Tolnai Népújság, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-06 / 184. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP 2016., AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Tövisháti András restaurátor beszélt a szakma szépségeiről Új életet lehel a leletekbe Ritka, szép és nehéz szak­ma is a restaurátoré. Kicsit szakmunkás, kicsit művész, kicsit kémikus és egy picit történész is. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu HÍREK Fejlesztenék a városrészeket DOMBÓVÁR Pályázatot nyúj­tott be az önkormányzat a Leromlott városi terüle­tek rehabilitációja című fel­hívásban a Mászlony, a Szi­­getsor-Vasút és a Kakas­­domb-Erzsébet utcai akció­­terület infrastrukturális fej­lesztésére. Mindhárom pro­jektben a lakófunkció fej­lesztésen kívül közössé­gi tér kialakítása (játszótér, park) szükséges, valamint járdák, belterületi közúthá­lózat kialakítása, közvilágí­tás korszerűsítése, térfigye­lő rendszer kialakítása is le­hetséges, illetve a pályázat része lehet közösségi kert kialakítása. H. E. Tízmilliós cikói konszolidáció CIKÓ Mivel a településnek nem volt az állam által átvál­lalt adóssága, Cikó önkor­mányzata 10 millió forintos konszolidációs pályázatot adhat be. Haures Csaba pol­gármester elmondta, ebből az összegből valósítanák meg a Táncsics utca aszfalt burkolatának kiépítését, va­lamint az óvoda előtt parko­ló kialakítását is. H. É. Szúnyogirtás a Völgységben BONYHÁD Légi szúnyogirtás lesz Bonyhád közigazgatási területén augusztus 6-án az esti, napnyugta előtti idő­szakban. Rossz idő esetén a tartalék napok: augusztus 7-8. Az irtás során alkalma­zandó vegyszer emberre és melegvérű állatokra nézve nem, viszont a méhekre ve­szélyes. H. É. Bátaszéken már gyérítettek részben BÁTASZÉK Sok a szúnyog Bátaszéken és a környe­ző településeken is, emi­att földi és légi szúnyogy­­gyérítést végeznek. A földi, kémiai védekezés augusz­tus 4-én, csütörtökön este, napnyugta utáni már meg is történt, a légi kémiai vé­dekezésre pedig augusz­tus 6-án, szombaton a nap­nyugtát megelőző másfél órában kerülhet majd sor, tájékoztatta lapunkat a he­lyi önkormányzat. M. I. SZEKSZÁRD A múzeumba ke­rülő néprajzi, újkortörténeti, képzőművészeti tárgyak mel­lett a régészeti leletek először egy nagy válogatáson esnek át, amelyet az intézmény raktárá­ban dolgozó rutinos csapat vé­gez - kezdte a műhelyükbe ke­rülő tárgyak útjának bemuta­tását Tövisháti András, a Wo­­sinsky Mór megyei múzeum restaurátora. A rendelkezésre álló anyag hatalmas mennyi­séget jelent. Azt, hogy mi ke­rül a restaurátor kezei közé, meghatározza például, hogy az ásató régésznek mire van szüksége a leletek feldolgozá­sához, vagy mire van szükség egy új tárlathoz. Sok érdekes lelettel akad dolguk. A legemlékezetesebb darab Tövisháti András szá­mára egy az M9-es autóút ása­tási területéről előkerült, közel méteres bronzkori urna volt, amely megmaradt egészben, mindene megvolt. A helyreál­lítását is nagyon jól sikerült megoldani, és - igaz, raktár­ban van - ma is örömmel tölti el, ha elmegy mellette. Termé­szetesen az ilyen teljes állapot a ritkább, sokszor nagyon ko­moly, időnként szinte megold­hatatlan kihívásokkal szem­besülnek. Például az íves edé­nyek sajátossága, hogy feszült­ség van bennük, és amikor el­törnek, egy kicsit kiegyene­sednek. A porcelánok képesek szinte teljesen kirúgni a ben­nük lévő hajlatot. így aztán ne­héz újra úgy összerakni őket, hogy ne álljanak ki az élek. Persze ennek megoldására is 'megvannak a módszerek. A szakember a fémek közül a bronzot szereti a legjobban, amelyet az oxidáció a roncso­lás helyett többnyire megvéd, így szép állapotban maradnak meg a leletek. Ugyanakkor a vastárgyaknak is megvan az érdekességük. A nagyon régi­eknek olykor már teljesen eltű­nik a vas magja, csak a rozs­da marad. Az ember azt gon­dolhatná, hogy ilyen esetben már nincs mit tenni. Pedig van. Az ilyen tárgyak a váku­umszekrénybe, műgyanta ol­datba kerülnek. A vákuum ar­ra kényszeríti a rozsda vázat, hogy minden résébe felszívja az anyagot, és amikor az oldó­szer elillan, egy megkeménye­dett tárgyat vehetnek ki. A restaurálás területén is fo­lyamatos a fejlődés, egyre több új eljárás, szer jelenik meg, ter­mészetesen ezek alkalmazását Természetesen a restauráto­ri munkát is szigorú szabályok, etikai előírások határolják. Az idők során ezek is változnak. A restaurálás hajnalán előfor­dult, hogy azt a cserépdarabot, amelynek nem volt egy szom­szédja sem, beillesztették a fel­tételezett helyére. Ma már szi­gorúan csak oda lehet kerá­az intézmények anyagi lehe­tőségei korlátozzák. - A szak­mába lépésem idején még dol­goztunk olyan erősen mérge­ző anyagokkal, amelyeket má­ra betiltottak - emlékezett visz­­sza a restaurátor. Nemrég vi­szont, amikor a múzeum előtt kiállított köveket hidrofobizál­­ták, tehát víztaszítóvá tették, ahhoz olyan semleges szert al­kalmazhattak, amelyet az el­járást végző szakember beval­lása szerint akár meg is ihat­miadarabot ragasztani, ahol az a mellette levőhöz illeszkedik, tehát a szomszédja igazolja ho­vatartozását. A hely nélkül ma­radt töredékeket pedig egy kis zacskóban belehelyezik az el­készült edénybe. Munkájuk fe­lelősséget is jelent, hiszen ha elrontanak valamit, az adott tárgy pusztulását is okozhatja. tak volna, anélkül, hogy bajuk esett volna tőle. A szakember hozzátette, sza­badtérre elhelyezett köveknél nagyon fontos ez az eljárás, hi­szen az esővel sok por és vegyi anyag kerül azokba, amelyek jelentősen hozzájárulnak bom­lásukhoz. - A restaurátorpá­lya egyik legfontosabb alapve­tése a tisztítás, minél többször, mert a por és hordozott anyagai iszonyatos károkat okozhatnak - hangsúlyozta. Roncsoló hatá­sa van a fénynek is, míg régen 2-300 luxos fénnyel világítot­ták meg a tárgyakat, addig ma csak 50 lux alatti fényerőssé­get lehet alkalmazni. Hozzátette, egy kisebb, vidé­ki múzeumban a restaurátorok tevékenysége túlnyúlik a mű­hely falain, több területen is ki kell venniük a részüket a fel­adatokból, ha kell pakolnak, ha kell tárlatot rendeznek. Et­től csak változatosabb lesz a munkájuk. Szobrász az eredeti szakmája Tövisháti András eredeti szak­mája szobrász, azon belül is kőfaragással, épületszobrá­szattal foglalkozott többet. Utóbbi mai napig is a szíve csücske. A restaurátor szak­mába Bucsányi Kálmán, a múzeum korábbi főrestaurá­tora révén került. Ö kérdez­te meg tőle 1993-ban. hogy szeretne-e a múzeumban dolgozni. Érdekelte az aján­lat, és mentora tanítása mel­lett elvégezte az ehhez szük­séges egyéves általános res­taurátori képzést. Kerámiák­kal kezdte a munkát, és foko­zatosan egyre több területen próbálkozhatott. Ketten oszt­ják meg a munkát. Kollégája a néprajzi és történeti anya­gokkal, ő pedig a régészeti anyagokkal foglalkozik első­sorban. Ebbe beletartoznak a cserépholmik, a fémtárgyak. A speciális kezelést igénylő anyagokat - bőr, papír, textil - továbbítják a restaurálásuk­ra alkalmas műhellyel rendel­kező múzeumokba. Malacuk van a restaurátoroknak A Wosinsky Múzeum restau­rátor laboréban öreg, de ér­dekes gépek vannak. A bo­szorkánykonyha rezsóin lú­gos oldatokban főnek a fé­mek, így távolítják el róluk kí­méletesen a szennyeződése­ket és a rozsdát. Erre a célra elektrolízist is szoktak alkal­mazni, de például öntött vas tárgyak esetében azok ma­gas széntartalma miatt ez az eljárás nem működik jól. A tisztítás után lehet políroz­ni, illetve kezelni a fémfelü­leteket. A laborban találha­tó meg az a bizonyos váku­umszekrény, amelyben mű­gyantával stabilizálni lehet a leromlott állapotú fémtár­gyak szerkezetét. Mondhat­ni, szerencsések, hiszen ma­lacuk van, ami egy szárító­­szekrényt jelent a restaurátor szlengben. Ezt a gépet a kő­zetek, gipsztárgyak vízmente­sítésére használják. Változik a szakmai etika is Barátok, ismerősök fogtak össze a táborozó gyerekekért, és látták el őket a hét során Domboriban A lényeg egymás megismerése, a közös élmények FADD-DOMBORI - Minden rossz­ban van valami jó - mondta Ko­vács Lászlóné, a Vakok és Gyen­­génlátók Tolna Megyei Egyesü­letének elnöke annak kapcsán, hogy bár a hagyományos nyári táboruk szervezése során adód­tak nehézségek, de a gyerekek végül semmiben sem szenved­tek hiányt. Barátok, ismerő­sök fogtak össze a fiatalokért, a Facebookon is híre ment, így számtalan támogató állt a tábo­rozok mellé, hogy biztosított le­gyen az étkezésük. Élelmiszer felajánlásokat tettek, gyümölcs­csel, édességgel látták el a gye­rekeket, volt, aki egy jó adag pa­lacsintával lepte meg őket. - Ha­talmas köszönet jár nekik a tá­mogatásért, miként a tábor ön­kéntes segítőinek is - hangsú­lyozta Kovács Lászlóné. A hétfőn kezdődött és ma be­fejeződő táborba - amelyet Dom­boriban, Szekszárd Város Gyer­mek és Ifjúsági táborában ren­deztek - nemcsak Szekszárd­­ról érkeztek gyerekek, hanem a megye más pontjairól, így pél­dául Nagykónyiból, Bonyhád­­varasdról és Sióagárdról is. Az idei a huszonharmadik tábor, és van, aki már tizenhetedik alka­lommal vesz részt a programon.- A lényeg egymás megisme­rése és a közös élmények, ame­lyekből nincs hiány. Szerencsé­re az időjárás is kegyes volt hoz­zánk végig, és mindenki iga-Sok program várt a fiatalokra a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete által szervezett táborban zán jól érezte magát - mond­ta Kovács Lászlóné. A táboro­zok sokat strandoltak, de renge­teg más program is várt rájuk. Többek között egy gyógypeda­gógus segítségével kézműves foglalkozáson vettek részt, ahol lábujjaikkal is ecsetet ragadtak és festettek. Egyik este Rákó­czi Szilvia látássérült énekesnő adott zenés műsort, máskor Né­meth Judit tartott irodalmi fog­lalkozást, amelynek Babits Mi­hály volt a témája. Pénteken dél­után a tűzoltók gondoskodtak a habpartiról, és még az olimpiai megnyitót is együtt figyelték a táborozok a látó önkéntes segí­tőkkel, akik elmesélték nekik, mi zajlik éppen. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom