Tolnai Népújság, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-14 / 267. szám
14 SPORT 2016. NOVEMBER 14., HÉTFŐ Szalai Viktor nem igazán tudott a szekszárdi kedvenc ellenfele lenni, a harmadik menet elején jelezte, hogy neki elég, többet nem kér a pofonokból A közönség némiképp csalódottan távozott szombat este a szekszárdi városi sportcsarnokban megrendezett küzdősportgáláról, hiszen ők sokkal izgalmasabb meccsekben reménykedtek, ám a „hazai” kedvencek ellenfelei féltették testi épségüket. Halász Gábor könnyedén megszerezte a szlovák nemzetközi bajnoki címet, és Bogdán Zsolt grúz ellenfele sem akarta a padlón, vagy a kórházban végezni. Berg Sándor, Rónai Gábor tolnai.nepujsag@mediaworks.hu PROFI BOKSZ A ring mellett üldögélő fiatalember - nem tudjuk, hogy milyen titulusban volt - riadtan szaladgált és telefonálgatott mellettünk pár méterre. Szavaiból azt vettük ki, hogy vélhetően az ügyeletes orvossal konzultált. „Már vérzik a lengyel fiatalember orra, szükség lesz a segítségre. Nem tudom, hogy milyen papírok vannak nála” - mondta. A ringben közben a gála szervezésébe besegítő Feja Tibor pártfogoltja, Nemesapáti Norbert püfölte Przemyslaw Biniendát. A kacifántos nevű lengyel nem igazán tudta, hogy hol van, a 21 éves kora ellenére már 28. profi meccsét vívó Nemesapáti ugyanakkor adta neki rendesen. Hol ballal, hol jobbal talált be, de testre is keményeket odacsapott a jókötésű pesti srác. Binienda (a vezetéknevétől inkább tekintsünk el) két menetig bírta, olykor megpróbált kontrázni, de ezt nagyon rosszul tette, mert a kinyíló fedezéke közé gyorsan bevert egyet a magyar fiú. Vérzett is a lengyel szája és orra, a két menet közötti gyorssegély csak arra volt jó, hogy időlegesen elállítsák. A harmadik menet elején meg is billent egyet a lesznói bokszer, edzője pedig - tartva a komolyabb következményektől - be is dobta a piros törölközőt. Nemesapáti - ahogy azt a ringszpíker büszkén hirdette az összecsapás előtt - itthon még nem kapott ki, ez a sorozata Szekszárdon sem szakadt meg. Az öszszesített mérlege mostantól 24 győzelem és 4 vereség, de az is biztos, hogy ennél csak nehezebb meccsek várnak majd rá a jövőben. Nemesapáti előtt nem sokkal lépett szorítóba a szekszárdiak egyik kedvence, a kubai születésű, de Bonyhádon élő Ericles Torres Marin, aki ugyancsak Feja Tibor istállója, a Feja Promotion szervezésében bunyózott. A lengyel Andrej Andrasik mondjuk nem keltett félelmet, s nemcsak megjelenése, de mérlege miatt sem. Pályafutása eddigi tíz összecsapását ugyanis kivétel nélkül elveszítette, miközben Torres idei 11. mérkőzésére (!) és sorozatban kilencedik győzelmére készült (korábban már öt meccsét nyerte Fejáék égisze alatt), s ezt könnyedén ki is vívta. Sőt, az övé volt az egész este leggyorsabb győzelme. A lengyel „barátja” ütést sem vitt be Torresnek, ellentétben vele, aki minden suhintásnál kis túlzással Az ominózus főmeccsre befutott a magyar celebvilág egyik legismertebb figurája, Berki Krisztián, aki mosolyogva fotózkodott a gyerekekkel. Bogdán „Golyó” Zsolthoz régi barátság fűzi, érthető, hogy ott akart lenni a ringben és a ring mellett. A magyar nehézsúlyú ranglista első helyezettje a második legmagasabban jegyzett grúz bunyóssal, Revaz Karelishvilivel csapott össze, a tét az UBO (Universal Boxing Organization) nemzetközi bajnoki öve volt. A közönség már a grúz bevonulásakor elkezdte dörzsölni a tenyerét, a jó felépítésű fiatalember komoly riválisnak tűnt. Aztán kiderült, a látszat néha csal... Bogdán úgy ütötte mint egy zsákot, s bár Karelishvili olykor viszsza-visszatámadott, Golyó ökle komoly nyomokat hagyott rajta. Fejen ugyan kevésszer találta el, de egy-két olyan gyomrost bevitt neki, hogy azt egy egyszerű ember csak a kórházi ágyon tudta volna kiheverni. A barát, Berki lelkesen tapsolt, és a közönség is kezdett belelkesedni, amikor beütött a krach. A grúz a harmadik menet elején jelezte, hogy annyira fáj a keze, hogy nem tudja felemelni. Ez a gála már csak ilyen volt... Bogdán Zsolt 12. meccsén 12. győzelmét ünnepelte, és mosolyogva pózolt az UBO-övvel. Zárásként még Halász Gábort köszöntötték a ringben, Hámori Róbert, a tolnai Alimentál Étterem tulajdonosa adott át ajándékcsomagot a gála főszervezőjének, aki nélkül nem jöhetett volna létre sem a szombati esemény, sem a korábbi hét. Abban biztosak vagyunk, hogy lesz kilencedik is, abban viszont csak reménykedni tudunk, hogy a mostaninál nívósabb ellenfeleket sikerül majd szerezni. Bogdán „Golyó” Zsolt (balról) olyan keményeket ütött, hogy a grúz rivális a harmadik menet elején már szinte fel sem tudta emelni a kezét, így idő előtt véget ért az este leginkább várt összecsapása Nemesapáti Norbert (balról) nem sokat vacakolt a lengyel riválisé val, akinek már az első menetben elkezdett folyni az orra vére, s mielőtt nagyobb baj lett volna, edzője be is hajította a törölközőt Vastaps Petinek A csúcsmérkőzések mellett bemutatómeccseket is rendeztek szombat este a szekszárdi sportcsarnokban. Amolyan felvezetésként, ráhangolásként lengyel és szlovák bunyósok léptek ringbe. Ezeken nem a győzelem, inkább csak a közönség előtti rutinszerzés volt a cél. Kötelek közé lépett a szekszárdi Unió Box Team legnagyobb ígérete, a 12 éves Németh Péter is, akit legalább akkora tapsvihar fogadott a bevonulásakor, mint a példaképét, Halász Gábort. Az amatőr öklözőt egy emberként űzte, hajtotta a közönség, de bemutatómérkőzés lévén döntetlennel zárult az öszszecsapás. Kl-ben Dóka Aliza (keretes írásunk) mellett Szőke Róbert és Orsós Tamás, Thai bokszban Faddi Tamás és Sipos Gábor meccseit. Egy különdíj is gazdára talált. Érden rendezték a 20. női ökölvívó magyar bajnokságot, ahol az ifi korosztály 60 kilogrammos kategóriájában az Unió Box Team bunyósa, Bogárdi Barbara második helyen végzett. Edzőjétől, Gál Miklóstól kapott ajándékot. Halász Gábor (jobbról) alaposan helyben hagyta Szalai Viktort, aki nem igazán akart bokszolni, csak az volt a célja, hogy megússza Agyrázkódást szenvedett az ellenfél Dóka Aliza egy igazi harcos amazon Nem érkezett meg a gálára Balázs Zsolt, aki Vas Krisztián ellenfele lett volna. A szekszárdi MMA-harcos így csak nézője lehetett az eseménynek, s érthetően csalódottan támasztotta a sportolókat a nézőktől elválasztó vasrácsot. A hírek szerint az ellenfél Szeged környékén autóbalesetet szenvedett, s kisebb agyrázkódást is kapott. „Tisztességesen felkészültem, vártam az ellenfelet. Mit lehet ilyenkor még mondani? Természetesen csalódott vagyok, de neki jobbulást kívánok!” - fogalmazott az egyre népszerűbb MMA Maori Team klubvezetője, edzője. Az egész gála egyik legjobb mérkőzését vívta Dóka Aliza és a szerb Milica Szalkanovics Kl-ben. A két junior korú harcos a WFC szervezet övéért meccseit, s szó szerint megállás nélkül ütötte és rugdosta egymást a ringben. Amikor bevonultak a lányok, kevesen gondolták az egyre gyarapodó közönség soraiban, hogy ez a két törékeny hölgy ilyen harcias tud lenni. A magyar lány végig sokkal kezdeményezőbb volt, s bár az elején még hasonlóan bátor volt a szerb is, Dóka igazából esélyt sem adott ellenfelének, s végül egyhangú pontozással szerezte meg a WFC-övet. szó szerint térdre kényszerítette ellenfelét. Érezni lehetett, ez a mérkőzés nem fog sokáig tartani. így is lett: egy csapottja utat talált Andrasik fedezéke között, amitől a lengyel végleg térdre rogyott, a bíró pedig leléptette őt. Torres mérlegében immáron 18 győzelem áll, 8 veresége mellett egy alkalommal döntetlent ért el. Ez csak egy felhozó meccs volt, de menedzserének ígérete szerint nemsokára jöhet a nagy durranás - és reményeink szerint a sorozatban 10. diadal. Pár perccel nyolc óra előtt a szpíker a kötelek közé szólította Halász Gábort, a szekszárdi közönség nagy kedvencét. A csupaszív bunyós a szlovák nemzetközi bajnoki címért lépett ringbe, mégpedig az ellen a Szalai Viktor ellen, akit pontosan öt évvel ezelőtt technikai K.O.-val győzött le a negyedik menetben a második Harcosok Éjszakája elnevezésű gálán. Halász lapunknak hoszszabb interjút adott a gála előtt két nappal, amiben azt mondta, egy jó meccset szeretne vívni, hogy felkészülhessen a későbbi kihívásokra. Nos, ebből semmi sem lett, mert amilyen bátran jött be a ringbe Szalai, olyan gyáván bunyózott. Látszott rajta, hogy csak az a célja, hogy elkerüljön egy végzetes pofont, amivel Halász a padlóra küldhetné. Olykor jött előre, de többnyire menekült, Halász pedig ütötte derekasan, testre, fejre, ahová érte. Szalai két menetet szaladgált előle, a harmadik elején pedig jelezte, hogy valami nincs rendben, nehezen kap levegőt. A mérlegét 17 vereség mellett 38 győzelemre javító Halász csalódottan tárta szét a karját, ő többre számított, mint ahogy a közönség is, amelynek soraiból fel-felhangzott egy-egy hosszabb-rövidebb füttyszó. De természetesen a taps is járt, hiszen Halász Gábor mégiscsak megszerezte a szlovák nemzetközi övét, ami ugyan nem azonos egy komoly szervezet övével, de azért ez is valami, s arra jó, hogy a szekszárdiak klaszszisa elinduljon ismét azon az úton, ami egy olyan mérkőzéshez vezethet, mint amilyen a 2015-ös berlini volt az algériai-francia Zine Eddine Benmakhlouf ellen. Szálairól pedig annyit, hogy a főmeccs előtt éppen a mellettünk lévő széksoron foglalt helyet, s annyira „ki volt”, hogy még a magyar himnuszt is ülve hallgatta.
