosban háborítatlanul él. A frissen végzett ügyész nagy hévvel kezdte a vádhatósági munkát, és rögtön a korszak egyik lényeges koncepciós perében kapott főszerepet: az 1956. ‘október 26-i moTemetés Mosonmagyaróváron 1956-ban Fotók: MTI, Fortepan sonmagyaróvári mészárlást követő népítélettel kapcsolatos eljárásban. A kommunisták által elrendelt sortűzben több mint százan haltak meg, a tömeg három tettesen bosszulta meg az aljasságot. A megtorló gépezet működtetői egy perrel akarták bizonyítani, hogy „fasiszta és lumpenelemek” lincselték meg az elkövetőket. Az ügyben a Gyepes István vezette tanács 1957. június 10-én hozott ítéletet. A győri tárgyaláson Grátz hat vádlottra kért és kapott halálbüntetést, és az év végén a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának, Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezetésével megtartott másodfokú tárgyalásán a helybenhagyott büntetések még egy halálos ítélettel gyarapodtak - derült ki Békés Márton történész nemrég megjelent, A gyilkosok köztünk élnek című tanulmánysorozatából. A hét halálos ítéletet 1957 utolsó napján és 1958. január idusán hajtották végre. Az áldozatok közt volt Földes Gábor színpadi rendező, Gulyás Lajos református lelkész, és a győri forradalomban való részvételéért ölték meg Tihanyi Árpád tanárt, Kiss Antal fűtőt, Weintráger László seVérügyészből szolikirály Grátz Nagykanizsán született 1932-ben. A pécsi jogi egyetem elvégzése után azonnal felvették a Győr-Sopron megyei ügyészségre. Rendszerpárti ügyészségi nyomozó és előadó volt. Az ’56-os forradalmat és szabaságharcot megtorló perek után nemsokára pártfegyelmivel eltanácsolták a pályáról. 1970-ben már a Gelka cég vállalkozási irodájának élén áll, 1975-ben pedig a karbantartó állami vállalat főosztályvezetői székében találjuk. Az 1980-as évek butikhulláma idején megnyitotta a Petőfi utca legendás Simeoni üzletét. A rendszerváltoztatás idején a Keravill nyugdíj előtt álló vezető munkatársaként vett részt korábbi anyacége privatizációjában, 1992-ben még üzlettársa megpuccsolásától sem riadt vissza. A kilencvenes évek elején a budapesti szoláriumok megnyitásában járt az élen. Neve 2005-ben merült fel a sajtóban, amikor kiderült: az (ex)felesége által 1990-ig tulajdonolt Simeoni cégjogutódja az az El Zor Kft., amelynek élén Hassan el-Abed szíriai pénzváltó áll. Ő az - egykor Medgyessy Péter által vezetett - Inter-Európa Banktól 6,2 milliárd forintot vett fel, s ezért a Kulcsár Attila nevével fémjelzett brókerbotránnyal összefüggő, a K&H Equitiesnél feltárt pénzmosással és sikkasztással vádolták. Gróf Klebeisberg Kuno a magyar kulturális elit kinevelését tartotta fontosnak „Magyarországot a kultúra tarthatja meg” OKTATÁS „Annak a biztos reményemnek adok kifejezést, hogy ma, midőn a legnehezebb időn túlestünk és a magyar nemzet kálváriaútjának nagyobbik részét már megtette, az előttünk álló rövidebb úton leroskadni nem fogunk, s meglesz az államban és a társadalomban a szükséges erő és áldozatkészség arra, hogy a bennünket megelőzött nagy nemzedékektől átvett kulturális kincseket a jövő nemzedéknek átadhassuk” - mondta Klebelsberg Kuno 1923. november 3-án elmondott beszédében, s annak érdekében, hogy a trianoni békediktátum által megcsonkított és gazdaságilag tönkretett Magyarország ismét talpra álljon - mint vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1931) -, óriási erőfeszítéseket tett. A klebelsbergi kultúrpolitika tényleges kibontakoza az 1920-as évek közepén valósult meg, mindaddig a szűkös anyagi lehetőségek folytán csak szervezeti reformokra futotta (ilyen volt többek között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költöztetése, valamint az Országos Gyűjteményegyetem felállítása 1922-ben). Az általa képviselt tudománypolitikának fontos részét képezte a tudományos ösztöndíjak rendszere, aminek köszönhetően rengeteg tehetséges magyar diák hosszabb-rövidebb ideig külföldi tanulmányutakon vehetett részt. Ezt segítette a külföldi magyar intézetek hálózata, ami kettős célt szolgált: a magyar kultúra terjesztését az adott országban, valamint az érkezett magyar ösztöndíjasok segítését. A klebelsbergi kultúrpolitika saját időszámításán belül az 1924^es esztendő a középiskolai reform éve volt. Ezzel lehetővé vált, hogy mindhárom típusú középiskolából (reáliskola, humán és reálgimnázium) bármelyik egyetemre lehetett jelentkezni. Az 1927. évi XII. te. előírta, hogy minden 5000 fő feletti lakossal rendelkező település köteles polgári iskolát építeni. így a polgári iskolák száma 1930-ra 253-ról 353- ra emelkedett, majd számuk 1938-ra majdnem elérte a 400- at. Klebelsberg úgy gondolta, hogy „a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá”, nemcsak a magyar elit kinevelését tartotta fontosnak, hanem a népiskolai oktatás fejlesztését is. Az 1926-ban napvilágot látott törvénycikk 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás építését írta elő adott sorrendet felállítva: iskola nélküli tanyai körzetek, iskolával nem rendelkező falvak, túlzsúfoltsággal küszködő külvárosi iskolák. Ami a csoda mindebben, hogy kevés törvény valósult meg oly mértékben, mint ez. A tervbe vett több mint ötezer intézmény mindegyike elkészült. Természetesen mindez nem történhetett volna meg, ha az állami költségvetés ezt nem tette volna lehetővé, a kultusztárca ugyanis az 1920-as évek második felében ennek a 9-10 százalékát kapta, s 50 százalékát a népoktatás fejlesztésére használta fel. Klebelsberg koncepciójában nagy szerepe volt az iskolán kívüli művelődésnek is, azaz a népkönyvtáraknak. Arra törekedett, hogy minél több jöjjön létre belőlük, s úgy gondolta, hogy az elemi iskoláiból kikerülő gyerekek - akik már hozzászoktak használatukhoz - felnőttként is olvasni fogják azok könyvállományát. Szorgalmazta a könyvkiadás fejlesztését, fontosnak tartotta, hogy az alapvető irodalmat a szegényebb néprétegek is be tudják szerezni. Az első könyvhetet is az ő miniszterségének ideje alatt rendezték meg (1928- ban az első „próbakönyvhetet”, 1929-ban az első Magyar Könyv Hetét). Gróf Bethlen István miniszterelnök lemondását követően Klebelsberg is távozott, de ezt követően is fáradhatatlanul dolgozott mint az alföldi bizottság elnöke. Az Alföld problémái és a problémák lehetséges megoldásai foglalkoztatták, e témában végzett munkája is szellemi nagyságáról és hihetetlenül nagy munkabírásáról tett tanúbizonyságot. Klebelsberg elgondolásai tökéletesen illeszkedtek az olyan nagy „elődök” koncepciójába, mint Eötvös József és Apponyi Albert. Az Eötvös-féle 1868. évi népoktatási törvény - megelőzve e tekintetben Angliát és Olaszországot is - előírta az általános tankötelezettséget (6 éves kortól 12 éves korig), hatosztályos elemi népiskolák létrehoKlebelsberg Kuno zásáról rendelkezett, a városi elemi népiskola minden osztályába külön tanítót írt elő. Eötvös oktatáspolitikáját a nemzetiségi oktatás szempontjából a tolerancia jellemezte, a törvény kimondta: minden gyermeket anyanyelvén tanítsanak a népiskolában. Annak érdekében, hogy megfelelő szakemberek oktassanak a népiskolákban, 20 tanítóképző felállításáról gondoskodott. Apponyi 1908. június 1-jén nyújtotta be az az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló törvényjavaslatát, és azt még ugyanabban a hónapban megtárgyalta és elfogadta a Tisztelt Ház. KA Apponyi Albert Fotók: Fortepan Jelentős pénzt költöttek oktatásra Népiskolák nyíltak a falvakban
