Tolnai Népújság, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-19 / 272. szám

2016. NOVEMBER 19., SZOMBAT INTERJÚ 11 Szűcs Judith arra vágyott, hogy egyetlen férfi mellett élje le az életét -Nem sikerült, de ettől még nem lett boldogtalan h17 EVET VÁRTÁM AZ IGAZIRA Túl a hatodik X-en, Szűcs Ju­dith ugyanolyan temperamen­tummal áll a színpadra, mint pályája kezdetén. Az énekes­nővel a kapcsolatairól és éle­te legfontosabb pillanatairól beszélgettünk. Szabó Csilla kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- A napokban jelenik meg leg­újabb albuma, 45 év száguldás címmel. Milyen dalok kerültek a korongra?- A legnagyobb slágereimet tettük rá egy kicsit újrahangsze­relve, és mellettük született egy vadonatúj dal is Táncold át az éj­szakát! címmel. Ez azért érdekes, mert a Táncolj még! című nóta óta nem volt ilyen ritmusos, tán­colható dalom. 45 éve kerültem a színpadra, és egy bőrönddel vé­gigutaztam a pályámat - ezért lett ez a lemez és a jubileumi koncert címe is, amit április 10- én az Erkel Színházban hallhat­nak majd a rajongók. 12 éve nem volt ilyen nagyszabású fellépé­sem, úgyhogy megadjuk a mód­ját, a vendégek között ott lesz az ország két legjobb gitárosa, Tát­rai Tibor és a bátyám, Szűcs An­tal Gábor is, valamint Balázs Fe­róval fogok egy duettet énekelni.- Melyik a kedvenc dala a le­mezről?- Imádom a Táncolj még!-et, hi­szen nekem íródott, és ezzel „rob­bantam be” igazán. Óriási sike­rem volt vele a Metronóm feszti­válon, ott szeretett meg a közön­ség, és a szeretetet azóta is érzem.- Mikor érezte először azt, hogy ismert lett?- Amikor 1972-ben megnyer­tem a Ki mit tud?-ot. Akkori­ban metróval és busszal jártam a városban, és egy idő után min­denhol sziszegtek körülöttem: „Ssssssssszűcs Judith!” Néha el­pirultam, de alapvetően örültem, mert mindenki kedves volt és szeretettel fordult felém.- Milyen volt egy diszkókirálynő élete a 70-es, 80-as években?- Egy száguldás! Renge­teg helyre hívtak, a Szovjet­unióba, Kubába, Írország­ba, Amerikába... Elmond­hatatlan az az öröm és boldogság, amit a színpadon éreztem, hiszen nekem az ének­lés mindig a hobbim volt, sosem éltem meg munkának. Rengeteg fesztiválon felléptem, és minden­hol a többieket figyeltem, hogy mit leshetek el tőlük és mi állhat jól nekem, mert mindig fontos­nak tartottam a fejlődést.- Milyen élmény volt akkoriban ezekbe az országokba utazni?- A szocialista országokban kötelező volt városnézésre, ki­rándulásokra menni. Emlék­szem, egy télen még a Bajkál-tó­­hoz is elvittek egy huzatos busz­­szal. Sokfelé jártam, sok min­dent láttam, de teljesen más az, amikor nyaralni megy az ember. Ezek az utak mindig a rohanás­ról szóltak, és a rengeteg utazás­ról. Életemben nem vonatoztam annyit, mint a szovjet turnén. Folyton összegyűltünk a csapa­tunkkal, együtt ettünk utazás közben, és együtt főztünk a szál­lodákban. Vettünk egy rezsót, pár élelmiszert, amit épp kapni lehetett, és mindig vittünk ma­gunkkal pirospaprikát, szalámit. Felbecsülhetetlen érzés volt, ami­kor paprikás krumplit ehettünk a több hónapos turné közben. A szovjet szállodákban minden emeleten volt egy duci nő, akitől teát lehetett kérni - őt is meg kel­lett etetni, hogy ne jelentse, ami­kor krumplis tészta vagy krump­lifőzelék illata szivárgott ki a szo­bánkból, ahol tilos volt főzni.- Ön volt az első magyar énekes­nő, aki lengébb ruhákban lépett színpadra. A férfiak a lábai előtt hevertek?- Nem hevertek előttem, mert nem tudták, hogy hogyan kelle­ne... A férfiak nagyon szégyen­lősek. Amikor meglátnak vala­kit élőben, akit már ismernek a tévéből, egyszerűen nem tudják, hogy mit kezdjenek a helyzettel. Sosem mertek közel jönni vagy megszólítani, az első lépést min­dig nekem kellett megtenni. Azt mondják, hogy a férfi a vadász, de én ezt nem így tapasztaltam. Mára pedig már általánossá vált, hogy a nők kezdeményezzenek, a férfiak el lettek kényeztetve, ezért nehéz igazi, erős férfit találni.- Egyszer azt mesélte, hogy az édesanyja azt tanácsolta: nagy kanállal falja az életet...- Nem úgy nevelt, hogy férfifa­ló legyek, csak szerette volna, ha én több mindent kipróbálok az életben, mert ő nem tette. De én hosszú kapcsolatra vágytam, azt hittem, hogy egyetlen férfi mel­lett fogom leélni az életem. Saj­nos nem így sikerült, de ettől még nem lettem boldogtalan.- Hogy élte túl a válását?- Az volt az életem legnehe­zebb időszaka, főleg azért, mert akkoriban halt meg az édesanyám is. A lányom, Timi még csak 9-10 éves volt, és minden erőmmel Szűcs Judith hatvan fölött is bomba formában van. Figyel a táplálkozásra és tornázik azon voltam, hogy feledtessem vele a gondokat. Nem mutattam, hogy mennyire össze vagyok tör­ve. Sokszor mondja, hogy nagyon büszke rám, amiért ilyen erős va­gyok, ennyire pozitívan állok az élethez, és amiért egyedül is fel­neveltem. Azt szokta mondani, hogy igazi hős vagyok.- Mi a közeli kapcsolatuk titka?- Nekem ugyanilyen volt a kapcsolatom az anyukámmal. Ő mindenre kíváncsi volt, bármit meg lehetett vele beszélni. Min­den fiúügyemet és az énekléssel kapcsolatos dolgokat is elmesél­tem neki. Természetes volt, hogy mindenbe beavatom, és elvár­tam, hogy mindenről elmondja a véleményét. Az más kérdés, hogy megfogadtam-e a tanácsait... So­kat nevettünk együtt, csodás lég­kört teremtett otthon, pedig nem volt könnyű életünk. Egyértelmű volt, hogy én ugyanígy fogom ne­velni a lányomat. Mindent meg­beszélünk egymással és min­dig őszinte volt a kapcsola­tunk. Vele is nagyokat ne­vetünk, elképesztően jó a humora. Azt gondolom, fontos, hogy meglegyen az őszinteség és a harmónia a szülő és gye­rek között.- Mire a legbüszkébb az elmúlt 45 évből?- Arra, hogy belefért a naptá­ramba, hogy legyen egy gyerme­kem. Szó szerint így történt, elő­re beírtam a noteszomba, hogy mikor kell megfogannia és meg­születnie, ugyanis tele volt a ha­táridőnaplóm fellépéssel. Szeren­csére minden a tervek szerint tör­tént. A hetedik hónapban jártam, amikor abbahagytam a fellépé­seket, de három hónappal a szü­lés után már az NDK-ban turnéz­tam, a lányomra pedig az anyu­kám vigyázott. Mivel nagy csa­ládban nőttem fel, öten voltunk testvérek, az lett volna természe­tes, ha öt gyereket szülök, de ez ebbe a szakmába nem fér bele. Akkor még nem volt divat, hogy sztárolják a kismamákat, egy ki­csit olyan volt, mintha szégyen lett volna a terhesség, és ilyenkor az ember nem tehette magát a ki­rakatba. Szerencsére én nem te­herként éltem meg a várandós­ságot, hiszen az egy természetes és csodás állapot. Nagyon büszke vagyok arra, hogy van gyerme­kem, aki ráadásul egy igazi an­gyalka.- Mi a titka annak, hogy túl a hatodik X-en is ennyi­re fitt és bírja a szágul­dást?- Igyekszem visszafogni a sertéshús fo-Nem titkolja a plasztikai műtétet „A közönség elvár­ja, hogy jól nézzek ki a színpadon és a té­vében, azt azonban csak én tudom eldönte­ni, hogy ehhez szükség van-e valamilyen beavat­kozásra vagy sem. Sosem titkoltam, hogy 50 éves ko­romban volt plasztikai műté­tem - ebben a korban miért ne lehetett volna?! Azt val­lom azonban, hogy a szépé­szeti kezeléseket nem sza­bad túlzásba vinni, és nem értek egyet azzal sem, hogy 18 éves lányok megműttetik magukat" - mondta Judith. NÉVJEGY Szűcs Judith enekesno 1953-ban született Budapesten. Pályája elején fodrászként dől gozott, közben egy fodrászkó­rusban énekelt. 1972-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot. gyasztását, ellenben sok zöldsé­get és gyümölcsöt eszem. Rend­szeresen tornázom, gerinckímélő pilatesre járok, súlyzókat emelge­tek. Próbálom fitten tartani ma­gam, de ugrálós foglalkozásokra már nem szeretek járni. Emellett azt gondolom, hogy a legtöbbet a boldogság számít. Ha az ember­nek csillog a szeme és sugárzik a boldogságtól, akkor szépnek tű­nik. Egész életemben álomvilág­ban éltem, és abban is akarok maradni. Nagyon romantikus vagyok, közben szeretek néha­­néha gyerek lenni, és értékelem az élet apró örömeit. Például ami­kor jönnek az ünnepek, akkor előjön belőlem a gyerek, feltör­nek a régi emlékek, amikor még együtt volt a családom. Fontos az is, hogy időnként újra átéljem ezeket a pillanatokat, hogy feltöl­tődjön a lelkem szeretettel. Ezzel együtt tudom, hogy nem szabad a múltban ragadni, én a jelenben és a jövőnek élek. Tele vagyok cé­lokkal és tervekkel. Nincs mene­dzserem, én intézem a saját dol­gaimat. Élvezem a sok kihívást, és minden alkalommal, amikor elintézek valamit, akkor tanulok valami újat, hiszen közben a világ változik, és ma már minden más­hogy működik. Talán ez az, ami nem engedi, hogy eljárjon felet­tem az idő.- Hét éve van együtt a párjával, egy külföldi üzletemberrel. Milyen ez a kapcsolat?- Negyvenéves koromtól fog­va 17 éven át vártam az igazira, de megjött. Közben sem voltam egyedül, csak nem találtam a nagy Ő-t. Úgy gondolom, még így is szerencsés vagyok, hogy ilyen hamar megtaláltam. A kapcsola­tunk most is ugyanolyan, mint az elején volt, de ehhez két em­ber kell. Kell hozzá ez a férfi, aki­nek jó a humora, aki szeret, aki kinyitja nekem az autó ajtaját, aki lemegy előre a lépcsőn, szóval aki a tenyerén hordoz minden áldott nap. Mindig tele voltam szeretet­tel, és alig vártam, hogy rázúdít­sam valakire, úgyhogy most vég­re valóra vált az álmom. Az énekesnőnek nagyon közeli kapcsolata van a lányával, Timivel Igazán ismert 1977-ben lett. amikor elénekelte a Táncolj még! című dalt a Metronóm fesztiválon. A „h" betű 1979-ben került a keresztneve végére, egy svájci kiadó kérésére. Húsz nagylemeze jelent meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom