Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-03 / 179. szám

4. MEGYEI KÖRKÉP 2017. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK Kérészéletű Kánaán, avagy narancs a hatvan évvel ezelőtti szovjet fővárosban Moszkvai VIT: terített asztal máskor hiánycikk gyümölccsel Minorics József a moszkvai VIT-ről származó emlékekkel a kezében Fotó: Gottvald Károly Hatvan éve a Tolna Megyei Népújságban egy olyan le­vél jelent meg, melynek va­lóságtartamában vélhetően már akkor is elég sokan ké­telkedtek. A hiánygazdaság­gal jellemezhető - később abba belerokkanó és a tér­képről eltűnő - Szovjetuni­óból, azon belül annak fővá­rosából származó tudósítás földi paradicsomot vetít az olvasók elé. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu TOLNA „Hatalmas sátorban kör alakú pult van. Az ember oda­megy, kap egy tányért és azt eszi, illetve rakja a tányérjá­ra, amit a szem-szája megkí­ván. A következőkből lehet választani: csibeleves, bor­jú-, disznópörkölt, csibe-, bor­jú- és disznósült burgonyával, rántott hús, barack, fasírozott és még sok minden. Édesség közül fagylalt, fánk, citromos tea, tej, kávé, tejföl. Ezenkívül hi­deg felvágottak, hal (melegen is), lazacikra (nagyon jó!), gyümölcsször­pök több változat­ban. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezek közül egyet kell választani, ha­nem az ember végigeheti az egész konyhát.” S ha még ez nem lenne ele­gendő, megtudjuk azt is, hogy a szovjet fővárosban a min­dennapok természetes tarto­zékának számít az a déligyü­mölcs, mely Magyarorszá­gon is jobbára csak karácsony előtt került a boltokba. „Megkaptuk a 200 rubelt és ezzel kapcsolatban egy kicsit az árakról is írok. 15 rubel egy kiló narancs, minden utcasar­kon árulnak különböző ízű gyümölcsízt, 40 kopek, egy kiló hús 8 rubel, egy liter tej 1,5 rubel. A ruhaneműk árát még nem tudom. Egy televí­zió 1500 rubel, ami egy mun­kásnak egyhavi keresete, egy fényképezőgép 90-500 rube­lig. Egyszóval minden jobb, mint Magyarországon.” A levélíró, az ekkor 17 éves Garamvölgyi László - később tisztes pályát befutó, a megye sportéletében kiemelkedő sze­repet betöltő testnevelőtanár - már nem elevenítheti fel em­lékeit, hiszen több mint har­mincöt éve nincs közöttünk. Viszont találtunk valakit, aki megerősítette: személyesen tapasztalta, hogy Moszkva, legalábbis ebben az időpont­ban, valóban el volt látva min­den földi jóval. Hihetetlen, de igaz: naranccsal is. Köszönhetően annak, hogy ekkor itt zajlott a VIT, azaz a 6. Világifjúsági Találkozó.- 1936-ban születtem, tehát 21 éves koromban jutottam ki a moszkvai VIT-re - tekintett vissza hatvan évvel korábbra Minorics József. - Mai lakhe­lyemen, azaz Tolnán dolgoz­tam, a textilgyárban. Szövő­ként kezdtem 1953-ban, majd hengerszerelőként folytattam, később pedig művezető lettem. Nem titko­lom, mozgalmi te­vékenységemnek, valamint munkás származásomnak is köszönhetem, hogy a megyei kül­döttek csapatába kerültem. Nekem ez nagy megtisztelte­tés volt, álmomban sem gon­doltam volna, hogy textilgyári munkásként egyszer majd ott lehetek a VIT-en. A rendezők a találkozó ide­jére egészen biztosan alapo­san kitakarították a fővárost: Minorics József egy kifejezet­ten tiszta, 1957-es Moszkvá­ra emlékszik, legalábbis ami a városközpontot illeti. A kül­területekhez vezető utak előtt- ez is személyes tapasztalat- őrök álltak. Máig előtte van a Vörös téri Mauzóleum - oda is bejutott ahol ekkoriban nemcsak Lenin feküdt: 1953 óta ott pihent mellette Sztálin is... A rettegett diktátor porhü­velyét csak 1961-ben emelték ki és hántolták el a Kreml tö­vében. Ami az ellátást illeti: Mino­rics József mondandójából va­lóban az a (Kérészéletű) Ká­naán bontakozik ki, amelyik már a levélben is megjelent.- Egy óriási sátorban volt a reggeli, ebéd és vacsora hely­színe. Én mindig káposzta­levest ettem, mert azt olyan finomra készítették, hogy mellette elbújhatott a húsle­ves. De emellett sült és rán­tott húsételekből is válogat­hattunk és fogyaszthattunk, korlátlan mennyiségben. Az­után ott voltak a gyümölcsök, ugyancsak annyit ettünk be­lőlük, amennyi csak belénk fért. Fügét, banánt és naran­csot is. Utolsó nap, amikor már hazafelé készültünk, a sátorban kipakolt, rengeteg narancsból összeszedtem úgy három kilóra valót és haza­hoztam. Minorics János mellett egy másik küldöttnek is sikerült nyomára akadnunk. Hatvan éve ugyancsak a Tolna Me­gyei Népújság hasábjain ol­vashattuk, hogy a Gerjenben élő és a helyi téeszben dolgo­zó „Magda is a VIT-re megy. Csupán egy valaki, az udvar­lója nem örült a hírnek. Hogy miért? Azt nem részletezzük. Mindössze annyit mondunk el, hogy Magda nagyon szép lány. Mandulavágású fekete szeme, kreol bőre és nagyon jó alakja van. Az udvarlója so­kat kísérletezett, hogy lebe­szélje a lányt a moszkvai útról, de nem sikerült. Magda hajt­hatatlan maradt. Azt mondta: — Történjék bármi, ő akkor is elmegy a VIT-re. Ez lesz élete első külföldi útja, ami olyan élményt jelent számára, hogy ezt elmulasztani bűn volna.”- Azután mégsem mentem el a VIT-re - közölte Magda, aki ma Győrben él és telefonon értük el. - Udvarlóm, aki nem sokkal később férjem és fiaim apja lett, sikerrel beszélt le az útról. Tizenhét éves voltam és szerelmes. Kifejezetten hát­rányomra vált, hogy az újság a szépségemmel példálózott. Ugyanis ez még inkább ar­ra sarkallta udvarlómat, hogy végképp ne engedjen el olyan messzire. Jó egy évtizeddel később azért csak eljutottam Moszkvába, meg Kijevbe és Grúziába is, de az már egy má­sik történet. Ez mégsem olyan élmény, mintha ott lettem vol­na rengeteg fiatallal együtt a VIT-en. Pedig már megvolt a formaruhám is... Azután eltelt közel harminc év és a házaspár útjai szétvál­tak. Magda ennek okán - utó­lag - még jobban bánja, hogy szegényebb lett azzal a hat­van évvel ezelőtti, várva várt úttal. Viszont, mint hozzátet­te, házassága révén gazda­gabb lett két remek, szerethe­tő gyermekkel, akikre nagyon büszke. Több Tolna megyei fia­tal is járt a moszkvai találkozón Topi és a dinnye SZEKSZÁRD A dinnye nem csak az emberek számára jelent ki­váló hűsítő és folyadékpótló for­rást. Topi kutya, a fénykép ta­núsága szerint szintén nem veti meg a mézédes, lédús gyümöl­csöt a forró nyári napokban. A dinnyét szerető kutya egyálta­lán nem különlegesség, ugyan­is a kutyusok ugyanúgy szere­tik a gyümölcsöt, mint az em­berek, ugyanúgy részesei a gyü­mölcsök jótékony hatásainak. A dinnye például a kutyák ese­tében remek antioxidáns forrás, erősíti az immunrendszert, elő­segíti az emésztést, táplálja a szőrzetet és bőrt, és javítja a lá­tást. Amellett persze nagyon fi­nom is. Fotó: Gottvald Károly Levelet küld a NAV a tartozásról és a túlfizetésről / Visszajelzést várnak TOLNA MEGYE Mint azt az adó­hivatal megyei igazgatóságá­nak sajtóosztályán elmond­ták, levelet küld a NAV a tar­tozásokról, túlfizetésekről. Országosan október végéig mintegy egymillió adózót ér­tesítenek arról, hogy az el­múlt évről adó-, illetve vám­tartozásuk vagy túlfizetésük van. Idén már a kivonat elején mindenki megtalálja a szá­mára legfontosabb informáci­ót: mennyit kell fizetnie, illet­ve mennyit igényelhet vissza. Adószámla-kivonatot csak az kap, akinek legalább egy adónemben kétezer forintnál több tartozása, vagy túlfizeté­se van a tavaly december végi adatok szerint. A kivonat mel­lett késedelmi pótlék-értesítőt is találhat a postaládájában az, aki fizetési kötelezettségét tavaly nem, vagy csak kése­delmesen teljesítette. Október végéig közel egymillió adózót értesítenek Túlfizetés esetén az 1717-es nyomtatványt kell benyújtani a visszaigényléshez. Akik úgynevezett elektro­nikus bevallók, tehát kötelező a netes felületet használniuk, vagy 2016. január 1. és 2017. június 12. között önkéntesen nyújtották be elektronikusan bevallásukat, azok adószám­lájukat is elektronikusan kö­vethetik, nem kapnak papíra­lapú értesítést. Az adószámla-kivonatot, il­letve a pótlékértesítőt min­denkinek célszerű összeha­sonlítania a saját nyilvántar­tásával. Az adatok értelmezé­sében a kivonat melléklete­ként megküldött „Tájékoztató” segít. Eltérés esetén észrevé­telt kell tenni személyesen az ügyfélszolgálatokon, vagy te­lefonon keresztül. M. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom