Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)
2015-08-01 / 179. szám
MEGYEI KÖRKÉP 2015. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Ösztönözni, tudást adni Pincehely térségében PINCEHELY Önkormányzatoknak, vállalkozóknak, a környező településen élőknek és vállalkozó kedvűeknek egyaránt szólt az a fórum, mely a helyi közösségi gazdaságfejlesztési lehetőségeket vette sorra, és amelyet Pincehelyen tartottak szerdán. Fekete Gábor polgármestertől megtudtuk, erősíteni kívánják a vállalkozó kedvet hátrányos helyzetű térségükben, és ösztönözni, ötleteket, tudást adni a lakosoknak, gazdálkodóknak ahhoz, hogy az elkövetkezendő években ésszerűen és környezettudatosán tudják felhasználni az EU Vidékfejlesztésre szánt forrásait. Ezzel együtt a pályázati kiírásokra előzetesen felkészülnének.- Szeretnénk ráébreszteni a helyieket és a környéken élőket, hogy egy kiváló termőhelyi adottsággal rendelkező térségben élünk, és még mindig akadnak kiaknázatlan szakterületek, amelyekre érdemes gazdaságot létrehozni - mondta a településvezető. Hozzátette: jelenleg a monokultúrás gabonanövény tertnesztés a húzó ágazat, és a céljuk az lenne, hogy változatos, biodiverz, önfenntartó módon tudjanak gazdálkodni. A beszélgetések során előtérbe került a közösségekben rejlő potenciál, és az egymáshoz közel fekvő települések gazdaságának egymásra épülése. A polgármester arról tájékoztatott: szeretnének túllépni azon, hogy a gazdálkodásuk bevételi oldala kimerül annyiban, hogy a helyi konyhára tudnak „csak” termelni. A megbeszélésen Ribányi József, a megyei közgyűlés alelnö- ke a 2014-2020 közötti EU pályázati ciklus Tolna megyei lehetőségeiről beszélt. B. K. Fekete Gábor polgármester Szerinte a bíráskodás a jogászmunka legérdekesebb területe ítélkezik, tanít, vizsgáztat Dr. Nagy László, a Szekszárdi Törvényszék tanácselnöke, címzetes táblabíró a Juhász An- dor-díj arany fokozatát vehette át a közel négy évtizedes magas színvonalú bírói és vezetői munkája elismeréseként. Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@partner.mediaworks.hu SZEKSZÁRD Szinte hihetetlen hányféle tevékenység, menynyi munka fér el annak az embernek az életében, aki szereti a hivatását, bár az efféle pateti- kus megfogalmazások módfelett idegenek dr. Nagy László személyiségtől. Már az egyetemi gyakorlatok kapcsán elhatározta, hogy bíró lesz, s azóta sem jutott az eszébe, hogy ezen változtatni szeretne. Véleménye szerint sokszínűsége miatt ez a jogászi munka legérdekesebb területe, hiszen bár lehetnek hasonlóságok, sőt súlyozott kérdésekben azonos tényállás, mégis minden ügy más. A civilisztika óriási jogterület a családjogtól a kötelmi ügyekig, s egy ilyen kis bíróságon szakosodásra nincs igazán mód. Volt idő, amikor kétkezes bíró volt, vagyis egyként tárgyalt büntető- és polgári pereket, s szerencsésnek mondja magát, hogy választhatott, és polgári peres bíró lett. Első fokon a legfontosabb különbség a büntető- és polgári ügyek között, hogy az előbbinek mindig van előzménye, rendőrségi vizsgálat és ügyészi vád formájában. Polgári perekben első fokon a két fél beadványa alapján a bizonyítás a tárgyaláson zajlik. Gyakran több jogszabály együttes, összehangolt alkalmazására van szükség. Másodfokon itt is a nem jogerős ítélet fe- lülbírálata a feladat, nem pedig az ügy újratárgyalása. Amint a címzetes táblabíró megfogalmazta, az egyedi ügyre ráhúzzák a jogszabályokat vagy fordítva, a jogszabályok alá teszik a konkrét ügy tényállását. A mindenkori ítélkezés, a kollégiumvezetés, az elnökhelyettesi poszt mellett folyamatosan foglalkozott a fogalmazók képzésével, oktatással, vizsgáztatással. Ma is tagja a PTE Jogi Kara polgárjogi tanszékén az államvizsga-bizottságnak, bár utóbbit ma már záróvizsgának hívják. Húsz évig tagja volt Budapesten a jogi szakvizsgabizottságnak és a végrehajtói vizsga- bizottságnak. Előadásokat tartott az igazságügyi akadémián. Ő volt a Szekszárdi Törvényszék első sajtószóvivője, amikor még sem a bíróságok, sem a sajtó nem tudta, miként lehet a legeredményesebben együttműködni. Azt közösen kellett kialakítani. Volt már, és most ismét honvédelmi és polgári védelmi felelős a törvényszéken. Folyamatosan felkészíti a vizsgákra a törvényszéken dolgozó fogalmazókat. Az Országos Bírói Hivatal végrehatási munkacsoportjának az elnöke. A munkacsoportok feladata azon A díjról A Juhász Andor-díj a bírák és igazságügyi alkalmazottak legmagasabb szakmai elismerése, amelyet a Bíróságok Napja alkalmából adnak át, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésének évfordulóján. A jogszabály rendezte a közigazgatás és a bíráskodás elválasztását. Kimondta, hogy a bíró csak a törvénynek van alávetve. Ettől az időtől vált a bíró elmozdíthatatlanná és áthelyezhetetlenné. A díjat az ÓIT alapította a Magyar Királyi Kúria elnökének emlékére. Életrajza, dióhéjban Dr. Nagy László 1954-ben született Pécsett, ott végezte el a jogi egyetemet 1978-ban, akkor még az elnöki tanács 1981- ben nevezte ki bíróvá. A Szekszárdi Járásbíróságra nevezték ki, majd kirendelték Dombóvárra, és dolgozott a komlói bíróságon is. 1993 óta óta a Szekszárdi Törvényszék (volt megyei bíróság) bírája, amelynek 1997 és 2002 között elnökhelyettese és első sajtószóvivője volt, majd ismét tanácselnök lett, 2008 június elsején választották a polgári, gazdasági és közigazgatási és munkaügyi kollégium vezetőjévé, 2014. május 31. óta ismét tanácselnök. Nős, jövőre lesznek 30 éves házasok pedagógus feleségével. Két felnőtt gyermekük van. Lányuk jogász, a fiuk közgazdász. Szeretnek színházba járni, kirándulni, olvasni. Szépirodalmat korábban többet olvasott, mostanában a történelmi tárgyú munkákat és az útikönyveket szereti, de nem veti meg a krimit sem. Nem sportol ugyan, de napi körülbelül egy órát gyalogol, a lakásától a munkahelyére, majd haza. jogszabály-módosítások, igazgatási eszközök kidolgozása, amelyek elősegítik, hogy a törvény- széki végrehajtás minél hatékonyabb legyen. Feladatuk a végrehajtásról már elkészült új jogszabály véleményezése is. Jogszabály-módosítás - az OBH megalakulása - miatt hat helyett csak két évig volt tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, amelynek során rátekintési kapott az egész ország igazságügyi működésére. Abban az időben a 15 tagú testület feladata volt a bírósági költségvetés elosztása, a törvényszéki felső vezetők kinevezése. Még inkább segítette a tájékozódást, hogy a testület megkapta az összes ítélőtábla és törvényszék éves beszámolóját, láthatóvá vált, hogy hol mit csinálnak jobban mint másutt, s miben térnek el a feltételek. A kérdésre, hogy mindig el lehet-e dönteni, kinek van igaza, ezt válaszolta: - Az nem kérdés, hogy lehet-e, hiszen dönteni kell. A bíró nem azt mondja meg, és nem is mondhatja, hogy egyik félnek igaza van, a másik csúnyán viselkedett az adott ügyben. Igazságszolgáltatásnak hívnak bennünket, de nem abban döntünk, hogy kinek van igaza erkölcsileg. A tényállás alapján abban kell határozni, hogy mi történjék. A bíróság valójában értékeltolódást próbál meg a helyére tenni. Példaként egy adásvételi szerződést említett, melyben mondjuk az 5 milliós vételárból csak 3-at fizetett ki az ingatlan vevője. Az eladó kéri az egészet, a vevő meg elmondja, hogy a tető beázik, az ajtók, ablakok nem zárnak rendesen. Abban kell tehát dönteni, hogy a bíróság miként tudja helyreállítani a vagyonel- tolódást. Bonyolultabb ügyekben akár öt-tíz, vagy még hosszabb időszak történéseit kell vizsgálni, megragadva az eset lényegét, a tényállás alapján azt kell eldönteni, hogy mely jogszabályokat kell alkalmazni az adott ügyben. Ezekből következik a döntés. De éppen ez a munka szépsége, tette hozzá dr. Nagy László. Az ügyfelek az ítéleteket általában el is fogadják, Tolna megyében polgári ügyekben az esetek több mint 90 százalékában első fokon jogerőssé válik a bíróság döntése. Előadásokat hallgattak, iratok, fotók felkutatását és dokumentálását végezték a székely tábor résztvevői A bukovinai kultúra alkotóival találkozhattak BONYHÁDVARASD-KISDOROG-BONYHÁD A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége néprajzi táborának résztvevői nemrégiben felkerestek Bonyhádvarasdon és Kisdorogon idős emberekét, hogy velük beszélgetve bővítsék saját ismereteiket, és az elmúlt huszonöt év során feljegyzett dokumentumbázist. A húsz tagú csoport Lőrincz Etel életfadíjas iparművész tanár vezetésével töltött egy hetet kutatással és kézműves tevékenységekkel a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége szervezésében. A tizenöt év körüli fiatalok - követve a tábor negyedszázados hagyományait - előadásokat hallgattak, iratok és fotók felkutatását és dokumentálását végezték. Az utóbbi években a táncon, éneken kívül, a bukovinai kultúra megélésének más módjai is szerepelnek a programban, egyre bővülő, szélesedő skálán. A szövetség bonyhádi székházában levő szövőműhely is alkalmat adott a változatos és sokszínű kézműves tevékenységek végzésére. Az idei tábor igazi helyszíneként elsősorban Bonyhádva- rasdot jegyzik majd, adott tájékoztatást Lőrincz Etel. Ott zajlott az ünnepélyes megnyitó és a záró műsor is. A megnyitón a szépszámú közönség örömére a Bonyhádvarasdi Székely HaA táborozok sok érdekességet hallottak a bonyhádvarasdi tájházban gyományőrző Együttes és a Kis- dorogi Székely Hagyományőrző Egyesület - 'a tábor vendéglátói -, valamint a kakasdi Sebestyén István mesemondó, a népművészet mestere lépett fel. A záró ünnepségen a fiatalok műsora után Balogh Dezső huszárkapitány és bajtársai Hadik András korát felidéző, ismeret- terjesztő előadással, toborzóval, tánccal, énekkel, a huszár életet illusztráló kardforgatással, örvendeztették meg a nagyszámú érdeklődő közönséget. A ceremónia végén a helyi fúvószenekar szórakoztatta a jelenlévőket Kossuth nótákkal köszönve el a huszároktól és a néprajzi tá- borosoktól. B. L. Kézműveskedés A szövés, kötélverés, bútor- és gyapjúfestés után a bukovinai székelyekre jellemző ..szedett ing" készítésével ismerkedhettek meg Lőrincz Aladárné Vilma néni, a népművészet mestere útmutatásával. A természetes alapanyagú gyermekjátékok, a cse- pűből font ostor és más eszközök készítésére Lőrincz Gergely bácsi tanította a táborozókat. Mindkét idős alkotó Bukovinában, Istensegítsen született. Velük a tájszólást is gyakorolhatták. Ez főleg azon táborozóknak volt értékes, akik gyakran szerepelnek mesemondóként.
