Tolnai Népújság, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-15 / 88. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. ÁPRILIS 15., SZOMBAT Megkerülte a Földet saját vitorlás hajójával a sióagárdi világvándor Kalandok három óceánon és rejtői hangulatú kikötőkben Kihagyhatatlan látogatás a világ egyik kitüntetett pontján: a Jóreménység-fokánál Beküldött kép A hajózás számára a szabadságról szól Horváth Attila saját hajó­jával megkerülte a Földet. A sióagárdi férfi ezzel be­írta magát nemcsak a me­gye, hanem az ország tör­ténelemkönyvébe is. Tolna megyében nincs más, aki ugyanezt megtette volna, az egész országban - ha­sonló körülmények mellett - is csak hatan-heten előz­ték meg őt. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu tő, izgalmas, szó szerint szín­pompás Fokvárossal is meg­ismerkedett, ha akarta, ha nem, hiszen másfél órás vo­natozással jutott el a kötele­ző állomást jelentő vámhiva­talig. Ez az út a helyi érdekű vasúton külön kalandot jelen­tett, egy kis ízelítő saját leírá­sából: „Valódi afrikai állapo­tok. Zsúfolt, tele van árusok­kal és vakokat vezető, ének­lő kéregetőkkel. Az emberek érdekesek, sokfélék.” Termé­szetesen a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozott a Jó­­reménység-fok is. Ez a föld­rajzi pont mintegy jelzi, hogy közelben válik ketté - avagy itt ér össze - az Indiai-, vala­mint az Atlanti-óceán. Merthogy a hajóút immár az utóbbi nagy vízen folytató­dott, illetve zárult le. De azért még hátravolt több jókora sza­kasz, elsőként Szent Ilona szi­getéig. A Dóra hajó lassan ara­szolt előre az egyébként vilá­got jelentő apró lélekvesztőn a kietlen óceánon, miközben éjszaka ráborult a sióagárdi hajósra a sötét ég a szik­rázó csillagokkal. - Az ember ilyen­kor az aprónál is apróbb porszem­nek érzi magát. Megtanuljuk tisz­telni a természet erejét. Ha valaki megkérdez­né tőlem, hogy mikor merült fel bennem a félelem érzése, az út elején vagy a végén, ak­kor azt válaszolnám: a végén. Mert addigra kezdett tuda­tosulni bennem a természet végtelensége. Szent Ilona a dél-atlanti hátság kicsiny, angol fenn­­hatóságú szigete, főképpen arról híres, hogy a franciák legyőzött császára, Napole­on itt ette a száműzetés ke­serű kenyerét hat esztendőn át, egészen haláláig. Horváth Attila azonban nemcsak a vi­lágverő uralkodó longwoo­­di - immár a francia állam­nak ajándékozott - lakhelyét Az immár közlekedéstörténe­ti emlékké is nemesülő Dóra hajó jelenleg a Spanyolország­hoz tartozó Kanári-szigetek El Hierro szigetének La Restinga nevű kikötőjében pihen. Hor­váth Attila úgy döntött, hogy nem hozza „haza” - azaz va­lamelyik adriai-tengeri kikötő­be. La Restinga kis közössé­ge szívélyesen fogadta a ma­gyar - Tolna megyei - ván­dort, aki hazarepülése előtt három-négy helybeli búcsú­vacsorájára volt hivatalos. A hozzá hasonló vitorlázókhoz mondhatni testvéri kötelékek fűzik. Az Adria ebben az idő­szakban kezd zsúfolttá válni.- Nekem pedig - mondta Hor­váth Attila - a hajózás a sza­badságról szól. Könyv és új út A sióagárdi világvándor időrő­­lidőre irodalmi igényű tudósí­tásokat tett közzé blogjában. így az sem kizárt, hogy a Föld­kerülés adta élményekből egy könyv is születik. Emellett a hajózásról sem tett le - ezért lehet, hogy hamarosan ismét időszerű lesz a hagyományos tengeri köszöntés: Jó szelet, kapitány! kereste fel, hanem tisztelgett Joshua Slocum emléktáblája előtt is: ez a kiváló kanadai tengerész, világutazó és író 1895-98 között elsőként ha­józta körül egyedül a Földet. Azután egy későbbi útja ide­jén nyomtalanul elnyelte őt az óceán. Maradva még Szent Ilonán: a szigetlakok enyhén szólva nem sokat hallottak hazánkról, például meg vol­tak lepődve, hogy a viszony­lag kis Magyarországnak sa­ját nyelve van. A következő állomás egy szigetcsoport lett volna, de a Zöld-foki szigetek végül is ki­maradtak az útból. A Tarr Kft. által támogatott sióagárdi uta­zó - aki sok nyomort látott ki­kötései alkalmából - úgy dön­tött, hogy mégsem kíván kö­zelebbről is megismerked­ni világ ezen lepusztult sze­gényházával. Viszont a szél­csendes övezet hátrahagyása miatt elhasznált üzemanya­got pótolnia kellett. Ezért, va­lamint a készletek pótlása mi­att is rákényszerült egy konti­nentális afrikai kitérőre: Sze­negál fővárosában, Dakarban vetett horgonyt. „Nehéz szív­vel hagyom itt ezt a vegyes kis társaságot. A mindent megol­dó helyi szakikat és a fehé­rek nemzetközi csapatát. Az olasz katamaránosokat, törö­köket, német és francia vitor­lázókat. Az autós és motoros Afrika-kalandorokat. Ez a vi­lág legkoszosabb, legszennye­zettebb, legporosabb és legbü­dösebb helye, ahol valaha jár­tam. De ez az egyik legma­rasztalóbb kis közösség is” - írta Horváth Attila, már távo­záskor erről a rejtői miliőről. Azután egy hét elteltével ezt vetette papírra, pontosabban notebookjára: „Egy hete va­gyok úton Dakarból. 760 levi­torlázott mérföld, de csak 530 légvonalban, El Hierro 260 mérföldre van. Éjszaka jelen­tős esemény történt. Bezárult a kör. Kereszteztem a 2014. novemberi indulás útvonalát. Teljes a Föld-kerülés!” SIÓAGÁRD Már itthon beszél­gettünk vele. Pár napja repü­lővel tért haza a Kanári-szige­tekről, ahol a Dóra hajót - ha­jóját - hagyta. Ennél a térség­nél keresztezte saját útját, mi­közben az indulástól számít­va eltelt három év. Az utolsó, Dél-Afrikától El Hierro szige­téig tartó, közel tízezer kilo­méteres szakasz mindeneset­re nem kényeztette el. - Ne­héz volt a tartós szembeszél miatt - mondta. - Dél-Afriká­­ban több helyszí­nen is kikötöttem: egy ellentmondá­sos országot is­mertem meg. Ba­rátaimmal együtt indultam városné­zésre, de már rög­tön az elején meg­kaptam néhány jó­­akaratú helybelitől a figyel­meztetést: bizonyos negye­dekbe ne tegyük be a lábun­kat, ha jót akarunk magunk­nak. Persze, azért egy-két helyre mégis bemerészked­tünk. Porth Elizabeth óváro­sában akkora feltűnést kel­tettünk - fehérek éppen erre­felé! -, hogy egy helyi lap új­ságírója meg is örökített ben­nünket. Egyébként teljesen civilizált, ódon, György-ko­­rabeli városrész volt - telje­sen üres utcákkal. A közbiz­tonság annyira gyenge lába­kon áll, hogy a helyiek, legfő­képp a fehérek nem mernek kimenni bizonyos közterüle­tekre. Horváth Attila a lükte­icuna me­gyében ő az egyetlen, aki megtette ezt az utat A megmérettetés elsősorban a tanulást, fejlődést szolgálja Versenyeztek a paksi borok Végzős osztályok videóit várják PAKS Több mint másfél évti­zede rendez évről évre rend­hagyó borversenyt a Paksi Sárgödör Téri Présháztulaj­donosok Egyesülete. Idén öt bizottságot alakítottak a je­lentkezőkből, akik között bo­rosgazdák, laikusok mellett minden bizottságban voltak végzett borbírók. Ez a megoldás, mint a meg­nyitón Leber Ferenc elnök kiemelte, a tanulást, a fejlő­dést szolgálja. Hozzátette, az egyesület 2001 óta igyekszik a Sárgödör tér életét szervez­ni, fejlesztését előmozdítani. A Sárgödör tér zászlóshajó­jának számító, a versenynek helyt adó Fabro Pincészet megtelt érdeklődő borkedve­lő és -termelő vendégekkel. Öt bizottságban értékelték a nedűket, minden szekcióhoz került minden fajta borból bí­rálandó minta, ahol a borbí­­rák meg is vitatták pontozás közben az észrevételeiket. A versenyre - egy híján ugyanannyit, mint tavaly - 138 mintát adtak le. A legné­pesebb a fehérboros mezőny volt 45 mintával, ezen kívül 36 vörös, 30 rozé, illetve sil­ler és 27 óbor került a bírák elé, akik 60 arany, 41 ezüst, 28 bronz mellett 9 oklevelet ítéltek oda. V. T. A borosgazdák közel száznegyven mintát küldtek be Fotó: V. T. TOLNA MEGYE Végzős és végzés előtt álló középiskolások szá­mára hirdette meg „Az Osz­tály” elnevezésű pályázatot a Diákhitel Központ. Arra keresik a választ, hogy milyen jövőképpel rendelkez­nek a mai tizenévesek. A pá­lyázó osztályok vlogos (vide­ós) formában mondhatják el, hogyan képzelik el az életü­ket néhány év múlva. A legjobbak 250 ezer fo­rint értékben nyernek tanév­búcsúztató bulit. A pályázat alapgondolata, hogy még szo­rosabb közösséggé kovácsol­ja a fiatalokat a közös kisfilm­­készítés, illetve hogy lehető­séget biztosítsanak számuk­ra a jövőjüket illető gondola­tok megfogalmazására. A pá­lyaművek kivitelezésénél a kreativitás a lényeg: a képi világ, a vágások, az effektek egyedisége. A kész alkotáso­kat egy fájlmegosztóra (Drop­­box, MammutShare etc.) kell feltölteniük az osztályoknak, a linket a palyazat@diakhitel. hu címre kell elküldeni ápri­lis tizenkilencedikéig. A videókat népszerű vlog­­gerek véleményezik. A fődíj mellett különdíjban részesül az az osztály, amely a legtöbb kedvelést gyűjti a Diákhitel Facebook-oldalán. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom