Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-11 / 136. szám
2016. JÚNIUS 11., SZOMBAT EGY NAP A VÁROSBAN - SIMONTORNYA Őrzik és ápolják a múlt hagyatékát A város híres családjainak is emléket állít a Helytörténet Háza Rendezvényudvar, amely a gróf Styrum Károly által 1749- ben épített házban kap helyet. Tóthné Unghy Ilona, a Simontornya Múltjáért Alapítvány elnöke - számos helytörténeti tanulmány szerzője, szerkesztője, jelenleg Simontornya képes krónikáján dolgozik - kalauzol végig a szobákban. A szabadságharcos id. Pillich Ferenc gyógyszerészként dolgozott. A fia később átvette a vállalkozást, de entomológusként lett Európa-szerte híres tudós. Ifj. Pillich feltérképezte a környék rovarvilágát, erről megjelentetett egy német nyelvű könyvet. Az európai szakirodalomban több helyen hivatkoznak a műre. A krónikaíró dr. Kiss István szintén jeles ember volt, aki hihetetlen kutatómunkát végzett. Simontornya krónikája - 1938- ban jelent meg - a XIX. századig mutatja be a települést. Fried Salamon 1780-ban a gróf hívására jött a településre, hogy az uradalom elhullott állatainak a bőrét kikészítse. Öt generáción át épült a bőrgyár. Céhes és manufakturális keretek között is működött, a II. világhírű előtt híressé váló üzem már Fried Pál és Imre érdeme. A világégés alatt kétszer is kigyulladt a gyár. A háború után Pál fiai visszatértek, újrakezdték, mire a manufaktúra elérte a háború előtti termelési szintet, államosították. Fried Pál gyerekei, László és György családostól külföldre menekültek; Imre egész családja Auschwitzban veszett oda. Az alapítvány képzőművészeti és iskolatörténeti hagyatékot is gondoz. Tóthné Unghy Ilona Simontornya a várnak és a bőrgyárnak köszönheti ismertségét. Az 1999-ben bezárt üzem jövedelmezőségének elvesztését a város nem tudja kiheverni. Balázs László laszlo.balazs@mediaworks.hu Babits Mihály megyeszékhelyről szóló, „Szekszárd, 1915 nyarán” című verse jut eszembe: „A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett kis város: nagy falu.” A városközpont rendezett, a rehabilitációnak köszönhetően - 300 milliós uniós és állami támogatás - 2013-ra teljesen megújult a vár és környéke. A Pillich Ferenc sétány, közepén a második világháborús hősök emlékművével imponáló, csak az okoz némi diszharmóniát, hogy kocsival is rá lehet hajtani a szépen térkövezett területre. Egymást érik a vendéglátóegységek. AIV. kategóriás Mayer kávézóba betérve a korai időpont ellenére is meglehetősen nagy a forgalom. Az épület egyik fele fagyizóként, cukrászdaként üzemel, a másik helyiségben zöldség-gyümölcs árusítás van. Az előzékeny és kedves kiszolgáló hölgyet az sem billenti ki egyensúlyából, hogy 9.30 óra ellenére tízezressel rendezem a számlát. A teraszon is ücsörögnek néhányan. Sajnos a kilátás nem éppen festői: a bőrgyár barakkjai hirdetik egy letűnt kor hangulatát. Amikor idegen helyre téved az ember, érdemes taxist vagy fodrászt keresni, ők képben vannak a helyi viszonyokról. Egyébként bárkit kérdeztem, a simontornyai lakosok készségesek. Két kivétel azért volt, a bőrgyár egyik épületénél a jelenlegi állapotokat firtató kérdésemről egy fiatalember azt hitte, ipari titkokra vagyok kíváncsi, és a telephelyet bérbe adó, városszerte ismert, egyébként Budapest mellett élő Kerezsi Jánoshoz irányított. A Tulipán étteremben szintén falakba ütköztem, a tulajdonos nem túl elegáns módon a pincérrel üzent, hogy elfoglalt, nincs ideje firkászokkal foglalkozni. Farkas József fodrász - aki egyébként 30 éve űzi az ipart - annál készségesebb. „Csak szombaton van piac - jegyzi meg arra a felvetésemre, hogy több helyen a szerda is vásári napnak számít. - Simontornya hasonló cipőben jár, mint a kisebb városok: nagy az elvándorlás, kezd elöregedni a népesség, egyre több az idős, ápolásra szoruló ember. Munkahely nem nagyon van, ez részben összefügg a bőrgyár bezárásával, amely a fénykorában 1500 embernek adott munkát. Több kisvállalkozó is tönkrement, olyanok, akik hosszú éveken át itt dolgoztak. Különböző ígéretei voltak a városvezetésnek, de a gyár rekultivációja csak kevés embernek ad munkát. Az emberek beletörődtek ebbe a helyzetbe, a fiatalok pedig elmennek. (Egyetlen fiatal párt láttam babakocsit tolni.) Hatvan kilométeres körzeten belül nincs „normális” munkahely: külföld, Székesfehérvár és Dunaújváros jöhet szóba. Ha valakinek komolyabb egészségügyi problémája van, Szekszárdra vagy Dombóvárra kell utazni, az akut esetekhez pedig mentőhelikoptert kell hívni. Itt a vár, sokan borászkodnak, a turizmust lehetne fejleszteni akár a sümegi Hotel Kapitány mintájára. A turisztikai és idegenforgalmi vonzerőt a május közepén civü összefogással megvalósuló Vár nap növeli egyedül. ló, hogy nem szombat délelőtt jött, olyankor egy teremtett lélek sincs az utcákon. A megyei politikai berkekben csak „vörös sasfészekként” aposztrofált településen jelenleg szinte csak az tud dolgozni, akinek a munkahelye helyben van: hivatalnokok, tanárok, az állatorvosok, papok és lelkészek, a boltosok, valamint az olyan szolgáltatók, mint például a fodrász. Komoly probléma, hogy ország egyes területei közt már most hatalmas a szakadék, az olló pedig tovább nyílik. Szakértők szerint a kiürülő félben lévő települések nem a távoli jövő, hanem a egy előrehaladott folyamat. A megye legszebb freskóit őrzi a templom A simontornyai ferences rendház a magyarországi barokk művészet kiemelkedő emléke, művészeti jelentőségét a templom híres faoltára is emeli. Az 1500-as években egy domonkos kolostor működött Simontornyán, 1515-ben alapította Gergellaki Buzlai Mózes Szűz Mária tiszteletére. A rendház 1541-ben szűnt meg. A törökök kiűzését követően rögtön megjelennek az első ferences szerzetesek. Kezdetben azt a dzsámiból átalakított templomot használták, ami a domonkosok középkori imaházának átalakításával épült. Az új istenháza alapkövét 1728-ban teszik le, 1734-ben szentelik fel, külsejének végső befejezése a torony felhúzásával 1766-ban történik. Ez a katolikus templom lesz Simontornya plébániatemploma is. Művészi főoltára 1768-ban készül el Szent Júdás és Tádé apostolok tiszteletére. A főoltárkép Franz Maulbertsch stílusában dolgozó ismeretlen festő műve. Ezt követően 1775- ben kerülnek helyükre a falképek. A nyolc egyszerű mellékoltár képeit nagyszerű barokk stukkószobrok szegélyezik. A barokk épület homlokzatán órapárkányos torony, gazdag díszítéssel. Közvetlenül mellé épült a zárda. Az emeleten tíz szobát tartottak fenn a növendékeknek, akiket a ferencesek maguk tanítottak, képeztek. Számukra a belső udvaron lévő tanterem és könyvtár nyújtott segítséget. A könyvtár könyvkészlete meghaladta az ezret, nagyrészt latin teológiai forrásmunkákból és filozófiai művekből állt. Az épület sokáig kollégiumként funkcionált, északi szárnyában jelenleg konyha működik. A barokk templom Az időjárás nem okoz gondot A munkahelyek hiányára nem jelent adekvát megoldást a közmunkaprogram sem, mert csak látszatra csökkenti a munkanélküliséget. „Rosszat és jót is tudok mondani Önnek. A pénz hiányzik Simontornyán, kevés a fizetés, közmunkásként 52 ezer forintot viszek haza. Ezt megpróbálom egy kis maszekkal megtoldani, de a szőlőmunka is egyre ritkább - mondja az éppen füvet nyíró önkormányzati alkalmazott. - Munkahely nincs, a fiatalok elmennek, a szakképző iskola csak kertészeti szakmát ad. Az időjárás viszont jó errefelé, jégverés nincs. Az utak kátyúsak, sok a földút. A vízelvezetés nincs megoldva normálisan, nagy esőzések után az utcák tele vannak hordalékkal. Mire végzünk a fűnyírással, szinte kezdhetjük elölről az egészet. Megszakadni azért nem kell.” Irodalmi összeállításokat, hangversenyeket rendeznek a várban, júliusban színházi előadás is lesz •• Összeesküvés, királyi látogatás helyszíne volt A simontornyai vár több mint hétszáz éves történelemmel bír, Simon alországbíró építette a lakótornyot. A különböző történelmi korszakok nyomán alakult a vár - a lakótoronyhoz később megépült a palotaszámy. A XVIII. században az erődítménnyé alakulás jellemezte, ekkor zajlott egy nagyobb építkezés. Sok reneszánsz részletet láthatunk, az udvaron a loggia adja meg a hangulatot, illetve a reneszánsz faragványok, amiből nagyon kevés maradt meg a XVIII. századi rombolások miatt. Máté Imréné múzeumpedagógus, a vármúzeum igazgatója két érdekes történelmi eseményt említ Simontornyával kapcsolatban: 1458 nyarán Szilágyi Mihály itt szervezett összeesküvést Garai László nádorral és Újlaki Miklós erdélyi vajdával Mátyás király ellen. A másik kiemelkedő történés 1512-höz köthető: a Jagellók főudvarmestere, Buzlai Mózes lánya, Katalin férjhez ment, a követi jelentés szerint II. Ulászló király idelátogatott a nagy eseményt megünnepelendő. Egy királyi látogatás minden században fontos és különleges eseménynek számított. A vár 1975 óta működik múzeumként. Több mint negyven éve történelmi épületként vonzza a turistákat, évente 10-14 ezres látogatószámmal büszkélkedhet. 2017-ben a Nemzeti Várprogram keretében korszerűsítik a várat Máté Imréné hozzátette: különböző rendezvényeik vannak, amelyekkel meg tudják szólítani a helyieket és környékbelieket egyaránt. Fő eseményük a május közepén rendezendő Vár napja, idén a hatodikat rendezték. Ekkor középkori kavalkádot láthatnak az ide látogatók haditornával, várostrommal. Országos rendezvényekbe (Múzeumok Éjszkája, Múzeumok őszi Fesztiválja) is bekapcsolódnak. Irodalmi összeállításoknak, hangversenynek is helyt adnak. Minden nyáron van várszínház: július 1-jén (20.30 óra) Édes teher, avagy hogyan adtam férjhez a feleségemet című Heltai Jenő bohózatot láthatja a közönség. Virtuális vártúra A vár épülete a benne lévő bútorokkal. a kiállítás tárlóival, az irodai gépekkel, eszközökkel együtt a magyar állam tulajdona. A működtetés 2013 óta az önkormányzat feladata - a várossá avatas évfordulóin ünnepi közgyűlését a várban tartja a helyhatóság. Az állandó kiállítások mellett időszaki tárlatokat is rendeznek. Egy évben három-négy alkalommal van megnyitójuk. Jelenleg egy virtuális vártúra keretében az ország középkori várait mutatják be szeptember 10-ig tablósorozattai. makettekkel, kivetítőkkel. Lassú fejlődés „15-20 éve nem jártam Simontornyán - mondja az iregszemcsei Horváth Károly, aki kolléganőjével öt középsúlyos értelmi fogyatékos gyereket hozott a pihenéstevékenység egyensúlyát fenntartó kirándulásra. - Negyedszázada Iregszemcse és Tamási is hasonló fejlettségű volt. Úgy látom, Simontornya hasonló cipőben jár mint Gyönk, lassú ütemben fejlődik.”
