Tolnai Népújság, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-24 / 225. szám
2016. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT RIPORT 11 Nagy László szerint nincs értelme azon idegeskedni, amin nem tudunk változtatni Babjak Bence kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Szóval a házmesternek kellett eloltania a lángoló kukákat?- Szegeden panelban laktunk, én pedig pirotechnikai kütyükkel kísérleteztem. Az egyik hirtelen kigyulladt, mire pánikból kidobtam a nagy szeméttárolóba vezető csövön. A kuka mögötti kis falrészen ott maradt a füst és a korom, úgyhogy le sem tudtam volna tagadni.- Az iskolában is jellemző volt önre a csínytevés?- Nehéz volt végigülnöm a 45 perces órákat, de nem voltam problémás gyerek. Kisebb csibészségeket olykor elkövettünk a szünetben, igaz, a legemlékezetesebben csak felbujtóként vettem részt. Az egyik haveromat rábeszéltem, hogy a félliteres kakaószacskót vágja neki a sulinkkal szemben lévő rendőrségi épület barackszínű falának. Ő intőt kapott, de én megúsztam.- Még hogy nem volt problémás...- Tényleg nem, ezektől eltekintve nem volt rám panasz. A szüléink eléggé rendben tartottak minket, otthon azért megvolt a fegyelem és a szigor.- És ön szigorú apuka?- Mivel kevesebbet vagyok otthon, a többség engedékenyebbnek gondol, de amit az édesanyja elvár Deborától, azt én is. Úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, hogy keménykezű vagyok.- Amikor a lánya tizenöt éves lesz, és el akar menni az udvarlójával moziba, ön szerint kitől kér majd engedélyt? Öntől vagy az édesanyjától?- Nyilván mindkettőnktől, de ha nemet mondanék, biztosan tesz majd egy próbát a feleségemnél is. Amennyire csak tudunk, vigyázunk rá, de hát az az élet rendje, hogy előbb-utóbb kirepülnek a gyerekek. Mondjuk nem irigylem azt a srácot, aki bekopogtat a két méter hét centis apuka ajtaján azzal a szöveggel, hogy „csókolom, Laci bácsi, Deboráért jöttem”.- Arra emlékszik, amikor ön kopogtatott először egy lány apjának ajtaján?- Nem éppen így történt, de emlékszem az első barátnőmre. Annál is inkább, mert most ő a feleségem.- Ezek szerint szerelem volt első látásra?- Legelőször tizenegy éves koromban találkoztunk Erikával, ő is kézilabdázott, megyei válogatottként együtt buszoztunk Tatára, s már akkor megbeszéltük, hogy a jövőben lesz még közünk egymáshoz. A következő három évben semmit sem tudtunk egymásról, aztán tizennégy évesen együtt játszottam a Gyerekként több csínyben is benne volt, ám ma már a nyugalom szobrát is megmintázhatnák Nagy Lászlóról, a Veszprém kézilabdázójáról. Igaz, lánya jövendőbeli udvarlóit ennek ellenére sem irigyli. bátyjával, és az egyik edzés után megkérdeztem tőle, otthon van-e a húga. Akkor még nem volt mobiltelefon, vezetékesen hívtam fel, és mivel éppen otthon volt, elhívtam sétálni. Még aznap összejöttünk. Egy évig jártunk, ám miután Budapestre került, néhány évre elváltak az útjaink. Később visszaköltözött Szegedre, ismét barátok lettünk, és mielőtt a második évemet elkezdtem volna Barcelonában, a nyár alatt érzelmileg ismét összemelegedtünk, így megkértem, hogy költözzön ki hozzám.- Akkor gyakorlatban az volt az igazi lánykérés?- Biztosan szíven ütött volna, ha akkor nemet mond. De szerencsére minden jól alakult, utána pedig nem is volt klasszikus lánykérés, csak kitűztük 2005 nyarára az esküvőt.- Téma otthon a kézilabda?- Nemigen. Ha valami váratlan történik az edzésen vagy a meccsen, azt megbeszéljük, de nem szeretem hazavinni a munkát. Azt viszont azonnal látja rajtam, ha rosszkedvem van, és ha rákérdez, megnyílók neki. Egyik rossz tulajdonságom viszont, hogy magamtól nem beszélek arról, ami bánt.- Mindig ennyire csendes, nyugodt típus volt?- Ahogy kinőttem a gyerekkorból, úgy változtam meg. A feleségemre jellemzőbb, hogy túráztatja magát, de én legfeljebb a pályán tudok kifordulni magamból. A parketten kívül semmivel sem lehet felhúzni, egyszerűen nincs értelme olyan dolgokon idegeskedni, amelyeken úgysem tudunk változtatni.- Úgy vélem, ebbe a gondolkodásmódba a Barcelonában eltöltött tizenkét év is belejátszik.- Biztosan így van. Nagyon tetszett a kinti életritmus, ott ugyanis a reggeli, az ebéd, a vacsora és az edzés is két órával később volt a magyar hétköznapokhoz képest. Este tízkor estünk be az étterembe vacsorázni, és mivel fél tizenkettő előtt nem volt edzésünk, éjjel kettő-három körül feküdtünk le. Itthon persze más, de szerencsére a spanyol edzőinkkel és játékosainkkal Veszprémben is meg tudtuk honosítani egy kis Spanyolországot.- A kritikák sem verik földhöz?- Kezdetben rutintalan voltam, elolvastam a hozzászólásokat, de már régóta nem foglalkoztatnak. Egyébként is addig jó, amíg beszélnek az emberről.- Akkor sem volt maga alatt, amikor 2009 és 2011 között nem szerepelt a magyar válogatottban, az emberek egy része hazaárulónak titulálta, a Veszprém-Barcelona BL-meccs előtt pedig a magyar himnusz alatt üzentek önnek drapérián a hazai drukkerek?- Annak volt előzménye, akkor tetőzött a körülöttem lévő feszültség, de nem vágott földhöz. Bizonyos szintig megértem az embereket, más kérdés, hogy tudok-e azonosulni a véleményükkel. Ami a visszatérésem utáni legelső Szeged-Veszprém meccsen történt, rosszabbul érintett. Igaz, korában én mondtam, hogy ha visszatérek Barcelonából, csak a Szeged jöhet szóba, úgyhogy én is hibáztam.- Számított arra, ami Szegeden fogadta?- Tudtam, hogy készül valami, láttam, amikor kifeszítették a molinót, de csak a meccs után néztem fel rá, nem akartam kizökkenni. A „Szíven szúrt város” felirattal a nevemet a Cozma-gyilkossággal mosták össze. Túléltem, de arra ugrok, ha a családomat is belekeverik. Márpedig a Szegeden élő édesanyámnak nagyon rosszulesett, ami akkor történt. Az egészben az a legszebb, hogy aki azt a drapériát bevitte, korábban jóban volt a családunkkal, sőt, annak idején tőlem kért Barcelona-mezt. Nagy csalódás volt, de lezártam magamban.- Azért remélem, nem bánta meg a hazatérést.- Nem titkoltam, hogy a Barcelonából szerettem volna visszavonulni, de a hazatérés sokkal jobban sikerült, mint ahogy vártuk. A következő három-öt évet itthon tervezzük, de a távolabbi jövő attól is függ, hogyan alakul Debora sportkarrierje. Tehetséges teniszező, márpedig ezen a téren Spanyolországban jobbak a lehetőségek. Nem zárunk ki semmit, de a lényeg, hogy most nagyszerűen érezzük magunkat Magyarországon. Hazatérése után sok negatív kritika érte, de a teljesítményével elhallgattatta a bírálóit Elemzés majd később A Barcelonával kétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját Nagy László, ám továbbra is éhes a sikerre. Épp ezért megviselte, ami a legutóbbi BL-döntőben történt, amikor a Veszprém kilencgólos előnyről bukott el a Kielce ellen. „A mai napig nem néztem vissza az utolsó tizennyolc percet, eszembe sem jutott, hogy újra kellene élnem azokat a pillanatokat - mondta Nagy László. - Biztos, hogy tanulságos lenne, talán majd egyszer. Eddig nem volt hozzá lelkierőm. Egymás között sem beszélünk a májusi döntőről, de a kellemetlen emlékek így is gyakran előjönnek.” Lángoló kuka, lángoló szerelem l * I
