Tolnai Népújság, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-09-20 / 35. szám
2015. SZEPTEMBER 20., VASARNAP SZTÁRVILÁG 11 Szabadság, örök szerelem és plusz tíz kilogramm Percnyi szabadideje sincs Rudolf Péternek. Az Üvegtigris Lalija, Tolsztoj Pierre Bezuhov- ja, Shakespeare III. Richárdja ír, játszik, rendez és rendezik - most éppen két filmben is. Tóth Ildikó/VR/hot!- Meg nem ismertem volna, ha nem mosolyog rám olyan biztatóan szembejövet!- Pedig szóltam előre, hogy sminkben, parókában, jelmezben leszek. No meg fel kellett szednem Török Ferenc filmjéhez tíz kilót, és ha egy nap alatt, ami a két forgatás között volt, le sikerült volna adni a túlsúlyt, akkor most nagyon gazdag ember lennék a titok elárulásával.- Már főiskolás korában két remek filmben is játszott. Az egyik Kovácsi János generációs alkotása, a Cha-cha-cha. A másik Sándor Pál Szerencsés Dánielje. Hogy emlékszik az első közös munkájukra?- Mámoros volt. Emlékszem, az utolsó forgatási napon egyszerűen nem tudtam eljönni a helyszínről. Nem tudtam elengedni a filmet. Az utolsó kábel feltekeré- séig ott lézengtem a „szakik” között. Egy-egy ilyen szerep az ember életének részévé válik.- Akkor talán meg sem kell kérdezni, hogy a színház vagy a film az első számú kedvence.- Nincs sorrend. Akarjunk valamit elmesélni. Ha ez a szándék erős, és egy üzemmenet nem löki ki a darabot, vagy a piac a forgatókönyvet, akkor jól érzem magam. A filmben más a koncentráció. Más idegi állapot. Kevesebb az idő építkezni. Aznap és abban a másodpercben kell topon lenni. Imádom ezt a „ro- tyogást”...- Sándor Pállal azóta sem forgatott filmet.- Tévés munkáink voltak, meg sok-sok filmterv, most ebből valóság is lett. „Rég éreztem ilyen jól magam forgatáson”- Sok mindent csinál: játszik, ír, rendez...- Szerencsés vagyok, több lábon állok. Valami mindig megtalál. A Kossuthkifli két éve után most a színészi életemre került a hangsúly. Jó ez így! Török Ferivel még nem dolgoztam, most az 1948-ban találkoztunk először. Azt hiszem, ez egy fontos pillanat az életemben. Rég éreztem ilyen jól magam forgatáson. Emberként és szakmai értelemben is. És most a Vándorszínészek - Sándor Palival. Nyilván sok minden másként alakult volna, ha maradok a Vígben, ahova a főiskola elvégzése után szerződtem. Bizonyos pillérek, szerepek kiestek az életemből - ez az ára a szabadságnak. Azok a szálak természetesen hiányoznak, amik egy színházhoz, egy társulathoz kötik az embert. Bár most is vannak kötődéseim, a Centrálban sűrűn szerepelek. Januárban kezdek is próbálni; Básti Julival játsszuk majd a Nem félünk a farkastól-t.- Szerencsés abban is, hogy sokat játszhat együtt a feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel.- Most éppen férj-feleséget. Egy pár vagyunk Török Feri filmjében is, és most Zengő és Zengőné szerepét kaptuk Sándor Páltól. Lenyűgözte a felesége játéka- El is mondta korábban, hogy újra beleszeretett Eszterbe, amikor egy púpos, nagy orrú, idős grófnőt alakított a Kossuthkifli- ben. Hálás dolog, ha a feleségét rendezi?- Eszterrel nagyon könnyű dolgozni. Lélek és intellektus egyszerre működteti. Szakmai alázat és tűpontosság. Eddig is tudtam, de a vágószobában eltöltött hónapok alatt valóban lenyűgözött, amit láttam. Egész nap őt nézed (többek közt persze), közeli, totál, akár be is so- kallhatna az ember. Az ellenkezője történt. Tíz kilót kell leadnia- Van egy sikeres darabja, tévéfilm is készült belőle: a Keleti pu. A menekültválságban a pályaudvar másnak a jelképe lett. Szokott arra járni? Nem lehetne új történetet írni róla?- Nem ez az ember első gondolata. Bár megoldódnának a válságok, bár kisimulna annyira a világ, hogy már megfogalmazódhatnának azok a történetek, amelyek révén helyrerakhatnánk önmagunkat! Sok a feltételes mód. Ijesztő, ami történik. Nem hiszem, hogy egy ilyen cikk keretei között mód lenne elemezni az elmúlt napokat. Mindenesetre egy összekapaszkodó ország több eséllyel nézne szembe bármivel - az biztos. ,- Ha leforgatták a filmeket, mi a következő feladat?- A Centrál Színházban meglehetősen sok darabban játszom. Tévéjátékokra, filmekre írunk pályázatokat Bús Gábor Olivér barátommal, ő jegyzi az Üvegtigris filmek forgatókönyvét...- Ezt a saját gyerekeiknek is reméli? Szonját felvették a Színművészetire...- Olivért is, aki filmrendezőnek készül. Flóra, a legidősebb nemrég tért haza Montrealból. Már felnőttek, most fognak kirepülni otthonról.- Ahhoz, hogy visszanyerje az eredeti alakját, sokat kellene mozognia. Focizik még?- Szeretnék. De úgy tűnik, épp most törtem el az egyik lábujjamat... „Fél évszázada nyúzzuk egymást!” ARADSZKY LÁSZLÓ ÉS KOÓS JÁNOS 54 éve ismerkedtek össze, és azonnal tudták, hogy jól kijönnek majd egymással. Mindkettőjük sorsát áthatja a zene, ám poénok nélkül mit sem érne az életük, a másik zrikálása pedig fiatalon is tartja őket. A két énekesnek ma is óriási a rajongótábora, pedig Aradsz- ky most lesz 80, Koós pedig 77 éves. Bő fél évszázada megy köztük az adok-kapok. „EGYSZER NAGYON FELDÜHfTETTEM LACIT - 1961-ben ismerkedtünk meg: Jani már nagy sztár volt, amikor odaköltözött a Szondy utca 90.-be, mi a 79.-ben laktunk - kezdte Aradszky László. - Az állandó poénkodás első perctől ment. Ahogy múlik az idő, Jani humora egyre élesebb, de én állom a pofonokat, mert tudom, hogy sose teszi bántó szándékkal - ahogy én se. Ha durvább beszólást engedek meg, bocsánatot kérek, Jani hülyüléseit pedig tudom kezelni: nem véletlenül vagyunk barátok ennyi éve.- Egyszer viszont sikerült nagyon feldühítenem Lacit - vette át a szót Koós. - Sok évvel ezelőtt az Expressz zenekar tagjaival fellépésre mentünk volna, de szakadt az eső, betértünk hát Laciék balatoni házába. Megláttuk, hogy odakint kis kapuk vannak, és mert közben kisütött a nap, kimentünk fomem cizni a sárban úszó kertbe. Laci mondta, hogy vigyázzunk, mert a felesége, Éva paradicsomot és paprikát palántázott, mi viszont játék közben totál letaroltuk. Laci vérben forgó szemekkel zavart el minket! „HIÁBA, MINDIG NEVETÉS A VÉGE!" Koós János szerint Aradszky remek partner, jó hallgatóság. Nem múlik el nap, hogy ne beszélnének telefonon; olyankor vicceket cserélnek egymással.- Köztünk mindig a humor a téma: ha hallok egy új viccet, már tárcsázom is Lacit. Évtizedek óta akárhogy próbálunk kiszúrni egymással, mindig eget verő röhögés a vége. A fociba is én vittem bele: fradistát nem faragtam belőle, de legalább sokáig ontotta a gólokat a színészválogatottban. Meccsre is jártunk, ám az utóbbi időben őt elragadta a számítástechnika; engem az nem érdekel. Vitorlázni szívesen vinném, csakhogy Laci nem tud úszni, így nem vállalom a rizikót. Fél évszázada nyúzzuk egymást r azt kívánom, zrikál- juk még legalább ugyaneddig! „A csajok jöttek szó nélkül...” Laci és Jani „szerződést" kötöttek, miszerint minden csajos sztorijuk a házasságaik eiőttre dátumozandő. A sok, nővel kapcsolatos közös történet közül azonban egyet sosem felejtenek el.- Fellépések után mindig Id- rányi Iván zeneszerző barátunknál kötöttünk ki. Persze a csajok jöttek szó nélkül... - emlékezett Aradszky. - Egyszer két remek nőt láttunk meg a bárpult mellett, akiket rövid udvarlás után sikerült puhára főznünk. A mozgalmas éjszakai akció után, a csajokat hátrahagyva, hajnalban hazafelé Janival megbeszéltük, hogy délben találkozunk a Széchenyiben. Másnaposán, a megbeszélt időben ott ültünk a forró vízben, és kiszúrtunk két bombázót a túloldalon. Összekaptuk magunkat, és odaevickéltünk, én is mindent bedobtam, és Jani is rátett pár lapáttal. Ekkor az egyik nő megszólalt: „Srácok, nem volt elég az éjszakai hancúrozás? Még mindig folytatnátok?” Kiderült, hogy ez volt az a két nő, akivel éjjel elmentünk... „Végre csak egymásra figyelünk” NÉMETH KRISTÓF és szerelme, Judit romantikus hétvégére utaztak a lengyel fővárosba. Mint mondják, számukra minden egyes együtt töltött perc felér egy ünnepnappal. Egy közös kis meglepetés, egy romantikus hétvége, andalgás a Visztula partján- így készült a nagy őszi hajtásra Németh Kristóf és szerelme, Judit. A Játékszín igazgatója és a Budapesti Operettszínház táncosa két napot töltött Varsóban; nagyon várták már a rövid vakációt. „A FIAM AZ ELEJÉTŐL KEZDVE BEAVATOTTJA A KAPCSOLATOMNAK' „Még egy utolsó lélegzetvételre volt időnk az évad előtt: nem volt hosszú nyaralás, de telis-tele örömteli pillanattal” - ecsetelte a színművész. Kristófnak szerencséje van: fia, Lőrinc nagyon jól kijön az új kedvesével. „Csodálatos érzés, hogy a fiam a második perctől fogva beavatottja a kapcsolatunknak. Már az elejétől kezdve magától értetődőnek tűnt minden, semmiféle súrlódás nem volt közöttük. Nem véletlen, hogy az elmúlt öt évben nem volt olyan nő körülöttem, akit Lóci megismert volna"- magyarázta Kristóf. A finomságoknak sem álltak ellen „KÉT NAPOT MÁR IGAZÁN MEGÉRDEMELTÜNK KETTESBEN!” A varsói kiruccanás során rengeteg szép emlékkel gazdagodtak. Jártak a Visztula mindkét partján, a világörökség részét képező, egyedülálló óvárosban, amelyet a második világháború után közadakozásból építettek újjá. „Varsó régi kedvenc városom, édesapám is sokat mesélt nekem róla, és én is többször jártam már ott. Előfordult, hogy a Játékszín miatt tárgyaltunk ottani testvérszínházakkal, de magánemberként is ellátogattam már a lengyel fővárosba” - árulta el Kristóf. „EZ VOLT AZ ELSŐ KÖZÖS REPÜLÉSÜNK” Bár Kristóf és Judit kapcsolata még viszonylag frissnek mondható, nem tagadják: a szerelmük egyre inkább elmélyül. „Csak három hónapja vagyunk együtt, de minden rendben van közöttünk. És most végre negyvennyolc órát csak egymásra tudtunk figyelni - gondolkodott el Kristóf. „Ritkák azok az utazások, ahol csak pozitív élménnyel gazdagodik az ember. Ráadásul ez volt az első közös repülésünk. Egyedül Lóci hiányzott, de nem volt nap, amikor ne beszéltünk volna egymással; már követeli is, hogy legközelebb vele is repüljünk” - tette hozzá nevetve a színigazgató.
