Tolnai Népújság, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-19 / 246. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. OKTÓBER 19., SZERDA Ismerni kell a fiatalokat - ez a legfontosabb dr. Zacher Gábor toxikológus szerint A gyerek a szülő letükröződése Beszélni, kommunikálni kell a gyerekkel - erre hívta fel a figyelmet dr. Zacher Gá­bor. A nemzet toxikológusa a közelmúltban tartott egy szülői értekezletet, előtte, a lapunknak adott interjúban arról is beszélt, hogy meny­nyire fontos bizalomra épü­lő kapcsolatot kialakítani a fiatalokkal, ismerni őket, és látni, ha változnak. Licska Balázs balazs.licska@mediaworks.hu- Eddig főleg olyan előadáso­kon vettem részt, ahol diákok­nak beszélt a függősségekről. Most viszont a szülőknek adott tanácsokat. Máshogy kell a fel­nőttekhez szólni?- Igen, hiszen alapvető­en más korosztályról van szó, akik más nyelvet használnak, más az érdeklődési körük, más a tudásbázisuk is. Nem is len­ne jó összeengedni a jelenlévő­ket a gyermekeikkel egy elő­adásra, mert akkor vélhetően az egyik csapat unná ezt a tör­ténetet.- Hogyan ismerheti fel egy szü­lő, hogy valamilyen függősség­­gel küzd a gyermeke, legyen szó akár kábítószerről, akár in­ternetről?- Nem kell ennyire dobálóz­ni ezzel a fogalommal. Attól, mert a gyerek elszívott életé­ben három spanglit meg be­dobott egy buliban két ekit, még nem lesz függő, mesz­­sze van attól. Amiről a szü­lőknek beszélni kell, az sa­ját maguk, egy tükröt kell ne­kik állítani. Tulajdonképpen a gyerek valahol a szülők le­tükröződése. Nekem is van egy húszéves fiam, és szok­ták időnként mondani, nem túl pozitív hangsúllyal, hogy ez a gyerek pont olyan, mint te. Ezen nincs mit csodálkoz­ni. Egy csomó genetikai örök­sége van a gyerekeknek, illet­ve szociális mintát is látnak, amelyek nagyon meghatáro­zók. A kábítószertörténetet a szülők nem is képesek kezel­ni, halvány lila gőzük sincs róla, mivel egy részük a rend­szerváltás előtt szocializáló­dott. A kommunikáció pedig sokszor összehúzott szemöl­dökben és feltartott mutatóujj­ban jelenik meg.- Ráadásul lehet, hogy a szü­lők maguk is függők - akár ci­garetta, akár kávé terén.- így van. És látni kell, hogy a szülők függősségei mennyire jelennek meg a gyerekeknél. A felnőttek saját függősségeiket sem ismerik fel, mert benne állnak és azt teljesen normális­nak ítélik meg. Persze másban egyből felismerik a hibát. Mer­ni kell kommunikálni a gye­rekkel, partnerként kell kezel­ni. Ugyanis, ha megismertem, akkor megbízom benne és el­hiszem, amit mond. A történet egyszerű, kivitelezni bonyolul­tabb.- Felmérések szerint napon­ta mindössze pár perc jut egy gyerekre. Ennyi idő alatt nehéz csodát tenni.- Persze. Amikor pedig ar­ról beszélünk, hogy a gyerek ilyen meg olyan, akkor néz­zünk saját magunkba. Mindig saját magunkkal kell tisztá­ban lenni és felmérni a helyze­tet, mert akkor máshogy gya­korlunk kritikát a gyerekre is.- Milyen függősségek jöhet­nek szóba egy gyereknél?- A függősség kapcsán sok­szor alkoholról, cigarettáról és kábítószerről van szó. De be­legondolt abba, hogy a fiata­lok már mobiltelefonnal szoci­alizálódtak? Ebből a szempont­ból az is függősség. No meg az, hogy ki mennyit ül a számító­gép előtt. ló lenne ezeket is ész­revenni. Ez azonban megint a kommunikációról szól, hogy is­merem-e a saját gyerekem, és hogy mennyire tud őszinte len­ni. Vagy megelégszem azzal, hogy ott ül a számítógép előtt.- Legalább addig se drogozik, cigarettázik, részegedik le...- Lehet, de egy virtuális vi­lágban él. Lehet, hogy kicsi, alacsony és kövér, sőt még nem is annyira okos, de a virtuális világban magas, jól néz ki és intelligens. A két világ külön­bözik egymástól, viszont nem egyszerű feladat a kettőt elkü­löníteni. Eta valaki sokat tölt a számítógép előtt, akkor lehet, hogy a virtuális világban adott tulajdonságaival átzuhan a va­ló világba. Ez egy kifejletlen személyiségnél, főleg egy gye­reknél személyiségzavart is okozhat.- Honnan vehető észre, hogy baj van?- Onnan, hogy kommuni­kál és ismeri a gyerekét. Ez egy nagyon fontos kérdés. Nagyon gyakran kapom azt a választ, hogy persze, ismeri, miért ne is­merné, hiszen még a tajszámát is megmondaná. Kérdés azon­ban, hogy mikor beszélgettem legutóbb a gyerekemmel - és nem arról, hogy milyen lett a dolgozata, hanem a futballról, egy filmről, egy koncertről. Úgy, hogy közben egyenrangú partnernek tekintettem.- Tényleg sokan csak akkor is­merik fel, hogy baj van, amikor be kell menni a gyerekért a de­­toxikálóba?- Érdekes, hogy számszaki­lag hogyan alakulnak a dol­gok. Magyarországon egy hét­végén kétszázan kerülnek kór­házba kábítószer-használat mi­att, miközben 350 ezren élnek vele. Arányaiban ez nem egy túl nagy szám, de nem is a hi­bahatár. Ennek még nem kelle­ne kivernie a biztosítékot. Azt gondolom, hogy a médiának is óriási felelőssége van.- Ezt hogy érti?- El tudná adni a sztorit, ha valaki Békéscsabán meg­hal drogtúladagolásban? Per­sze, első oldalon. Meg lehet szólaltatni a rendőrt, a szü­lőt, a toxikológust, a mentőt, a sürgősségi osztályt. De mi­lyen gyakran fordul elő? Sze­rencsére nagyon ritkán. Nincs olyan visszatartó erő benne, amire azt mondaná a gyerek, hogy nem akarok úgy járni, mint az a srác abból a suliból. Viszont eladható. Az már nem érdekel senkit, hogy mellette azon a hétvégén a városban kétezren szívtak marihuánát. Kis túlzással a médiának a jó hír nem hír, attól az emberek pulzusszáma nem emelkedik. A rossz hír az igazán eladha­tó, viszont nem szabad belőle jelentős következtetéseket le­vonni. Évente 45 millió drog­használat történik, hivatalos adatok szerint 35-en, szerin­tem 45-en halnak meg miat­ta esztendőként. Veszélyesebb a 44-es szélén biciklizni, na­gyobb az esélye, hogy elsodor egy kamion.- Összefoglalható úgy, hogy a szülői értekezlet a kommuniká­ció fontosságáról szól?- Kommunikálni kell a gye­rekkel. Fontos kérdés az is, hogy miről, mert nem a su­liról kell beszélni. Nem egy­szerű beszélgetni, mert sok esetben a szülő gáz - tényleg. Nem ördögtől való szerintem, ha egyik este azzal áll elő az apa, hogy fiam, lemegyünk az utcasarki kocsmába, megnéz­zük a hétvégi meccset, köz­ben megiszunk két sört. A gyerek amúgy is meginná azt a két sört, csak éppen a have­rokkal. Ettől még nem. lesz ba­ja. A meccs közben üvöltöz­nek, elküldik a francba a játé­kosokat vagy éppen istenítik őket. Együtt vannak két órát, és nem azért kell mennie a gyereknek a kocsmába, hogy hazahozza a részeg apát. lói érzik magukat. Ennyi. Már­is volt egy közös nevező, és kommunikáltak. Ez építi a bi­zalmat s, ami után majd elhi­szem, amit a gyerek mond. A kábítószerrel kapcsolatban a döntést úgyis a gyerek hozza majd meg. A buliban már nem lesznek ott a szülők. Az tény­leg nagyon ciki lenne. HIRDETÉS aíS “Csak Tolnai Népújság-előfizetőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom