Tolnai Népújság, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-31 / 256. szám

2016. OKTÓBER 31., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Az egykori Asszonyfalvára em­lékeztek a hétvégén Decsen. A faluházban tartott ünnepségen emléklapokat adtak át az egy­kor ott élt családok leszárma­­zottainak. Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu DECS Asszonyfalvának és templomának 2014-ben állított emléket a Gemenc Zrt. ezek­­szárdi erdészete és a decsi ön­­kormányzat. A régi falu a mai Gemenci-erdő területén állt, a templom alapját és falainak egy részét aztán beépítették az itteni erdészházba 1830 körül. Ma két épület áll itt, az említett régebbi és egy újabb erdészház. A falut az 1300-as évektől em­lítik, de az 1500-as évek köze­pén már rendszeresen megjele­nik például a lajstromkönyvek­ben. Mivel ártéri település volt, úgynevezett göröndökre épült, körülötte láp és mocsár húzó­dott. Mivel a Duna folyamato­san elöntötte a falu körüli te­rületeket, ezek felteltek, így a göröndök sem jelentettek már biztonságos lakóhelyet. A 17. század végére a falu lakhatat­lanná vált, az itt élők elköltöz­tek, többségében Decsre. A két éve felállított emlékmű egy ke­resztből és az azt védő bárka­orrot formázó építményből áll. Törő György fafaragó népi ipar­művész munkája, az ácsmun­kát Pávkovics István készítette. A jelenlegi Szomfova, a régi Asszonyfalva a mai Gemenc te­rületén belül létezett valaha. A falu helyén ma már csak a két erdészház áll. A védtöltéshez kö­zelebb álló régi erdészház, mely az egyik legrégebbi épület Ge­menc területén, a valamikori fa­lu templomának alapjára, rom­jaira épült 1830 körül. Az 1970- es években a régi erdészházon történt tatarozás alkalmával számos kő- és cserépedény-tör­melék, valamint csontmarad­vány került elő, melyek az egy­kori falu létezését is bizonyít­ják. Az is joggal feltételezhető, hogy a Decsi Kis Holt-Duna kö­zelsége folytán, amikor az még a Dunának egyik ága vagy ép­pen a főága volt, ez a falu révát­kelő hely is lehetett. A falu egy­kori búvóhely funkcióját erősí­ti a szájhagyomány is, ugyan­is a közelében az egyik görönd a Zsákmány görönd nevet kap­ta. A legenda szerint itt csalták tőrbe, mészárolták le és fosztot­ták ki azokat a törököket, akik a bujkáló nőket keresték. Eltartotta a bujdosókat az erdő Bödök Bertalan nyugalmazott tanár, a téma kutatója idézte fel az ünnepségen Asszonyfal­va történetét. Mint elhangzott, az egykori település arra szol­gált. hogy ellenség támadá­sa esetén elbújtassák a gyere­keket, nőket, időseket. A kró­nika szerint 84 ház volt a falu­ban, és már 1334-ben lakott volt. Kanizsa néven. Temploma két szűz nemes kisasszony, Pö­­szeparty Örzse és Kondorváry Katalin jóvoltából épült. Az Asz­­szonyfalva nevet a török idők­ben kapta, a már fent említett okból. Aki látni szeretné ezt a területet, az megteheti a Ge­­menci Kisvasúton utazva, a Szomfova állomást érintve. Bö­­dők tanár úr arról is beszélt, hogyan, miből élhettek ott az emberek. A terület egyrészt na­gyon gazdag volt halban. A ki­fogott halakat megszárították, megfüstölték. Rengeteg volt a területen a gomba, a fák od­vábán a méz, és a vadmada­rak tojásai is étekül szolgáltak. Mellette sokféle növényt, leve­let és bogyót gyűjtöttek, példá­ul vadsóskát. Nevükben és lelkűkben is őrzik Az ünnepségen emléklapot és emlékplakettet adtak át azon családok képviselőinek, akik­nek előneve őrzi az egykori asz­­szonyfalvi családok neveit. A több százéves nevek: Antal, Asz­talos, Átal, Bálint, Bóli, Kozma, Pál, Széli. Egy-egy nevet több család is őriz. Mint azt Bognár Cecil, a rendezvényt szervező Decsi Református Temetőért Alapítvány munkatársé elmond­ta, nagyon fontosnak tartják a múlt emlékeinek ápolását, megőrzését, a ma emberéhez közel hozását. Ahogy az emlék­lapon is áll: az ősök emlékeze­tével megszentesül a szív, di­cső példájuk dicső nagy tettek­re hív. Az alapítvány ennek szel­lemében dolgozik, célja a Decsi Református Egyházközség tu­lajdonában és kezelésében lévő temető és templom megóvása, a fenntartásához történő hozzá­járulás, épített és szellemi örök­ségének gondozása. Azon fára­doznak, hogy kegyeleti parkká alakíthassák át a területet. Ad­dig is folyamatosan tisztítják, kezelik a növényzetet, vigyázzák a régi síremlékeket. A fényeken túl Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu Amikor gyermek voltam, és november elsején gyertyát gyújtottunk a tokaji temetőben a dédszüleim sírjánál, még nem nagyon értettem, mivégre is van ez az egész, bár a pillanat ünnepélyességét, szomorkás szépségét, mélysé­gét, már akkor is teljes lelkemmel átérzetem. Később már nem csak megéreztem, hanem meg is értettem ennek a gesztusnak a fontosságát. Még később pedig azt is megértettem, hogy ke­gyelettel felkeresni a szeretett holtakat, és gyertyát gyújtani az emlékükre, elsősorban nekünk, az élőknek fontos. Mert na­gyon hiányoznák elveszített szeretteink és barátaink, és sze­rető emlékezetünk mellett már csak a koszorúk, a virágok, a mécsesek és a gyertyák azok, amit adni tudunk nekik. Ismét eljött mindenszentek napja, Hisszük, hogy lesz­nek majd, akik ér­tünk is meggyújtják a szeretet lángocskáit. ismét felragyognak a szere­tet és az emlékezés fényei a temetőkben. Mesebeli szépségű lát­ványt nyújt ilyenkor a több száz, több ezer gyertya és mécses fénye a temetőkben. Szépséges, lélekemelő látvány, egy pillanatra úgy érezzük, mintha nem is ezen a világon lennénk, hanem egy másikon, amelyet soha nem hagy el a fény, és amely soha nem üzen a földi világnak - ahogy a Padlás című musical gyönyörű dala mondja. S bár arról a „másik békés tájról” még senki sem kül­dött üzenetet, mi, akik itt vagyunk, a mi világunkban, tisz­ta szívből hisszük és reméljük, hogy a gyertyák fényében élő üzenetünk eljut hozzájuk. Hogy a felfoghatatlan távolság elle­nére érzik a szeretetet, amely feléjük árad, a sok szép emléket, amelyet felidézünk róluk, és a reményt, hogy egyszer, valahol, valamikor, valahogyan újra találkozunk velük. Fejbe vágta társát a hajléktalan férfi SZEKSZÁRD Garázdaság vétsége miatt emelt vádat egy 38 éves szekszárdi hajléktalan férfi el­len a Szekszárdi járási és Nyo­mozó Ügyészség. Az ittas ál­lapotban lévő vádlott március 2-án 12 óra 30 perc körül oda­ment Szekszárd belvárosában egy másik hajléktalan férfihoz, aki egy áruház előtt a járdán ült. Elkérte a férfitől a kabátját, va­lamint bort is kért tőle, a sértett azonban nem teljesítette a kéré­sét. Erre a vádlott dühös lett, el­vette a 44 éves sértett fém járó­botját, amely addig a lába alatt feküdt a földön, és a bot kampós markolati részével 6 vagy 7 al­kalommal ráütött a másik fér­fi fejére. Az ütések miatt a sér­tett oldalra dőlt, a feje erősen vé­­rezni kezdett, a bot markolati ré­sze pedig letörött. Mindezt látva a vádlott a helyszínről elsietett. Az áruházban dolgozók érte­sítették a mentőket, akik a sé­rültet a Tolna Megyei Balassa Já­nos Kórház Traumatológiai Am­bulanciájára szállították, ahol a fején keletkezett zúzott se­bet össze kellett varrni. Sérülé­se nyolc napon belül gyógyuló­­nak minősül, a sértett azonban a könnyű testi sértés miatt nem kívánt magánindítványt előter­jeszteni. A vádlott déli órákban a vá­rosközpontban, igen forgalmas helyen tanúsított kihívóan kö­zösségellenes erőszakos maga­tartása azonban alkalmas volt arra, hogy a járókelőkben, az ut­cán illetve az áruházban tartóz­kodókban is megbotránkozást és riadalmat keltsen. A vádlott más jellegű bűncse­lekmények miatt korábban már kétszer is állt bíróság előtt. Ve­le szemben az ügyészség végre­hajtásában felfüggesztett, fog­ház fokozatú szabadságvesztés büntetés kiszabását, valamint pártfogó felügyeletének elren­delését szorgalmazza a Szek­szárdi Járásbíróságnál, tájékoz­tatta lapunkat dr. Kiss Yvette, a Tolna Megyei Főügyészség he­lyettes sajtószóvivője. 1.1. iXPXfejCES ■■ MpTOipéku Harminc napon keresztül 1 ■ ■ ■■ ■ I \# k* 1 ^■ X—41 I i mindennap kisorsoljuk egy előfizetőn kér, aki ajándékokkal megtöltött táskát kap. Mai nyertesünk: Kusmizki József (Kisvejke) A nyertesek nevét mindennap közöljük a Tolnai Népújságban, i ' A játékban az október hónapban élő előfizetéssel rendelkező olvasóink vesznek részt. A játék 2016. október 1. es 31. között tart. Tolnai Népújság wvkwTEOL.hu BÁTAAPÁTI Idén is színes programokkal tartották meg Bátaapátiban a Szüreti Fesztivált. Mint azt Da­rabos Józsefné polgármestertől megtudtuk, a hagyományos szüreti programelemek, így többek kö­zött a felvonulás után a Közösségi Házban a helyi Aranyfácán Néptánc Egyesület mellett a Medinai Dukátók táncegyüttes, valamint a Badra hastánccsoport lépett fel. Az ünnepség sztárvendége Ba­lázs Pali volt, és természetesen éjfélig tartó bállal zárták a programot. H. É. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom