Tolnai Népújság, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-01 / 179. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Nemrég elhunyt Panteleimon atya, aki új életet vitt a grábóci szerb ortodox kolostorba. Renge­teg erőt, energiát fektetett abba, hogy ismét ragyoghasson a hely, amely évszázadokon át vallási, nemzeti, kulturális és szellemi központja volt a Kárpát-medence szerb lakosságának. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu pontját a 17. század végén érte el, amikor egyszerre 60 szerzetes is élt a falai között. Dujmov Milán elmondása szerint nagy szaka­dást jelentett a Rákóczi-szabad­­ságharc, amikor a kurucok - akiknek jelentős nézeteltérése­ik voltak a császári hadakat tá­mogató szerbekkel - felgyújtot­ták az épületeiket. A szerzetesek így hontalanná válva elhagy­ták Grábócot, de Mérey Mihály szekszárdi apát hívására vissza­tértek, és újjáépítették a rendhá­zat. Az újabb fénykor a 18. szá­zadban köszöntött be, amikor hatalmas gazdaság kapcsoló­dott az épületegyütteshez. Ösz­­szesen 5000 hektár földterületet műveltek meg, volt halastavuk, méhészetük, szarvasmarhát is tenyésztettek. A 19. és 20. század fordulóján kezdett el romlani a helyzet, ami a szerzetesek számának csökke­nésével járt. Utolsó apátja, Ba­­bity Alexej 1974-ben hagyta el, majd az épület az 1960-as évek­től már szociális otthonként mű­ködött. Ezt a funkciót 1994-ig töl­tötte be, közben 1981-87-ben az életveszélyesen lepusztult temp­lom és a kolostorépület is átesett egy teljes helyreállításon. A kár­pótlások során 1994-ben a teljes épületegyüttes a szerb egyház tulajdonába került vissza. Ettől kezdve női kolostorként üzemelt az épület, amelynek 2006-tól apátja is lett. Panteleimon atya nemrég bekövetkezett haláláig nagyon sokat tett a kolostorért, amely évszázadokon keresztül a szerb ortodox vallás, kultúra, szellemi élet központja, a szerb nemzeti identitás megőrzésének kulcsszereplője volt, és amely ma is fontos szerepet tölt be. GRÁBÓC A grábóci szerb orto­dox kolostor - hazánkban ket­tő található - a török hódoltság idején, 1587-ben jött létre. A Dal­máciában tomboló éhínség elől öt szerb szerzetes vándorolt Ma­gyarországra, ahol egy telet Grá­bócon töltöttek. Annak idején a településen sok szerb élt, akik nagyon megörültek a szerzete­seknek, kérték őket, hogy ma­radjanak - tudtuk meg Dujmov Müán történésztől, a magyar­­országi szerb ortodoxia kutató­jától. Egy egykori kolostor rom­jai már alapul szolgálhattak egy új építésének, templomuk pedig már volt, csak lelki vezetőjük nem. A szerzetesek maradtak, a kolostorépítésre az engedélyt a budai pasától kapták meg, az­zal a kiegészítéssel, hogy művel­jenek meg annyit földet, erdőt, amennyit csak akarnak, ameny­­nyi az önellátásukhoz szüksé­ges. A kolostor története a meg­alakulástól kezdve tisztán kiraj­zolható, hiszen az első szerze­tes elkezdte írni az évkönyvet, amely a legfontosabb eseménye­ket tartalmazza, és amely a mai napig fennmaradt. A kolostor ilyen kezdetekkel indult fejlődésének első csúcs­Szent Borbála ereklyéjét az 1660-as évek óta itt őrzik Gyönyörű ikonok díszítik a templomot A graboci kolostor ma már búcsújáró hely Grábócon ma már nem élnek szerbek. A kolostor Trianon után maradt hívek nélkül, az egykor itt élt családok ekkor döntöttek úgy, hogy nem ma­radnak. Az 1950-es években sikerült feléleszteni a lelki életet, ekkor vált a templom búcsújáró hellyé. A jeles ün­nepet a Péter, Pál napja utá­ni vasárnapon tartják meg. Ilyenkor a kolostornál ösz­­szegyűlnek a magyarországi szerb ortodox hívek, sőt Szer­biából és Horvátországból is érkeznek. Ahogyan az atya egyik ismerőse megfogal­mazta. a szerbek identitásá­nak meghatározásában nem lehet szétválasztani vallást és népi hagyományokat, ezek szervesen összefonódnak. Ez nyilvánul meg abban is, hogy a kolostorban a búcsüjárások alkalmával az ünnepi isten­tiszteletek végén mindig tra­dicionális mulatsággal zárják a napot. Huszonöt évig volt szerzetes a Hilandar monostorban Panteleimon atya fiatalkorá­ban Németországban, Frank­furtban egy egészségügyi komplexum ápolási vezető­je volt, és egyáltalán nem élt vallásos életet. Egy könyv ha­tására kezdett el érdeklődni az ortodoxia iránt, majd ellá­togatott a vallás központjába, az Áthosz-hegyi Hilandar mo­nostorba, amelynek huszon­öt éven keresztül a szerzete­se volt. Magyarországra 2010-ben ér­kezett Andrej atya, a ráckevei apát javaslatára. Nagy munkát fektetett a kolostor és a temp­lom helyreállításába. Utat, ká­polnát és hidat építtetett, fel­újíttatta templom tetőszerke­zetét és a monostor épületét. Szerette volna újraindítani a gazdálkodást is, ennek érde­kében több száz hektár szőlőt ültetett. Életre keltette a szerb ortodox lelki életet. Sajnos a megkezdett munkát már nem folytathatja. Elhú­zódó és súlyos betegség után 2016. június 15-én elhunyt. Már jóval halála előtt befo­gadott a közösségbe egy fia­tal novíciust, Mitrophan atyát, akit nemrégiben szentelt fel a püspök atya diakónussá. Ta­lán egyszer ő fogja átvenni a kolostor vezetését, és tovább­viszi Panteleimon atya szelle­miségét. A galamb- és nyúiéteiek gasztrofesztiválját ezúttal egy könnyűzenei fesztivállal házasították össze Másodszor is siker volt a Pincefalu Fesztivál BÖLCSKE Két korábbi program összegyúrásából született meg a második Pincefalu Fesztivál, amit másodjára rendeztek idén. A falu hangulatos présházsorán a korábbi galamb- és nyúiéteiek gasztrofesztiválját és egy köny­­nyűzenei fesztivált házasítot­tak - mondta el a szervező Bo­­tosné Verba Ágnes. A nap ennek jegyében főzőversennyel kezdő­dött, amely négy kategóriában harmincöt csapat nevezett, de ennél sokkal többen főztek. Fő­ként baráti társaságok és helyi civü szervezetek vállalkoztak arra, hogy megméretik az álta­luk készített ételeket. A zsűrit meglepte a szakácsok kreativi­tása. Meretei Boglárka gasztrob­logger, aki egyébként bölcskei, azt mondta, tévedés, hogy nyúl­­ból és galambból nem lehet mást készítem, mint paprikást. Ren­geteg fantáziadús étel készül minden évben, megesett már, hogy nyúltoros került a zsű­ri elé. - Határtalan volt a neve­zők kreativitása - emelte ki. Pél­daként hozta fel a nyúlhúsgom­­bócot, a glutén és laktózmentes sajttal, házi lekvárral tálalt töl­tött galambot, a lestyános, ama­­rántgaluskás levest. A hozzáva­lók palettája a vargányától az aszalt szilváig, igen színes volt. Első díjat kapott a Bölcskei Női Kar kiváló galambbecsi­­náltjáért, a borbarátok egy füs­tölt szalonnás boros nyúlpapri­kásért, amit vargányagombával tálaltak. Az ínyencségek mező­nyében a horgászegyesület va­das nyúlpaprikását találta leg­jobbnak a zsűri, míg az íjászat terén is remekelő Bölcskei Sóly­mok két első díjjal gazdagodtak, a sültek mezőnyében egy fűsze­res kéregben sült nyúllal diadal­maskodtak, míg a Nagymamám szilváslepénye névre keresztelt süteményükkel elnyerték a Pin­cefalu cukrásza díjat. Délután a zene vette át a fő­szerepet, s egymást követték a különböző stílusú együttesek, köztük a helyi fiatalok alkotta Subrune, a Zságbamacska és a Magashegyi Underground. Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom