Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-25 / 148. szám
fl EGY NAP A VÁROSBAN - BONYHÁD 2016. JÚNIUS 25., SZOMBAT A hétköznap hőseiről szól a tűzoltómúzeum BONYHÁD Sok-sok kisgyerek álma, hogy egyszer tűzoltó legyen, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász. Ehhez kerülhettem most egy kicsit közelebb a bonyhádi Tűzoltó Múzeumban és Szertárban. A sok régi tűzoltószekér, szerszám, felszerelés között szinte újra kisgyermeknek érezhettem magamat. Csodálattal vizsgáltam, hogy milyen módokon próbálták legyőzni tüzeket a különböző korokban a lánglovagok, honnan-hova fejlődtek. A vitrinekben lévő leírások sokat segítettek abban, hogy mit mire használhattak, és miért volt az korszakalkotó. A teljes falat kitöltő amszterdami háztűz képe pedig igazán egyedi hangulatot kölcsönzött a teremnek.Ha úgy döntünk, hogy meglátogatnánk a hétköznapok hőseinek eme szentélyét, ne felejtsük el jelezni ezt a Völgységi Múzeum dolgozóinak, mivel ők kezelik, és nyitják ki kérésre. K. B. Magányosan, de finomat ebédeltem Városnéző sétám során többször is elsétáltam a Ring Bisztró előtt. Harmadik, vagy negyedik alkalommal, amikor épp delet ütött az óra, úgy döntöttem belesek, már csak azért is, mert csodás illatokat éreztem. Mázlim volt, csak egy ember állt előttem, aki nem ült le, elvitte az ebédjét. Gyorsan átfutottam a pizzákat, kebabot, dönert és különféle ínycsiklandó salátákat felsoroló étlapot, de végül nem tudtam ellenálni a piruló, illatozó húsoszlopnak, így a kebab menü mellett tettem le a voksom. Míg az árnyékban, egy asztalnál üldögélve vártam, hogy kész legyen az ebédem, azon tűnődtem: ebédidőben miért nem tér be rajtam kívül senki? Pedig már az illatokból és a berendezésből is látszott, érződött, hogy nem egy lepukkant helyen vagyok, és ezt később az étel íze is alátámasztotta. Aztán kiderült, korán volt még, mert amikorra befejeztem az ebédet, addigra kezdett az étterem megtelni. K. B. Egy nap nem elég arra, hogy Bonyhád minden lehetőségét végigvegyük, pláne, ha nem egyedül, hanem baráti társasággal, vagy családdal vágunk neki a városnéző túrának, és még egy kicsit a termálfürdőben is elidőznénk. Kvanduk Bence A buszról leszállva a városba vezető utat követve az az érzés fogott el, mintha valamilyen mediterrán kisvárosba tartanék, ahova az Európába érkező filmesek a legtöbbször elkalauzolnak minket, és a nap folyamán ez az érzés egyre csak erősödött bennem. Meglepően nyüzsgő várossal találkoztam, ahol a kávézók, sörözők teraszán, ha nem is tömött asztalokat, de mindenütt több vendéget láttam. A másik dolog, ami rögtön szembetűnik, ahogy beérünk a városba, hogy mennyire tisztelik a múltjukat, és milyen kiemelt szerepet játszik a város életében a Perczel család öröksége. Gyakorlatilag egy egész nap programját fel lehet építeni arra, hogy a város történetét megismerje az ember, ha minden emlékszobát, múzeumot és nevezetes helyet végig akar járni. Sőt, komoly szelektálásba kell fogni, ha csak egy napot szánunk a túránkra. Többek között én is kihagytam a Szecska- tavat, a Székely emlékparkot és az Óvoda Múzeumot is, amelyek'mind-mind érdekes elfoglaltságot kínálnak, illetve ott tartózkodásom alatt üzemen kívül volt a Perczel-kúriában lévő emlékszoba is, így azt nem tudtam megnézni. De nyugodt szívvel elmondhatom, hogy az én útvonalamat követve, igazából egy utca, egész pontosan a Perczel Mór utca is elég látnivalót biztosíthat egy napra, ahol már végigsétálni is kellemes kikapcsolódás lehet, hiszen egy helyen rengeteg mindent megtalálunk, a legkülönfélébb boltoktól az éttermekig, bármit. Igazi sétálóutcában éreztem magam itt. Talán csak az árnyékot hiányoltam. A helyiekkel való beszélgetésem során is mindenkitől Igazi történelmi hangulat ragad magával már akkor, amikor belépünk a volt Perczel-kastély előtti szép parkba, és ez az érzés csak fokozódik bent, az épületben, mely most a Solymár Imre Városi Könyvtárnak ad helyet. Mint a városban mindenhol, itt is kedves fogadtatásban volt részem, és miután közöltem szándékomat, hogy az emlékszobákat szeretném megtekinteni, azonnal vezettek is be abba a szárnyba, ahol a három szobát berendezték. Itt a város három közismert, nevezetes alakjának életútját mutatják be, tárlatvezetéssel. Elsőként Havasi János történetét hallhattam, és az ő tárgyait vehettem szemazt hallottam, hogy szeretnek Bonyhádon élni, szeretik a várost, a hangulatát. Egy idősebb hölgy panaszkodott csak egy kicsit arra, hogy a szemetesek helyét egy kicsit jobban át kellett volna gondolni a Perczel kertben, mert sokszor a legszebb helyet csúfítják, illetve a kutyák sétáltatását szigorítaná, mert hiába van kint tiltó tábla, ügyre. Az ő nevéhez több fúvószenekar alapítása és vezetése fűződik. Aztán következett a vadász-író, Videcz Ferenc szobája. A trófeáival, könyveivel és használati tárgyaival díszített helységben elénk tárul a közelmúlt történelmének egy darabkája. Különleges hangulatot áraszt az mégis arra járnak a kutyásók. Egy fiatal kiemelte, hogy csak gyerekszemmel tudja nézni a várost, de semmi rosszat nem tudna róla mondani, és csak sorolta, hogy mi az, ami tetszik és fejlődik. Egy huszonéves srác szintén elmondta, hogy szeret itt élni, csak éppen a hétvégi szórakozási lehetőségből lehetne kicsit több. íróasztal, ami úgy áll ott, mintha tulajdonosa még ma is naponta leülne hozzá írni egy kicsit. Végül a könyvtár névadója, Solymár Imre szobájába leshettem be, ami szintén nagyon jó érzéssel töltött el. A szobákat összekötő folyosó falait a három személyt ábrázoló fotók díszítik. A múzeumba is érdemes betérni A Völgységi Múzeum épületét a Szabadság téren, a római katolikus templom és a Bonyhádon éló népcsoportok sokszínűségét, összetartozását is szimbolizáló 33 méteres májusfa szomszédságában találjuk meg. Egy kis kerülő után arra is rájöttem, hogy a parkoló felőli oldalon tudok bemenni az épületbe. Az ajtó előtt is eltöltöttem egy-két percet, mire kifundáitam. miképp használhatom a történelmi emlékké váló kilincset. Miután beléptem, azonnal kedvesen fogadtak, bár kicsit úgy éreztem, mintha meglepődtek volna azon, hogy jött valaki. Már az első szobába, kiállitóterembe lépve is érdekes dolgokat láthattam. Középkori használati eszközök darabjait. illetve népviseleteket nézhettem meg, szépen feliratozva. mik is azok pontosan. Majd megismerkedhettem a Völgység állatvilágával. illetve egy kis ipartörténetbe is betekintést nyertem az alsó szinten, például egy kovácsmühelyt berendezve. Saját hibámból okulva írom le: van egy második emelet is, azt semmiképpen ne hagyjuk ki, ott kezdődnek csak a férfiak számára az igazi izgalmak. Világháborús és forradalmi fegyverek sorát nézhetjük meg, és nosztalgiázhatunk a múlt század 50-es, 60-as éveinek szobaberendezésein. A Solymár Imre Városi Könyvtár bejárata Emlékek a csodás parkkal övezett könyvtárban A kisgyerekes szülők nyugodtan heverészhetnek, mert nem nagy a strand, jól átlátható, így biztonságos Családbarát a strand, de lehetne több árnyék Egy ilyen forró nyári napon, mint amilyenen én is jártam a várost, nincs is jobb annál, mint egy kicsit lehűteni magunkat egy nagy medence vízben. A strandolás tökéletes pihenést, felüdülést nyújthat két múzeum vagy emlékszoba meglátogatása között is a turista számára. Én is így tettem, ellátogattam a még újnak számító fürdőhelyre. Egy medence szélén fekvő hölgy elmondta, hogy egy anya szemszögéből az a jó a bonyhádi strandban, hogy családbarát. A kisgyerekes szülők nyugodtan heverészhetnek, mert nem nagy a terület, jól átlátható. Mindig tiszta mindenhol, ami azért mindenkire nézve fontos Telt ház van az idei első kánikulai hétvégén a bonyhádi strandon Krfeszített vásznak a tűző nap ellen szempont. A víz hőmérsékletében eddig sosem csalódtak. Annak örült a legjobban, hogy nincsenek felesleges butikok, árusok, ahol a gyerek könyörögne, hogy vegyenek valamit. Van egy kicsi büfé, amiből talán elférne azért még egy, hogy ha sokan vannak, akkor ne kelljen sorban állni túl sokáig a tűző napon. Árnyékból ugyanis kevés van. Pozitívum a sok sportesemény, így legalább igénybe veszik a pályát is. És ha valakinek nem ízlik a strandos koszt, akkor sem kell megijednie, hiszen pár száz méterre van egy nagyon jó hamburgeres! Egy fiatalabb hölgy már kevésbé volt elégedett a stranddal, ő azt mondta, hogy nem szereti igazán a bonyhádit. Ő is felhozta, hogy kevés az árnyékos rész, és mindig foglaltak a nyugágyak. A sportprogramokat már ő is pozitívan értékelte. Úgy gondolja, kevés a hely is, kevés a medence, ha több lenne, akkor több ember is járna le, mert az persze mindenképpen előnye, hogy helyben van. - Olyan érzésem van, hogy a kialakításakor csak arra törekedtek, gyorsan legyen meg a strand, ahol 50 főnél többen nem férnek el kényelmesen igazából. Ha továbbfejlesztenék, akkor népszerűbb és kifizetődőbb lenne - tette hozzá. K. B.
