Tolnai Népújság, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-05 / 80. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. ÁPRILIS 5., SZERDA Alma Díjjal ismerték el Kovács Ferenc kiemelkedő, magas színvonalú munkáját Abszolút megelégedetten fejezte be a pedagógiai pályát BONYHÁD A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének éves közgyűlésén vehette át Kovács Ferenc bonyhádi művész-tanár az Alma-díjat. Az elismerést Környeiné Gere Zsuzsa alapította, a neves szakember halála után pedig az egyesület vette át a hagyományt. A díjjal a sokrétű, kiemelkedően magas színvonalú művészetpedagógiai és művészi munkásságot ismerik el. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu - Miként fogadta az elismerést?- Nagyon meglepett, és számomra azért nagyon értékes a díj, mert a szakma legjobbjaitóí kaptam. Azt hiszem, mindig is szerencsés voltam, mert megbecsülték, elismerték a munkámat, akár művészetpedagógiáról, akár festészetről volt szó.- Miként is került a pályára?- Az érettségi után felvettek a debreceni jogi egyetemre, de én művészettel szerettem volna foglalkozni, és az édesanyám is támogatott ebben. Elkezdtem tanítani, és annyira megkedveltem, hogy nem is jelentkeztem nappali tagozatra, csak később végeztem el a főiskolát, a rajz és földrajz szakot. Néhány Nagydorogon töltött év után Bonyhádon kezdtem el dolgozni a Vörösmarty Mihály Általános iskolában, ott tevékenykedtem egészen a nyugdíjba vonulásomig.- Hogyan jött az életébe a szakfelügyelői munka?- Unszolásnak engedve, 1972-ben fogadtam el a megyei vezető szakfelügyelői posztot. Végül nem bántam meg, mert kikerültem a mindennapi mechanikus munkavégzésből, és kinyílt előttem a világ. Bejártam az egész országot, rengeteg kiállítóhelyet felkerestem, belekerültem az országos szakmai vérkeringésbe. Fiatalkori vágyam volt, hogy utazzak. Ez is beteljesült, hiszen bejártam Európa legnagyobb művészeti gyűjteményeit, de megadatott, hogy eljussak Peruba a Machu Picchura, és Mexikóban is felkerestük a legmeghatározóbb prekolumbián emlékeket. Amikor megláttam a Nap-piramist csak annyit tudtam mondani: „Hú, az anyját!” De így voltam a Szent Márk térrel is első alkalommal. Nagyon sokat láttam, és mindazt, amit így megtapasztaltam, sokkal karakteresebben és szakszerűben tudtam bemutatni a diákjaimnak.- De nem csak általános iskolában tanított.- Több évig tanítottam a szekszárdi főiskolán, az utolsó tanórai tevékenységem pedig a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumhoz köthető, ahol művészettörténeti fakultációt vittem. Az első csoportom, az elején, 2003-ban még nem nagyon lelkesedett, úgy volt, hogy szinte senki sem érettségizik a tantárgyból. Aztán jól „átvertem” őket: szépen kronológiai sorrendben elkezdtük átvenni az anyagot, vázlatokat írtunk, és vittem az órákra az utazásaim során összeszedett plakátokat, diákat; rengeteg élményem, szemléltető anyagom meg egy kis humorom is volt. Aztán a következő év elején, amikor megkérdeztem, hogy ki akar érettségizni művészettörténetből, a 26 diákból mind feltette a kezét. Az utolsó évem 2008 volt, egy 16 fős csoporttal. A szerenád másnapján a lányok mind az udvarunkban énekeltek. Abszolút megelége„Bejártam Európa legnagyobb gyűjteményeit, de eljutottam Peruba is” Kovács Ferenc unokája egyik festményével Névjegy Kovács Ferenc Nagybaracskán született 1936-ban, Baján érettségizett, előbb tanító oklevelet, majd Pécsett rajzföldrajz szakos tanári képesítést szerzett. Nagydorogon kezdett tanítani 1954-ben, később Bonyhádra került, a Vörösmarty-iskolába, és onnan is ment nyugdíjba 1996-ban. Alkotóként közel 90 kiállításon mutatkozott be. Elismerések: Miniszteri dicséret (1971), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1976), Szocialista Kultúráért (1980), Kiváló pedagógus (1986), Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt (1997), Merész Konrád Díj (1998), Tolna Megyei Művészetért (2001), Babits Mihály Díj (2013), Príma Díj (2015), Alma Díj (2017). Fotó: a szerző felvétele Segítenie kell Az 1949-ben alakult Bonyhádi Képzőművészeti Kört 1970-ben vette át, és a mai napig is vezeti a 22 fős felnőttcsoportot. - Úgy érzem, hogy nekem segítenem kell, mert tudom, hogy mit jelent az, ha egy, az önkifejezés módját kereső ember hathatós szakmai segítséget kap - hangsúlyozta a festőművész. detten fejezhettem be a pedagógiai tevékenységemet. Nagyon sokat kaptam a szakmától és hivatásból csináltam, soha nem tartottam, éreztem magam bérrabszolgának. Óriási ajándék volt a számomra az élettől, hogy művészettel foglalkozhattam. Elméletben és gyakorlatban is, hiszen szakfelügyelőként otthon kellett lennem a manuális technikákban is, mert csak így tudtam gyakorlati segítséget nyújtani.- Jól tudom, hogy kiemelt helyet foglalnak el a szívében a gyermekrajzok?- Az egyik hobbim a gyermekrajz. Nagyon örülök, hogy a megyei gyermekrajz-kiállítás, amelyet 1970-ben rendeztem meg először, immár hagyománnyá vált, és a gyermeknap tiszteletére a mai napig megtartjuk a szekszárdi Babits Mihály Kulturális Központban. A fiam rajzait a születésétől hatéves koráig félretettem. Tudományosan feldolgoztam a gyermekrajz formafejlődését, különös tekintettel azokra az állomásokra, amelyek minden gyermekre jellemzőek, rengeteg rajzot átnéztem, tanulmányoztam a szakirodalmat. Egyszer, amikor Tamás elsős volt, hazajövet az iskolából azt mondta: apa, ha hazaérünk, adjál nekem egy nagy lapot. Otthon először adtam neki egy A4- es méretűt, az nem volt elég. Kapott egy nagyobbat, az sem volt elég. Végül kapott egy hatalmas ívet, amire egy olyan ördögöt rajzolt, hogy én olyan csodát még nem láttam. A gyerek kirajzolta magából a félelmét. Olyan jól, hogy egy nemzetközi pályázaton aranyérmes is lett a munkája, ezért nem is kaptuk vissza. Ezt nagyon sajnáltam, így kértem, próbálja meg újrarajzolni, ő neki is állt, de csak félig készült el, mert már nem érdekelte a téma, kiadta magából. Ilyen ez a gyerekrajz. A végén elkészül a rangsor, a legeredményesebb iskolák, óvodák megkapják majd a jutalmukat Ezeregyszázan futottak a pontokért a hét végén PAKS Majdnem sikerült rekordot dönteni a Fuss, ússz, kerékpározz a gyermekedért idei második állomásán: ezeregyszázan mozdultak meg, hogy pontokat gyűjtsenek a gyermekintézményeknek. A Paksi SE majd’ két évtizede útjára indított szabadidős programján egy ízben még ennél is többen, 1200-an vettek részt. Idén is nevezett az összes óvoda és iskola. Az elmúlt hétvégén - úgy tűnik - nagyon jól sikerült a mozgósítás. Rostáné Katona Katalin sportszervező azt mondta, nemcsak idősebb testvérek és szülők, hanem nagypapák, nagymamák is beszálltak a versengésbe. A tét nagy, hiszen a legsikeresebb intézmények 750 ezer forint értékű ajándékon osztoznak. A városi gyermeknapon adják át idén is a díjakat, konkrétan vásárlási utalványokat, amelyek segítenek bővíteni az iskolák, óvodák eszköztárát. A három sportág közül az úszást idénre már letudták, ott - ahogy mindig is - kevesebben voltak, viszont a kerékpározásra, amit április 29-ére tűztek ki, sokakat várnak. A mostani fordulóban az óvodásoknak két kört kellett megtenniük az erdei futópályán, a kisiskolásoknak pedig né-Nagymamák, szülők, gyerekek együtt futottak, minden pont számít a végén A szerző felvétele gyet. A felsősök, felnőttek dolga nem volt egyszerű, az Ürgemező mély homokján négy kilométer várt rájuk. Mint Rostáné Katona Katalin beszámolt róla, bizony elkelt a frissítő, amit a szervező, Paksi SE biztosított a nevezőknek. A beérkezők egyébként müzliszeletet is kaptak, hogy haladéktalanul pótolni tudják az elfogyasztott energiát. A három forduló adatait öszszesítik és az intézmények létszámát is figyelembe véve elkészül a rangsor, ami alapján a legeredményesebb iskolák és óvodák megkapják majd a jutalmukat. Vida Tünde