Tolnai Népújság, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-26 / 278. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. NOVEMBER 26., SZOMBAT Bicikliket, autókat lopott két faddi fiú TOLNA-FADD Autókat, kerékpá­rokat és 4 darab alumínium fel­nit lopott két faddi fiatalember Tolnáról, illetve Faddról, közöl­te a rendőrség. A Szekszárdi Rendőrkapitányság jármű ön­kényes elvétele és lopás elköve­tésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást ellenük. A 17 éves faddi fiúk novem­ber 12-én elkötötték egy a tol­nai tanya udvarából az ott ál­ló lezáratlan autót. Addig furi­káztak vele, míg kifogyott be­lőle az üzemanyag, aztán ott­hagyták az Mó-os autópályán. November 17-én egy bekerí­tett tolnai udvar nyitott gará­zsából négy alumínium felnit loptak el a rajtuk lévő gumik­kal együtt. November 20-án pedig egy faddi háztól vittek el egy gépkocsit, amelyben ben­ne volt az indítókulcs. Ezt az autót Tolnán hagyták, amikor kifogyott belőle az üzemanyag. Még azon a napon két kerék­párt is loptak, és hazakerekez­tek velük Faddra. A bicikliket eldugták a település külterüle­tén. Miután lebuktak, az egyi­kük beismerő vallomást tett, a másik csak részben ismerte el a bűncselekmények elköveté­sét. A rendőrök az egyik fiatalt őrizetbe vették, majd kezde­ményezték előzetes letartózta­tását, a másik gyanúsított sza­badlábon védekezhet. A lopott holmikat a rendőrök megtalál­ták és lefoglalták. 1.1. Egyre több az agráriumban a vállalkozás MAGYARORSZÁG A 2016-os me­zőgazdasági összeírás előze­tes adatai alapján országosan 9 ezer gazdasági szervezet, vala­mint 416 ezer egyéni gazda foly­tatott mezőgazdasági tevékeny­séget. Tolna megyében is nőtt az agrár tevékenységet folyta­tók száma. Míg a cégek száma 3 év alatt 11 százalékkal nőtt, ad­dig az egyéni termelők száma 12 százalékkal csökkent. A vál­lalkozások ma a számok alap­ján 21 ezerrel több állandó, illet­ve idénymunkást foglalkoztat­nak, mint 2013-ban, az egyéni gazdák ellenben 8 ezerrel keve­sebbet. Tolna megyében főleg a szüret, almaszedés, betakarítás idején foglalkoztatnak alkalmi munkásokat a vállalkozók. M. I. Az év végén lejár a Sötétvöl­­gyi-tóra vonatkozó szerződés, amely a Szekszárdi Közalkal­mazotti Horgászegyesületet he­lyezte birtokon belülre, a hasz­nosítást illetően. Volt is némi iz­galom a jövőt illetően, de mára eldőlt, ezután is a három évtize­des múltra visszatekintő egye­sület tagjai foghatják a halat a szép környezetben. Gyuricza Mihály mihaly.gyuricza.@partner.mediaworks.hu SZEKSZÁRD Sok halat lehet fog­ni a sötétvölgyi horgásztóban. Csak ízelítőül két tórekord: Ja­kab lózsef az idén májusban egy 76 kilós harcsát, Horváth Krisztián pedig szeptember elején egy 13,54 kilós pontyot akasztott meg. Érthető, hogy a Nyitva az ajtajuk Az egyesületnek egyébként most 150 tagja van, és ezen kívül 20 jogi személy. Az op­timális ennél több lenne, leg­alább 200 tag, de Nagy Csa­ba úgy látja, az utóbbi időben csökken a sporthorgászat irán­ti érdeklődés. Elmúltak már azok az idők, amikor aján­lásra, kérelem alapján lehe­tett bejutni. A tagság nagy ré­sze nyugdíjas, idősebb ember. A fiatalok elsősorban ma már nem azért horgásznak, hogy hazavigyék a halat és megfőz­zék. A fontos az élmény, azo­kat a tavakat keresik, ame­lyekben rekordhalak vannak. horgászok szívesen töltik idejü­ket a festői környezetben lévő tó partján, nem szívesen mon­danának le erről a lehetőség­ről. Legutóbb csak három esz­tendőre köthetett szerződést a Szekszárdi Közalkalmazot­ti Horgász Egyesület a jogokat gyakorló Gemenc Zrt.-vel. A vi­szonylag rövid intervallum nem segítette elő a hosszabb távra történő tervezést. Most, hogy megint aktuálissá vált a szerző­déskötés, minden érintett hor­gász érdeklődve várta a fejle­ményeket. A napokban a két fél - a Gemenc ZRt. vezérigazgató­ja, Csonka Tibor és a horgász­egyesület elnöke, Nagy Csa­ba aláírásával pontot tett a do­log végére, újabb öt évre a „köz­­alkalmazottak” horgászhat­nak, horgásztathatnak a Szek-Őrködnek Egyre nagyobb gond a tó ál­landó őrzése. Minden éjsza­ka ketten őrködnek, de a sze­zonban, hét végén és ünnepna­pokon nappal is. Az időseket azért nehéz éjszakára beoszta­ni, mert - idősek, a fiatalokat meg azért, mert ők nappal dol­goznak. Az egyesület köteles vizsgázott társadalmi halőrö­ket is „alkalmazni", és a hiva­tásos halőr is gyakran megfor­dul a tóparton. A biztonságot szolgálja a tó éjszakai megvilá­gítása, amely némely kívülálló vélekedésével ellentétben az utolsó fillérig az egyesület költ­ségvetését terheli. szárd és Kakasd között elterü­lő 12,5 hektáros tavon. A feltéte­lek hasonlóak, mint korábban, de az éves bérleti díjat félmillió­val, 1.900.000-ről 2.400.000-re megemelte a zrt, ehhez jön még az áfa. Ennek persze nem örül­nek a horgászok, hiszen min­den az ő zsebükből megy, senki nem ad nekik pénzt. (Egyetlen kivétel akad: a szekszárdi ön­­kormányzat az idén 100.000 fo­rint támogatást biztosított, ami éppen a fele a korábbi összeg­nek és a mobilvécé bérleti díjá­nak. Ez utóbbit egyébként szin­te kivétel nélkül az odalátogató turisták használják.) A sokmil­lió forintos költségvetésből gaz­dálkodó egyesületnél mostaná­ig nem voltak gondok anyagi té­ren, s minden bizonnyal ezután sem lesznek. Gondozzák A tagokat társadalmimun­­ka-kötelezettség is terhe­li. Ez elsősorban a környezet gondozását és a tó körüli gát rendben tartását jelenti. Mivel nagyon sok turista, kiránduló keresi fel a tó környékét, fon­tos a szeméttárolók rendsze­res ürítése. Ez többnyire na­ponta megtörténik. Ahol szük­ségessé vált, megerősítették a partot is. Az idén, éppen a tó sorsát érintő bizonytalanság miatt némileg visszafogták a komolyabb tevékenységet, de most, a minimum öt évre szó­ló szerződés birtokában bizo­nyára változik a helyzet. Igaz ugyan, hogy néha érik meglepetések az egyesületet. Legutóbb is millión felüli ösz­­szeget rótt ki rá a székesfehér­vári katasztrófavédelmi ható­ság vízkészletjárulék címén. Megállapították, hogy 55 ezer köbméter a párolgási veszte­ség, amit bizony az egyesü­letnek kell megfizetnie. Ma­gyarul 225 forintot kér a ha­tóság azért a „leharcolt” ko­szos vízért, ami már több ha­lastavon is átfolyt. Köbméte­renként 225 forintot, ráadásul az idén ki sem nyitották a be­folyó zsilipet. Most vakarják a fejüket a horgászok, mert nem értik, hogy egyrészt az állam támogatja ezt a mindenki szá­mára hasznos tevékenységet, másrészt meg jól oda-odavág nekik. Az égből jött A tó vízutánpótlása korábban a Rák-patakból történt. Most is karbantartották a befo­­lyót, de idén e forrásból nem engedtek be egy csepp vizet sem. Elég volt a természetes csapadék, ami azért kedve­ző, mert abszolút tiszta. A pa­tak több, intenzíven használt halastavon is átfolyik. Néhány éve volt egy kisebb mértékű halpusztulás, aminek okát so­kan abban keresik, hogy a pa­tak szennyező anyagot hoz­hatott a tóba, nem feltétlenül a halastavakból. A szennye­zés forrása máig nem ismert. Halpusztulás azóta nem volt. Bővítették energetikai ismereteiket PAKS A radioaktív hulladékke­zelés hazai gyakorlatával foglal­kozott novemberi találkozóján a Paksi Energetikai Kerekasztal, amely az aktívan már nem dol­gozó energetikai szakemberek fóruma. Vezetőjük, Hetzmann Albert azt mondta, céljuk, hogy energetikai témákban bővítsék ismereteiket, megvitassák az aktuális kérdéseket. Ennek az évnek volt két-há­­rom kitüntetett témája, az egyik a radioaktív hulladékkezelés, amelynek professzionális mű­velőit, azaz a Radioaktív Hul­ladékkezelő Nonprofit Kft. ve­zetőit hívták meg Csengey Dé­nes Kulturális Központban tar­tott kerekasztal beszélgetésük­re. Dr. Kereki Ferenc ügyvezető igazgató azt mondta, Magyaror­szágon a radioaktív hulladék el­helyezése megnyugtatóan ren­dezett. A kis és közepes aktivi­tású hulladékok számára végle­ges tároló épült, készen állnak a tervek a bővítésre annak ér­dekében, hogy az új blokkok Magyarország a kis országok élme­zőnyébe tartozik. hasonló besorolású hulladékát ugyanitt elhelyezzék. A nem­zeti program a nagyaktivitású hulladékokra vonatkozóan azt tartalmazza, hogy egy mélyge­ológiai tárolót kell építeni meg­felelő izolációt biztosító kőzet­ben. Gazdasági tekintetben a legkonzervatívabb módon szá­molnak, azaz a most feltételez­ettől csak olcsóbb lehet a hulla­dékkezelés - húzta alá dr. Kere­ki Ferenc kiemelve, hogy a tu­domány és technika legmoder­nebb módszereit alkalmazzák a műszaki gátak tervezését, építését, de a leglényegesebb az, hogy a legmegfelelőbb földtani környezetet találják meg. Arra is kitért, hogy tisztában vannak döntéseik súlyával, azok eset­leges következményeivel. En­nek tudatában nagy felelősség­gel hozzák meg döntéseiket fel­használva a nemzetközi tudás­bázist is. Magyarország a kis országok élmezőnyébe tartozik ezen a téren és a megfontolva haladás elvét használja, azaz nem vár arra, hogy mások ta­lálják meg a megoldásokat, de nem is „szalad” előre egy eset­leges rossz megoldást alkal­mazva. Vida T. Az '56-os forradalom leverésének áldozatai előtt könyvvel, emléktáblával tiszteleg a Duna-parti város A földvári laktanya története nem közismert DÜNAFÖLDVÁR Vetési Imre Jó­zsef honvéd Dunaföldváron ve­szítette életét. Fejlövést kapott, amikor az 195ó-os forradalom leverésére érkező szovjet csapa­tok támadást intéztek a földvári laktanya ellen. Huszonkét éves volt akkor. Emlékét immár táb­la őrzi a városháza falán. A kez­deményező - miként Horváth Zsolt polgármester a csütörtö­ki megemlékezés után elmond­ta - a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum volt. Az intézmény összesítette a forradalom és sza­badságharc során elesett katona hősök adatait. Az ’56-os esemé­nyeket Nagy Attila alezredes, a Dunántúli Híradó és Informati­ka Főközpont parancsnoka idéz­te fel. Horváth Zsolt polgármes­ter elmondta, hogy a városhá­za falán már volt egy tábla, ami az ’56-os hősök előtt tiszteleg, emellé került másik márvány­tábla Vetési Imre Józsefre em­lékezve, az ünnepség végén ér­te szólalt meg a Magyar takaro­dó is kürtön. Habár a laktanyá­ban veszítette életét a fiatal kato­na, nem ott helyezték el a táblát, hanem olyan központi helyet vá­lasztottak, ahol bárki, bármikor le tudja róni tiszteletét - fogal­mazott a polgármester. Dunafóldvár egy könyvvel is tiszteleg az események áldoza­tai előtt. Ennek kiadását Nagy Gáborné korábbi polgármester vállalta magára. Megkereste a Az egykori földvári kiskatona, dr. Tóth Miklós dedikál Pécsett élő dr. Tóth Miklóst, aki ’5ó-ban Dunaföldváron szolgált sorkatonaként. Az ő emlékezé­se szolgál alapjául a Volt egyszer egy légvédelmi tüzérezred című kötethez. Sokan nem tudják, sőt a városi monográfiában sincs benne az Hunyadi János Lakta­nya ’56-os története. Azért hatá­rozta el Nagy Gáborné a könyv megjelentetését, mert „öt ártat­lan, vétlen kiskatona halt meg, amikor a nagy haderővel érkező szovjet csapatok öt órán át lőtték a laktanyát”. Sajnos sem a még élőket, sem az elhunyt katonák családjait nem sikerült felkutatni, annyit derítettek ki, hogy szintén ál­dozatul esett Varga István sza­kaszvezető, akinek sírja a du­­naföldvári temetőben van. Bár felvették a minisztériummal a kapcsolatot, az ő neve vala­milyen okból nem kerülhetett fel az emléktáblára, valószínű­leg nem történt meg a hivata­los holttá nyilvánítása - mond­ta Nagy Gáborné. Hozzátette, a kutatást folytatják. A kötetből ezer példány ké­szült el. Az eredeti tervek sze­rint dunaföldvári vállalkozók segítségét szerették volna kérni a megjelentetéshez, de nem volt rá szükség, mert az emlékévre elkülönített keretből a kötet ki­adója, Nagy Gáborné egymillió forintot nyert el, ami szinte telje­sen lefedte a költségeket. Vida T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom