Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)
2015-08-01 / 179. szám
2015. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT INTERJÚ 11 Zacher Gábor szerint a drogliberalizáció nem megoldás a kábítószer-problémára A CSOKIFÜGGŐ T0XIK0LÓGUS Zacher Gábor a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának vezetőjeként vált országos hírűvé, 2014-től a Honvédkórház sürgősségi osztályát irányítja. A klinikai toxikológia és narkológia tárgyakat négy egyetemen oktatja, igazságügyi orvosszakértőként dolgozik, rendre őt faggatják az alkoholmérgezés, drogtúladagolás, függőség témakörben. Pedig ő is függő: imádja a családját, munkamániás, pipázik, rabja a mogyorós csokoládénak (a híres osztrák cukrász, Franz Sacher leszármazottja), húsz éve megszállottan, télen-nyá- ron fut. Thury Gábor/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan viseli, hogy közszereplő?- Jól, de azért elsősorban orvosnak tartom magam, és nem is szeretnék a bulvárújságokba kerülni. Igaz, ezt úgysem tudhatom előre.- Czeizel Endre genetikus azt mondta...,- ...hogy kollégái körében visz- szatetszést váltott ki, hogy tévészereplő lett.- Volt, aki ezért nem tartotta komoly szaktekintélynek, és voltak irigyei is.- Lehet, hogy nekem is vannak, nem foglalkozom ezzel, mint ahogyan az interneten név nélkül beszólókkal sem. Ez a magyarok természetes szokása. Az én - ha szabad így mondanom - népszerűségemnek inkább a pozitív oldalát érzem. Persze azért vannak kényelmetlen helyzetek is.- Például?- Színházban voltam, a szünetben ott maradtam a helyemen, valamin gondolkoztam. Egyszer csak odajött hozzám valaki: „Főorvos úr, de jó, hogy itt találkozunk! Legalább nem kell bemennem önhöz.” Hát én nem örültem ennyire...- Az is magyar szokás, hogy iszunk. Több a nyári fesztiválok idején a részeg ember, mint máskor?- Számszakilag több. Vegyük a nagy budapesti fesztivált, amelyre összejön hatvan-nyolcvan ezer ember, köztük külföldiek, akik biztos, hogy nem otthon rúgnak be, hanem nálunk. A vidékről érkezők sem mondjuk Nyírma- dán isznak, hanem a fővárosban. Figyelembe kell venni a korcsoport szerinti eloszlást, a fesztiválon nem nulla és száz év közöttiek vannak, hanem átlagban a 14 és 35 év közöttiek. Nyilván a rájuk jellemző betegségekkel, tehát ritka a végelgyengülés. A fesztiválozók jól érzik magukat, a sürgősségi ellátásért felelősek - jelen esetben mi - kevésbé.- Nagy zenerajongó hírében áll, részt vett valamelyik hazai rendezvényen?- A fiammal elmentem a VOLT-ra, előadást is tartottam.- Erről nem olvastam.- Mert nem halt bele senki. Akkor biztos címlapra kerül... Mintegy négyszáz fiatalnak tartottam előadást a Biofű, avagy a kínai droglaborok rejtélye munkacímen. A fogyasztás megelőzésén van a hangsúly, nem célszerű negatív példákkal ijesztgetni. Azt szoktam mondani a fiataloknak, ők döntenek. De a helyes döntés meghozatalában nagy szerepe van a családnak, a baráti társaságnak és az iskolázottságnak.- Fel szokták tenni a kérdést, hogy doktor úr, a maga feje sosem fáj? Tud biztos módszert a másnaposságra?- El is mondom nekik, elvégre az ő fejük fáj, nem az enyém, mert én nem iszom.- Egy nyilatkozata szerint Magyarországon nyolcszázezer alkoholfüggő és húszezer drogfüggő él. Az arányok ellenére mégis az utóbbiakkal foglalkozunk többet. Talán azért, mert úgy véljük, hogy a negyven-ötven éven felüli generáció az alkoholra szocializálódott, ergo tisztában van az ivási szokásaival és annak hatásával - vagy legalábbis azt hiszi.- Vannak még százötvenezren, akik nyugtatót szednek, százezren pirulákat a bélproblémáikra, és tízezren szívnak marihuánát. Ha valaki elszív egy marihuánás cigarettát, attól még nem lesz függő, de az is igaz, olyanból nem lesz függő, aki nem gyújtott rá. De mit ért azalatt, hogy a magyar ember tisztában van az ivási szokásaival?- Mondjuk tudja, hogy megihat három felest, aztán...- ...bocsánat, hogy közbevágok, de jön a negyedik és borul a világ. Már nem kellene hármat sem, de mi szeretünk dicsekedni, hogy megittam ennyit meg annyit. Legyen az egy láda sör vagy fél liter tömény.- Ezért van - önt idézem -, hogy az alkoholbetegségeknek jobb az utánpótlásuk, mint a Puskás Akadémiának?- Pontosan. Ügy kezdődik, hogy a tinédzser Pistike elmegy a házibuliba, iszik keveset, oldja a gátlásait, odalép a csajhoz, és ha tud még beszélni, sikerélménye is lehet. Azt mondja, milyen jó, hogy ittam előtte. Az.tán szép lassan odáig jut, hogy a feszült helyzeteket alkohollal oldja, lassacskán hozzászokik, belecsúszik az alkoholizmusba. Sok családban genetikai „megerősítést” is kap, hogy apám is ivott meg a nagyapám is. Ha a családban az egyik szülő alkoholista, hétszer nagyobb az esély, hogy 7 a gyerek is az lesz! A magyar az örömre is iszik, a bánatra is és akkor is, ha se öröm, se bánat nem éri. Pedig a franciák is 14 liter tiszta szesznek megfelelő alkoholt isznak évente, mint mi, mégis rosszabb az elhalálozási rátánk. Ami persze az ivási kultúrától és az alkohol minőségétől is függ. Az viszont tény, hogy a negyven év fölöttiek számára a kábítószer fétistárgy. Ez a korosztály a híradásokban találkozik vele, főleg úgy, hogy eladható a bulvárban. Például hogy két kajakos kokaint szívott.- Mit szólt Dombvári Bence és Csipes Tamara pozitív drogtesztjéhez?- Ha egy NB Il-es futballistával történik meg, akit a kutya sem ismer, azt mondhatjuk, hülye volt, de a kajakosok többszörös világbajnokok.- Ugyanolyan emberek, mint mi, félreléphetnek.- Na ez a tévedés! Nem engedhetik meg maguknak, mert ők példaképek.- Ráadásul akkor erősített rá a sportág a kampányára „Kajakozni mentem” feliratú plakátokkal. Ez véletlen egybeesés, az viszont nem, hogy Amaury Leveaux olimpiai bajnok francia úszó azt írta a könyvében: a kokain bevált teljesítményfokozó szer.- Attól, hogy elterjedt, nem mondom azt, hogy oké. Hol itt a sport tisztasága? És ha már tisztaság, pontosabban tisztesség. A kajakosok ügye azzal pattant ki, hogy a bulvársajtóban - az érintettek fotójával - megjelent, a gyorsteszt kokaint mutatott ki. Igazságügyi orvosszakértőként állítom, ez jogilag nem állja meg a helyét, a gyorsteszt erre nem alkalmas. Az lett volna korrekt, ha leírják, ilyen és ilyen vizsgálat alapján az igazságügyi orvosszakértői vélemény azt állapítja meg, hogy az egyes anyagokból ennyi és ennyi meny- nyiséget mutattak ki.- Szintén közszájon forgó mondása, hogy a dizájnerdrogokkal emberkísérlet folyik az utcán. Ezt hogy érti?- Pontosan úgy! Valahol Kínában előállítanak egy szintetikus cuccot, pillanatok alatt terítik Európában, Budapesten is. A hatását se a gyerek nem ismeri, se az eladó. Három-négy hónapig fut, ezalatt értsük azt, hogy a korábbiakhoz képest szokatlan tünetekkel kerülnek hozzánk a páciensek, mire kicsit képbe kerülünk, odaát változtatnak a kémiai összetételen, piacra dobnak egy újat, ami még egyelőre nem tiltott. Olyan ez, mint amikor Szergej Bubka hat méter fölött centinként javította meg a világcsúcsait. Mindegyikért le tudott még húzni jó néhány tízezer dollárt. Mi megállapítjuk, hogy a betegnek hihetetlenül szapora a szívverése, szélsőségesen magas a vérnyomása, e mellé még légzési elégtelenség is fellép.- Annak érdekében, hogy ne ismeretlen hatásmechanizmusú szerhez nyúljanak, nem lenne jobb a legális, ellenőrizhető kábítószer-használat?- Melyiket? Milyet? Mennyit? Mondok egy példát: áll a stadion előtt a sorban, ön előtt elfogy a jegy, de fűzi a biztonsági őrt, engedje be. Aztán jön a következő és az azután következő.- Ez a veszély most nem fenyeget...- Értem, akkor konkrétan: legyen mondjuk a marihuána az engedélyezett, legyen ennek az egységmutatója egy egész. Akkor majd jönnek, hogy az egy egész egyezredet tartalmazó anyag miért nem engedélyezett? Pedig csak kicsivel több egynél. Szóval, a liberalizáció nem megoldás.- Mit ajánl a sportolóknak, akik nagy feszültségen, eredménykényszerben pörögnek?-i Önkontrollt, mert példaképek. És ne misztifikáljuk, más is él eredménykényszerben, mégis megoldja. Az emberéletnél nagyobb eredménykényszer nincs... Azért az elég nyomasztó, hogy mindent megpróbáltam, de nem tudtam a betegen segíteni... De azt mondom, ha már nyúlnak valamihez, inkább alkoholhoz, mint kábítószerhez. Végül is az aranycsapat tagjainak ivási szokásai már- már olyan legendásak, mint maguk a játékosok.- Megkérdezhetem, hogy miért pipázik, miért nem hagyja abba?- Negyven éve csinálom, valóban függő vagyok. Nincs motiváció, ami a leszokásra ösztökélne. De így vagyok a csokoládéval is. Ezenkívül munkaalkoholista vagyok, és húsz éve futok rendszeresen.- Függő szinten?- Igen. Hetente öt-hat alkalommal, úgy nyolc kilométert. Általában délutánonként. Télen- nyáron nyomom. Sőt, néhány hete a kórházban konditermet adtak át, akár itt is cipőt húzhatok.- A betegei nem vágják a szemébe, hogy nem is egy területen függő?- De. És közlöm velük, gyarlósági szinten ugyanolyan vagyok, mint ők. Azt is hozzáteszem, ne rólam vegyenek példát, hanem azokról, akik leszoktak a drogról. „Az emberéletnél nagyobb eredménykényszer nincs... Azért az elég nyomasztó, hogy mindent megpróbáltam, de mégsem tudtam a betegen segíteni...” * f » i
