Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-05 / 181. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT A bevonuló hadsereg feladatul kapta az üzemek gépeinek leszerelését Budapest román megszállása „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” - jelentette ki Linder Béla, Károlyi Mihály hadügyminisztere 1918. november 2-án az Országház előtt. Ezt követően a hadsereget esztelen módon leszerelték, majd egy év sem telt bele, és újra rengeteg katona jelent meg Budapesten, ezúttal a román hadsereg masírozott a magyar főváros útjain. És nemcsak parádéztak, hanem módszeresen kifosztották Magyarországot. Köő Artúr kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu VILÁGHÁBORÚ A 98 évvel ezelőtti nyár olyan eseményeket hozott magával, amilyeneket néhány hónappal korábban senki sem gondolt volna a világháború végi Magyarországon. A román hadsereg 1919. augusztus 4-én bevonult a magyar fővárosba, annak ellenére, hogy az antant ehhez nem járult hozzá. Mindez úgy történhetett meg, hogy a román katonai haderő feltartóztatta az olasz katonai misszió tagjait (egy darabig hadifogolyként kezelték őket, majd ide-oda irányíttatták a konvojt), akik Párizsból hozták a tiltó parancsot. így hivatkozni lehetett arra, hogy későn érkezett az utasítás, s ekkor már „sajnálatos módon” megszállták a fővárost. Hatalmas skalp volt ez annak idején Romániának, hiszen álmukban sem gondolhattak korábban ilyen trófeára. Budapest még csak nem is jelentette a végállomást a románok számára. Az előrenyomulás két irányban folytatódott tovább a Dunántúlon, azzal az indokkal, hogy a magyar Vörös Hadsereg Székesfehérvár-Balaton közötti területekre visszavonult csapatait, valamint a győri ipartelepek munkásait le kell fegyverezni. Az igazság azonban az volt, amit a román csapatok magyarországi parancsnoka, Märdärescu nyíltan kijelentett: igényt tartanak a magyar vagyon 30-50 százalékára. Mivel járt a román betörés és megszállás? Ugyanazzal, amit már az erdélyi magyar lakosság ismert, tapasztalt: fosztogatással, erőszakoskodással, megalázással. Természetesen az újságokban - abban a kettőben, amelyet nem tiltattak be, de ezeket is cenzúrázták - mindezekről nem lehetett olvasni, a román hadseregről csak ódákat zengő tudósítások jelentek meg, mint amelynek nagy hálával tartozik a magyar lakosság. Propagandafotókat közöltek- ezek a nyugati sajtót is bejárták -, amelyeken a román katonák ennivalót osztanak a budapesti éhes gyermekeknek. Közben egyaránt vadásztak vörös- és fehér katonákra, valamint internálótáborokat állítottak fel. A román megszállás idején 657 személyt végeztek ki. A megszálló román hadsereg feladatul kapta az üzemek gépéinek leszerelését és Romániába szállítását, különféle mezőgazdasági eszközökkel és szerszámokkal együtt. Természetesen a vagonok, amelyek az értékek kiszállítását biztosították, a MÁV tulajdonát képezték, és vissza sosem tértek. Miszlay Zsolt, a Közlekedési Múzeum muzeológusa szerint a románok nagyjából 1140 mozdonyt, 2000 személygépkocsit és 40 ezer teherkocsit hurcoltak el, amelyeket képzett személyzet hiányában hamarosan tönkre is tettek. Vittek mindent: gabonát, gyári berendezéseket, raktárak készleteit. A megszállók lelkiállapotát mutatja Harry Hill Bandholtz amerikai tábornoknak, a Szövetséges Haderők Katonai Missziójának vezetőjének az esete. Bandholtz 1919. október 5-én csupán lovaglópálcájával felszerelve akadályozta meg, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit teherautóra, pakolják és Romániába szállítsák. A román katonákat a múzeumból kizavarta, a múzeum ajtóit lepecsételtette a szövetségesek nevében. Minek folytán került hazánk történelmének talán egyik legmélyebb pontjára? Téved az, aki azt hiszi, hogy a román hadsereg erejének nagysága kényszerítette térdre Magyarországot. A válasz Linder Béla önvallomásában rejlik, aki nem a fegyverektől való viszolygása miatt kergette szét a hadsereget, hanem azért, mert félt, hogy az egyébként még mindig nemzeti érzelmű hadsereg szétveri a korábbi puccsot, vagyis a „Károlyi-forradalmat”. A világot megjárt propagandafotó a kenyeret osztó megszállókról Ritka jelenet, egy budapesti üdvözli az Üllői úton a románokat Nem adnak el semmit, csak partnereket keresnek a műemlékek állagromlása miatt Megmentenék a szász ÖRÖKSÉG A sajtóhírekkel ellentétben egyetlen építmény sem eladó a több ] mint 200 szász erdélyi evangélikus templom közül. Ezt az egyház vezetősége közölte annak kapcsán, hogy nemrég egy medgyesi lelkész 16 erődtemplom áruba bocsátásáról beszélt. Vevők helyett inkább part nereket keres az erődtemplomok megmentéséhez az evangélikus egyház az erdélyi Krónika információi szerint. Az evangélikus közösség elsorvadása a magyarázat arra, hogy az egyház medgyesi konzisztóriumánál felvetődött a ló erődített templom áruba bocsásának ötlete. A magyar kormány a külhoni műemlékek megmentésére indított Rómer Flóris-terv keretében 2016-ban ötmillió forintos támogatást nyújtott Kiszsolna végveszélybe került szász erődtemploma állagának megőrzéséhez. Ez a A végveszélybe került kiszsolnai templom templom rejti a korszakalkotó Giotto di Bondone Navicella című, elpusztult mozaikjának hű freskómásolatát. A szászság Erdély történelmének meghatározó népcsoportja maradt a 20. századig. Az első világháborút követően - bár támogatták Erdély Romániával való egyesülését - a román kormányok megpróbálták beolvasztani a többségi románságba. A második világháború végén, amikor Románia átállt a szövetséges hatalmakhoz, sok szász menekült Ausztriába * vagy Németországba. Az otthon maradottak közül a háború után sokakat deportáltak szovjet jmunkatáborokba, egy részüket a kommunista diktátor Nicolae Ceau§escu árusította ki az NSZK-nak az 1960-70-es években. Az 1941- ben még negyedmilliós szász közösség 1990-re 90 ezer főre apadt, azóta pedig megtizedelődött a közösség lélekszáma. Az első szász telepesek 1150 körül érkeztek Erdélybe, amikor II. Géza magyar király úgy döntött, hogy a keleti országrészt sűrűbben lakott területté formálja. A déli határsávon már a székelyek éltek, így a szászokat északkeletebbre kellett telepítenie a királynak. A Német-római Birodalom nyugati területéerődtemplomokat ről származó telepesek - ez távol esik a mai Szászország tartománytól, így népnevük ellenére az ottani szászokhoz semmi közük nincs - itt hozták létre Nagyszebeni, amely később a szászok kulturális és kereskedelmi központjává vált. Az eredeti szászság részben közrendű parasztokból, részben lovagokból állt, így az előbbi fejlettebb földművelő technikát, utóbbi pedig ütőképesebb haderőt jelentett a Magyar Királyságnak. A szászok közösen birtokolták a Szászföldet, s a kedvező feltételeknek köszönhetően a telepeshullám Géza halálát követően sem állt le. II. András a Német Lovagrend kiűzését megelőzően átszervezte a környékbeli határsávot, ezzel a székelységet végleg a Háromszéki-medence területére telepítette, s az elhagyott vidéket Szászföldhöz csatolta. A 14. században rohamossá vált a távolsági kereskedő és kézműves polgárság megjelenése. A rajtuk keresztül zajló kereskedelemnek köszönhetően városaik fejlődését hoszszú távon biztosítani tudták. A középkor végén az erdélyi három rendi nemzet egyike a szász volt, képviselete volt az erdélyi országgyűlésen. Vezetőjüket a szászok maguk választhatták, városaik a 15. század második felében tovább növelték befolyásukat. A magyarországi reformációban nagy szerepet játszottak a szászok, akik evangélikussá lettek, az Erdélyi Fejedelemségben ugyanis biztosított volt számukra a szabad vallásgyakorlás. K. A. temploma évvel ezelőtt b A román hadsereg gyülekezőt tart Budapesten, az Országház előtt
