Tolnai Népújság, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-10 / 158. szám

2017. JÚLIUS 10., HÉTFŐ fi MEGYEI KÖRKÉP Balázs Alexa nemcsak gyerekekre vigyázott, nyelvet is tanult Milánóban Teljesen magával ragadta az olasz életérzés a fiatal lányt Tizenkilenc évesen nyakába vette a nagyvilágot és meg sem állt Milánóig a szek­szárdi Balázs Alexa. A fiatal lány nem csak dolgozott és nyelvet tanult a divat fővá­rosában, de új családra ta­lált és rengeteg barátot is szerzett. Rónai Gábor gabor.ronai@mediaworks.hu MILÁNÓ-SZEKSZÁRD Már tizen­öt éves korában kacérkodott az olasz nyelvvel Balázs Ale­xa. A Garay János Gimnázium­ban tanuló lányt mégis csak az érettségi évében kezdte el job­ban foglalkoztatni a nyelvta­nulás, s Józan Judit tanárnő segítségével megszerezte a kö­zépfokú nyelvvizsgát. „A tanárnőtől hallottam, hogy van egy szervezet, amely fiatalokat közvetít ki olaszor­szági családokhoz gyermek­­felügyelői munká­ra - mesélt a kez­detekről már Szek­­szárdon a most húszéves lány. - Megkerestük őket, felmentünk egy in­terjúra Budapest­re, s miután meg­feleltem a kritériu­moknak, megkötöttük a szer­ződést. Észak-olaszországi vá­rosokat jelöltem meg, Torinót, Velencét, Bolognát és Milánót. Nagyon boldog voltam, ami­kor megcsörrent a telefonom, és jelezték, hogy lenne egy család, amelyikhez kiköltöz­hetnék!” Az öröm mellé azért némi aggodalom is vegyült. Egy idegen helyre költözni teljesen egyedül?! Nem csoda, hogy Alexa is megrémült egy kicsit, mint ahogy szülei is féltették őt egy teljesen más országtól, kultúrától. Hirtelen felpörög­tek az események, nem ma­radt ideje töprengeni. 2016 szeptemberében beszállókár­tyájával a kezében búcsúzko­­dott szüleitől és testvérétől a ferihegyi repülőtéren. „Egy kétgyermekes család­hoz érkeztem, amely a lom­bard főváros Peschiera Bor­­romeo nevű zöldövezeti te­lepülésrészében lakik. Az édesapa, Gaetano Scordo üz­letemberként dolgozik, pár­ja, Alessandra Martini pedig egy szoftverfejlesztő vállal­kozásnál menedzser. Egy hat és egy kilencéves lány várt rám - folytatta Balázs Alexa. - Az első napok, hetek, sőt hó­napok sem voltak könnyűek. Csigalassúsággal teltek a na­pok, hiányoztak a szüleim, a testvérem, az itteni rokona­im, barátaim. Sokáig gyötört a honvágy, úgy voltam vele, hogy otthagyok mindent, és hazajövök.” Ez végül nem történt meg’ s Balázs Alexa most már bánná is, ha megtörtént volna. Egy­re jobban beilleszkedett a csa­ládba, akik nagyon megsze­rették a vidám, cserfes lányt. A kislányokkal is megbarátkozott, pedig eleinte nem így indult a kap­csolatuk. Minden nap ő indította őket útnak, meg­csinálta nekik a reggelit, felöltöz­tette őket, a szülők pedig elvitték az iskolába az apróságokat. Alexa ottmaradt egyedül a nagy házban, de egyáltalán nem unatkozott. „Beiratkoztam egy kinti nyelviskolába, kétszer négy hónap alatt két szintet tel­jesítettem - mondta. - Nem is lehet összehasonlítani, hogy mennyivel jobban be­szélek most, mint amikor ki­utaztam. Sok barátra tettem szert az iskolának is köszön­hetően, sokukkal itthonról is tartom a kapcsolatot. Egy litván, egy skót és egy bra­zil lánnyal barátkoztam ösz­­sze a legjobban, de azt is ér­dekes volt látni, tapasztalni, hogy mennyire különbözik a nyelvtudásunk.” Alexa napjai szinte reggel­től estig be voltak táblázva, A család is nagyon meg­szerette, szin­te lányukként bántak vele Elsőáldozáson: hátul Gaetano Scordo és Alessandra Martini. Előttük Camilla (balról) és Sofia A Comói-tóhoz is eljutott Néhány lánnyal nagyon jól összebarátkozott az egy év alatt de hétvégenként azért akadt lehetősége arra, hogy jobban megismerje Milánót. „Tényleg lenyűgöző a város, nem véletlenül mondják rá, hogy a divat európai fővárosa - mesélt tovább. - Rengeteg időt eltöltöttünk a város szí­vében, a Dómnál, sok-sok üz­letet bejártunk, igaz többnyi­re álmodozva bámultuk a ki­rakatokat, amelyekben sora­koztak a szebbnél szebb, drá­gábbnál drágább ékszerek, ci­pők, ruhaköltemények. Több tucat pizzériát is felfedez­tünk, de a legjobban sushizni szerettünk. Fantasztikus bu­lihelyek vannak Milánóban, tetszik az az életérzés, ami az ottani embereket, a fiatalokat, az időseket jellemzi. Nemcsak Milánót fedeztem fel, az el­múlt hónapokban több hely­re is eljutottam: jártam Ber­­gamóban, Bresciában, Torinó­ban és a Comói-tónál, ahol a híres és nagyon kedvelt am­­rikai színész, George Clooney villáját is láthattam.” Balázs Alexát a vendéglátó család is nagyon megszerette, szinte a lányukként bántak vele. Közösen sírtak, amikor eljött a búcsú ideje, a nagyma­ma pedig egy nem mindenna­pi ajándékkal lepte meg. „Egy nyakláncot kaptam tő­le, amit generációk viseltek a , családban. Ha ránézel, mindig eszedbe jut majd, hogy hol él­tél és hová tartozol” - így kö­szöntünk el egymástól. A család visszavárja Ale­xát, aki örömmel menne visz­­sza. A nagy találkozásra azon­ban egyelőre nem kerülhet sor, mert most számára a leg­fontosabb, hogy diplomát sze­rezzen. Ősztől a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereske­delmi, Vendéglátóipari és Ide­genforgalmi Karán fog tanul­ni, turisztikai menedzser sze­retne lenni. És le akarja tenni a felsőfokú olasz nyelvvizsgát. Mert az biztos, hogy egyszer vissza fog még térni Itáliába. És nem biztos, hogy csak tu­ristaút lesz belőle... HIRDETÉS • • MEG TÖBBET ADUNK! Keresse a Tolnai Népújságot már heti 4 ingyenes melléklettel, változatlan áron! péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom