Tolnai Népújság, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-31 / 307. szám

2016. DECEMBER 31., SZOMBAT fi MEGYEI KÖRKÉP Egész évünket meghatározhatja, hogy mit csinálunk szilveszterkor, újévkor Hiedelmek, szokások, babonák Szinte minden országnak megvannak a maga szil­veszteri hagyományai. Ős­idők óta fontos szerepet kap az óév búcsúztatása és az új év köszöntése. A ba­bonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kö­tődik. Ekkor teszünk foga­dalmakat - melyeket rend­szerint nem tartunk be -, és ekkor tehetünk legtöb­bet következő évi sikerein­kért. Kvanduk Bence Európában honosodott meg a télközépre esó', karácsonyi, új­évi évkezdés, együtt a napév szerinti időszámítással, ami a Római Birodalomból terjedt el. Az egységes január else­jei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, nálunk is csak né­hány száz éve annak, hogy ezen a napon kezdődik az új év. Az év utolsó napja a refor­mátusoknál a hálaadás és a számvetés napja volt. Protes­táns vidékeken gyakran meg­rendezték az óév jelképes te­metését is. A családok a temp­lom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hí­vek hazakísérték, megköszön­ték egész évi szolgálatát. Szent Szilveszter pápa ün­nepe, az ú jév előestéje. A szil­veszteri szokások közös célja a következő esztendőre egész­séget, bőséget, szerencsét, bol­dogságot varázsolni. Különö­sen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szo­kások, amelyek célja az ártó, rontó erők távoltartása a ház­tól, egy másik egyszerű ma­gyarázat szerint ez csupán a jókedv és a vidámság jele. Esz­közei változatosak: a karikás ostortól a dudán és trombitán át egészen a csengőig és kolom­­pig bármit elképzelhetünk. Erdélyi hagyomány az óév kiharangozása és az új év énekléssel való köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozások­nak a városi megfelelői a szil­veszteri trombitálás. Több he­lyen hagyomány a nyájfordí­tás is, aminek célja volt zajon­gással felébreszteni az állato­kat, hogy a másik oldalukra forduljanak. Úgy vélték, ezzel biztosítják az állatok egész-A patkó és a négylevelű lóhe­re szilveszterkor is szerencsét hoznak ségét és szaporaságát, ennek másik elnevezése a gulyafor­dítás. A szilveszterkor megfájdu­ló fog arra figyelmeztet, hogy az óévben elmulasztott dolgo­kat nem szabad az új évben to­vább halasztani. Magyar népszokás az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (télte­metés), valamint egy öregem­bermaszkot viselő legénynek játékos kikorbácsolása a falu­ból (télkiverés), az óév kiha­rangozása. Az eltemetés, a fa­luból történő kiűzés, kihajtás gondolata egyformán kapcso­lódhatott élő emberhez, szal­mából, rongyból készített bá­buhoz és egyéb, a telet, a hide­get, a fagyot megszemélyesítő tárgyhoz. A téltemetésre irá­nyuló cselekmények szilvesz­terkor, farsangkor és a böjti időben is szokásban voltak. Erdélyi hagyomány volt minden nagyobb ünnepen - így húsvétkor és Pünkösd­kor is - a tüzeskerék-enge­­dés. Szalmával betekert kere­ket meggyújtottak, és a domb­oldalról legurították. Különö­sen az erdélyi szászok köré­ben népszerű szokás, úgy tart­ják, a kerék összeköti az óesz­tendőt az újjal. Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőhettek ki, hogy a kezdő periódusok­ban végzett cselekvések ma­guk után vonják ezek későb­bi megismétlődését, ezért is fontos, hogy az év utolsó nap­ján csupa jó dologgal vegyük körül magunkat. Mosni, taka­rítani tilos, mert ez nem hoz Ételekkel kapcsolatos hiedelmek A különböző ételekkel, és fo­gyasztásukkal kapcsolatban is sok hiedelem kialakult. Sokan készítenek például szerencse­pogácsát vagy tortát, amelybe egy érmét sütnek. Aki megtalál­ja az érmét, annak nagy szeren­cséje lesz. Tilalmak is kapcsolódtak ételek­hez. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szeren­csét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is javallott enni - babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel fo­lyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), másutt viszont baljós állat, hi­szen elúszik vele a szerencse. A lencse és a malachús mel­lett érdemes sokféle rétessel „nyújtani” a gazdagságot, vagy más vidékek szokásai alapján az életet. Ugyanakkor azt is tart­ják, hogy nem szenvedünk hi­ányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, szilveszterre ké­szített ételt. A Dunántúl egyes részein úgy­nevezett tollaspogácsát sütöt­tek: a pogácsák közül előre kije­lölték, melyik családtaghoz tar­toznak, és egy-egy tollat szúr­tak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek végzetére. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspo­­gácsa-sütést. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig le­gyen a családnak kenyere. szerencsét. Az új év első nap­ja szintén női munkatilalmi nap is a hagyományok szerint, így január elsején sem szabad mosni, varrni, fonni, de az ál­latokat sem befogni. A mosás elkerülésénél még hangsúlyo­sabb volt a babonák szerint a teregetés kihagyása, ugyanis ez a kiterítésre, vagyis halálo­zásokra utal. Az új év első nap­ján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszályko­dástól is az emberek. A jóslás is fontos szerepet kap az új év kezdetén. Úgy vél­ték, az év utolsó napjának ál­mai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érde­mes hagyni egy kevés időt az alvásra is. Az új év első napjából ren­geteg következtetést is von­tak le az egész évre. így pél­dául semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden ki­megy onnan. Általánosan el­fogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivin­ni a házból, mert kidobjuk ve­le együtt jövő évi szerencsén­ket is. Kölcsönadni sem sze­rencsés ilyenkor, mert nehe­zen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan. Ha­sonló babona, hogy január else­jén nem mindegy, kit engedünk először a lakásba: ha az első lá­togató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szerelmi praktikák leányoknak Különböző praktikákkal az év ezen idején természete­sen a szerelmi életre vonatko­­zó következtetéseket is le tud­sorban lévő lányok közked­velt foglalatossága volt ilyen­kor a gombócfőzés. Tizenhá­rom gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetsé­ges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először fel­jött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gom­bóc üres volt. abban az évben a lány nem számíthatott ko­moly kérőre. Sok helyen a lá­nyok ugyanezen célból ólmot olvasztottak, majd hideg vízbe csepegtetve azt lesték, milyen betűt formáz a vízbe cseppenő fém, így megtudhatták a le­endő férj nevének kezdőbetű­jét. Szintén a lányok férfinad­rágot tettek a párnájuk alá, s ekkor megálmodták, ki lesz a párjuk. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a le­ányzó. aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. Az újévi jelképek Újévi szerencsejelkép a ké­ményseprő, akinek szerencse­­hozó ereje azzal áll összefüg­gésben, hogy a kenyerét a má­gikus anyag, a korom révén ke­resi. És mivel ki is söpri a ké­ményből, ahol a hiedelem sze­rint a rossz szellemek laknak, így valamiféle természetfeletti adottsággal rendelkezik. A ké­ményseprő megszabadít a pi­szoktól, a rontástól, betegsé­gektől. rejtett titkoktól. Szin­tén szerencsehozó jelképek a négylevelű lóhere, patkó, len­cse. és a malac, de a katica­bogár is, ami a néphit szerint szerelmi boldogságot, férjhez­­menetelt. házasságot jósol, de utalhat gyermekáldásra is. Nagy nyereséget eredményező üzleti kapcsolatokat hozhat. ■ > ■ / III / | * Az újévi idojoslas Érdekes, az új év időjárásá­ra vonatkozó jóslatokat is tet­tek ilyenkor. A bukovinai szé­kelyek például szilveszterkor hagymából jósoltak úgy, hogy a gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget le­­hántott róla, ezek jelképez­ték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadé­kosnak ígérkezett, ha azon­ban a só megmaradt a hagy­malevélben, akkor szárazság­ra lehetett számítani. Hason­ló módon jósoltak fokhagy­mából is. Ehhez tizenkét ge­rezdre volt szükség, amibe kis mélyedést vájtak, és sót szórtak. A másnap regge­li eredményt ugyanúgy érté­kelték. A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli eny­he telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reg­gel pedig fénylik a nap, ak­kor nem lesz jó termés, de ha egyforma az éjszaka és a reg­gel időjárása, akkor bő ter­més várható. Hasonló hiedelem volt, ha az új év első napján sütött a nap, akkor egész évben szép idő­re lehetett számítani, ha csil­lagos az ég, akkor rövid lesz a tél, valamint ha újév éjjelén piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. Szintén hiedelem volt kora reggel friss vízben mosakod­ni, mert attól egészségesek maradnak majd egész évben. Egyes vidékeken a mosdóvíz­be egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jel­képe. Úgy gondolták, aki reg­gel a kútról elsőnek mert vi­zet, elvitte az aranyvizet, így egész évben szerencsés lesz. Azt is meg kell gondol­ni, hogy mit teszünk először Újév napján, mert jó esély­­lyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. So­kan ezért elsején le sem fek­szenek napközben, nehogy a betegség, ágyhoz kötöttség nyűgjét vonják magukra. Ugyanezen okból ezen a na­pon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd az évet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom