Tolnai Népújság, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-01 / 231. szám

2016. OKTÓBER 1., SZOMBAT INTERJÚ 11 Cseke Katinka játéknak fogja fel az életet. Úgy érzi: tizennégy szűk esztendő után most már jöhetnek a jó dolgok Imádja a hosszú hajú pasikat Lefogyott, kiegyensúlyozot­tabb, mint valaha, ám van­nak még álmai Cseke Katin­kának mind a magánélet, mind a szakma terén. De vajon hogyan fogja ezeket megvalósítani? Dobos Péter/hot! koEpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Miért vonzódsz ennyire a kö­zépkorhoz?- Nem tudom megmagyaráz­ni, de ahogy visszaemlékszem, egész pici korom óta odavagyok ezért a korszakért. Történelem­olasz szakra szerettem volna menni egyetemre. Akkor még azt sem tudtam, hogy a Színmű­vészeti Főiskola van a világon. Vidéki lány vagyok, fogalmam sem volt róla, hogy a színésze­tet oktatják valahol. Leérettsé­giztem a vegyipari szakközép­­iskolában - ahová azért jártam, mert a legjobb barátnőm is oda jelentkezett -, de már harma­dikban elkezdtem magántanár­hoz járni történelemből. Aztán apám azt mondta: „Kati, rossz a szemed, ott annyi könyvet kell elolvasnod öt év alatt, hogy megpusztulsz. Olyan szakmát válassz, amelyben érezni kell. Legyél színésznő!”- Ezek szerint neki köszönhe­ted, hogy színész lettél?- Azt mondta, színésznek születtem, olyan habitussal élek. Az osztály bohóca voltam, a tanárok réme. Olyan hőfokon égtem ötéves korom óta, hogy művészi pályára kellett men­nem. De a történelem szerete­­te megmaradt. Például meg­halok a hosszú hajú pasikért. A lovagkorért, az épületekért, a korhű filmekért.- Nem akarod újra megpróbál­ni azt a pályát?- Van egy hároméves tör­ténelem szak, ami direkt má­soddiplomásoknak van kitalál­va. Gondolkodom rajta, hogy kipróbálom magam. De most sok munkám van, hála isten­nek. így a tanulás csak egy álom. Rengeteget forgatok a Jó­ban Rosszban-nal, három uta­zó előadásban vagyok benne, plusz van egy kamasz gyere­kem. Most a két szerelem - a pasi és a történelem - el van rakva egy másik fiókba.- De úgy látom, ettől még tel­jes az életed.- Fiatalnak, harmincasnak érzem magam, attól függetle­nül, hogy negyvenöt éves va­gyok, és úgy is élem az éle­tem. Semmiről nem vagyok le­maradva csak azért, mert most nincs szerelem az életemben, hogy nincs pasim. Ez egy nyu­godt időszak, tudok másra kon­centrálni.- Hogy pihened ki magad a ha­talmas hajtás mellett?- Most elmegyek egy hét­re a barátaimmal, a barátaim­hoz Mallorcára, aztán négy napra Milánóba a kislányom­mal. Szeretném ezt passzív pi­henéssel tölteni, arra vágyom, hogy ne történjen semmi. Ma­gamat ismerve félek, hogy ez nem így lesz.- Mivel tudod lekötni a gondo­lataidat?- Mozival. A lányommal, Pannával imádunk moziba járni.- Nem hiányzik, hogy te is szere­pelj egy mozifilmben?- De, borzasztóan. Kapcso­latok, ismeretség kell ehhez, anélkül a válogatásig sem ju­tok el. Forgattam az Anyám és más futóbolondokban, azt imádtam, egészen sajátos az at­moszférája. Régi álmom, hogy akár csak statisztaként is, de szerepeljek egy amerikai film­ben. Egy kis szerep jó lenne, mondjuk, egy keresztes lova­gokról szóló filmben.- Miért nem jelentkezel a válo­gatásokra?- Soha nem tettem. Fatalis­ta vagyok, nem hiszek a vélet­lenekben. Ha az a sorsom, hogy egy amerikai koprodukciós filmben szerepeljek, a lehető­ség úgyis rám talál. Ha egy sa­rokban ülök, akkor is.- Eddig bejött, hogy a sorsra bíztad magad?- Mindig. Még a főiskola alatt forgatták a Tamás és Juli című filmet, ennek a válogatá­sára hívták be az összes lányt az osztályból - kivéve engem. Még a fiúkat is meghallgatták. Talán nem voltam szimpati­kus. Pindroch Csábival jártam akkor, és azt mondta, kísér­jem el. Ellenkeztem. Addig fű­zött, hogy végül beadtam a de­rekam. Kint ültem, aztán el kel­lett mennem a mosdóba. A ren­dező, Enyedi Ildikó és a mosdó­hoz vezető folyosó között egy üvegfal volt. Meglátta, hogy ott elment egy vörös csaj, vagyis én, és végül engem választott. Az egész osztályból egyedül én forgathattam. Vannak eleve el­rendelt dolgok.- Az életed egyéb területein is a sorsra hagyatkozol?- Most igen. Ha a mostani agyammal lennék húszéves, megkönnyíteném az életemet. Sokszor építek illúziókat. Az­tán jeleket kapok a sorstól, hogy nem jó úton haladok, nem jó a pasi, átver, de még akkor is megyek tovább. És kapok még öt jelet, de továbbmenve jól be­verem a fejem. Elájulok, össze­esem.- Aztán könnyen talpra állsz?- Nem. A férjem után hét év kellett hozzá. Van bennem egy Cseke Katinka, aki szeret fájni. Az vagyok, aki csillogó szem­mel beszél arról, hogy élete leg­rosszabb időszakát éli. A bará­taim is azt mondják, hogy jól áll, amikor szenvedek, hogy ömlik belőlem az energia, szép vagyok tőle. Mostanra jöttem rá, hogy a fájdalmat is meg le­het állítani.- Sok csalódás ért?- Mióta élek, csalódáshegye­ken megyek keresztül, de ezt magamnak okozom. Az első pillanatban tudom, hogy a pa­si alkalmatlan lesz arra, hogy jó legyen nekünk együtt, mégis belemegyek. Valószínűleg a ha­bitusom vonzza a rosszfiúkat.- De legalább tanulhatsz belőle.- Ezek a férfiak nagy tanítók. Hassine például. Mellette ren­geteget tanultam magamról.- A lelki csalódások mellett egészségileg azért rendben vagy?- Eltekintve attól, hogy olyan pajzsmirigy-alulműködésem volt, hogy az orvos azt kérdez­te, lesz-e, aki felneveli a gyere­kemet, igen. Túl vagyok rajta. Azon is, hogy félig vak vagyok. Már játéknak fogom fel az éle­tet. Kívülről nézem magam, és ettől minden megy.- A betegséged hogy derült ki?- A barátnőmet vizsgálták, az orvos rám nézett, és meg­kérdezte, miért ilyen vastag a nyakam. A vizsgálati ered­ményem hússzor volt ma­gasabb a normális értéknél. Az orvos a praxisában nem lá­tott ilyet. Szedtem hormont, te­herbe estem a kislányommal, aztán tizennégy évig vergőd­tem a pajzsmirigyhormonom­­mal, és most egy alternatív gyógyközpontban nyomkodják a reflexpontokat, és az helyre­hozott.- Új életet kaptál.- Szeptembertől kaptam tíz olyan embert, akik segítenek. Eddig vagdostam a fejemet az üvegfalba, semmi nem ment. Nem volt pénzem, munkám, életem. Most pedig ahova né­zek, mindenhol jó. Rengeteg munkám van, rengeteg pén­zem, egészséges a gyerekem és én is, pasik akarnak engem, én döntöm el, hogy kivel igen és kivel nem. Tizennégy szűk esztendőm volt, most már jö­het a jó.- Akkor eljött az álmok ideje!- Szeretnék a Radnótiban, a Vígszínházban játszani, nagy­­játékfilmben szerepelni. Biztos vagyok benne, hogy ezek az ál­mok is valóra fognak válni.- A fogyásod segíthet ebben?- Mindenképp. Lehet, hogy most hamarabb betesznek majd egy Három nővérbe. Kö­véren nem ment volna. De ha még lefogyok tíz kilót, 70 kiló­val, 170 centivel egy orosz nő­nek be tudnak tenni.- Mitől fogytál?- Száz kiló voltam, és elegem lett! Elkezdtem spinningre jár­ni az otthonom mellett lévő edzőterembe. Rákattantam. De a fogyás nem ment, az első öt hónapban tíz kilót fogytam csak. Amikor elkezdtem járni alternatív gyógykezelésekre, lementek rólam az ödémás vi­zek. Előbb a nyirokrendszer és az idegrendszer rendeződött. Az utolsó egy hónapban lement majdnem tíz kiló. Most 80 kiló vagyok, ez mínusz 20.- Volt olyan, hogy feladtad vol­na?- Milliószor. A 87 és a 92 kiló között három hónapig vergőd­tem. Azt mondtam, hogy befe­jeztem. De mentem tovább.- Étrendet változtattál?- Kevesebb szénhidrátot vi­szek be, de megeszem egy táb­la csokit, ha úgy érzem. Az az én drogom. Ha mindenről leál­lók, és utána elkezdek enni, 15 kiló jön rám. Most, hogy a szer­vezetem tudja, hogy pizzát is kap, csokit is kap, nem fog visz­­szajönni, amit leadtam.- Most elégedett vagy?- Elégedett vagyok és boldog. Negyvenöt évesen nem olyan rossz, de szeretném, hogy ha egy hónap múlva visszame­gyek a stúdióba, megint azt mondhassák a többiek, hogy de jól nézek ki!- Kapsz visszajelzéseket?- Folyton megállítanak az ut­cán, hogy milyen szép vagyok, a tévében mennyivel kövérebb­nek és öregebbnek tűnök. Pa­sik, nők egyaránt bókolnak. Segít a következő tíz kilóban, hogy trendi kamasz srácok el­mentek mellettem pár napja, és azt mondták: „Ez az a csaj a Jó­ban Rosszban-ból!” mire a má­sik: „Dehogy, az egy kövér nő!” Rájuk néztem, visszamosolyog­tak, és ez jó.- Már csak egy zsánerednek megfelelő pasi kell.- így van. A hosszú hajú, kö­zépkorú, a falra késsel a szájuk­ban felmászó pasik jelentkezé­sét várnám. Névjegy CSEKE KATINKA 1971. szeptember 23-án szüle­tett Budapesten. 1997-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Mar­ton László osztályában. 2005-ben énekelt a harma­dik Megasztárban, bekerült a szakmai zsűri által legjobbnak tartott 50 versenyző közé. 2010-ben Pepita Különdíjat ka­pott. 2013-b an a Nagy Duett című tv-músor győztese volt. A Jóban Rosszban című soro­zatban Bodolai Böbét játssza. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom