Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)
2015-08-29 / 202. szám
2015. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT INTERJÚ 11 Szigorú szabályoknak kell megfelelni: a korona mellett összeesni sem szabad egy őrnek Életüket és vérüket is odaadnák MAGYARORSZÁG A budapesti Woth Imre tősgyökeres aszfaltgyerekként nőtt fel. Amikor 1978-ban megnősült, majd elköltözött a XI. kerületbe, úgy érezte, rálelt a gyönyörű „vidéki” életre. Aranyművesnek tanult, ebben a szakmában is dolgozott az ország egyik legismertebb műhelyében, a Fővárosi Óra és Ékszeripari Vállalatnál. Itt került először kapcsolatba a Szent Koronával. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@medlaworks.hu- Nem sokkal utána, hogy hazahozták az Egyesült Államokból a Szent Koronát, a Magyar Nemzeti Múzeumban egy nemzetközi konferenciát tartottak a koronázási jelvényekről, azok történetéről. Ezen a konferencián a kollégáim is szerepeltek mint előadók, akik aranyműves szemszögből vizsgálták meg a koronát.- Keveseknek adatott meg akkortájt, hogy kézbe vegyék a Szent Koronát...- Ez így van. Az aranyműves szemle előtt hónapokig készültek a nagy találkozásra. Térképet készítettek az ékszerről, vázlatot a vizsgálat minden egyes lépéséről. Mértek, számoltak, megfigyeltek, jegyzőkönyveztek, majd mindennek a végén beszámoltak vizsgálatuk eredményéről az akadémikusoknak. Akik megköszönték munkájukat, majd kifejtették, ezt soha sehol nem publikálhatják. Mindenesetre ezen a múzeumi konferencián mégis a tudományos közönség elé léptek. A négy aranyműves kollégám, Csömör Lajos, Lantos Béla, Ludvigh Rezső és Poór Magdolna néhány „renitens” jelenlévő mérnök mellett amellett szállt síkra, hogy a korona egységes tervezés alapján született, kivéve a Du- kász Mihály, Konstantin és Géza képmásait az alsó abroncson. Csömör Lajos a 80-as években azt vallotta, hogy a korona 450 és 1000 között készülhetett. Ezek a kijelentések szinte sokkolták a tudósokat, igazi hitvita alakult ki, ami azóta is tart. Én pedig mindeközben elborzadtam a rengeteg veszekedéstől, de ugyanakkor nagyon is sokat tanultam tőlük. Innentől kezdve mindenhol ott voltam, ahol a Szent Koronáról beszéltek. Igazi rajongójává váltam.- Megfordult már ekkor a fejében, hogy koronaőr legyen?- Nem is mertem remélni. Ekkor még nagyon messze voltam a koronaőrségtől. Egyszer azonban egy barátom elvitt a Magyar Szentkorona Szövetség alakuló közgyűlésére, a Fáklyaklubba. Ott találkoztam életemben először vitéz Vitéz lózsef koronaőrrel, a Magyar Királyi Koronaőrség törzsőrmesterével.- Végre, tudott kivel érdemben beszélgetni a koronáról...- Fenét! A megilletődéstől egyik lábamról a másikra álltam,- Kálmán László halála előtt két nappal magához hívatott, és nekem adta a koronát, mondván, nálam biztosan jó helyen lesz. Remélem, ez így is van...- Önöktől nem akarták még egyszer sem meglovasrtani az ékszert?- Szerencsére nem. Ilyen nem fordulhat elő. Még a szállításnál is úgynevezett „többszörös fedést” alkalmazunk, azaz a koronát mindig olyan helyre tesszük, olyan autóban visszük, ami még véletlenül sem feltűnő. Egyszer Mattseeben voltunk kint, több autóval. Egyik társunk már itthon, „talált” a kocsijában egy újságpapírba csomagolt valamit. Na, hát abban volt a korona. Mi persze tudtuk, de a sofőr nem. Máskor kartondobozba és egyéb szokatlan helyre tesszük.- Még a másolat is értékes?- Több millió forint az értéke, három kiló ezüstből készült ugyanis, és rengeteg munkaóra van benne... Amúgy van még egy szép másolat (összesen tizenöt létezik), mely állami megrendelésre született, körülbelül 1975- ben, még mielőtt hazahozták volna az igazi koronát. Bart- ha Lajos ötvös ké á szítette, fényképről. Mire befejezte, az állam megegyezett az USA-val...- Volt negatív megjegyzés, hogy az egyesület koronája „csak” másolat?- Persze! ' Egyszer a velünk egy eseményen jelen lévő katonák jópofiztak, hogy miért parádé | Woth Imre szerint a koronaőrködés nem csupán hobbi, hanem nagyon l komoly hivatás és szerelem is zunk annyit egy utánzattal? Megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, az ő zászlajukat az Anjouk készítették? Vagy húsvétkor lézust minden évben keresztre kell feszíteni? A legtöbben azonban tisztelettel közelítenek az ékszer felé, amit el is várunk. Előfordult, hogy valaki zsebredugott kézzel jött koronát nézni, és még valami megjegyzést is tett, na, azt gyorsan kipenderítettük. A részegeket, hangos- kodókat szintén. Történt azonban egy eset, ami után megállapítottuk, külsőségek alapján nem ítélkezhetünk mindig. Kicsiny településre vittük ki a koronát. Az emberek jöttek, áhítattal nézték. Amikor letelt az idő, mi összecsomagoltunk mindent, és éppen beültünk volna az autónkba, amikor megérkezett egy férfi. Munkásruhában, gumicsizmában, kockás ingben, svájci sapkában, mintha most lépett volna ki a traktor mögül. Mondta, jött egyben A koronaőrök vezetője, Woth Imre (középen, a koronával) és társai komolyan veszik munkájukat. Nem csak elájulniuk, még tüsszenteniük sem „szabad”... és csak annyi telt tőlem, hogy megérdezzem Józsi bácsit, hogy van. Gondoltam is, így lehet egy hatalmas lehetőséget elbaltázni. Aztán három év múlva megcsörrent a telefonom. Józsi bácsi volt, és csak annyit kérdezett: „Most az egyszer megkérdezem, leszel-e velem koronaőr?”. Hát mit lehetett volna erre mondani?! Megtiszteltetés... Amikor meghalt, én lettem a koronaőrök egyesületének elnöke, azóta már a harmadik mandátumomat töltöm e poszton.- Új szemlélettel, nagyratörő tervekkel vette át az egyesület vezetését?- Azt hiszem, igen. Amikor én lettem az elnök, a taglétszám hetvenhat fő körül volt. Masz- szív munkával sikerült harminchatra lecsökkenteni. A majd’ nyolcvan ember ugyanis már kezelhetetlen volt, egy határozatképes közgyűlést nem lehetett soha összehívni, annyi volt a hiányzó. Eldöntöttük hát, csak az lehet koronaőr, akinek a felmenői között már volt koronaőr, vagy tényleges munkát végez. A többiek pártoló tagok lehetnek.- Nyilván voltak emiatt sértődések, hiszen többen kikerültek az új szabály miatt a „körből”.- Bánom is én! Nem azt néztük, kinek mi jó, hanem azt, hogy szervezetünk működőképes legyen.- Lehetnék koronaőr?- El kell keserítsem, semmi esélye... Mi amolyan „férfisoviniszta” csoport vagyunk, koronaőrök csak az erősebb nem tagjai közül kerülhetnek ki.- Kár... akkor beprotezsálom azt a fiú ismerősömet, aki régóta kacsintgat a koronaőrség felé. Intelligens, jó kiállású, 178 centi magas...- Már meg is állhatunk, ő sem felelne meg a kívánalmainknak.- Merthogy?- A koronaőr az lehet, aki katonaviselt, legalább 185 centiméter magas, és túlesik a próbaidőn. Amikor is pakol, ruhát tisztít, fegyvert kezel, eljár velünk a rendezvényekre. Van, akinél két hónap ez az idő, másnál öt év. Mi, az öreg katonák döntjük el, hogy alkalmas vagy sem erre a feladatra. Az sem hátrány, ha már elmúlt a jelentkező harmincöt éves. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a fiatalabbak inkább a hölgyekre kacsingatnak, nem azt csinálják, amit kell.- Mit kell csinálnia egy koronaőrnek?- Ha pátoszos akarok lenni, akkor azt mondom, vérét és életét adnia a koronáért, melyet őrzünk, bemutatunk sok helyen.- Persze, nem az igazit.- Nem hát! Az igazit az Országházban lehet látni. Mi egy másolatot viszünk magunkkal, mely az USA-ban készült 1988-ban, ezt egy kint élő magánszemély csináltatta, Kálmán László. Az ékszer színe, csillogása szinte „hollywoodi”, olyan benettonkék például az üveg ékkő benne, mely talán nem is létezik, úgy csillog a korona, hogy a tekintetet magára vonzza. Hiába no, Amerikában készült.- Ezt a koronát próbálták nem sokkal az elkészülte után ellopni?- Az elődjét. El is lopták, rögtön az első augusztus húszadikai ünnepség örömködése közepette. Újra kellett készíttetni a koronát, ez tehát a másolat másolata, ami nálunk van.- Hogy került Önhöz? Minden szolgálatba lépés előtt kólát kell innia mindenkinek... Egyidősek a pápát védelmező svájci gárdistákkal A Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények a magyar államiság jelképe és egyben hazánk legféltettebb kincse. Az eredeti Szent Koronát ma már nem a Magyar Koronaőrök Egyesületének tagjai védik, hanem a Honvéd Koronaőrök. 1991 és 2011 között még az ő egyesületük látta el a díszelgő alakulat feladatait. Tulajdonképpen ez a szervezet vállalt aktív szerepet a Honvéd Koronaőrség létrehozásáért, melyet vitéz Vitéz József honvéd koronaőr törzsőrmester irányított. Az, hogy az „igazi” koronát a jövőben a hivatásos katonák őrizzék, arról a Szent Korona Testület döntött 2010. december 20-án, megfogalmazván azokat az elvárásokat is, melyeket követni szeretne. Mindeközben az egyesület tovább folytatja országjáró misszióját, sőt, hazánkon túl is képviseli Magyarországot. Nemrégiben a Pápai Svájci Gárda újoncainak eskütételén vehettek részt a Vatikánban. A két szervezet közel egyidős: több mint ötszáz éves múltra tekint vissza (a magyar régebbi alapítású), s egyenruhájuk is száz esztendős múlt. megnézni a Szent Koronát. Mi meg azt válaszoltuk, erről sajnos lekésett. A fickó szemében mély döbbenet jelent meg, majd elárulta, kétszáz kilométert utazott a korona kedvéért. Ekkor meg mi döbbentünk meg. Nem volt kérdés, hogy megmutatjuk neki. Elővettük a dobozból, rátettük a vörös párnára, és a férfi elé álltunk, vigyázzállásban. Ő tétován felemelte a kezét, majd elkezdett csendesen sírni. Pár perc múlva keresztet vetett, majd megköszönte a Jóistennek, hogy láthatta a Szent Koronát. Tanulságos találkozás volt...- Egyesületük külföldre is utazik. Nem volt gond soha a határon való átlépésnél a koronával?- Csak egyszer, Beregszásznál, az ukrán határnál. Állunk a sorban, jön a „pohos hasú” határőr, kérdezi, mi van a dobozban. Mondjuk, a Szent Korona. Na, erre sarkon fordult, és eltűnt. Kis idő múlva jön vissza, mondja, a parancsnok úr látni kíván bennünket. Hűű, mi lesz itt?! - vakargattuk a fejünket, miközben mögöttünk egyre nőtt a kocsisor, hiszen a határforgalom leállt. Bementünk az irodába, a parancsnoknak fent volt a lába az asztalon, inge mellig kigombolva. Odabökte, ha tényleg nálunk a korona, meg akarja nézni. Mi, koronaőrök mindig megadjuk a tiszteletet az ékszernek, így szépen felöltöztünk, fegyver a kézbe, korona a párnára, így mentünk be a férfihez. Aki azon nyomban talpra pattant, begombolkozott, megigazította sapkáját, majd néma csöndben megállt előttünk. Végül ő is keresztet vetett, és megköszönte a lehetőséget, hogy láthatta a koronát.- A koronaőrök tényleg elhivatottak. Rezzenéstelen arccal vigyázzák az ékszert, nem csak a Szent Koronát, az őröket is megcsodáljuk mindig.- Az egyenes, mozdulatlan testtartás elvárás. Nem lehet vakarózni. Milyen dolog lenne az?- Tüsszenteni lehet?- Nem. És orrot fújni sem.- És ha mégis folyik az orra az őrnek?- Akkor folyik. És még mielőtt megkérdezné: pisilnie sem szabad kiugrania a vécére. Sőt, még elájulnia is tilos. Ha valaki érzi, hogy gondok lehetnek, például a tűző napon elkezd szédülni, különböző technikákkal el lehet mulasztani a tüneteket. Ilyen például, hogy a szemét szépen, nyugodtan körbejáratja. Meg kell mozgatnia a csizmában a lábujjait, vagy a testsúlyát áttenni észrevétlenül az egyik lábáról a másikra. Minden szolgálatba lépés előtt kólát kell innia mindenkinek, mert az tartalmaz koffeint és cukrot. Ha mindezek nem segítenek, az őr felemeli fegyverét és szabályos léptekkel elmegy a korona mellől, és ott esik össze, ahol nem látják. A váltás mindig figyel, ilyenkor érkezik a következő őr.- Ez egy hivatás, egy szerelem, egy hobbi?- Minden egyben. Nekünk, nekem ez az életem, e köré szervezem a mindennapjaimat, a családi életet. Bizony, ez a szolgálat a megtiszteltetés mellett áldozathozatallal is jár. Sokat vagyunk úton, sokszor vagyok távol az otthonomtól, amit a feleségem meglepően jól tolerál. Ő adja mindehhez a biztos hátteret. Van egy régi mondás: „Mi megvéd- jük a Szent Koronát, a Szent Korona megvéd bennünket.” Remélem, engem, a családomat is. Én hiszek benne. t < * » I
