Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-17 / 191. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK Az őcsényi viselettel ismerkedtek meg a gyöngyfűzők A Kölesden táborozok végignézhették az őcsényi lány öltöztetését Beküldött kép Leginkább a kis cégek küzdenek hiánnyal MAGYARORSZÁG-TOLNA MEGYE Nemcsak Magyarország, de egész Európa munkaerőhiánnyal küzd, ami egyes ágazatokban intenzívebben érezhető (jellemzően a kétkezi, illetve a szakképesítéssel elvégezhető munkák esetében). A GKI Zrt. 1081 vállalatot kérdezett meg, hogy milyen mértékű munkaerőhiány van náluk, és azt, hogy mekkora állami támogatás ellenében lennének képesek új munkaerő felvételére. A vállalatok öszszesen 117 ezer főt tudtak volna felvenni azonnal. Ennek a létszámnak közel felét nagyvállalatok, harmadát a kisvállalatok alkalmazták volna. Ugyanakkor arányosan a kisvállalatokat sújtja leginkább a munkaerőhiány, átlagos létszámuk 23 százalékával tudták volna bővíteni a céget (támogatással). Ahogy az egyre nagyobb vállalatok felé hala-Az EU-támogatások esetében átlagosan tizenhétmillió forint eredményezett egy munkahelyet dunk, ez az arány csökken, a 250 fő feletti cégek csupán a munkavállalók 6 százalékát hiányolták. Az egyes ágazatok esetében azonban jelentős eltérések mutatkoznak. Az építőiparban minden harmadik ember hiányzik, az üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalatok létszámuk negyedét, míg a kereskedelemben dolgozók ötödét fel tudnák venni ily módon. Területi megoszlás alapján leginkább a kelet-magyarországi megyék szembesülnek jelentősebb munkaerőhiánnyal. A vállalatok átlagosan egy új munkavállalóra 2,2 millió forint segítséget igényeltek volna. Ez azt jelenti, hogy egy kisebb (a minimálbér egyéves költségétől elmaradó) öszszeg is jelentős segítség lenne számukra. Az igényelt támogatások átlaga ágazaton belül és ágazatok között sem mutatott számottevő különbséget, az a 2,2 és 2,6 millió forint közötti sávban mozgott. TN Minorits Jánosné, a népművészet mestere mutatta be az őcsényi népviseletet a szezon harmadik gyöngyfűző táborában Kölesden. Az érdeklődők megtudták: a magyar népviseletek között a sárközi a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu KÓLESD Az év harmadik kölesdi gyöngyfűző táborának programjában szerepelt a sárközi ékszerek készítése, ezért Pálné Osvald Éva népi iparművész, a tábor szakmai vezetője felkérte Minorits Jánosnét, a népművészet mesterét, mutassa be az őcsényi viseletét. Ő az ugyanis, aki mindent tud, amit a sárközi népviseletről tudni lehet. Gyűjti ennek ismeretanyagát, őrzi eredetiségét, készíti egyes elemeit, tudását igyekszik átadni a fiataloknak. Mint azt Vargáné Kisfalvi Erzsébettől, a közéleti, hu szerkesztőjétől megtudtuk, a harmadik tábor tizenkét résztvevője Németországból, Erdélyből, Budapestről, Paksról, a Balaton mellől, továbbá Vácról érkezett. Az elkészült munkák között sárközi csipkét, sárközi duplacsipkét, szimpla csavarintós, dupla csavarintós, váraljai szíves rojtos, decsi nagyvirágos alkotásokat találunk, és elkészült még az Osváth Éva által tervezett modernizált pillangós csipke is. Minorits Jánosné a résztvevőknek elmondta, hogy a magyar népviseletek között a sárközi viselet a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült. A szoknyák anyaga selyem és bársony, igen gazdagon díszítve. Az előadásban a táborozok hallottak a tülkös, tornyos bársony, nagy bársony pártáról, a fátyolról, amelyeket ízlés és pénz alapján variáltak, de a parittyafőkötő, a bíbor, a pántlika, a kendő, a selyemkendők fajtái és a rececsipkés főkötő is szóba került. Érdekes kitérőként tudták meg, hogy 1938-ban Őcsényben készült egy zöld selyemmiseruha aranysárga fonallal, melyet a pápának ajándékoztak. Végignézhették az őcsényi lány öltöztetését, akinek lábán papucs és fehér kapca volt. Az öt keményre vasalt rokolyát a borotvált selyem szoknya követte, majd a bőing következett vékony, fehér, szövött anyagból. Ezt a ruhadarabot minden korosztály viselte. A selyemkötény szívesrost széllel, ami lefogta a bőinget, majd a derékra került a saritkó, mint jellegzetes gyöngysor. Következett a nyakbavaló gyöngy, a nyaksi, a bodor a nyakra, a nagybársony párta, majd a háromszélességű, háromszínű hátpántlika, végül a színes hímzésű zsoltáros zsebkendő. A menyasszonyi ruha 1880-ban készült, és a falu leggazdagabb gazdájának lánya viselte. A selyempántlikás szoknya és a röpike egy anyagból készült, nyargalásos hímzéssel és obligációs csipkével díszítve. A kötény fekete, és piros szíves rojt díszíti, a fürtös nyaksi, a bodor, a fejdísz és hátpánt a kiegészítők. A lakodalom másnapján az újmenyecske vastag beretvált selyem szoknyát viselt, fejére hímzett parittyafőkötő és bíbor került. A bíbor vége, a bíborvég jellegzetes hímzése a röpikén kívül, mindig bal oldalon volt, de a csafring, nyaksi, nyakfodor, kötény, jegykendő, selyemkendő is az újasszonyra került. A viseleteket Domokos Varga Anikó mutatta be, tájékoztatott Vargáné Kisfalvi Erzsébet. Izgalmas barangolás a megyei levéltárban SZEKSZÁRD Barangolás a Megyei Levéltárban címmel tart rendezvényt a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára a régi vármegyeházán. Augusztus 26-án, szombaton 17 és 22 óra között várják az érdeklődőket, akik három neves szekszárdi, illetve Szekszárdhoz kapcsolódó személyről hallgathatnak meg előadást. Dr. Várady Zoltán levéltár-igazgató I. Béla, a szekszárdi apátság alapítója címmel tart előadást 17 órától, Rúzsa Éva főlevéltáros Egy babitsi regényalak hagyatéka című előadásában Ujfalusy Imréről lesz szó 18.30-tól, míg Aradi Gábor levéltáros dr. Hadnagy Albertról, a Tolna Megyei Levéltár leghosszabban hivatalban lévő igazgatójáról beszél majd 20 órától. Az előadások között levéltári sétára hívják a vendégeket, amelyeket a levéltárosok vezetnek, kísérő programként pedig játékos vetélkedőt tart Hecker Henrietta segédlevéltáros Szekszárd történelmi nevezetességeiről kicsiknek és nagyoknak egyaránt. H. E. Film készül a kitelepítés jubileumára MÓRÁGY Film készül Mórágy és a szlovákiai Fél összefogásában. Ennek apropója, hogy jövőre lesz a 70. évfordulója, hogy a felvidéki településről a Tolna megyei faluba telepítették a magyar lakosság nagy részét. Glöckner Henrik, Mórágy polgármestere elmondta, nemrég, a Gránit Fesztiválon is forgattak már, de szeretnék, ha olyanok is megszólalnának az egyébként Kindl Gábor nevével fémjelzett filmben, akik átélték a történteket, vagy családtagjaik mesélnék el, hogy miként élték meg az eseményeket. A tervek szerint a jubileum alkalmából 2018-ban Félen jelentős megemlékezést tartanak, amelynek keretében bemutatják majd a munkát, amellyel megőrzik a történteket, felmenőik történeteit az utókornak. H. É. Szárazdon emléktáblával, koszorúzással emlékeztek a hetven évvel ezelőtti lakosságcserére Alkalom nyílt a történelmi megbékélésre SZÁRAZD A II. világháború lakosságcseréire emlékezve állítottak emléktáblát a faluban. Az eseményen megjelent a szlovákiai Perbete testvértelepülés polgármestere, alpolgármestere, és a németországi Riedlingenből is érkeztek vendégek. Orbán Attila, Szárazd polgármestere ünnepi beszédében megjegyezte, a rendezvényt azért időzítették augusztus 12-re, mert régen ez volt a Busstag, azaz a sváb falunap (szó szerint bűnbánati napot jelent). Elmondta, pontos adatot a szárazdi német kitelepítettek számáról nem lehet mondani. Ami tény, hogy az 1941. évi népszámláláson a népesség hétszázötvennyolc fő volt, ebből hatszáztizenhat ember volt német nemzetiségű. Később kitelepült, illetve kitelepítettek kétszázhatvankilenc személyt, elköltözött, meghalt, ismeretlen egyén száznegyvenegy volt. Hadifogoly, internált, ismeretlen helyen tartózkodott hatvan fő. A községben maradt kétszáznyolvannyolc polgár, ebből kétszáz volt német. A Németországba történő kitelepítés két szakaszban zajlott: 1946-ban az első csoport Németország nyugati felébe került, míg '47-ben a második a keleti zónába. Helyükre több Emléktábla került a tájház homlokzatára Beküldött kép hullámban érkeztek áttelepítettek Felvidékről, Szárazára ötvenhárom család, száznegyvenegy fő. Orbán Attila kiemelte, a kezdet , sok konfliktussal járt. Ellenségeskedés uralkodott több éven át. Más-más kultúra, politikai beállítottság osztotta meg a község társadalmát. Hozzátette: az idő csak lassan gyógyította be a sebeket. Az együttélés azonban kialakította azokat a közösségeket, amelyekben előbb-utóbb megteremtődtek az egymásra találás feltételei a munkában, kapcsolatokban, a társadalmi élet különböző megnyilvánulásaiban. B. L. Megbocsátás A templomi istentiszteleten elhangzott, a németek - annak ellenére, hogy sokat szenvedtek, és igazságtalanul bántak velük - készek megbocsátani, és nincs keserűség a szívükben. A szertartás után Kollár Zsolt evangélikus lelkész felszentelte a nemzetiségi tájház homlokzatára elhelyezett emléktáblát, amit a német nemzetiségi, a helyi önkormányzat, a riedlingeni és a perbetei küldöttség, valamint Varsád Község Német Nemzetiségi Önkormányzata megkoszorúzott.
