Tolnai Népújság, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-09 / 160. szám

fi EGY NAP A VÁROSBAN - DUNAFÖLDVÁR 2016. JÚLIUS 9., SZOMBAT EMLÉKMŰVEK Természetesen Dunaföldvá­­ron is van jó néhány külté­ri szobor, illetve emlékmű, amelyet érdemes útba ejte­ni, mert sokat elárulnak a vá­ros múltjáról. Ezek közül mu­tatunk meg négyet. A Hősök terénél az életve­szélyessé vált szovjet emlék­művénél csak távolról érde­mes nosztalgiázni. Értelemszerűen, szintén a Hősök terén található a világ­­háborús hősök tiszteletére állított emlékmű. Nagyon szép a Béke téri dísz­­kút, bár azért a fémkoszo­rú egy kicsit rontja az össz­képet. A várudvarban áll Magyar László Afrika kutató bronz emlékműve, Mészáros Mi­hály alkotása. Duna-part, hangulatos utcácskák, szép várudvar és panoráma Dunaföldváron sokan utaz­nak át, de a település igazi báját csak az fedezi fel, aki időt szán a történelmi város­rész és a Duna-part felfede­zésére. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu DUNAFÖLDVÁR A kirándulás­ra készülve számba vettem a várossal kapcsolatos emléke­imet. Sokszor utaztunk át raj­ta a 6-oson vagy a hídon át Bács-Kiskunba tartva, és vol­tam a méltán híres dunaföld­­vári vásárban is, amely olyan nagy, hogy az autók a főút men­tén is sorban állnak, és rendőri közreműködéssel kelnek át a gyalogosok az úttesten. Mind­ez azonban csak a 6-os, vala­mint az 52-es út környékét lát­tatja, ami nem a település leg­előnyösebb oldala, és a felszín kapargatásának is kevés. Nem is számítottam rá, hogy olyan kellemes kirándulásban lesz részem, mint amilyenre a ked­di túrám kerekedett. A héten először volt alkal­mam turistaként egy kicsit jobban szemügyre venni a vá­rost. A Duna-parton, a híd lá­bánál kezdtem a sétát. Bár a nap sugarai már ekkor is vakí­­tóak voltak, a 9 órai időpont a strandoláshoz még korai volt, és a medencében még csak egy magányos úszót láttam. Hozzá­teszem, délutánra sem duz­zadt fel jelentősen a létszám, kényelmesen elfértek a vízben a hűsölni vágyók. A dunai panorámát, azt hi­szem nem kell ecsetelnem, pa­zar. A Hősök terének parkja kellemes árnyékot adott a ki­bontakozó kánikulában. Két asszony szorgosan rótta a kö­röket a fűnyíró gépekkel. A szép állapotú játszótér - amely mellett felnőttfitneszpark is ta­lálható - két kis családnak kö­szönhetően éppen akkor kez­dett el élettel megtelni. A parktól egyáltalán nincs messze a várudvar, amely jó központi szerepet tölt be. Az addig tartó séta is kellemes, a vár körüli múltidéző kis ut­cácskák szépek, látszik hogy gondot fordítanak rájuk. Nem is beszélve arról, hogy itt ta­láltam rá az egyik leghangula­tosabb szálláshelyre, amelyet eddig láttam, és amely egyben helytörténeti gyűjteményként is funkcionál. Nincs messze a buszpálya­udvar sem, így annak sem kell legyalogolnia a lábát, aki tömegközlekedési eszközzel, érkezik. A buszozók először a városközpontba a Béke tér­re lyukadhatnak ki, ahol szin­tén patinás mezővárosi épüle­tek adják meg az alaphangu­latot, szépen parkosított kör­nyezettel. Itt van a Marcipán cukrászda, ahol édes élveze­tekre és hűsülésre lehet talál­ni, valamint a díszkút, amely­nek vize a város honlapja sze­rint korábban iható volt, de ott jártamkor tiltó tábla volt rajta. A szépsé- í gén és az árnyas <■* kis tér báján ez mit sem változtat. A közel­ben, a Kossuth Lajos és a Sóház utca találkozásánál található a szobor, amely Beszédes József­nek, a 19. század első felében élt kiemelkedő vízépítő mér­nöknek állít emléket. Az ő ne­véhez fűzhető többek között a Duna Baja és Báta közötti sza­kaszának szabályozása, és ró­la nevezték el a Duna-hidat is. Természetesen található a központban egy sor kisebb üz­let, vendéglátó egység is. Az egykori nagy áruház két szint­jét pedig - sok más városhoz hasonlóan - kínai üzlet foglal­ta el. Bevásárlási lehetőségek­ben egyébként sincs hiány, a városban három négybetűs ne­vű nagy üzletlánc képviseleteit is sikerült felfedeznem. Persze nem ezektől, hanem elsősorban a Duna-parton, a várdombon és környékén látot­taktól lesz szimpatikus a vá­ros, ahol én legnagyobb örö­mömre igazán jó élményeket szereztem. Több fontos funkciója is van a várnak a város szívében A várnak és a szépen elren­dezett várkertnek több funk­ciója is van. Egyrészt a vár­múzeum, ahol megtekint­hető a Vak Bottyán emléke­zete című tárlat, tekintet­tel arra, hogy a Rákóczi-sza­­badságharc idején, 1705-ben a legendás hírű kuruc gene­rális elfoglalta az épületet, és az mint a dunántúli had­járat hídfőállása vált híres­sé. Ugyanakkor itt állítanak emléket egy kiállítás kereté­ben Sárdy Jánosnak, az egy­kori nagy sikerű énekes-szí­nésznek azokból a tárgyak­ból, amelyeket még özvegye adományozott a múzeumnak. A neves előadó ugyan Nagy­székelyben született, de Du­naföldváron volt kántortaní­tó, és a város vállalta a tárlat fenntartását. A várudvar Fafaragó Házában kapott helyet a néprajzi gyűjte­mény, amely például egy régi konyha, egy jellegzetes duna­­földvári parasztszoba berende­zését, a gazdálkodás eszköze­it, egy mezővárosi csűr tartal­mát mutatja be. Időszaki kiállításoknak is he­lyet ad a várudvar. Nekem pél­dául népművészek kerámiái­ból, textiljeiből, bőrdíszműves­munkáiból, valamint fiatal rajz­tanárok alkotásaiból összeállí­tott tárlatokat volt szerencsém megnézni. Ugyanakkor a várkert szabad­téri színház is, ahol például a Földvári Nyári Esték keretében július 22-ig több előadásra is sor kerül. Ottjártamkor ép­pen a Muzsikás együttes csa­ládi koncertjéhez rendezték át a terepet. Végül, de nem utolsósorban a torony kilátó is, amelyből nagy­szerű panoráma nyílik a város­ra és a Dunára. Az Öregtorony A Dunaföldvárról készült leírá­sokban és tudományos mun­kákban Öregtorony, Csonkato­rony vagy Töröktorony néven említett várépületet a XVI. szá­zad elején emelték. Név szerint először az 1543-as hadjárat tör­ténetét leíró török krónikás. Szi­­nán Csausz említi az építményt. A visszavonuló törökök 1686 őszén felgyújtották a tornyot. 1705-ben Vak Bottyán foglalta el Földvárat, amely mint a du­nántúli hadjárat hídfőállása vált híressé. A szabadságharc leve­rése után az épületet börtön­ként használták. Néhány, a ra­bok által a falra rótt képet a mai napig meg lehet tekinte­ni az egyik szűk cellában. A XIX. század elején a toronytesthez északnyugatról toldaléképüle­tet emeltek, amelyet az 1974- ben Mendele Ferenc tervei alap­ján elkészült műemléki helyre­­állítás során is meghagytak. Beszédes Duna-híd DUNAFÖLDVÁR meghatározó közlekedési szerepet tölt be a 6-os és az 52-es főutat összekötő Beszédes József Duna-híd révén is. Az első át­kelő 1928 és 1930 között épült, majd a világháborúban elpusztult. A jelenlegi hidat 1948 és 1951 között építették. A 2000-2001. évi teljes rekonstrukció óta vonatok nem, csak gépjárművek haladhatnak át raj­ta, illetve a híd egyik oldalára kerékpárút-konzol is került. Jól tartottak Dunaföldváron Tudjuk jól, hogy a magyar em­ber számára egy kirándulásso­­rán is meghatározóak a kuliná­ris élvezetek. Nekem azt javasol­ták, hogy Dunaföldváron a Ke­rék csárdát keressem fel. Persze jó pár étterem van a városban, és minden bizonnyal mindegyik érdemes a próbára, de szót fo­gadtam és elhajtottam a 6-os fő­úton a vendéglőhöz. Nem csalat­koztam. Menüt is kínálnak, de én is inkább bevállaltam egy ba­konyi sertésbordát steak burgo­nyával. Tömören fogalmazva, is­teni volt. Bővebben: mikor meg­láttam a hatalmas adagot, azt hittem nem bírok vele, de olyan jó volt, hogy befaltam mind. Ár tekintetében nem volt drágább, mint általában az a’ la carte fo­gások. Egy üdítőért és az ételért 2400 forintot fizettem. Az étte­rem hangulata kellemes, a ki­szolgálás nagyon kedves volt. Az ebéd lefojtására szolgáló desszert elfogyasztásának hely­színéül a neves Tóth Cukrász­dát választottam. Több ismerő­sömtől is hallottam, hogy na­gyon finom sütijeik és fagyija­ik vannak, és számos elismerést tudhatnak a magukénak. A kí­nálattól a bőség zavarába estem, de végül a díjazott fagyikra esett a választásom. Különleges volt a tokaji meggy és a sacher íze is, bár én továbbra is a klasszikus csoki, puncs, karamell, vanília négyes rajongója maradok. H. É. Varázs szálló Nem számítottam rá, hogy egy igazi elvarázsolt házikóra találok Dunaföldváron. Az épületet már kiszúrtam, amikor az utcán sétál­tam. A várudvarban aztán összefutottam a Rozmaringos udvarház tulajdonosával, Albertczky Zsuzsa fazekassal is, aki körbekísért bi­rodalmában, a mesélő tárgyakkal berendezett múzeumszállóban, amelynek a hangulata már a kertbe belépve magával ragadott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom