Tolnai Népújság, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-27 / 147. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. JUNIUS 27., KEDD A cipőgyár alapításának százéves jubileumi ünnepségére nagyon sokan voltak kíváncsiak az egykori dolgozók közül A szerző felvételei Susztertalálkozót szerveztek a bonyhádi cipőgyártás százéves jubileumára Együtt idézték fel a régi, szép emlékeket az egykori dolgozók Száz évvel ezelőtt alapozta meg vállalkozása elindításával Pétermann Jakab a bonyhádi cipőgyártást, ami hoszszú időre meghatározó ágazata lett a település gazdaságának. A jubileum alkalmából szombatra szervezett ünnepségre több százan voltak kíváncsiak, elsősorban a gyár egykori dolgozói. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu BONYHÁD - Pétermann Jakab 1911-ben nyitott cipészműhelyt Bonyhádon, majd 1917- ben alapította meg üzemét - elevenítette fel dr. Sós Csaba történeti munkája nyomán a vállalat történetét Szabó Tibor, a város alpolgármestere. Szavaiból kiderült, hogy az alapító a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett a jó minőségre, mindvégig személyesen kötődött a szakmájához és üzeméhez. Az első világháború végén találkozott Glaser Gyulával, akivel jó barátság, majd később rokoni, 1920-tól pedig üzlettársi kapcsolat kötötte össze. Az 1920-as évek elején kritikussá vált a Pétermann és Glaser Cipőgyár helyzete, befektetőket kellett keresniük. Ekkor szállt be az üzletbe Pétermann Amerikában élő sógora, Kari Gusztáv. A gyárat 1939-ben hadiüzemmé nyilvánították, a munkáslétszámot katonai behívókkal töltötték fel. 1947-ben elhunyt Pétermann, illetve ekkor már Péterfi Jakab, ezzel a tulajdonosok első nemzedékéből már csak Kari Gusztáv maradt, aki a két özveggyel együtt tudhatta a céget magáénak, amíg 1948-ban államosították azt. Ekkor a tulajdonosokat teljes vagyonelkobzással, illetve börtönbüntetéssel is sújtották. Felidézte emlékeit az eseményen Farkas László, a cipőgyár utolsó igazgatója is, kiemelve a közösséget jellemző családias hangulatot és összetartást. Mint mondta, a gyárban egymást követték a generációk, az öregek betanították a fiatalokat, akik viszonylag rövid idő alatt vezető beosztásba kerülhettek. Biztos megélhetést jelentett a vállalat számos családnak, több dinasztiának is. Ugyanakkor benne gyökereznek a környék ma cipőgyártással foglalkozó vállalkozásai is. A köszöntőket követően megkoszorúzták a néhány évvel ezelőtt kihelyezett emléktáblákat, majd az egykori dolgozók lehetőséget kaptak arra, hogy körbesétáljanak az egykori gyár udvarán is, így elevenítsék fel a helyhez kötődő emlékeiket. Mindenkinek volt mit, hiszen sokuk évtizedekig dolgozott a vállalatnál. A kötetlen beszélgetést ezt követően a Székely Házban folytathatták, ahol a szervezők megvendégelték a népes társaságot. Dittrich Győző főszervező maga is 13 évet töltött a cipőgyárban, ahol technológus, segédművezető, művezető és meóvezető volt. Mint elmondta, első alkalommal 2014-ben szerveztek megemlékezést, amikor dr. Sós Csaba összeállította a bonyhádi cipőgyár történetét feldolgozó könyvét, és elhelyezték az emléktáblákat a gyárépület falán, de a kerek jubileumot is szerették volna méltóképpen megünnepelni. Megközelítően háromszáz résztvevőre számítottak, és becslése szerint annyian meg is jelentek. A jeles évforduló alkalmából a Völgységi Múzeumban is egy tárlatot szenteltek a bonyhádi cipőgyártás történetének, ahol régi gépek, eszközök, fotók segítségével nyerhetnek bepillantást a látogatók az üzem történetébe. Többek között azt is megtudhatják, hogy állami vállalatként a bonyhádi könnyűipari cégek között a legnagyobb foglalkoztató volt, az 1980-as években mintegy 2000 embernek adott munkát. Ma is kamatoztatja ismereteit- Szép évek voltak - összegezte Felszegi Ferenc a bonyhádi cipőgyárnál töltött három évtizedet. Mint elmondta, 1959-ben került a tmk-ba - ahol édesapja is dolgozott -, mint ipari tanuló, majd az iskola befejezése után is a vállalatnál maradt 1989-ig. Az utolsó években már a fejlesztési osztályon dolgozott, ahol kisebb gépeket készített. Emlékei szerint nem kerestek túl jól, de azért megéltek. A társaság jó volt, ezt bizonyítja, hogy feleségével - akivel 50 éve vannak együtt - a cégnél ismerkedett meg. A három évtized szakmai tapasztalatait a mai napig kamatoztatja, nyugdíjasként is dolgozik a környékbeli cipőgyártással foglalkozó vállalkozásoknak, a gépeiket javítja saját, régi fotókkal is ékesített műhelyében. A Völgységi Múzeumban régi fotók idézik a múltat Az élet ment tovább A Pétermann (avagy Péterfi), illetve a Gláser (Gáti) családot az egykori alapítók unokái képviselték a rendezvényen. Beszámolóikból is kiderült, hogy az ő életükben már nem sok szerepet játszott nagyszüleik vállalkozása. Péterfi János elmondta, az élet ment tovább, édesapja az államosítás után jó nevű szakember lett a lábbeli ipar területén, ő maga pedig minőségellenőrként került kapcsolatba a cipőgyártással - a bonyhádival is. Sólymos Antal, Gáti Gyula unokája szintén teljes elszakadásról számolt be, mindössze a nagyanyjától hallott történeteket a gyárról, de inkább azt, hogy mennyi „baj” volt vele. Ugyanakkor büszkék rá, hogy felmenőik kétkezi munkájukkal ennyit el tudtak érni. Halételek mellett sütit is zsűriztek SIÓAGÁRD Csecsei Zoltán nyerte el a „Legjobb sióagárdi halászlé” készítőjének járó címet a XXIII. Sió menti Országos Halfőző Versenyen, Sióagárd-Leányváron, ahol szombaton összesen huszonegy csapatnál készült valamilyen halétel. Halászlé kategóriában Takács Krisztián nyerte az aranyérmet, Horváth Tamás az ezüst-, Huber Máté pedig a bronzérmet. Az egyéb halételek kategóriájában Hotter Attila ételét találta legfinomabbnak a zsűri, a Szabados-Bosnyák Team lett a második és Sümeginé Sági Ibolya a harmadik. A „Legjobb főzőmester” címet Hotter Attilának ítélték. De nemcsak halételeket, hanem süteményeket is kóstolt a zsűri. Ebben a kategóriában a Pavlova'fantázianevű deszszert kapta az első helyet, a Zakk Erzsébet által nevezett sütemény a második, Zsigáné Bognár Szilvia süteménye pedig a harmadik helyet érte. Ahogy arról korábban beszámoltunk, Gerő Attila polgármester abban bízik, hogy a közeljövőben azok számára is meg tudják teremteni a főzés lehetőségét a rendezvényen, akiknek nincs pincéjük Leányváron. H. E. Megnézték Mátyás király kolozsvári szülőházát és szobrát is Erdélyben jártak a deákosok IREGSZEMCSE-ERDELY A „Határtalanul” programban négynapos kiránduláson vett részt Romániában, Erdélyben az Iregszemcsei Deák Ferenc Általános Iskola 41 iregszemcsei, magyarkeszi és felsőnyéki hetedikes tanulója - tájékoztatta lapunkat Vajda Jenő intézményvezető-helyettes. Meglátogatták Nagyvárad, Torockószentgyörgy, Gyulafehérvár és Déva várát, a kolozsvári Szent Mihály-székesegyházat és a tordai Kisboldogasszony-templomot. Kolozsváron megnézték Mátyás király szülőházát és a főtéren álló szobrát is. Felejthetetlen túrát Rengeteg jó és szép élménnyel gazdagodtak Beküldött kép tettek a tordai sóbányában és a tordai hasadékban. Nemzeti színű szalagot kötöttek Nagyenyeden a Bethlen Gábor kollégiumnál és Aradon a Vértanúk emlékművénél. A szállásuk Torockón volt, ahol a lakosság 98 százaléka magyarnak vallja magát. Itt a néprajzi múzeumban megismerkedtek Aranyosszék népművészetével, iparával. Megnézték a felújítás alatt álló vízimalmot is. A Böjté Csaba ferences rendi szerzetes által működtetett Kis Szent Teréz Gyermekotthonba ajándékokat vittek a szülők, az iskola és Vecsei Sándor felajánlásából. TN
