Tolnai Népújság, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-30 / 124. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. MÁJUS 30., KEDD Közel négyszázan érkeztek a nagy találkozásra. A vendégek a művelődési ház udvarán emelt sátor alatt foglaltak helyet, ahol Andrási Zoltánné köszöntötte őket Fotó: Gottvald Károly Közel négyszázan érkeztek a nagy találkozások és a nagy beszélgetések napjára Varsád ünnepélyesen fogadta elszármazott lányait és fiait Elszármazottak találkoztak egymással a múlt hét végén Varsádon. Az egész falut megmozgató rendezvényre közel négyszázan érkeztek az ország különböző helyszí­neiről, sőt, külföldről is. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu VARSÁD Legutóbb harminc­egy éve volt hasonló találko­zó; Andrási Zoltánné polgár­­mester a minden várakozást felülmúló siker láttán azt ter­vezi, hogy már az elkövetke­ző évek valamelyikén lesz folytatás. Enyedi Béla Varsádon szü­letett és 1980-ig ezen a tele­pülésen volt bejelentett laká­sa. Gyermek- és ifjú korát fel­idézve idilli képeket vonulta­tott fel. Focizás a rengeteg ba­ráttal, barangolás a közeli er­dőben, és mindenekelőtt a jó közösség. - Az emberek bíz­tak egymásban és minden-1 ki számíthatott a másikra: ez maradt meg bennem és ezért is szeretek idejárni - mondta. - Azzal együtt persze, hogy édesanyám máig itt él a falu­ban. A nyolc általánost befejez­ve kőműves szakmát tanult Gyönkön, majd két év szek­szárdi munka után Budapes­ten helyezkedett el. Ez több mint jó választásnak bizo­nyult: döntése egész életé­re jótékony hatást gyakorolt. Hiszen cége, kellő átképzés után már 1983-ban külföldre, ráadásul a Lajtán túlra küld­te, speciális munkák - példá­ul erőművekben tűzálló fala­zat - kivitelezésére. Dolgo­zott Ausztriában, Hollandi­ában, Nyugat-Németország­­ban: ezekről a helyekről pe­dig szabadnapjain, magánem­berként indult belgiumi, fran­ciaországi, luxemburgi turis­­tautakra. Fiatalon bejárta fél Európát. Tetszett neki az a vi­lág, de soha nem fordult meg a fejében, hogy Nyugaton ma­radjon. - Lelépni? - kérdezett vissza. - Akadt, aki ezt meg­tette, de bennem fel sem me­rült. Mindig visszahúzott a szívem. Viszont most mégiscsak Né­metországban él. Ennek egy­szerű és kellően nyomós oka van. Egyik németországi ki­küldetése idején, 1989-ben megismerkedett egy helybe­li lánnyal, aki 1992-ben élete párja lett. A feleség hazájában építettek saját családi fészket.- Drezda közelében, egy Vetschau nevű kisvárosban lakunk. Rendezett, nyugal­mas település, az emberek kedvesek és a migránsáradat is elkerüli. Huszonegy éves lányom a jénai egyetemen ge­ográfiát, huszonöt éves fiam a drezdai egyetemen műszaki tudományokat tanul. Mind­ketten Németországban szü­lettek, velem csakis magya­rul beszélnek, akárcsak var­­sádi nagymamájukkal. Sok­szor voltak nála, főleg a nyá­ri szünetek idején. Miután rendszeresen visz­­szajár szülőfalujába, tapasz­talja a változásokat. Van, ami nagyon jó irányú, van, ami kevésbé. Utóbbiba tartozik a régi házak mállása, omlado­zása. Annak idején, húsvét­­kor - hívta elő ismét gyer­mekkori emlékképeit - már javában rendezték, tapasz­tották, meszelték a házakat a lakók... Pakson megvásárolta egy sorház elől-hátul kertes ré­szét. Miért éppen az atomvá­rosban, miért nem Varsádon? A válasz egyszerű: mert két év múlva, nyugdíjasként gon­dolnia kell a szolgáltatások - például orvosi ellátás - közel­ségére is. Úgy tervezi, hogy feleségével együtt fél évet Né­metországban, fél évet pedig Pakson tölt. Onnan látogat majd időnként Varsádra is. Otthon érezték magukat a vendégek .Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ezzel a Tamási Áron idézettel köszöntötte a vendégeket And­rási Zoltánné. Varsád polgár­­mestere elmondta, hogy pon­tosan harmincegy év telt el az első találkozó óta: a követke­ző remélhetőleg jóval hama­rabb megvalósul. A „nagy ta­lálkozások és a nagy beszélge­tések napját" a meghívásnak eleget tevő Potápi Árpád Já­nos, a nemzetpolitikáért fele­lős államtitkár is elismerő sza­vakkal méltatta. A művelődési ház udvarára fo­lyamatosan érkező vendége­ket már délelőttől kulturális programok sorozata várták. Aki megéhezett, finom sertés-, illetve vadpörkölt közül választ­hatott. A rendezvény másnap hajnalig tartó bállal zárult. Enyedi Béla a faluban született, ma Németországban él Itt született a majdani főigazgató Varsád közel 800 éves tele­pülés. A törökök kivonulása után szinte teljesen elnéptele­nedett faluba 1713-1786 kö­zött Hessen környéki, evangéli­kus németek érkeztek. AII. vi­lágháború utáni kitelepítésé­ig német nemzetiségű telepü­lés volt, mintegy 1400-1500 lakossal. 2003-ban ez a szám 433-ra csökkent, 2006-ban a betelepülő családoknak és a születési szám emelkedésé­nek köszönhetően 456-ra nö­vekedett. A németség aránya kb. 5-6 százalék, a lakosság túlnyomó többsége mára szé­kely és felvidéki származású. A településnek van egy neves fia is: emlékmű tudatja, hogy 1856-ban itt született Wigand János irodalmár, lapszerkesz­tő, a szekszárdi főgimnázium 1919-ben elhunyt igazgatója. Az elmúlt napokban többször volt szükség méhbefogáshoz a szakember segítségére A strandon, egy fa tetején csoportosult a raj SZEKSZÁRD Méhraj keltett ria­dalmat szombaton a Szekszár­di Családbarát Strand- és Él­ményfürdő területén. A be­fogást Molnár Dániel, a Hor­­netclean vezetője végezte, aki elmondta: a nagymedence és a büfé közelében lévő fán cso­portosultak a méhek. Egy lét­rán mászott fel hozzájuk, és mivel aznap ez már a többe­dik befogása volt, szabad tá­roló híján rögtönöznie kellett, ezért egy vödörbe söpörte a rovarokat. Miután az anya már az edényben volt, a töb­bi méh követte őt, így egy hor­dóba zárva el lehetett szállíta­ni a rajt. Molnár Dániel hozzátet­te, egy nappal korábban az egyik szekszárdi büfé köze­lében volt szükség a segítsé­gére. Ott sajnos ki kellett irta­nia a méheket, mert azok be­vették magukat egy faodúba, és nem lehetett hozzájuk fér­ni, illetve több vendéget meg­csíptek. A szakember szerint valószínű, hogy a strand terü­letén ennek a rajnak a másik felét fogta be. Ugyanakkor fontos tudni: a méheket nem szabad irtani, mivel roppant hasznos és fon­tos élőlények. Ha kellemetlen­séget okoznak, szakembert kell hívni. H. E. A rajt csak létrára mászva lehetett megközelíteni Beküldött fotók Miután az anya a vödörben volt, a többi méh követte őt

Next

/
Oldalképek
Tartalom