Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-08-02 / 28. szám

2015. AUGUSZTUS 2., VASARNAP SZTORI g Minden érzékszervre ható kiállítások lesznek A hagyományos, vitrines kiállítá­sok helyett az összes érzékszerv­re ható kiállításokkal várja a láto­gatókat az egri vár a felújítások után. A látástól kezdve a tapintá­son át egészen a szaglásig min­den érzékszervre ható élmény­ben lesz majd részünk. „Dobó István korát idéző miliőt akarunk megteremteni a felújított várbel­sőkben úgy, mint ha visszacsöp­pennénk a múltba. Életképeket mutatunk majd be füst- és fé- nyeffektekkel. hanghatásokkal, szagokkal, izgalmas látványvi­lággal. Mi nemcsak a bástyát tár­juk a közönség elé. hanem a bás­tya belsejében dolgozó katonák, tüzérek életét is bemutatjuk pél­dául egy ostrom idején. Mindezt széleskörűen, arra is kitérve, ho­gyan ápolták a sebesülteket, ho­gyan segédkeztek az asszonyok, hogyan zajlott a hétköznapi élet. Részletgazdagon. Érzékekre sze­retnénk hatni, izgalmas benyo­másokat kelteni, hangulatot te­remteni” - hangsúlyozta Berecz Mátyás, a Dobó István Vármúze­um igazgatója. A Nemzeti Várprogram kereté­ben országszerte 31 vár teljes vagy részleges felújítása törté­nik 25 milliárd forintból 2015 és 2020 között. Berecz Mátyás segítségét kértük a várak rossz állapotának okait és a jövő iz­galmas útjait kutatva. Csejk Miklós MAGYARORSZÁG A magyar várak egy részét, amelyek általában határvédelmi feladatokat láttak el, a török kor után tudatosan el­pusztították. A másik részük az enyészeté lett. Elég későn, nagy­jából a 19. század végén kezdték el értékelni ezeknek az épüle­teknek a kulturális és történel­mi jelentőségét. Ekkor már el­indultak a várfelújítások, ám az igazi áttörésre egészen az 1960- as évekig kellett várni. A 60-as években még a várak állapotának megőrzése volt napi­renden, mondta lapunknak Be­recz Mátyás, a Dobó István Vár­múzeum igazgatója. Néhány ka­put vagy bástyát azért még ak­kor is helyreállítottak, de első­sorban a romokat konzervál­ták. „Mára viszont egyre inkább az a nézet van terjedőben, hogy sem szakmailag, sem gazdasági szempontból nem éri meg a ro­mokat konzerválni” - fejtegette Berecz. Azt tudni kell, hogy amit nem fedünk le vagy nem fogla­lunk bele egy épületbe, az folya­matosan pusztulni fog. Ráadá­sul idegenforgalmi szempont­ból sem szerencsés, ha Magyar- országot a „térdig érő várak" or­szágaként emlegetik. Bár Be­recz szerint régészeti szempont­ból fontosak a romok, de a szak­ember hangsúlyozta, hogy ezek a régi épületek bizony látványos­ságok is egyben. „A látogatók nagy része nem szakember, ro­mok és elvont építmények alap­ján nem tudja az eredeti állapo­tot elképzelni. Aztán szembe kell nézni azzal is, hogy a magyaror­szági várak nagy része nem a romkonzerválás állapotában, hanem szó szerint romos állapot­ban van” - mondja a szakember. A várakról való gondolkodást jelentősen nehezíti, hogy ezek a történelmi építmények az évszá­zadok során szervesen fejlődtek. „Minden kor hozzátette a maga tudását, ízlése szerint alakította az építményt - mesélte Berecz. - Komoly szakmai kérdés, hogy ezekből a történelmi korokból mit tartsunk meg, mit hangsú­lyozzunk ki, mit rekonstruál­junk. Ezt a kérdést általában az adott várhoz, műemlékhez kap­csolódó szakmának kell eldönte­nie. Kívánatos lenne, hogy min­den történelmi korból mutas­sunk be valamit, de ez sokszor lehetetlen, mert túl eklektikus­sá válik az építmény.” Az egri vár 2012-ig nagyon rossz, szinte már életveszélyes állapotba került. Ha nem kezdő­dik el az Egri vár és erődrend­szer turisztikai attrakcióinak fej­lesztése című beruházás, amely révén 2,2 milliárd forintot kap­tak a felújításra Egerben, akkor szembesülni kellett volna azzal, hogy az egri várat be kell zárni. A munkálatok egyébként most is folynak. A tervezett, várat érintő rekonstrukció legalább hatmil- liárd forintba kerül. „A rekonst­rukció során alapvetően Dobó István korát kívánjuk hangsú­lyozni, és azt, hogy Eger Szent István korától nagyjából a mohá­csi vészig püspöki székhely volt. Nagy a felelősség, mert évi 300 ezer fő fölött van a vár látogatói­nak száma” - mondta Berecz. Ma már izgalmas, közérthető módon, szórakoztatva kell az is­mereteket terjeszteni az egri vár igazgatója szerint. „Ennek szel­lemében attrakciós elemekben gondolkozunk. A modern kor­nak megfelelő kiállításokban, 3D-s moziban, amelyben az 1552- es ostromot háromdimenziós mo­zivetítés révén tesszük a modern kor embere számára igazán átél- hetővé. Már idén megvalósul a Dobó István korabeli vár teljes, háromdimenziós rekonstrukció­ja is, amit használunk majd kiál­lítási elemként, de okostelefonos alkalmazással is el lehet majd ér­ni ezeket az információkat. A hat- milliárdos projektben az 1552-es ostromot a legmodernebb 3D-s technológiákkal, dramatizáltan is bemutatjuk, vagyis látványos filmen. Amióta a kiállításrende­zés kezd megújulni világszerte, jóval izgalmasabb múzeumban gondolkodunk mi is.” Minden társadalom több lesz azáltal, ha nem rekeszti ki mindennapi életéből az autista embereket Európában is újdonságnak számító képzés indult Ez egy nagyon sokszínű állapot Nemcsak Magyarországon, de Európában is párját ritkít­ja, hogy autizmus spektrum pe­dagógiájára szakosodhat egy egyetemi hallgató. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagó­giai Karán idén diplomázott az első évfolyam. Stefanik Krisz­tina dékánhelyettessel beszél­gettünk. Csejk Miklós BUDAPEST „Kár, hogy n incs a hom­lokomra írva, hogy autista va­gyok, mert ha megtudják, türel­mesebbé válnak velem az embe­rek” - mondta egy autizmussal élő ismerőse Stefanik Krisztiná­nak. Egy másik nagyon okos, az autizmusban markánsan érin­tett felnőtt pedig arról számolt be neki, hogy nem tud magázód- ni, egyszerűen képtelen rá. Egy kártyával jár, amire ráírta: „Elné­zést kérek, én autizmussal élek, és emiatt nem vagyok képes ma- gázódni, de nem vagyok udva­riatlan.” Ezt a kártyát odaadja a mai napig, ha ügyet intéz a pos­tán vagy egy hivatalban. A dé­kánhelyettes szerint viszont ha valaki ilyen „neonfelirat” nélkül viselkedik szokatlanul, akkor az esetek többségében nagyon csú­nyán reagál rá a világ. Ahogy Ste­fanik fogalmaz: „Kevés a beleér­ző képességünk arra, hogy van­nak máshogy működő elmék.” Az autizmus nem is olyan ré­gen, a 60-as évek elejétől tudo­mányos igényességgel kuta­tott terület a világban. Hazánk­ban csak a rendszerváltás után kezdtek el komolyabban foglal­kozni vele. Balázs Anna gyerek­pszichiáter már több mint húsz évvel ezelőtt felvetette, hogy a gyógypedagógián belül legyen autizmus szakirány. Akkor még sokan megmosolyogták ezt az ötletet, úgyhogy létrehozta az Autizmus Alapítványt a 80-as évek végén. Elindult egy szak­mai mozgalom, mára pedig már egyetemi képzésről is beszélhe­tünk. Nemcsak Magyarországon, de Európában is párját ritkítja, hogy autizmusra szakosodhat egy gyógypedagógus-hallgató. Most végeznek ugyanis azok, akik először választhatták az autizmus spektrum pedagógi­ája szakirányt, ahol egy év ala­pozás után három éven keresz­tül mélyíthetik el az ismeretei­ket. „Óriási előny, ha egy egyete­mi oktató nemcsak tanítja, ku­tatja a szakterületét, hanem a gyakorlati munkában is nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Nálunk ilyen szakemberek ta­nítanak - mondta lapunknak a dékánhelyettes. - Nappali tago­zaton 40 diákot, levelezőn 30-at tudunk felvenni, ami nem ke­vés, de ennél jóval nagyobb az érdeklődés a szak iránt.” Ma­gyarországon óvatos becslések szerint százezer embert érint az autizmus, ehhez képest kel­lene szakemberrel ellátni az or­szágot. „Ha egy szociálisan, társas szempontból furán viselkedő emberrel találkozunk, akkor szerencsés lenne, hogy ne az el­utasítás legyen az első gondola­tunk - fejtegette Stefanik. - Ha nem értünk valamiért jól va­lakit, attól elkezdünk távolsá­got tartani. Miközben az autiz­mussal élő gyerekek és felnőt­tek vágynak a kapcsolatra, csak rendkívül esetlenek. Nagyon furcsák a kezdeményezéseik és furcsák sokszor a válaszaik egy-egy közeledésre. Sokan úgy gondolkodnak erről a problémá­ról, hogy legyen sok szakem­ber, és oldják meg, hogy az au­Az autizmus egy idegi-fejlődé­si rendellenesség, ami csök­kent mértékű társadalmi kap­csolatokban és kommunikáci­ós képességekben, az átlagos­tól eltérő viselkedési és érdek­lődési mintázatokban nyilvánul meg. „Azért szerepel a spekt­rum kifejezés a szakirány el­nevezésében, mert ez egy na­gyon sokszínű állapot - mond­ta lapunknak Stefanik Kriszti­na. - Az autizmusban súlyosan érintett, nem beszélő, intellek­tuális képességzavarban vagy tista emberek beilleszkedjenek. Ám ez súlyos félreértés, mert a cél nem az, hogy az autizmussal élő emberek megtanulják, ho­gyan kell beilleszkedni. A cél az, hogy ezek az emberek is részesei lehessenek a közösségnek anél­kül, hogy erőszakos módon meg kellene, hogy változzanak. Meg­jegyzem, nem is nagyon tudnak, mert vele született fejlődési prob­lémájuk van.” Fontos lenne az autista gyere­kek jelenléte az iskolákban is. „A külföldi kutatások azt mutatják, hogy azokban az iskolai osztá­lyokban, ahova autizmussal élő gyerekek járnak, az osztálytár­sak kommunikációs képessé­régi nevén értelmi fogyatékos­ságban is érintett esetektől a nagyon jó intellektusé, nagyon jól beszélő esetekig sokszí­nű klinikai képpel találkozha­tunk. Ráadásul a magas, 150- es IQ és a nagyon gyenge szoci­ális megértés együtt járhat. Mi­vel sokféle az autizmus, az el­látási szükségletek is változa­tosak. Van, akinek folyamatos segítségre van szüksége és van olyan, akinek meg elég, ha két­hetente találkozik a terapeu­tájával.” gei, saját magukra való rálátá­suk, nyelvi képességeik sokkal jobban, gyorsabban fejlődtek, mint azokban az osztályokban, ahol nincs ilyen diáktárs - ma­gyarázta Stefanik. - Még inkább fejlődtek azoknál a fiataloknál, akik kortárs mentorai autizmus­sal élő osztálytársuknak. Ilyen­kor sokan azt hiszik, hogy jót tesznek mással. Pedig önmagá­val is nagyon jót tesz az, aki min­denféle gondolkodásmódot meg­ismer, köztük az autizmust is. Teljesen bizonyítható, kimutat­ható módon különböző képessé­geink fejlődnek ilyenkor, vagyis mi magunk is sokkal gazdagab­bak leszünk.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom