Tolnai Népújság, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-17 / 139. szám

2017. JÚNIUS 17., SZOMBAT KULTÚRA 11 Volt egyszer egy Venice EREDETI CÍM: Once Upon a Time in Venice Színes, szinkronizált ameri­kai akcióvígjáték ÍRTA ÉS RENDEZTE: Mark Cullen, Robb Cullen FŐSZEREPLŐK: Bruce Willis, Jason Momoa, John Goodman, Famke Janssen, Thomas Middle­­ditch, Adam Goldberg ZENE: Jeff Cardoni FÉNYKÉPEZTE: Amir Mokri GYÁRTÓ: Voltage Pictures JÁTÉKIDŐ: 94 perc KORHATÁR: 16 év A film szinkronos, 2D-s válto­zatban látható a mozikban. FORGALMAZÓ: Big Bang Media Bruce Willis laza magánhekusként nyomoz a kaliforniai Aranyparton Amikor egy gazdi bepöccen Fotók: Big Bang Media A Volt egyszer egy Venice­­ben a Bruce Willis által ala­kított laza, fifikás, lusta ma­gánnyomozó a nyugdíjkor­határ szélén folyton fura dolgokba keveredik, vissza­kacsintva az akcióhős ko­rábbi filmjeire. Kubiszyn Viktor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu FILM Minden idők egyik leg­híresebb és legjellegzetesebb akcióhőse, Bruce Willis visz­­szatért. A Drágán add az éle­ted sorozat és Az utolsó cser­kész keményfiúja ezúttal is keményfiút játszik, bár a ko­rábbi filmjeihez képest sok­kal lazábbat, humorosabbat, olyan nyomozót, aki már elér­te a nyugdíjkorhatárt. Ez per­sze nem akadályozza meg ab­ban, hogy fiatal nőkkel feküd­jön le (és azok díjbirkózó alka­tú bátyjai elől meztelenül, gör­­deszkázva meneküljön), és ab­ban sem, hogy ügyeket oldjon meg. De a brutalitás és az erő­szak már hiányzik belőle, in­kább egy nyugodt, fifikás élet­művészt látunk. Nehéz a film történetéről tö­mören beszélni, mert sok ap­ró sztorit látunk, de egyik sem igazán központi vagy súlyo­san drámai a filmben. A tör­ténetfüzér inkább laza, mint egy nyaralás, és mint az örök­ké napsütéses kaliforniai ten­gerpart. Steve Ford magán­­nyomozó (Bruce Willis) egy laza, lusta kaliforniai figu­ra, aki apró-cseprő ügyekkel foglalkozik, és folyton fura dolgokba keveredik. Hol egy graffitist kell elkapnia, aki összefesti egy zsidó ingatlan­ügynök házait, hol a testvére lányának kutyáját, hol pedig több kiló kokaint kell vissza­szereznie egy dílernek. Ezek a kalandok lehetnének akár brutálisak és akciódúsak is, de inkább esetlegesek és hét­köznapiak, még akkor is, ha megjelennek a krimik és víg­játékok tipikus karakterei: a mexikói és a fekete drogdíler, az orosz uzsorás, a fukar zsi­dó ingatlanos, a zátonyra fu­tott házasságú szörfboltos, a vicces prostituáltak és a még viccesebb transzvesztiták. A film azonban nem válik bohózattá, hála a remek szí­nészeknek: Bruce Willis lubic­kol a szerepben, csakúgy, mint John Goodman, aki a válófél­ben lévő szörfboltost (és egy­ben főhősünk legjobb barátját) alakítja. Bár a filmben eldör­dülnek a fegyverek, sőt halálos lövés is előfordul, valahogy az egész mégsem komolyan vehe­tő, inkább csak hozzátartozik a zsánerhez. A történet egyebek mellett tele van kikacsintással és filmes utalással: a Drágán add az életed sorozatra (és Wil­lis egyéb akciószerepeire) uta­ló poénokat éppúgy láthatunk, mint a kőkemény gengszterfil­meket finom iróniával nevetsé­gessé tevő, elbaltázott akcióje­leneteket. A filmet a Cullen testvérpár rendezte, és ez az első film­jük. Ha nem nemzetközileg is ismert sztárok játszanának benne, akkor önmagában nem lenne érdekes se a sztori, se a felépített világ, így viszont tel­jesen nézhetővé és szórakozta­tóvá válik a laza magánhekus története. A film jutalomjáték a színészeknek, habkönnyű és játékos mozi, a nyári sze­zonban üdítő szórakozás lehet. Főképp azoknak, akik szere­tik Bruce Willis munkásságát és a kaliforniai Aranypart lát­ványát. „Édes Erdély, itt vagyunk...” KÖNYV A máso­dik bécsi döntés következtében 1940. szeptem­ber 5-13. kö­zött Észak-Er­­délyt és a Szé­kelyföldet bir­tokba vette a magyar hon­védség. Az erdélyi magyarság mindenhol kitörő lelkesedés­sel fogadta a bevonuló honvé­deket. De hogyan zajlott ez a bevonulás? Ki mit várt tőle? Mit gondoltak a szemtanúk? Hogyan tudósított a sajtó? A kortársakban és a mai kor emberében is sok kérdés me­rült és merülhet fel a történe­lem e szakaszával kapcsolat­ban: az öröm és a lelkesedés mellett hiányérzet is jelen volt sokakban, hisz nem minden elszakított rész került vissza az anyaországhoz. Az Illésfalvi Péter és Szabó Péter budapesti hadtörténé­szek által írt és szerkesztett több mint 200 oldalas könyv érdekes keverék: olvashatunk benne értékelő tanulmányt, ko­rabeli naplórész­­leteket, visszaem­lékezéseket. Kora­beli tudósítások, hadiokmányok is helyet kaptak a kö­tetben, valamint rengeteg fotó. Ez az összetett válogatás több oldalról mutat­ja be a bevonulást, testközel­be hozza a mai olvasónak is az eseményeket. A könyv igényes, szép kiadású, sok-sok képpel illusztrálva - olvasmánynak és ajándéknak sem utolsó. KV Könyvajánló ILLÉSFALVI PÉTER-SZABÓ PÉTER: Erdélyi bevonulás, 1940 KIADÓ: Tortoma kiadó/Kiska­­pu Kiadó MŰSZAKI SZERKESZTŐ, TIPOGRÁFIA: Tóth Klára OLDALSZÁM: 204 MEGJELENÉS: 2015 ÁR: 5490 forint „Van egy cigid? Buszjegyre kell” KÖNYV „A helyszín Józsefvá­ros, Budapest nyolcadik ke­rülete, sok itt ragadt vagy ide­sodródott emberrel és sors­sal. Élnek itt az őslakos ma­gyarok és cigányok mellett tö­rökök, kínaiak, vietnamiak, arabok, mindenféle afrikai­ak, cserediákok, öreg forradal­márok, házfoglalók, háborús menekültek, piti és nagystílű gengszterek és vagy egy tucat vallás és szekta aktív hívei. Itt lakom, ezen a környéken gyűj­töttem legtöbb történetem - ezeket rendeztem könyvvé” - írja a szerző, Pál Dániel Leven­te Az Úr nyolcadik kerülete cí­mű könyvéről. A „nyolc” Budapesten belül egyszerre valós tér, a belváros része, és egyszerre fogalom, ami egy zűrös, mégis izgal­mas környéket jelöl, ahol bár­mi megtörténhet. A könyv erre a kettőségre játszik rá: nem re­gény és nem is riportkötet, ha­nem olykor alig féloldalas rö­vid történetek, életképek gyűj­teménye, amik között vannak elkapott pillanatok, valóság­hű dokumentumszeletek és Könyvajánló PÁL DÁNIEL LEVENTE: Az Úr nyolcadik kerülete Történetek a Város és a Zóna határáról KIADÓ: Athenaeum Kiadó SZERKESZTETTE: Nagy Kop­pány Zsolt OLDALSZÁM: 320 MEGJELENÉS: 2017 ÁR: 4989 forint olykor mesébe illő sztorik is. A szereplők és a helyzetek igen változatosak, olykor lehango­lóak, olykor viccesek és sok­szor nagyon bölcsek. A játszó­tér, a szakadt kapualj, a prosti­tuáltak és futtatóik, a piti bű­nözők, a rendőrök, és megany­­nyi nemzetiségű ember mini­története igen sokszínű képet fest általában a létezésről is. A könyv a leírások mély­sége és nyers szóhasználata miatt felnőtteknek ajánlható, nekik viszont kortól függetle­nül mindenképp szórakozta­tó és tanulságos olvasmány lehet. Karácsony Vendel

Next

/
Oldalképek
Tartalom