Tolnai Népújság, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-09 / 7. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. JANUÁR 9., HÉTFŐ Amióta a vizák eltűntek, ez a hatalmasra növő uszonyos a legnagyobb halunk A szürke harcsa lett az év hala Nem véletlenül lett a szürke harcsa az év hala Magyarországon, mondja Gecse Lajos, a Tolna Megyei Horgászegyesületek Szövetségének elnöke. Szerinte a ragadozók közül a horgászok által leginkább elfogadott, kedvelt hal. Szívesen fogják - és fogyasztják is. Az éttermek kínálatában általában ott van a harcsapaprikás, de a vegyes halászlébe is jól jön néhány harcsaszelet, akár vendéglátóhelyen, akár otthon. Gyuricza Mihály mihaly.gyuricza@partner.mediaworks.hu TOLNA MEGYE Több mint ötezren szavaztak a Magyar Haltani Társaság honlapján októberben elindított közönségszavazáson, amelynek tétje Az év hala cím elnyerése volt - értesültünk dr. Harka Ákostól, a Magyar Haltani Társaság elnökétől. A korábbi évekhez hasonlóan most is három őshonos jelölt közül lehetett választani. A szavazatok közel felével (48%) a harcsa lett a versenyben az első, megelőzve a paducot (37%) és a harmadik helyezett halványfoltú küllőt (16%). Mióta a vizák eltűntek vizeinkből, legnagyobb halunk a harcsa. Népszerű is, hiszen hatalmas száját és hosszú bajszát a gyerekek már a képeskönyvekből megismerik. Hoszszú életű hal, amely egész életében növekszik. Másfél évszázada még kétmázsás példányokat is fogtak vizeinkből, de ma már a 100 kg fölöttiek is ritkaságszámba mennek. Különböző korosztályai alaposan kihasználják kedvelt élőhelyein, a lassú folyókban és az állóvizekben számára elérhető táplálékot, az apró halivadéktól a víz felszínén úszó kiskacsákig. Ikráit általában júniusban rakja le, többnyire a fűzfák bojtos gyökérzetére vagy az árvíz alá került bokrokra. A hím gondosan őrzi és védi a lerakott ikrát. A faj mesterséges szaporítási módszere igazi hungarikum, amit napjainkra más országok is átvettek. Az üzembiztos technológia lehetővé teszi a tógazdasági és a medencés áruharcsa-termeléshez szükséges ivadék élőállítását. Szálkamentes, ízletes húsa a harcsát egyik legkedveltebb étkezési halunkká teszi, amiből a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiség is helyet találhatna a háztartásokban és a vendéglátóiparban. A szürke harcsa Magyarországon őshonos, igen nagyra megnő. lói érzik magukat a nagy bajuszos ragadozók szűkebb pátriánkban is. Csak példaként: előfordult, hogy a Szálkai-víztározóból két hét alatt 800 kiló szürke harcsát fogott ki egy profi horgásztársaság. Felderítették, hogy hol vannak a harcsafészkek, figyelték, mikor hagyja el a hím a helyét, amikor ez megtörtént, kishalas csalival megkínálták, és ki is fogták. Újra kellett szabályozni a horgászás feltételeit, mert nem akarták, hogy harcsa nélkül maradjon a tó. Igaz ugyan, hogy egy-egy harcsa rengeteg halat elfogyaszt, amíg jó nagyra nő, de ez a ragadozó is hozzátartozik egy-egy vízterület állományához. Tolnában valamennyi horgásztóban - Sötétvölgy, Nagydorog, Paks, Tamási, Dombóvár, Bonyhád, Hőgyész, Kis-Szálka, Nagy-Szálka - megtalálható a harcsa, de ott van a természetes vizekben is: a Dunában, Sióban, Kapósban, Sárvízben. A horgászat módszerei változatosak, egyaránt foghatunk harcsát kuttyogtatásos, pergetős, kishalas módszerrel. Természetesen nem csak óriásharcsákról szól a fáma, hiszen az országos horgászrend szerint ívási időn kívül elvihető a 60 centis is, íváskor Emeltek már ki mázsásat Pakson Rekordméretű - majd’ két és fél méter hosszú, száztíz kilós - harcsát fogott Krieser János Pakson, az Atomerőmű Horgászegyesület Füzes taván tavaly júliusban. Nem ez volt a horgász első halóriása, hatvan-nyolcvan kilogrammos példányt már sokszor sikerült zsákmányolnia. A kapitális példány hitelesítése során kiderült, hogy hossza 230 centiméter volt és 110 kilogrammot nyomott. Az egyesület tagja kifejezetten elhivatott horgász, jobbára harcsára „vadászik”, de szívesen fog más halakat is. Ez volt a kilencedik, legangyobb harácsája, ami mindenképpen említésre méltó. Több neve van Az európai harcsának, egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tüskök körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1-5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra. (Wikipédia) Májusban kapták el az óriást Óriásharcsát fogott tavaly május végén a Szekszárdi Közalkalmazotti Horgászegyesület által bérelt sötétvölgyi horgásztavon Jakab József kakasdi horgász. A 76 kilós, 227 centiméter hosszú harcsa a jelenlegi tórekord, negyedórás fárasztás után emeltek ki a vízből. Jakab József nagy harcsavadász hírében áll, tavalyelőtt már megakasztott egy 65 kilós, még korábban pedig egy 50 kilós harcsát is. A helyi orgászok tudni vélték, hogy van még a tóban ehhez a rekordhoz hasonló, sőt nagyobb hal több is. meg a 100 centi hosszú harcsa. Tolnában 6 ezer és 9 ezer kiló között mozog a kifogott harcsák súlya, évente. A ragadozó halakat nézve úgy 40- 50 százalék között van a harcsa, a többi pedig süllő, csuka, balin. Érdekesség, hogy a 2010- es katasztrofális időjárás következtében több gát is átszakadt, s rengeteg hal elszökött. A mondás szerint viszont nincs az a nagy kár, ami haszonnal nem jár: azon a nyáron egy Harcnál, a Sión megtartott horgászversenyen rengeteg „egyenharcsát” és egynyaras pontyot lehetett fogni, valószínűleg valamelyik tenyésztőtől szabadultak el. Gecse Lajos nevetve meséli, hogy néhány óra alatt - versenyen kívül - mintegy 60 darab pontyot és nagyjából ugyanennyi kisebb harcsát fogott. A rákövetkező években is megugrott a Sióból kifogott harcsák mennyisége. Persze nem csak jó dolgok vannak, hanem roszszak is. A néhány évvel ezelőtt a Kaposvári Cukorgyárból elszabadult vinasz, igen csak megritkította a Kapos és a Sió halállományát, s ez érintette a szép, nagy szürke harcsákat is. Ä természet azóta nagyobb részt kiheverte az emberi tevékenység káros következményeit, s a vizek mélyén várják a halak, köztük a harcsák is, hogy kitavaszodjon. Harcsapaprikás Gecse Lajos szerint a gasztronómiában nő a szürkeharcsa szerepe. Mind több az olyan gasztronómiai horgászrendezvény, ahol ez a szálka nélküli ragadozó adja az alapanyagot. Az ügyvezető elnök is vett már részt ilyenen, Veszprém megyében. Nem hozott szégyent Tolnára, a 16- os mezőnyben második lett, de a zsűri több tagja is megsúgta neki, hogy tulajdonképpen ő főzte a legjobb harcsapaprikást. Természetesen elkértük tőle a receptet. Hozzávalók, négy fő részére: 2 kg hal, 15 deka füstölt szalonna, 12 deka vöröshagyma, 2 deka (édes) csemegepaprika, 30 deka tejföl, 2 deka liszt, 15 deka zöldpaprika, 10 deka paradicsom, 2 deka só, 2 deci száraz fehérbor, 4 gerezd fokhagyma, csipetnyi bors és petrezselyemlevél, 2 halászlékocka, 1 deci napraforgó étolaj, 4 cseresznyepaprika, 2 darab 6-8 centis burgonya. A halat megtisztítjuk, háromszor három centis darabokra vágjuk, megsózzuk és állni hagyjuk. A kockára vágott szalonnát üvegesre sütjük, kivesszük a zsírjából, helyére tesszük felkockázott vöröshagymát és sárgára pirítjuk. Hozzátesszük a karikázott zöldpaprikát, a kockára vágott paradicsomot. Felöntjük fehérborral, majd puhítás közben hozzákeverjük a borsot és az őrölt paprikát, és sóval ízesítjük. Az egészet addig pároljuk, míg szétfő. A tálalást megelőzően 30 perccel a halat, a cseresznyepeprikát és a hasábra szelt burgonyákat a szaftba helyezzük, s 20-25 percig főzzük. A főzés közben a tejfölt a liszttel és az étolajjal csomómentesre összekeverjük, s a 25. perc körül egyenletesen elosztjuk a főzés alatt álló étel felszínén, s 5-7 perc alatt megrottyantjuk. A paprikást galuskával (vagy más körettel) tálaljuk. A tetejére kevés tejfölt teszünk, azt meghintjük a sült szalonna pörcével. Száraz vagy félszáraz bort kínálunk hozzá. Idén nem európai cabernet sauvignon, cabernet franc vagy ezeken alapuló borok kerültek a poharakba Koccintással köszöntötték az új évet a borászok SZEKSZÁRD Közel húsz éves múltra tekinthet vissza immár a szekszárdi borászok hagyományos óév búcsúztató, újév köszöntő koccintása a Vesztergombi pincészetben, amelyet ez alkalommal január 6-án, pénteken tartottak meg. A hagyományt idén ezzel csak anynyiban törték meg, hogy most nem december végére időzítették a találkozót, a lényeg viszont nem változott. Az összejövetel célja: egy kis év végi szusszanás, beszélgetés szakmáról, egyebekről, a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát. Annak idején, amikor megépült a család pincészete, Vesztergombi Ferenc találta ki, hogy most már adott a hely, hívják hát össze a kollégákat, hogy együtt is elbúcsúztassák az óévet, köszöntsék az újat. Ekkoriban a kóstolás még kezdetleges volt, abból állt, hogy mindenki hozott egy üveg bort, amit szétosztottak és értékeltek. - Tulajdonképpen ez volt a szekszárdi borászok első közös programja, amelyből például a havi rendszerességű szekszárdi fajta-kóstoló is kinőtte magát, de egyéb rendezvényekhez is ötletet adott - mondta a házigazda, Vesztergombi Csaba. Ez alkalommal huszonöt résztvevőre számítottak, akiket vacsorára is invitáltak. En-Közel két évtizedes hagyományra tekinthet vissza a találkozó nél sokkal több fővel nem tervezhetnek, a létszámot korlátozza a bor mennyisége. Részben vakon ízlelik a nedűket, de a tematika adott: idén nem európai cabernet sauvignon, cabernet franc, vagy ezeken alapuló borok kerültek a poharakba. - Ez azért is érdekes, mert ritkán kóstolunk tengeren túli borokat, így az mindig hoz érdekes tanulságokat - mondta a szervező. Most a borászok tízféle nedűből kaptak mintát, amelyek között volt nagyon olcsó és drága is. A témán túl csak az évjáratot tudhatták, a termő vidéket és az árkategóriát nekik kellett megtippelniük. Hargitai É. Köszöntés A rendezvény különlegessége, hogy közel van Az Év Bortermelője választáshoz, és szerencsére sokszor köszönthetnek szekszárdi szakembert az elismerés okán. Idén sem volt ez másként, hiszen most Mészáros Pál egészségére koccinthattak az ünneplők. Ő immár az ötödik a borvidékről, aki kiérdemelte az elismerő címet, amit az országban Szekszárdról és környékéről tudhattak a legtöbben magukénak a bortermelő vidékek közül.
