Tolnai Népújság, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-18 / 167. szám
Földgömb Strasbourgban, az Európai Parlament belső udvarán. Kedvelt fo- tózkodási helyszín képviseli 14 RIPORT 2015. JULIUS 18., SZOMBAT Válságnak nyoma sincs az Európai Parlament épülete előtt. De miért is éppen itt lenne nyoma, a strasbourgi székháznál, melynek tágas előterébe egymás után érkeznek a legújabb - a szalonokból éppen, hogy kigördült - autócsodák. Szeri Árpád tolnai.nepujsag@mediaworks.hu Jönnek persze nem is kevesen különbuszokkal vagy éppen a közelben megálló villamossal is: ők a látogatók, akik betekintést nyerhetnek magába az épületbe - csoportoktól elmaradni veszélyes, aki eltéved, hosszasan bolyonghat a végeérhetetlen folyosókon -, illetve a parlamenti munkába. Ami azt illeti, a létesítményt övező katlanba gyakorlatilag bárki bejuthat, szinte minden ellenőrzés nélkül. Egyenruhások posztóinak ugyan a néhány kültéri őrbódénál és sorompónál, ám ők az áthaladókra - hacsak valami extrém jelenséggel nem találkoznak - nem sok ügyet vetnek. A bejárati ajtónál viszont már életbe lépnek az ilyenkor alkalmazott biztonsági szabályok: átvilágító berendezés, fémérzékelő kapu, fotocellás rendszer és őrszemélyzet akadályozza meg, hogy illetéktelen személy vagy tárgy bejusson a parlamenti szentélybe. Az egész vegzatúra egyébként nem tart sokáig, és tanítani való udvariassággal zajlik. Általában angol és/vagy francia nyelven, hiszen az Európai Parlamentben mindkettő hivatalos: amúgy fi magyar is, de tetszik vagy sem, ez utóbbit összehasonlíthatatlanul kevesebben értik és beszélik, mint az első kettőt. Úgy tűnik, egyelőre nekünk célszerű alkalmazkodni... Német kontra francia Strasbourg egyébként francia város - nyilvánvaló, mondhatnánk, mi más is lenne, hiszen Franciaországban található. Csakhogy a történelem ezen a vidéken, jelesül Alsace-Lorraine tartományban, avagy ahogy mifelénk ismertebb, Elzász-Lotha- ringiában is legalább úgy végigvágott, mint Közép-Európában. A Rajna-parti település a kora középkortól a XVII. század végéig Strassburg néven a Német-római Birodalomhoz tartozott, a francia királyság 1681-ben hódította meg. 1871-ben az újjászülető német császárság csatolta magához, de csak 1918-ig, amikor is az I. világháborúban győztes Franciaország újfent visszavette. 1940-ben a győztes nyugati hadjárat után a III. Birodalom kebelezte be, hogy aztán 1944 végén ismét visszatérjenek a franciák és velük a francia köz- igazgatás. Említésre érdemes, hogy a francia „nagyság” a „Grandeur” megvalósításához Strasbourg két fia is hozzájárult. Itt született az a Francois Christophe Kellermann, aki 1792-ben Val- my mellett megfutamította a porosz csapatokat, ezzel megmentve a francia forradalmat. Figyelem, középiskolai tananyag: Goethe jelentette ki ekkor, méltatva a győzelmet, hogy „ezen a helyen és ezen a napon új korszak kezdődött a történelemben, és ti mind elmondhatjátok, hogy a részesei voltatok”. Jean-Baptiste Kiéber ugyancsak a forradalom idején szerzett magának hírnevet, Bonaparte Napoleon parancsnoksága alatt fényes győzelmeket aratott az egyiptomi és szíriai hadjáratban. Szülővárosát soha nem láthatta viszont, mert egy merénylő Kairóban szíven szúrta. Ahogy ma mondanánk, terror- cselekmény áldozata lett... Múlt, amit nem töröltek el Strasbourg, francia mivolta mellett, hagyományaiban azért legalább annyira német is, mint amennyire magyar a Romániához tartozó Kolozsvár. Sőt, ha csak a városnegyedek neveit nézzük, akár valahol a túloldali Baden-Württembergben is érez- hetnénk magunkat. Oberhausbergen, Holtzheim, Reichstett, Eschau, Ostwald - csak néhány példa arra, hogy a német múlt néhány jellegzetes nyelvi emléke máig él, és - miután szerves része a városnak - egyáltalán nincs veszélyben. Zárójelben: a behelyettesítendők behelyettesítésével ez Kolozsvárról sajnos nem mondható el. Ugyanakkor német múlt ide, német hagyományok oda, kétnyelvű utca-, avagy intézménynevet hiába keresnénk Strasbourgban. A buszsofőr pedagógusi szigorral kijavít, ha a célállomás, Ilkirch nevét né- metesen, h hanggal a végén ejtjük. Ilkirs - így és csak így érthető! A német, pontosabban a sajátos jegyekkel rendelkező elzászi német nyelv részben az időskorúak egymás közti magánbeszélgetéseiben őrzi egyre zsugorodó hadállását. S fellelhető még, miként azt jelen sorok írója nyugtázhatta, a strasbourgi temető régi márványlapjain, a maga szálkás, gót betűivel... Tévézni, de minek? Többségében francia és kisebb részben német nyelvű műsorok közül válogathat az utazó a helyi szállodában, melynek portáján - talán nem is meglepő - magyarul szólal meg a recepciós. Szakavatott honfitársunk gyorsan és perfektül intézkedik, franciául, angolul és magyarul egyaránt. A fáradt utas így a szobában rögvest kényelembe helyezheti magát, és a kellően elítélendő férfimániának hódolva a távirányítót megkaparintva mintát vehet az összes csatornából. Aki különlegességekben reménykedik, csalódik: álmosító stúdióbeszélgetések periferikus témákról, német stüszivadászok nó- tázása tapsikoló közönségnek, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő, borongós „re- ality”-családsorozatok, 3D-s, bugyuta rajzfilmek, termék- bemutatók álságosán álmél- kodó „fogyasztókkal” - legfeljebb egy-egy, negyedszázada készült akcióvígjáték szakítja meg itt-ott ezt a szilárd láncolatot. Ami, mint nyugtázható, pontosan olyan szemekből áll, mint a hazai általános - ingyenes - kínálat. Természetesen van minőségi adás is, lenyűgöző ismeretterjesztő műsor, Oscar-díjas alkotás, progresz- szív zene vagy éppen felhőtlen szórakozást nyújtó komédia - csak éppen fizetni kell érte kemény euróbán. Illetve, ne legyünk igazságtalanok. Akad még egy műfaj, ami ingyenesen és megállíthatatlanul ömlik, zúdul számos csatornából: ez pedig a hírműsor. A világ eseményeire figyelni igyekvő újságíró számára ez akár kedvező is lehet, még akkor is, ha egymás után a nyolcadik csatorna is ugyanazt a hírt adja közre, szinte ugyanúgy, ráadásul ugyanolyan hanghordozással is, mint a többi. Ezen a héten pedig (a múlt hétről van szó - a szerző), tény és való, volt miről tudósítani. Miről is? Nos, arról, ami az Európai Parlament épülete előtt ugyan nem látszik, de bent, a bizottságokban és a plenáris ülésen minden mást maga mögé utasít. A görög válságról van szó... Köszönet A szerző az Európai Parlament munkájába az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája révén nyerhetett betekintést. A meghívásért és a helyszínen nyújtott segítségért a szerző köszönetét mond Lővei Andreának, az EP Tájékoztatási Irodája vezetőjének, valamint Da- mokos Bencének, az EP Tájékoztatási Irodája sajtóattaséjának. Nem lehet elégszer napirendre tűzni a görög kérdést kát a javaslatokat, melyek ugyan kivezethetik az országot a jelenlegi súlyos helyzetből, de csakis újabb megszorítások által. A folyamat végét még nem lehet látni. de az biztos, hogy maga a folyamat óhatatlanul fájdalmas lesz és kisugárzása is elérhet másokat. Ezért is érdemes idézni a magyar képviselő záró gondolatát, melyet politikai célkitűzésként nyilván nem idegen a kiteljesedést az EU-tól várók számára: ha biztonságban akarjuk tudni jövőnket - gyermekeink jövőjét akkor egy, a mostaninál még mélyebb integrációt megvalósító Európai Unióra lesz szükség.- Saját frakcióülésünkön, ahol más esetben „politikacsinálás" zajlik, most csakis a görögökről beszélünk - érzékeltette a helyzet egyedi voltát dr. Újhelyi István. a szocialisták EU-s képviselője. - Nem is lehet elégszer napirendre tűzni a kérdést, hiszen ez nemcsak egyetlen ország belügye. Lehet, hogy ez az ügy - Tolna megyénél maradva- a fadd-dombori strandról nézve nem látszik kifejezetten veszélyesnek; nekem sem tűnne annak, ha a vízparton ülve hozzájutnék a magam fröccséhez. De ne tűnjék túlzásnak, hogy az idilli képek után mégis azt állítom: az Európai Unió jelenleg olyan mély dékek adják a szélsőséges mozgalmak táptalaját. De maradva a görög helyzetnél: vajon miért fájna a görög kormánynak az egységes EU-s pénz- és költségvetési politika? Azért, mert akkor nem kénye-kedve szerint költhetné saját adóbevételeit. Lassan oda jutunk, hogy egyre több ország csak az uniós kasszában található fejlesztési forrásokat próbálja lehívni, azokat otthon felhasználni, de az EU mindenkire vonatkozó szabályait igyekszik figyelmen kívül hagyni. Az interjú óta lassan egy hét telt el. azóta újabb és újabb fordulatok követték és követik egymást. A görög kormány elfogadta azoválságban van, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. Ennek hátrányos hatásait sajnos megérzik majd az otthoniak, de megérzik azok a magyar fiatalok és középkorúak is, akik az Európai Unió különböző országaiban találtak munkát. Az EU-t az alapító atyák annak idején a béke és fejlődés szellemében hozták létre. Ma éppen ezeket az értékeket fenyegeti veszély. Ha azt mondom, hogy jelenleg több mint hatmillió, huszonöt év alatti munkanélküli fiatal van az Európai Unióban, akkor ez önmagában és tendenciájában is vészes adalék. A történelmi példák azt bizonyítják, hogy az ilyen, elveszett nemze. Ahol a „politikacsinálás” t t »
