Tolnai Népújság, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-06 / 156. szám

14. MEGYEI KÖRKÉP HÍREK A Kincses Sziget és a táj volt a téma Kreativitást fejlesztő fel­adatok, különféle képzőművé­szeti technikák alkalmazása, modell utáni tanulmányok is szerepeltek a Paksi Képzőmű­vészeti Iskola idei alkotótábo­rának repertoárján. Huszon- harmadik alkalommal várta a fiatalokat Takács Éva vizuális és környezetkultúra, valamint mozgóképkultúra és médiais­meret szakos tanárnő a Csen- gey Dénes Kulturális Központ­ban meghirdetett programra. A felnőtt csoportban a táj volt a központi téma, a gyerekek pedig a Kincses Sziget körüli legendát dolgozták fel. V. T. Hat kézimunkájuk jut el Budapestre NA6YDOROG-SZEKSZÁRD­A kézimunkakor tag­jai által kiállított darabok kö­zül hatot tartott érdemesnek a zsűri arra, hogy országos tárlaton is bemutatkozzanak. Három megye kézimunkái lát­hatóak a tolnai megyeszék­helyen, köztük a nagydoro: gi hímzések. Telekdi Sándor- né, Borbély Józsefné és az el­nök, Jaksa Jánosné kézimun­kái nyerték el az értékelők tetszését, így a budapesti kö­zönség is megismerheti majd őket ősszel. V. T. A Vámpírok bálja az új darab UFA Új darabon dolgozik a Vándorok Táncszínház. A re­pertoárjuk legújabb darab­ja a Vámpírok bálja, amelyet Tamásiban láthatott először a közönség július 1-jén. Ba­logh Barbara, a csoportot ve­zető Varga László „jobb keze” arról számolt be, hogy az iz­galmas, erőt sugárzó új darab próbái február óta zajlanak. A csoport már vagy féltucatnyi népszerű művet feldolgozott, így a Rómeó és Júliát, az Ope­raház fantomját, az István, a királyt, a West side Made in Hungary-t. Utóbbival most is rendszeresen fellépnek. V. T. 2015. JÚLIUS 6., HÉTFŐ Milán mindennap gyakorol nagyjából két órát. Nem nagy áldozat, szívesen játszik, egyszerűen azért, mert szereti Egy éve tanul a Rajkó-Talen­tumban a dunaföldvári Mendi Milán. Az elmúlt tanévben heti kétszer utazott Budapestre, ősztől ott is fog lakni, ezzel új fejezet kezdődik életében. A tizenhárom esztendős fiú nemcsak a hegedűvel bánik jól, rendes, jó fiú, kiváló vers­mondó, ügyes bűvész, jövő hét­től pedig már nagycserkész lesz. Vida Tünde vtunde67@gmail.com DUNAFÖLDVÁR Mendi Milán három­éves volt, amikór eljátszotta az el­ső csárdást hegedűn. A hangszer­rel való kapcsolata jóval korább­ra tehető. Ahogy édesanyja mesé­li, náluk, zenész cigányoknál nem ápolnak túl sok hagyományt, azt viszont komolyan veszik, hogy a fiúgyerekeknek a kezébe adják a vonót, mihelyt a kórházból haza vi­szik. A legenda szerint, aki meg­szorítja, abból zenész lesz. Milán esete erősíti ezt az állítást, hiszen megmarkolta a vonót, s a látszat szerint muzsikus lesz belőle. Éve­ken át szintén hegedűs nagypapá­ja, Mendi Ferenc tanította - elein­te kis műanyag hegedűn - majd öt éven át Patakiné Cseharovszky Renáta hegedűtanár foglalkozott vele Dunafóldváron. Egy éve a Raj­kó-Talentum Tánc- és Zeneművé­szeti Iskola növendéke, Nyári Lász­ló tanítványa. Emellett magánta­nulóként a Beszédes József Általá­nos Iskola diákja. A hatodik osz­tályt erős négyes eredménnyel zár­ta, amivel ő is, édesanyja is elége­dettek. Szeptembertől újabb nagy változás következik az életében. Budapestre költözik, kollégiumba.- Én még nem várom - reagál azonnal a kérdésre, hogy milyen várakozással néz a szeptember elé. Most még nem ezzel foglalko­zik, hanem a nyárral, am i kor majd cserkésztáborba megy, meg fellép­ni Görögországba, Bulgáriába. Milán mindennap gyakorol nagyjából két órát. Nem nagy ál­dozat, szívesen játszik, egyszerű­en azért, mert szereti. Eddig heti két alkalommal utazott Budapest­re, eleinte szülői, vagy nagyszülői kísérettel, de a második félévben már egyedül járt. - Sokba kerül és dolgozni is kell - hangzik a telje­sen ésszerű magyarázat. Mivel jól kialakított napirend­je van, az idejébe a sok gyakor­lás és szorgalmas tanulás mel­Édesanyja, Mendi Júlia okos szeretettel terelgeti fia életét lett a játék, a kikapcsolódás, a té­vézés és a közösségi élet is bele­fér. Milán nagyon szeret bűvész­kedni, internetről, cd-ről tanult meg trükköket. Barátjával, Ervin­nel már színpadra is léptek vele. - Ervin illuzionista, én a mikromá- giát szeretem - mondja. Elárulja, hogy kedvencei a kártyatrükkök. Az ominózus fellépés egyébként egy néptánc tábor ki mit tud?-ján volt. - Néptáncol is - jegyzi meg mosolyogva anyukája. Verset is szívesen és főként jól mond, szá­mos versenyt nyert már. Legin­kább a humoros írásokat szereti, ami nem véletlen, beszélgetésünk során kiderül, abból neki is jutott. Szóba kerül ismét a cserkészet, Milán az ottani hangulatot, a ha­verokat, édesanyja, Julika azt sze­reti, ahogyan ott foglalkoznak a gyerekekkel, akik sokat tanulnak a nagyobbaktól. Tavaly ütközött a tábor egy mesterkurzussal, így nem került sor arra, hogy Milánt nagycserkésszé avassák, de most - mint büszkén mondja - el tud menni a táborba, ahonnan már nagycserkészként jön haza. Szóba kerül a jövő. Milán prí­más szeretne lenni, de arról nem álmodozik, hogy kivel és milyen színpadokon szeretne játszani. Azt mondja, éttermekben meg külföldön szeretne majd játsza­ni. Julika megerősíti, cél, hogy ze­nész legyen a fiúból. Nem erőlte­ti a fiára, de minden lépését se­gíti. - Az én dolgom, hogy ott le­gyek a háttérben, hogy ne kallód­jon el. Ezt a szintet tartani kell, és - ha lassú léptekkel is - építeni. Magától nem mondaná, de a fag­gatásnak engedve elárulja, per­sze, hogy vannak nehézségek, például az anyagi hátteret megte­remteni, de sokkal több a szép él­mény. - Nagyon sok jó van ben­ne! Mindennapra van öröm, hol az, amikor vasalok a fellépésre, hol az, hogy tanúja vagyok, ami­kor sikereket ér el. Emlékezetes volt a horvátországi fellépés, ami­kor hatvan zenész volt a háttérben és ő egy másik kisfiúval az a-moll csárdásvariációt játszotta, én meg végig zokogtam - meséli. Lenne lehetőség, hogy elkísérje Görögor­szágba, de úgy döntött, nem megy, hadd menjen, erősödjön, érezze jól magát, lásson szép helyeket. - Ne­kem az a feladatom, hogy dolgoz­zak, és ott legyek, ha elakad. Se­gítsek, ha bármi rossz történik ve­le, akár egy jó szóval, akár egy öle­léssel. Hogy tudja, anya ott van jó­ban, rosszban, kicsinek, felnőtt­nek, minden helyzetben - összeg­zi. Újfent megerősíti, száz száza­lékban megbízik Milánban, aki jó gyerek, tisztelettudó, minden Édesanyja nem megy Görögországba Édesanyja, Mendi Júlia nem fél­ti Milánt. Azt mondja, nagyon jó, megbízható fiú. A távolság, a különlét persze furcsa lesz, de most, amikor már van Skype, meg Messenger, szoros kapcso­latot tudnak tartani. Julika tud­ja jól, hogy ahhoz, hogy Milán ál­mai beteljesüljenek, ezt a dön­tést meg kellett hozni, ezt a lé­pést meg kellett tenni. A fiatal- asszony okos szeretettel terel­geti fia életét. Szerény büszke­séggel mesél fia sorsának ala­kulásáról. Három éve, Szek­szárdon egy templomi koncer­ten hallva javasolta egy zeneta­nár, hogy keressék meg a tehet séges roma fiatalokkal foglal­kozó Snétberger Ferencet. Mi­lán azóta már megjárta a sal­gótarjáni. hatgyermekes roma családból származó. Liszt- és Kossuth-díjas gitárművész, ze­neszerző kurzusát. Egy újabb javaslatra jelentkeztek a Raj­kó-Talentumba, ahol Suki And rás hallva Milán játékát, azt mondta, ..ilyen gyerekek kelle­nek nekünk”. Szabadságot adó anyai gondoskodás kíséri a kis prímást Milán igazi zenei talentum Minden eddiginél több adományt gyűjtöttek a viski magyar óvodának a Gastroblues Fesztiválon Aranytorkú énekesnők uralták a színpadot A nők uralták az idei Gast­roblues Fesztivált, ahogyan ezt már a hírekből előre is lehetett tudni. A szebbik nem képvise­lői ki is tettek magukért, fan­tasztikus koncertet adtak. Az idei fesztivál „nagyágyúja”, az amerikai Beth Hart lapzártánk után állt közönség elé. Ezt meg­előzően hallhatták Tóth Verát az Éles Gábor Trió vendégeként a templomi koncerten és a csar­nokban is. Pleszkán Écska a So- ulbreakers-szel érkezett, és hi­ába „tudta le” a koncertet első nap, maradt végig a fesztiválon. - Negyedszer vagyok itt, meg­ragadott a hangulat. Itt irreáli­san kedvesek az emberek - me­sélt a Pálfai Borarátok Köre sát­ránál vendégeskedve. Azért is szereti a Gastrobluest, mert igé­nyes élőzenét lehet hallani. A vasárnapi pikniken nem Écs­ka volt az egyetlen sztárven­dég, akadt olyan zenekar, ame­lyik rendszeres résztvevője a fő­zőversenynek. Az énekesnőkre visszatér­ve: a finn Ina Forsman minden szempontból emlékezetes jelen­ség volt, akit a hangjával nem vett volna le a lábáról, azt a meg­jelenésével nyűgözte le, ahogy egy fesztiválozó fogalmazott, koncertjét a siketek is élvezhet­ték. Ezt akár Keresztes Ildikó­ról is elmondhatta volna. A ha­zai díva is a színpad elé szegez­te a közönséget. Tóth Verát a templomban és a csarnokban is hallhatta a közönség A piknik rekkenő hőségben zajlott, ezt enyhítendő rend­szeresen permetezték az ESZI park útjait, a vendégek a locso­lócső alatt, a Mezőföldvíz hű­sítő kapujánál, kerti csapok­nál hűsítették magukat. Ezzel együtt voltak olyan pillana­tok, amikor sokak szeme elfel- hősödött. Például akkor, ami­kor Szász Jenő, Székelyudvar­hely polgármestere tiszteletbe­li székellyé „avatta” a főszerve­ző, Gárdái György után annak családtagjait, illetve akkor, amikor á viski református lel­kész, Jenei Károly megköszön­te a fesztiválon összegyűlt, minden eddiginél nagyobb ösz- szegű adományt. Vida T. Főzőbajnokok Az idei főzőversenyen a közönség­díj a MOBAK-é, azaz motoros ba­rátoké lett. A legszebb főzőhely címet a Társadalmi Ellenőrző In­formációs és Településfejlesztési Társulás, azaz a TEIT nyerte el. A borkorcsolyák versenyében a Re­form Főzőklub sonkás töltött ro- ládja nyert. A legjobb halászlét a Paksi Városi Vegyeskar készítet­te, a borral készült ételek közül a székelyudvarhelyiek szarvaspör- költje ízlett legjobban a zsűrinek. A tavalyi halászléfőző bajnok, a szegedi Vámosi Lukács idén az egyéb ételek mezőnyében vég­zett az első helyen. i f t <

Next

/
Oldalképek
Tartalom