Tolnai Népújság, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-18 / 89. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. ÁPRILIS 18., KEDD Farkas István Péter a megyeszékhelyről indult el a hangszeres zene világába Párizsban Jacques Chirac is tapsolt a harsonaművésznek ip# * Szekszárdon kezdte zenei karrierjét Farkas István Péter Andorra, vízum nélkül, birkákkal Fotó: Makovics Kornél Ahol díszp Ezelőtt hatvan esztende­je az akkor hétéves Farkas István Péter a Szekszár­don megalakuló rézfúvós zenekar reménybeli trom­bitása szeretett volna len­ni. Ám Véghelyi Miklós, az együttes vezetője végigmér­te, és csak annyit mondott:- Mélyszárnykürtös leszel! így lett a szekszárdi kisdiák mélyszárnykürtös, aztán a harsona nemzetközileg elis­mert művésze. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD De még az ötvenes évek Szekszárdján járunk, ami­kor is Husek Rezső vezetésével a zeneiskola is megnyílt.- Nem tagadom, máig nosz­talgiával emlékszem erre az időszakra - merült el a múlt­ban Farkas István Péter, aki nemrég a megyeszékhelyen koncertezett. - Máig ható útra­­valót kaptam a III. számú isko­lában pedagógusaimtól, Mari­ka nénitől, Edit nénitől, Oti né­nitől, valamint Bodrogi és Sza­bó tanár uraktól. Ami a zeneis­kolát illeti: sok országban taní­tottam, játszottam már, de nem sok helyen találkoztam olyan rézfúvós-utánpótlás gócpont­tal, mint amilyen Szekszárdon is működött. Amikor tizennégy éves koromban Pécsre, a Művé­szeti Gimnáziumba kerültem, ott már rajtam kívül három szekszárdi harsonás tanult. A szekszárdi zeneiskola nagy tekintélyt vívott ki magának. Tanárom, Véghelyi Miklós ko­rábban katonazenekarban fúj­ta a kürtöt: irigylésre méltó hal­lása mellett kiváló érzéke volt a rézfúvós hangszerekhez. Mik­lós bácsi egyengette az utamat Pécsre: közbenjárásának kö­szönhetően Steiner Ferenc ta­nár úr, a hazai harsonaoktatás nagy alakja Szekszárdon hall­gatott meg, és adott jó tanácso­kat a felvételi vizsgához. Ehhez képest megle­pőnek tűnhet, hogy a pé­csi Művészeti Gimnázium immár zenei pályára állt fiataljában mégis huzako­­dott egymással két személyi­ség). Az egyik harsonát tartott a kezében, a másik viszont - fo­cilabdát! Ugyanis Farkas István Péter nemcsak zenélésben, de labdarúgásban is kiemelkedő teljesítményt mutatott fel. A pé­csi Nagy Lajos kollégiumban is­merkedett meg Dárdai Lajossal és Kocsis Istvánnal: előbbi az NB I-ig, utóbbi hússzoros válo­gatottságig vitte. A fociláz Far­kas István Pétert is teljesen ma­gával ragadta.- A mai napig is úgy érzem néha, hogy pályát tévesztettem - jegyezte meg félig-meddig tréfásan. - A sorsfordító pilla­nat tizenhat évesen ért. Éppen ifiként játszottam edzőmérkő­zést, nagy elszántsággal, hi­szen úgy nézett ki, hogy szer­ződtetnek. Egyszer csak megje­lent édesapám a partvonalnál, és meccs közben lehívott a pá­lyáról. Csak annyit mondott a maga szelíd határozottságával: kisfiam, nem ezért jöttél Pécsre. A gyermek értett az atyai in­telemből, ami - nem kétséges - éppen jókor jött. Hiszen ekkor kezdődött el Farkas István Pé­ter párját ritkító zenei karrierje. A pécsi Zeneművészeti Főisko­la elvégzése után két évvel már tagja lett a Magyar Állami Ope­raháznak. Huszonnégy évesen, mint első harsonás!- Pár hónapja voltam Buda­pesten, éppen órára indultam a Zeneakadémiára. Tanárom, dr. Újfalusi László számomra is meglepő módon azt kérte tőlem: ne is pakoljak ki, hanem men­jek az Operaházba. Ott bevezet­tek az úgynevezett Vörös Sza­lonba. Mintegy ötvenen, köz­tük neves karmesterek, ismert kollégák tekintettek rám vá­rakozóan: próbajátékon kellett bemutatkoznom. Eljátszottam a Dávid-koncert első tételét, ami­kor is Kórodi András, az akkor már Kossuth-díjas karmester, megköszönte a játékomat, és ar­ra kért, hogy az adataimat ki­felé menet adjam le. Két hónap telt el, amikor is este kilenckor Andorrában a határon derült ki, hogy vízum híján a Buda­pest Rézfúvós Kvintett három tagja nem léphet be a mini ál­lamba. Az autóban helyet fog­laló Farkas István Péter és egyik társa rendelkezett ví­zummal, előttük felemelkedett a sorompó. A három kolléga ugyanakkor azt használta ki, hogy a gyalogosokat nem el­lenőrizték, így aztán beballag­tak az országba. Az utolsó pil­lanatban kiderült: a szervezők a koncertet egy közeli hegyre helyezték át. Ott viszont alig lé­zengtek. Az ötös fogat belekez­dett műsorába, melynek vé­gén több száz fős tömeg jelent meg - a szomszédos hegyről! A szervezők eggyel eltévesztet­ték a házszámot. Ahol díszpolgár Farkas István Péter 1972-ben szerzett harsonatanári diplo­mát Pécsett, a zeneművésze­ti főiskolán. Németországtól Szingapúrig, Svédországtól Japánig végigkoncertezte a vi­lágot. Pályája során két város is díszpolgárai közé válasz­totta, Finnországban Oulu, az Egyesült Államokban pedig Annapolis. a Zeneakadémia kollégiumá­nak portása azzal riasztott: Ist­ván, jöjjön, telefonon keresik! A vonal túlsó végén valaki az Ope­raházból azt közölte, hogy más­nap reggel kilencre várnak. Az Álarcosbált kellett játszanom, immár zenekari főpróbán. A vé­gén Ferencsik János karmester így szólt hozzám: fiatalember, nagyon örülök, hogy megismer­tem, bármikor játszhat velem. A mennyekben éreztem magam. Másfél hónap múlva megkap­tam a szerződést, melynek kö­szönhetően negyven éven át le­hettem a Magyar Állami Opera­ház első harsonása. A napjainkban is tartó ze­nei karriert az időközben meg­szerzett professzori cím mel­lett annyi elismerés fémjelzi, hogy nem is lenne elég hely va­lamennyit felsorolni. A legfé­nyesebben csillogó díjak között mindenesetre biztosan ott van a Maurice André Nemzetközi Kamarazenei Verseny első he­lyezése. Ezt 1979-ben Párizsban szerezte meg Farkas István Pé­ter, a Budapest Rézfúvós Kvin­tett tagjaként.- Az elején legfeljebb a lel­künk mélyén lehetett valami­lyen titkos vágyunk egy szép eredmény iránt. A második forduló után már némi feltű­nést keltettünk a jó megszóla­lásunkkal. A döntő napján ide­geskedő csapattársaim bezár­kóztak a szobába, én viszont nem bírtam ki, belehallgattam a fellépő együttesek produkci­óiba. Ereztem, hogy mi is tu­dunk ugyanennyit, sőt, többet is. Falfehér társaimtól mindösz­­sze ennyit kértem: gyerekek, csak úgy zenéljünk, ahogy va­lóban tudunk. Azt a vastapsot, amit kaptunk, soha nem le­het elfelejteni, a közönség nem akart leengedni bennünket a színpadról. Aztán másfél óra múlva jött a zsűri, velük volt Jacques Chirac, Párizs akkori polgármestere, a későbbi fran­cia elnök is. A zsűri elnöke, Ma­urice André már menet közben elkiáltotta magát: első lett a Bu­dapest Rézfúvós Kvintett! Ismét teltházas előadáson szerepeltek a madocsaiak Vándorolnak a színdarabok MADOCSA-BÖLCSKE Folytatja szárnyalását a Blandl Béláné Ibolya által vezetett amatőr színjátszógárda. Lassan már nem is érdemes különválasz­tani a bölcskei és madocsai társaságot, hiszen többen ját­szanak itt is, ott is. A jó barát­ság jegyében természetesen az előadások is vándorolnak a két falu között. Legutóbb a Madocsai Amatőr Színtársu­lat vendégszerepeit Bölcskén az Egy csók és más semmi cí­mű darabbal. - Minden elő­adáson itt vagyunk. Szeretjük a színházat - árulta el a füg­göny széthúzása előtti percek­ben Gerzsei Jánosné, akinek Minden előadásuk teltház előtt megy A szerző felvétele már csak pótszék jutott a zsú­folásig telt teremben. Elmesél­te, hogy ’60-ban épült a mo­zi, azóta jár színházba. - Ak­kor a Dériné Színház játszott itt, a Csárdáskirálynőt, a Ma­­rica grófnőt, a Lili bárónőt is megnéztük. A bölcskeiek az­óta színházlátogatók, mindig teltház van, mindegy, hogy fővárosi vagy helyi színészek játszanak - mesélte. A három részes zenés komédia három órára szögezte a székekbe a nézőket. Aki még nem látta, lesz alkalma pótolni, a hato­dik előadást április 22-én 18 órakor Madocsán, a művelő­dési házban tartják. Vida T. Üzemben a kutak SZEKSZÁRD A megyeszékhely szőkőkútjait, csobogóit beüzemelték az utóbbi napokban. Egyúttal a városban található három ivővízkút üzembe helyezése is megtörtént. Fotó: Mártonfai Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom