Tolnai Népújság, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-02-21 / 8. szám
0 INTERJÚ 2016. FEBRUAR 21., VASARNAP A szocialista rendszer sztármodellje a jogi pálya után visszatalált a szépségiparhoz. Tudatosan táplálkozik és él, három férj után is házasságpárti. CSAK AZ A FONTOS, AMI VAN Sütő Enikő azt mondja, 57 évesen elégedettebb az életével, mint a 80-as években, amikor fiatal volt és mindenki azt hitte róla, hogy övé a világ. Most éppen egyedül van, de így is boldog, mert azt tartja: sok minden csak döntés és szemlélet kérdése az életben. Fábos Erika- Nagyon tudatosan, sok figyelmet fordít a táplálkozásra. Ilyenkor a böjt időszakában szigorúbb önmagával?- Nem véletlenül mondják a böjtről, hogy kés nélküli műtét. Jót tesz a szervezetünknek, ha időnként hagyjuk megpihenni, kitisztulni. Ez az időszak pedig alkalmas erre. A téli sötétség és befelé fordulás után jön a tavaszi fény, ami kívülről sok mindent megvilágít. Ezt szellemi szinten is értem. Böjtből is sokféle van, érdemes kitapasztalni, hogy kinek mi a jó. Egy 50 kilós és egy 120 kilós ember számára nyilván nem ugyanaz az ideális.- Van azért olyan bevált módszere, amit bárkinek szívesen ajánl?- Van egy olyan, ami mindenkinek jót tesz, egészséges és még szépít is. Céklát, káposztát, sárgarépát reszelek és egyforma arányban összekeverem. Ha úgy tartja kedvem sósán, fokhagymásán eszem, ha édességre vágyom, mézzel, juharsziruppal ízesítem, esetleg pici fahéjjal is. Ha éhe- sebb vagyok eszem hozzá sajtot, de aki nem vega, az ehet halat, csirkemellet is. Ezek a zöldségek télen sem drágák és nagyon hasznosak. Ezzel egyszerűen meg lehet oldani a vitaminszükségletünket. Aki eddig kipróbálta hálás volt érte.- Szeret enni?- Imádok enni. Ha úgy van, bárkit leeszek az asztal alá. Persze nem mindennap, de amikor körbeüljük az asztalt és vidámság van, akkor nagy örömmel eszem. Jobb, ha megmondjuk magunknak, hogy az evés örömforrás és nem bűntudattal csináljuk. Ha pedig valaki azt is megérti, hogy a táplálkozás sokkal inkább mentális, mint fizikai kérdés, könnyebben viszonyul tudatosan hozzá.- Hogyan?- Úgy, hogy odafigyelünk, hogy mit, miért és mennyit eszünk. Hogy mit választunk, ha bánatosak vagyunk, hogy éhesek vagyunk-e amikor feltépjük a hűtőt, vagy zaklatottak? Aztán az is fontos, hogy tudatosan csi- náljuk-e? Ha odafigyelünk minden ízre és gyönyörködünk benne, kevesebb fogy, mintha mondjuk újságot olvasunk, vagy telefonálunk közben.- Ön szerencsés alkat, vagy nagyon tudatos?- Sokan azt hiszik, hogy aki vékony az csak aszkéta lehet, ez tévhit. Én, ha nem figyelnék, nyolcvan kilós lennék, döntés kérdése, hogy ki mit akar megtenni önmagáért. De ez nem azt jelenti, hogy szenvedni kell, kényeztetve is el lehet érni a célunkat. Én arra figyelek, hogy amennyire lehet, tisztán tart■Müfi sam magam, hiszen energiát és információt eszünk, én pedig minden tekintetben igyekszem minél értékesebb, tisztább táplálékot magamhoz venni. Ezen kívül, hetente háromszor any- nyit mozgok, hogy megizzadjak. Ez bevált, ez az én módszerem arra, hogy harmóniában legyek magammal, mert hiszem, hogy nincs külön test és lélek.- Olyan öltözködési tippje is van, ami mindig és mindenkinek működik?- A farmer. Azzal nem lehet tévedni. Négy évestől, nyolcvan évesig bárki hordhatja. Mindent ki lehet belőle hozni, fel lehet húzni egy flitteres felsőhöz, tornacipővel, vagy egy extra magas sarkúval is. Nobel-díjat érdemelne, aki kitalálta. Amikor fiatalos akarok lenni, mindig ezt választom, mert úgy lesz izgalmas és szexis, hogy közben sosem ma- cás. A farmer szerintem a legintelligensebb ruhadarab.- Egy egykori modell, akinek védjegye is a szépség, hogy viszonyul ahhoz, hogy múlik az idő?- Már nem frusztrál. Amikor negyven lettem, szerveztek nekem egy meglepetés bulit. Szabályos zokogó görcsöt kaptam. Most 57 vagyok és jóban vagyok a korommal, elégedett vagyok ezzel, semmit nem szeretnék másként, mint ahogy van. Hiszek abban is, hogy a vonásainkért a gondolatainkkal felelünk, és mindig az dominál bennünk, amire a figyelmünket fordítjuk. Igyekszem a jó dolgokra fókuszálni, úgy elképzelni önmagam, amilyen lenni szeretnék és arra összpontosítani, ami van és nem arra, ami nincs.- Volt olyan életkora, korszaka, amiről utólag azt mondja, az volt az ideális, a legjobb, a legsikeresebb?- Sosem a szakmai sikerek tettek boldoggá, nem azon a terepen kerestem önmagam. Amire utólag azt mondanám, hogy kiemelkedő időszak volt az életemben, az nálam mind emberekhez kötődött. Amikor volt egy olyan találkozás az életemben, amiben szárnyalni tudtunk. Éz lehetett akár egy meghatározó barátság, ahogy egy szerelem is. Addig működnek a kapcsolataim, amíg úgy érzem, bármire képes vagyok, és akkor romlanak el a dolgok, amikor letörik a szárnyaimat.- Háromszor volt már férjnél, ezek szerint a házasságban töretlenül hisz.- Igen. A motivációm viszont mindig más volt, amikor házasodtam. Volt, amikor nagyon szerettem volna feleség lenni, volt úgy, hogy a szerelem vitt bele ebbe a döntésbe, hol pedig az a vágy, hogy úgy majd megtalálom azt az egységet, azt a fajta összetartozást, amire olyan nagyon vágyom.- Azért, mert azt látta otthon, hogy a szüleinek sikerült?- Ez biztosan benne van. Szoktam is faggatni anyukámat, mi a titka annak, hogy két ember akár hatvan évig is képes a boldogságra együtt? Csodálatos bölcsességeket mond. Gyönyörű, amilyen mélységeiben élik ők meg együtt az életet. Többször is hittem, hogy nekem is sikerülni fog, aztán másként alakult, mégsem bánom ezeket a kudarcokat, mert mindig úgy lett, ahogy lennie kellett.- Ez bátorság kérdése?- Inkább őszinteségnek mondanám. Ha eljutunk odáig, hogy nem tudok már jót kihozni a kapcsolatomból, ha azt érzem, nem fejlődünk már, összeszedem az erőmet és kiszállok. Csak így vagyok képes hitelesen élni a saját életemet.- Szóval akkor jöhet egy következő házasság is?- Simán.- Pedig mondják, hogy minden elváláskor sérül az ember.- Fájdalommal jár, ez kétségtelen. Attól még, hogy mindegyik válás az én döntésem volt, nagyon megrogytam benne, és eltartott egy ideig, amire újra rend lett bennem. Nem sajnálom magam sokáig, inkább tanulási folyamatként élem meg. Kerestem, mit és hogyan csináltam rosszul, hol rontottuk el, mi abból az én felelősségem. Több lettem és ettől Névjegy: SÜTŐ ENIKŐ 1959. július 27-én született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Első fotója egy Fabulon plakát lett, 16 évesen, amit Fenyő János készített róla. 1979-ben az Ez a divat című divatlap az olvasók szavazatai alapján, őt választotta az év manökenjévé. 1994-ig Ügyvédi praxist működtetett. 1995 óta saját budapesti modelliskoláját vezeti. hinni is tudom, hogy ha van valahol egy férfi, akivel meg kell közösen tapasztalnunk valami szépet, akkor az eljön és megtörténik. De ehhez tisztán kell várni a találkozást. Amíg az emberben káosz uralkodik, félelem, bűntudat vagy harag, nem alkalmas, hogy észrevegye, ami csak rá vár.- Azt már látja, hogy vannak-e ebben ismétlődések, melyek a tipikus hibák, amiket elkövet?- Sok hibát ismertem fel magamban. Legegyszerűbben úgy mondanám, hogy nem találom a dolgok közepét. Egy párkapcsolatban vagy szolgálok, vagy uralkodom. Nekem a férfi-nő kapcsolatok jelentik a legkeményebb akadályversenyt az életemben. Szembesítenek, hogy mit jelent a valódi türelem, a befogadás, a megértés, a lemondás, hogy hogyan működöm nőként. Aztán amikor úgy érzem, hogy na, ez megvan végre, ebben már jó vagyok és menni fog, elég gyorsan kipróbál az élet és megmutatja, mire mentem. Mert az, hogy mennyit fejlődtünk, csak akkor derül ki, amikor helyzet van. A reakcióink mutatják meg, hol tartunk. Kezdem belátni, hogy a legnagyobb erő a csendben van, mégis még mindig sokszor beszélek, amikor kivárni és hallgatni kéne türelemmel. Egy kapcsolat folyamatos munka és hatalmas lelkierő.- Mondjuk, modellként gondolom muszáj is volt, hogy az ember fejlett egoval rendelkezzen, ha érvényesülni akart.- Ez nagyon érdekes, mert ez bennem sosem tudatosult. Sok irigység volt azon a pályán, persze, de valahogy abból én semmit nem érzékeltem, pedig bántottak. Utólag inkább szembesültem az előítéletekkel. Akkor kívülálló voltam abban a világban. Jogi egyetemre jártam és ez adott egy olyan távolságot, ami megvédett.- A nyolcvanas években modell- kedni, az sok kiváltsággal járt?- Ez sem tudatosult akkor. Később jöttem rá, mert a szocializmusban nem voltak sztárok, abban az értelemben, ahogy erre ma gondolunk. Ismertséget lehetett szerezni, de nem úgy volt, hogy lubickoltam a népszerűségben. Még csak boldog sem voltam közben.- Hogyan kezdődött?- Úgy, hogy Fenyő János lefotózott és azzal a Fabulon plakáttal egyszer csak tele lett az ország. János azzal az egy fotóval megvalósította önmagát és engem is egy életre.- Mégsem volt boldog?- Boldog? Egyenesen zavart. Szégyelltem magam.- Miért?- Biztosan azért, mert más volt a családi elvárás. Bennem az a program futott nagyon erősen, hogy mindenért meg kell küzdeni. Csak a szépséggel érvényesülni, az semmi. Értelmiségi családból jövök, meg kell mutatnom. Ezért is törekedtem annyira a jogi pályára, azzal kompenzáltam.- Ehhez képest az ügyvédi pályát mégis feladta végül, miért?- Mert beláttam, hogy tévedés volt. A mai napig hasznát veszem annak a tudásnak, de felismertem, hogy nem az én személyiségemhez való. Nem volt meg az a lelki ellenálló képességem, ami ahhoz kellett volna, hogy boldog lehessek attól a munkától. Ez egy meglehetősen kemény, stresszes világ, számomra pedig fontos, hogy a nőiességemet megéljem. Hogy kreatív és szabad lehessek. Idővel aztán örömtelen lettem ettől, még a sikerek ellenére is. Azt hiszem csak be akartam bizonyítani, hogy úgy is tudok érvényesülni, hogy sok szellemi munkát teszek valamibe.- Közben meg az élet bizonyította be, hogy a szépségipar az útja. Már több mint húsz éve működik a modelliskolája.- Biztos vagyok benne, hogy pont azért, mert hiszek abban, hogy az, hogy modell, abban benne van az eredeti jelentés is, vagyis hogy az egy minta. Ez az én értelmezésem és nagyon sokat igyekszem tenni azért, hogy aki engem választ, ne csak ruhafogas legyen. Az, hogy egy fotó mennyire hat, attól is függ, milyen gondolati és érzelmi üzenetet közvetít. Ehhez tartalom is kell és rengeteg önismeret. Vannak, akik végül modellként dolgoznak a világban, de sokan nem is a divatszakmában kötnek ki, műsorvezetők, táncosok lesznek, ilyen képzéseink is vannak ugyanis.- Nagyon ezoterikusán szemléli az életének történéseit. Ez mitől, hogy alakult így?- Mindig más szinten, de gyermekkorom óta azon gondolkozom, miért születtem meg, mi a feladatom ezen a világon. Ezen a válaszkeresésen keresztül vezet egész életemben az utam.- Van még valami, ami még vissza van, amire nagyon vágyik?- Pont ugyanarra, mint rég. Miért ne ugyanazt keresném az életben, mint 30 évesen? Szeretni, szeretve lenni, jobb emberré válni, jó munkákat, jó barátokat. Csodálatos emberek vesznek körül. Ilyen szempontból, mondjuk ez a legjobb korszak az életemben.- Akkor csak a szerelem hiányzik?- Várom, de nem hiányzik. Az egyedüllét is jó időnként, szükségem van arra, hogy ne mindig valaki más személyiségén keresztül, hanem a saját szememmel, lássak rá önmagámra. Egy ideje csak magammal „randizom” és ez most jó így, ahogy van. *
