Tolnai Népújság, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-30 / 124. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. MÁJUS 30., KEDD Közel négyszázan érkeztek a nagy találkozásra. A vendégek a művelődési ház udvarán emelt sátor alatt foglaltak helyet, ahol Andrási Zoltánné köszöntötte őket Fotó: Gottvald Károly Közel négyszázan érkeztek a nagy találkozások és a nagy beszélgetések napjára Varsád ünnepélyesen fogadta elszármazott lányait és fiait Elszármazottak találkoztak egymással a múlt hét végén Varsádon. Az egész falut megmozgató rendezvényre közel négyszázan érkeztek az ország különböző helyszíneiről, sőt, külföldről is. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu VARSÁD Legutóbb harmincegy éve volt hasonló találkozó; Andrási Zoltánné polgármester a minden várakozást felülmúló siker láttán azt tervezi, hogy már az elkövetkező évek valamelyikén lesz folytatás. Enyedi Béla Varsádon született és 1980-ig ezen a településen volt bejelentett lakása. Gyermek- és ifjú korát felidézve idilli képeket vonultatott fel. Focizás a rengeteg baráttal, barangolás a közeli erdőben, és mindenekelőtt a jó közösség. - Az emberek bíztak egymásban és minden-1 ki számíthatott a másikra: ez maradt meg bennem és ezért is szeretek idejárni - mondta. - Azzal együtt persze, hogy édesanyám máig itt él a faluban. A nyolc általánost befejezve kőműves szakmát tanult Gyönkön, majd két év szekszárdi munka után Budapesten helyezkedett el. Ez több mint jó választásnak bizonyult: döntése egész életére jótékony hatást gyakorolt. Hiszen cége, kellő átképzés után már 1983-ban külföldre, ráadásul a Lajtán túlra küldte, speciális munkák - például erőművekben tűzálló falazat - kivitelezésére. Dolgozott Ausztriában, Hollandiában, Nyugat-Németországban: ezekről a helyekről pedig szabadnapjain, magánemberként indult belgiumi, franciaországi, luxemburgi turistautakra. Fiatalon bejárta fél Európát. Tetszett neki az a világ, de soha nem fordult meg a fejében, hogy Nyugaton maradjon. - Lelépni? - kérdezett vissza. - Akadt, aki ezt megtette, de bennem fel sem merült. Mindig visszahúzott a szívem. Viszont most mégiscsak Németországban él. Ennek egyszerű és kellően nyomós oka van. Egyik németországi kiküldetése idején, 1989-ben megismerkedett egy helybeli lánnyal, aki 1992-ben élete párja lett. A feleség hazájában építettek saját családi fészket.- Drezda közelében, egy Vetschau nevű kisvárosban lakunk. Rendezett, nyugalmas település, az emberek kedvesek és a migránsáradat is elkerüli. Huszonegy éves lányom a jénai egyetemen geográfiát, huszonöt éves fiam a drezdai egyetemen műszaki tudományokat tanul. Mindketten Németországban születtek, velem csakis magyarul beszélnek, akárcsak varsádi nagymamájukkal. Sokszor voltak nála, főleg a nyári szünetek idején. Miután rendszeresen viszszajár szülőfalujába, tapasztalja a változásokat. Van, ami nagyon jó irányú, van, ami kevésbé. Utóbbiba tartozik a régi házak mállása, omladozása. Annak idején, húsvétkor - hívta elő ismét gyermekkori emlékképeit - már javában rendezték, tapasztották, meszelték a házakat a lakók... Pakson megvásárolta egy sorház elől-hátul kertes részét. Miért éppen az atomvárosban, miért nem Varsádon? A válasz egyszerű: mert két év múlva, nyugdíjasként gondolnia kell a szolgáltatások - például orvosi ellátás - közelségére is. Úgy tervezi, hogy feleségével együtt fél évet Németországban, fél évet pedig Pakson tölt. Onnan látogat majd időnként Varsádra is. Otthon érezték magukat a vendégek .Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ezzel a Tamási Áron idézettel köszöntötte a vendégeket Andrási Zoltánné. Varsád polgármestere elmondta, hogy pontosan harmincegy év telt el az első találkozó óta: a következő remélhetőleg jóval hamarabb megvalósul. A „nagy találkozások és a nagy beszélgetések napját" a meghívásnak eleget tevő Potápi Árpád János, a nemzetpolitikáért felelős államtitkár is elismerő szavakkal méltatta. A művelődési ház udvarára folyamatosan érkező vendégeket már délelőttől kulturális programok sorozata várták. Aki megéhezett, finom sertés-, illetve vadpörkölt közül választhatott. A rendezvény másnap hajnalig tartó bállal zárult. Enyedi Béla a faluban született, ma Németországban él Itt született a majdani főigazgató Varsád közel 800 éves település. A törökök kivonulása után szinte teljesen elnéptelenedett faluba 1713-1786 között Hessen környéki, evangélikus németek érkeztek. AII. világháború utáni kitelepítéséig német nemzetiségű település volt, mintegy 1400-1500 lakossal. 2003-ban ez a szám 433-ra csökkent, 2006-ban a betelepülő családoknak és a születési szám emelkedésének köszönhetően 456-ra növekedett. A németség aránya kb. 5-6 százalék, a lakosság túlnyomó többsége mára székely és felvidéki származású. A településnek van egy neves fia is: emlékmű tudatja, hogy 1856-ban itt született Wigand János irodalmár, lapszerkesztő, a szekszárdi főgimnázium 1919-ben elhunyt igazgatója. Az elmúlt napokban többször volt szükség méhbefogáshoz a szakember segítségére A strandon, egy fa tetején csoportosult a raj SZEKSZÁRD Méhraj keltett riadalmat szombaton a Szekszárdi Családbarát Strand- és Élményfürdő területén. A befogást Molnár Dániel, a Hornetclean vezetője végezte, aki elmondta: a nagymedence és a büfé közelében lévő fán csoportosultak a méhek. Egy létrán mászott fel hozzájuk, és mivel aznap ez már a többedik befogása volt, szabad tároló híján rögtönöznie kellett, ezért egy vödörbe söpörte a rovarokat. Miután az anya már az edényben volt, a többi méh követte őt, így egy hordóba zárva el lehetett szállítani a rajt. Molnár Dániel hozzátette, egy nappal korábban az egyik szekszárdi büfé közelében volt szükség a segítségére. Ott sajnos ki kellett irtania a méheket, mert azok bevették magukat egy faodúba, és nem lehetett hozzájuk férni, illetve több vendéget megcsíptek. A szakember szerint valószínű, hogy a strand területén ennek a rajnak a másik felét fogta be. Ugyanakkor fontos tudni: a méheket nem szabad irtani, mivel roppant hasznos és fontos élőlények. Ha kellemetlenséget okoznak, szakembert kell hívni. H. E. A rajt csak létrára mászva lehetett megközelíteni Beküldött fotók Miután az anya a vödörben volt, a többi méh követte őt
