Tolnai Népújság, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-02-14 / 7. szám
0 INTERJÚ 2016. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP Nem szerencsés a rózsaszín köd idején nagy döntéseket hozni. De egy régen kötött házasságban is fontos, hogy ne felejtsünk el kérdezni és érdeklődni. „MINDEN NAP LEHETVALENTIN” „Nem a Valentin nap a lényeg. Inkább az, hogy észrevesszük-e hogy a másiknak most szüksége lenne egy kis ünneplésre, hogy mondjuk ma róla szóljon az esténk" Névjegy: BELSŐ NORA Budapesten született. A Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán végzett, majd a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemen tett pszichiátriai szakorvosi vizsgát. 1993-tól az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben dolgozott. A Zugligeti Klinika pszichiátere. Praktizáló orvosként leginkább a hangulatbetegségek és a stressz területén mélyítette el tudását, de párkapcsolati és szexuális problémákkal is régóta foglalkozik. Könyvei: Depresszió-betegség vagy úri huncutság, Utak egymáshoz, Veled maradok, Utak egymástól. Belső Nóra pszichiáter szerint beszélgetéssel lehet legtöbbet tenni azért, hogy sdkáig jól működjön, és szenvedélyes maradhasson egy házasság. A szerelem ugyanis törvényszerűen elmúlik, az viszont rajtunk múlik, mivé alakul. Fábos Erika- Ez a hét a párkapcsolatokról szól: szerelmesek napja, házasság hete. Ön házasságpárti?- Jó kapcsolat párti vagyok. Ha egy házasságban jó a kapcsolat, azt pártolom. Ez az ösz- szetartozásnak egy szép és komoly formája, amennyiben két ember szereti egymást és elhatározásuk, közös fogadalmuk, hogy mindenestül rábízzák az életüket egymásra. Hiszek a házasságban.- Sokan mondják - a házasság ellenérveként - hogy az csak egy papír...- Ebben főleg a fogadalomig megtett út a lényeges, hogy a két fél önmagában képes volt-e végigjárni azt az utat, ami egy ilyen döntéshez és egy felelősségteljes párkapcsolathoz szükséges. Rendelkeznek-e kellő önismerettel ahhoz, hogy dönteni tudjanak arról, hogy a másikkal működni fog-e az életük, ők maguk képesek-e odaadásra, lemondásra, kompromisszumokra? ,Hogy vajon képesek-e felelősséget vállalni ezért a döntésért, a kapcsolatukért, később a gyermekeikért? Ezek alapján dől el, hogy a házasság egy papír lesz csupán, vagy egy tartósan jó, fejlődő együttműködés két ember között. Tapasztalom elég gyakran, hogy sokan nem is gondolják át, hogy egy házasság lelki síkon mit jelent. Persze, a mai világ is kedvez ennek, hajlamosak vagyunk nagyon tárgyias módon gondolkodni helyzetekről, háttérbe szorulnak ezek a belső dolgok, és a praktikum kerül előtérbe. Pedig az együttélés olyan érzelmi helyzeteket teremt, amelyekre a párok nincsenek felkészülve.- A tudatosságról beszél, miközben annyiszor mondjuk, hogy a szerelem vak. Vakon hogyan lehet tudatos az ember?- Vakon valóban nehéz és ezt csak az időfaktor képes feloldani. Minden kapcsolatnak van egy fejlődési íve. Az első szakaszában tényleg létezik az a sokat emlegetett rózsaszín köd, a szerelem. Megvan erre magyarázat: olyankor a központi ideg- rendszerben boldogsághormonok termelődnek, elsőként a fenil-etil-amin és az endorfin, ami heves szívdobogást, kellemes eufória állapotot, elégedettséget okoz. Amiben az ember se hall se lát, ha mégis, mindent gyönyörűnek érzékel és azonosulást érez. A szenvedély valóban fontos hajtóerő a szerelemben, de nem szabad elfelejteni, hogy ez egy idő után elmúlik. Ez a természete. Persze aztán sem maradunk hasznos hormonok nélkül, mert elkezd termelődni az oxitocin, ami a kötődés kialakulásában játszik szerepet és szerencsés esetben ennyi idő alatt már egy mély kötődés is kialakul két ember között. Azt érezzük, hogy az életünk része lett a másik és hiányzik, ha nincs velünk. Ebből is lehet fejlődni, és akkor kialakulhat egy hosszú távú elköteleződés.- Pedig micsoda misztériumként emlegetjük, ha megtörténik a szerelem. Ehhez képest szimpla képletekkel leírható biokémiai folyamat?- így van, de ettől még a szerelem az egyik legnagyobb hatású és legintenzívebb közös emberi élmény. Nagy ajándék, ha két ember között megtörténik, és szüksége van erre egy kapcsolatnak. A természet fantasztikusan jól elrendezte ezt. Úgy alkotta meg a működésünk hormonális alapjait, hogy az utódok felnevelése érdekében képesek legyenek együtt maradni a szülők. Persze ez a korszak nem a hormonoktól, hanem attól lesz csodálatos, hogy két ember ebben a felfokozott boldogság állapotban milyen élményeket él át együtt. Ez fontos, mert ez lehet majd később a kapcsolat közös arany- tartaléka, amiből nehéz időken is meríteni lehet.- Tehát egy gyors, nagy szerelemből kötött házasság rizikós.- Sokfélék vagyunk, vannak olyan érett emberek, akiknek akár sikerülhet is. Miért ne? De azért ideálisabb, ha úgy születik meg a döntés, amikor a kapcsolat már megalapozott, ha kivárja két ember, amíg a rózsaszín köd egy-két év alatt felszáll. Akkor reálisabban meg lehet tapasztalni, hogy képesek-e tudatosan együttműködni, hogy ösz- szeegyeztethetőek-e az élet fontos dolgairól alkotott elképzeléseik, a természetük és tudnak-e hosszútávon működtetni egy családot, a házasságot? Mint ahogy kiderülhet az is, hogy abban a kapcsolatban csak a szerelem volt a vonzó, nincs kötődés, a nyűgös hétköznapok már nem kellenek együtt.- Ez akkor sokban függ attól is, ki milyen személyiség, ugye?- Igen, főleg attól függ, hogy valaki milyen tudást hoz magával a saját gyermekkorából a sze- retetről. Ha figyelmes és biztonságos volt érzelmileg az a közeg, amiben nevelkedett, felnőttként is könnyebb lesz megbíznia a másikban. Ellenkező esetben olyan ősbizalmatlanság is kialakulhat benne, ami a felnőtt pár- kapcsolatainak sikertelenségében mutatkozhat meg.- Figyelmes és biztonságos - ez elég sok családból hiányzik manapság. Van arra valami jó módszer, hogy aki hátránnyal indul, mégse legyen áldozata ennek?- A sok beszélgetés. Nagyon fontos, hogy legyenek kérdéseink. Például az, hogy mondd, te miből érzed, hogy szeretve vagy? Vagy, hogy észre sem vettem, hogy megbántottalak, mitől esett ez neked rosszul? Az ugyanis az egyik leglényegesebb dolog, hogy a másik szeretetnyelvét meg tudom-e érteni? Ugyanilyen fontos, hogy képesek vagyunk-e felismerni a saját az érzéseinket. Be tudjuk-e azonosítani, tudjuk-e árnyalni, meg tudjuk-e különböztetni, azt, amikor haragszom és azt, ha szomorú vagyok? Ez azért lényeges, mert csak így leszünk képesek megfogalmazni az igényeinket és feloldani a nézeteltéréseket. Ott van például a szexualitás. Tudunk-e, merünk-e beszélni arról ki mit szeret, vagy szeretne? Egy maszszőrnek, egy kozmetikusnak elmondjuk, nekünk mi a jó, az intim kapcsolatunkban nem tudunk beszélni erről? Megint visz- szakanyarodnék oda, hogy a mai világban sokszor tárgyiasítunk, akár úgy is, hogy hajlamosak vagyunk élményekre felfűzni a kapcsolatunkat és ez alapján megítélni, pedig a beszélgetés sokkal inkább működtet egy kapcsolatot, mint az élmények.- Nemcsak az változott meg az elmúlt évtizedekben, hogy kitolódott a házasságkötés, a gyermekvállalás ideje, de soha annyi ember nem élt egyedül, mint manapság. Mit gondol, miért?- A mai világban nagyon ki vagyunk szolgáltatva az egzisztenciánknak. Pénzt kell keresni, a munkahelyek többsége száz százalékban kinyúzza az emberből még a lelket is, időhiányban szenvedünk. Egy tartós kapcsolat, az egy építkezés: sok energiát kíván. Munka van vele, lelki erő kell hozzá, konfliktusokkal jár, türelmet kíván. Egy kizsigerelt embernek ez bonyolult, komfortosabb egy laza kapcsolat, amiből addig kiveszi a számára fontosat, amíg az elvárásai szerint teljesít, aztán offolja - ahogy manapság a fiatalok mondják. Ez a nemzedék, amikor éppen a boldogságot kéne tanulni és az intim párkapcsolatot alapozni, a karrierjét építi. A felszínes kapcsolatok pedig annyi rossz élményt hagynak maguk után, hogy sokan vagy bezárkóznak, vagy ha egy kicsit jobb kapcsolatba bot- lanak, hoznak egy gyors és rossz döntést, hogy letudják ezt a feladatot is az életükben. Nem csoda, hogy Magyarországon a házasságok fele válással végződik.- Olyat is sokat látok, hogy valaki a fejében egy nagyon határozott képpel keresi az igazit, rossz helyen vannak a hangsúlyok, és az első csalódásnál legyint, hogy ez mégsem az. Ez is akadály lehet?- De mennyire. Jó esetben azt 16 évesen kinövi egy ember, hogy ideálokban gondolkozik, és ahogy halad az életben, megtanulja, hogy különböző fázisai, életciklusai vannak. Ebből következik, hogy az „igazi” fogalmát is életszakaszonként újra lehet fogalmazni. Más igényünk van 40-50 évesen lelkileg, testileg és szellemileg is, mint mondjuk 20 éves korunkban. Ezért nem hiszek az egyetlen igazi létezésében sem. Az nem romantikus, inkább sorsrontó hozzáállás. A boldogságra sok esély van, kérdés, hogy van-e hozzá akarat és bátorság?- Régóta foglalkozik párkapcsolati problémákkal. Más gondjai vannak manapság az embereknek a házasságukkal, mint mondjuk egy évtizede?- Azt tapasztalom, hogy a legtöbb gond egyre inkább abból adódik, hogy nincs idő, energia a kapcsolatok ápolására a mindennapokban. Egyre kevesebben jönnek azért, hogy házasságon belül megoldjanak valamit, jellemzőbb, hogy inkább válás előtti tanácsadásra jönnek a párok, hogy minél békésebben szakíthassák el a szálakat.- Mondják, hogy a hetedik év a kritikus, azt is, hogy nem. Vannak olyan fordulópontok egy házasságban, amikor jobban érdemes figyelni, vigyázni rá?- Sok ilyen van. Rögtön az első, amikor fél-másfél év után az a bizonyos fenil-etil-amin már nem termelődik. Az, hogy képesek-e azután együttműködni egymással, sok mindent eldönt. Aztán a gyermek születése, amikor átrendeződnek egy időre a hangsúlyok égy pár- kapcsolatban, a gyereknevelés a következő lépcső, amikor bizonyítékai lesznek, hogy a másik másként gondolkodik, amiből csalódás lehet és ez is eltávolíthat. Aztán amikor jön a gyerekek kirepülése, a beteg szülők ápolása, azok a helyzetek, amikor azt várjuk, hogy amikor nekem rossz, akkor te állj egy kicsit mellém, amikor neked, akkor meg én figyelek rád jobban. Sokat számít, hogy megbecsüljük-e a közös életünket és menynyire akarunk és tudunk társai lenni egymásnak.- Mi a legnagyobb hiba, amit el lehet követni egy házasság ellen?- Ha nem együtt, csak egymás mellett élnek benne.- Van olyan is, amikor már nincs visszaút?- Amikor már a gyerekekre is kihat a kudarc, vagy amikor any- nyi sérelem halmozódik fel, amit lehetetlen kezelni. Ezért fontos, sokat beszélgetni. Osszuk meg a félelmeinket, a kételyeinket időben a másikkal, mert ezekből lesznek később olyan feszültségek, amelyek robbanni tudnak. Ehhez persze odafigyelés kell és bátorság, hogy amikor felismerjük, akkor ki merjük mondani, hogy baj van és meg tudjuk keresni benne, a saját felelősségünket.- Azt olvastam, hogy a válások többségét a nők kezdeményezik Magyarországon. Mit gondol miért?- Amikor egy nő eljut odáig, hogy érzelmileg le tudott válni a párjáról, akkor sokkal nagyobb rizikót képes bevállalni, mint a férfi, aki gyakran kényelemből marad egy rossz kapcsolatban. A nők többsége nyitottabb a megoldásokra, segítséget is könnyebben kérnek. A férfiaknál az is szerepet játszik, hogy nekik a család egy ősi feladat, ők hozták létre és ezt nehéz kiengedni a kezükből, akkor is, ha nem működik.- Ma Valentin, a szerelemesek napja van. Számon tartják?- Ez a szokás pont akkor jött be Magyarországra, amikor a férjemmel ismerkedtünk, 27 évvel ezelőtt. Akkor jópofának tűnt, de mára úgy érzem kiüresedett, elüzletiesedett, ezért nem is szeretem. Amúgy is azt gondolom, hogy nem1 ezek a kötelező alkalmak a fontosak, nem a Valentin nap a lényeg. Inkább az, hogy észrevesszük-e, hogy a másiknak most szüksége lenne egy kis ünneplésre, hogy mondjuk ma róla szóljon az esténk, hogy legyenek saját ünnepeink, lehetőleg ne évente egyszer, mert akár minden napban meg lehet találni, amit megbecsülhetünk, aminek közösen örülni lehet. %
