Tolnai Népújság, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-12 / 189. szám

14 OLIMPIA 2016. AUGUSZTUS 12., PENTEK Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf után ő a harmadik, aki kardvívóként ismételt Szilágyi Áron a címvédő kardbajnok A riói olimpia férfi kardvívó versenyszámának döntőjé­ben Szilágyi Áron magabiz­tos, lehengerlő, ellenállha­tatlan vívással 15:8-ra le­győzte az amerikai Daryl Ho­mert. Végig vezetett a ma­gyar vívó, és győzelmével Fuchs Jenő és Kárpáti Ru­dolf után ő a harmadik, aki magyar kardvívóként egyé­niben megvédte olimpiai bajnoki címét. Takács Zoltán/nso zoltan.takacs@medaworks.hu VÍVÁS A szenzációs győzelem után Szilágyi Áron kiváló társa­ságba került, hiszen Fuchs Jenő­höz (1908, 1912) és Kárpáti Ru­dolfhoz (1956, 1960) hasonlóan ő is meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét egyéniben. Annak ellenére, hogy fokoza­tosan javuló teljesítményt nyúj­tott, és az elődöntőben, illetve a döntőben már rendkívül im­ponálóan vívott, Szilágyi Áron úgy érezte, nagyon nehezen nyerte meg a kardvívás arany­érmét. „Négyéves utazás végén ér­keztem el ide, és nagyon örü­lök annak, amit elértem. Örü­lök, hogy nagyon magas szin­ten vívtam. A nap elején azt mondtam, ha mindent kiadok magamból, akkor bármi törté-Emlékeznek a Kaland-Játék-Koc­­kázat lapozgatós fantasyköny­­vekre? Van egy kerettörténet, megalkotjuk a saját hősünket, aztán végigkardozzuk magunkat az összes létező szörnyön, gono­szon, megúszunk ezernyi csap­dát, bemegyünk olyan helyekre, ahonnan élő ember nem jött még ki, kijövünk onnan (mert mi ennél jobbak vagyunk), felmarkoljuk a zsákmányt, elnyerjük a királylány kezét, közben melléktevékeny­ségként megmentjük a világot, mert megtehetjük. Na, amikor Szilágyi Áron vívását néztük, pont ez jutott eszünkbe. Egy valamirevaló kalandhős erős, ügyes, vág az esze, vagány, de minden körülmények között megőrzi higgadtságát, iszonyato­san sokat gyakorolt rengeteg alá­zattal, megtanulta a mesterségét a legmagasabb fokon, és közben nik, elégedett leszek” - mondta a sajtószobában. „Ez egy nagyon nehezen meg­nyert olimpiai arany volt. Fizikai­lag és mentálisan is rettenetesen elfáradtam, kiadtam magamból a maximumot. Nehéz pillanato­kat kellett megoldanom, nehéz még szerény is maradt. Bár azzal alighanem tisztában van, hogy egyike a legjobbaknak. Nem ve­szi készpénznek, hogy nyernie kell, átélt már kudarcokat, de érzi, tud annyit, hogy bárki ellen nyerhet. Akár reggel, akár este, akárhonnan jön az ellen. Nyitányként egy Julian Ayala nevű mexikói jön. Egy csapást még be­visz, aztán úgy hullik el, mint an­nak a rendje. De hát ez papírfor­ma. Aztán Minszkből egy Euró­­pa-bajnok, Aljakszandr Bujkevics, aki úgy néz ki egyébként, mint akit kihúztak egy véletlenszerűen kivá­lasztott francia kardozós kaland­film statisztái közül. Csali ennél többre vágyott, az ő képességeit tekintve jogosan. 9:9-ig meleg is az asszó, aztán a főszereplő helyre rakja az ellenfelet. Tovább! Még egy kalandhős. Szigorú te­kintet, gyors kéz, világbajnok, Eu­helyzeteket már a második mér­kőzéstől kezdve - nyilatkozott. - Talán most nem voltam olyan ál­lapotban, mint Londonban, de a küzdeni tudással, a tudatos kon­centráció erősítésével és jó tak­tikaválasztással sikerült megol­danom az asszókat.” rópa-bajnok. Tiberiu Dolniceanu. Ez 10:10-ig meleg. Aztán a fősze­replő helyre rakja az ellenfelet, és ekkor érezzük először, hogy lehet, lapozgatós kalandjátékba kezd­tünk, amelyben „kimaxolt” ké­pességű emberünk szinte auto­matikusan nyer meg minden pár­harcot. Elődöntő. Kim Dzsung Hvan Dél-Koreából. A lelátóról köny­­nyen ítél az ember, de kiállhatat­­lan krakélernek tűnik. Egész nap vitatkozik a zsűrivel, teátrálisan ünnepli magát akkor is, ha nem ő adta a tust, lélektani hadvise­lést folytat, ráadásul nagyon ve­szélyes - lenne, ha nem zavarná meg Szilágyi öt apró tussal rög­tön az elején. A koreai egy pilla­natig nem vezet, egyszer nagyon feljön, kell az izgalom, mégiscsak egy olimpiai elődöntő ez, vagy mi. Nem kell, mert Szilágyi Áron rajta Ugyanakkor ő is úgy véleke­dett, hogy asszóról asszóra ja­vult fel. „A másodikban leesett rólam egy teher. Aztán nehéz helyzet elé állítottak, hiszen öt-tíz perc­cel a megnyert asszóm után már állhattam is föl a negyeddöntő­is átlapoz, mint egyszeri kaland­játékos a barlangi trollon. Döntő. Szász Emese és Imre Géza révén már szereztünk finá­lérutint, tudjuk, mit jelent ez. Drá­ma, csikorgás, pengecsattogás, könnyek, öröm, katarzis. A nagy fenét. Szilágyi Áron elkezd vívni, befűzi az oktatófilmet, Daryl Homer élő­ben és egész közelről nézi, biztos nagy élmény lehet. Ezt a döntőt fel kell venni, be kell keretezni, ki kell állítani, mestermunka, tö­kély, ilyet csak szakmájuk legte­hetségesebb, legügyesebb képvi­selői tudnak. Ez a kvalitás tökéle­tesen sportágfüggetlen, ezt min­denhol megbámulnák. Homer 14:6 után ad két tust, szinte már hullámvölgy. Az egy nappal korábbiak alapján a 14:10-et nem kérjük, köszönjük. Aggódni nem kell. Ez ugyebár egy re. Sikerült összekapnom ma­gam, sikerült úgy koncentrál­nom, mintha most keltem vol­na ki az ágyból és friss lennék. Ezek után már az ott mutatott teljesítményemmel is elégedett lehettem. Az elődöntőben már jó, időnként szép tusokat is tud­tam adni. A döntőre jó taktikát választottunk, amely mindent vitt” - mesélte. Az amerikai Daryl Homerrel szemben elért 15:8-as eredmény ellenére szerinte nem volt köny­­nyű a döntő. „Olyan stratégiát kellett vá­lasztani, amellyel az ellenfelem roppant dinamikus és agresszív vívását már a pást közepén, rög­tön a rajt után meg tudom törni, hogy ne tudja kialakítani a hely­zeteit” - mondta. Amikor a négy évvel ezelőt­ti döntőről, illetve a kettő össze­hasonlításáról kapott kérdést, úgy fogalmazott: „Én London­ban olyan állapotban vívtam az olimpiai döntőben, amilyen le­het, hogy nem lesz még egyszer a pályafutásom során. Ez most nem ilyen volt. Most sokkal tu­datosaidnak kellett lennem, sokkal több energiámat vitte el az, hogy ne figyeljek a közön­ségre, hogy csak a következő tuson járjanak a gondolataim.” Hozzátette, edzője, Decsi And­rás mindig megnyugtatta őt, amikor kinézett rá, mindig fel­kalandjáték, amelyben a főhős mindenkin átlapoz. Akár Homer, akár nem Homer. 15:8 a vége. Állunk a médiabusznál, egy rőt szakállú brazil tévés srác issza a sört, és megnézi az akkreditá­­ciómat. „Magyar vagy? Most nyertetek ví­vásban, ugye? Annyit mondj már meg, hogy a francba lehet annyi­ra gyors a kardvívótok? Hihetet­len! Olyan a fazon, mint amikor szerepjátékban csalsz, és maxi­mális értéket dobsz ki a karakte­rednek, aztán mindenkit lekasza­bolsz orktól sárkányig." A választ nem tudom - aligha­nem felmérhetetlenül sok mun­ka, alázat, no meg tehetség kell hozzá -, de a kollégának teljesen igaza van. Tényleg olyan, mintha egy ka­landjátékból lépett volna ki. hívta a figyelmét, hogy csak a következő tus számít. Az őszi edzőváltásról - arról, hogy Somlai Bélától eljött és De­­csivel folytatta a felkészülést - azt mondta, korábban is azt nyi­latkozta: beszéljenek majd az eredmények. „Úgy gondolom, hogy Decsi Andrissal jól megértjük egy­mást, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni, és csodálatos, hogy egy ilyen jó felkészülés, amelyben tényleg jól éreztem magam nap mint nap az edzé­seken, egy aranyéremmel is pá­rosult a végén. Úgyanakkor ko­rábbi edzőmnek, Somlai Bélá­nak és nevelőedzőmnek, Gere­­vich Györgynek is nagyon há­lás vagyok. Nélkülük nem len­nék az a vívó, aki most vagyok.” Arra a kérdésre, mit szól, hogy a Vasas ennyire előkelő helyen áll az éremtáblázaton, a büsz­keséget említette először, majd úgy folytatta: „Azt hiszem, Ma­gyarországnak és a Vasasnak is az ötödik aranyérmét szerez­tem ezen az olimpián. Hihetet­len egy olyan klubban sportolni, amelyikben tényleg családias a hangulat. Én kilencéves korom­ban ott kezdtem el a vívást, örü­lök, hogy már Tokióig megvan a szerződésem.” KALANDLAP NÉV: Szilágyi Áron ÜGYESSÉG:12 ÉLETERŐ: 24 FELSZERELÉS: kard, hátizsák, gyógyitalok KÜLÖNLEGES KÉPESSÉGEK: villámreakciók, céltudatosság, félelmetes higgadtság KÜLÖNLEGES TÁRGYAK: 2 olimpiai aranyérem Ügyesség 12, életerő 24: Szilágyi Áron kilépett egy kalandjátékból és lekaszabolt mindenkit A sportági vezetők fellebbeztek, mert szerintük a szabályérteimezés miatt volt egy félreértés Két magyar férfi úszóváltót is kizártak utólag ÚSZÁS „A riói olimpián mindkét magyar férfi gyorsváltó ered­ményét törölték, a váltókat ki­zárták. A szövetség azonban hallgatott a történtekről” - írja a Magyar Idők internetes oldala. De miért került a magyar váltók mellé a DSQ felirat? A lap beszámolója szerint nem a versenyzők hibáztak, au­tomatikusan zárták ki őket, az olimpiai játékok szabályai sze­rint ugyanis minden kiutazó úszónak rajthoz kell állnia Ri­óban legalább egy versenyben, még akkor is, ha a tartalékok közé van nevezve. Ez azonban nem történt meg a mieinknél, a 4x100-as, 12. helyen végző vál­tónk Kozma Dominik, Bohus Ri­chárd, Takács Krisztián, Holo­­da Péter összeállításban úszott, míg a 4x200-as csapatunk a Közma Dominik, Kis Gergő, Grátz Benjámin, Bernek Péter négyessel állt rajtkőhöz. Ez pedig azt jelenti, hogy Holló Balázs, Márton Richárd, Gyárfás Bence, Reményi Ármin és Pulai Vince sem ugrott me­dencébe Rióban, ami azonnali kizárást vont maga után. „Arról szó sincs, hogy ne let­tünk volna tisztában a kérdé­ses FINA-szabályponttal, éppen ezért az volt a terv, hogy az öt fiút szerepeltetjük a két váltó se­lejtezőjében. Amikor a küldött­ségünk kiutazott, még így vál­tunk el. Fogalmam sincs, miért Bohus Richárd, Kozma Dominik, Takács Krisztián és Holoda Péter változott a koncepció. Már csak azért is furcsállom a fiatalok mellőzését, mert azt az időt, amit a 4x200:as váltónk Kozmá­val, Kissel, Grátzcal és Bernek­kel teljesített, ők is simán meg­úszták volna. Döntőbe kerülés­re pedig egyik stafétának sem volt mákszemnyi esélye sem...” - idézi a Magyaridok.hu Sós Csabát, a Magyar Úszószövet­ség szakmai alelnökét. A váltók összeállítása a szö­vetségi kapitány kizárólagos jogköre, Hargitay András pedig a többi szakvezetővel konzultál­va úgy döntött, a legjobbak harc­ba küldésével esetleg elérhető a finálé mindkét váltószámban. „A fiatalokkal egyáltalán nem lett volna esélyünk a döntőre, az adott számok legjobbjaival azt számoltuk, lehet - miközben az is egyértelműen látszott, hogy aztán a finálékban egyetlen fel­állásban sem lehetnénk nyolca­diknál jobbak, így akkor jutot­tak volna szóhoz a csak a vál­tókra benevezett úszók” - kö­zölte Hargitay András. A FINA-szabály szövegezé­se mindezt lehetővé teszi a ma­gyar szövetség értelmezése sze­rint. A szabály ez: „Ha egy vál­tótartalék nem vesz részt a ver­senyen, az adott csapatot kizár­ják a döntőből.” Azaz a kizárás a fináléra vonatkozik, az előfuta­mokra nem. Ennek megfelelően óvást nyújtottak be. nso

Next

/
Oldalképek
Tartalom