Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-26 / 148. szám

14. PORTRÉ 2015. JÚNIUS 26., PÉNTEK Egy magyar alapítványi árvaház számára termeszt növényeket Afrikáig vitte a kertészet Nem könnyű időpontot egyez­tetni Domonyai Andrással. Most, hogy látogatóba haza­tért Magyarországra, sokan akarnak találkozni vele. A csa Iád és a barátok mellett olya­nok is, akik befektetési lehe­tőséget, fantáziát látnak Afri­kában. Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu- Színész volt, aztán a vidéki kultúrával, majd a vidékfejlesz­téssel kezdett foglalkozni. Ké­sőbb a mezőgazdaság, ezen be­lül is a különleges mezőgazda- sági lehetőségek felé fordult az érdeklődése. Bloggerként in­dult, különleges növényekkel foglakozott. Hogyan vezetett el ez egészen Kenyáig?- Olyan területeket keres­tem, ahol egész évben lehet mindenféle növényt termeszte­ni. Három ilyen terület létezik: Közép-Amerika, Ázsia, és az egyenlítő alatti Afrika. Ez utób­bi területen keresgélve bukkan­tam rá Kenyában egy árvaház­ra, amelyet a magyar Taita Ala­pítvány tart fenn. Megírtam ne­kik, hogy kísérleti termesztési területet keresek, és kértem eh­hez a segítségüket, bár beval­lom, nem sok reményt fűztem hozzá. A sors érdekesen osztja a lapokat, ugyanis hamarosan megérkezett a válasz, misze­rint ők meg kertészt keresnek az egyhektáros kertjükbe, és mindenképpen magyar agrár- szakembert akarnak. Tovább­lendítette az ügyet egy újabb szerencsés fordulat, ugyanis a Vodafone Magyarország. Ala­pítvány éppen mezőgazdasági jellegű projektjüket készült tá­mogatni. így aztán, az első le­vélváltást követően hat hónap­pal repülőre ültem - meséli Do­monyai András. A St. Joseph árvaház a tan- zán határ közelében, a Taita hegységben lévő Bura nevű te­lepülésen található, ezer mé­ter magasságban. Átlagosan negyvenöt-negyvenhét gyere­kekről gondoskodnak, csecse­mőtől a 16-18 éves fiatalokig. Az árvaház Kenyában egészen mást jelent, mint itthon. Afri­kában igen sok az elárvult gye­rek, sajnos ott ez mindennapos dolog, nem tartozik a kivételes élethelyzetek közé. Akikről a Névjegy Domonyai András 1974-ben szü letett Szekszárdon. A Babits ál­talános iskolába járt, majd a Ga- ray-gimnáziumban érettségizett. A Pécsi Nemzeti Színház színé­sze volt, majd közgazdász diplo­mát szerzett Pécsett, és vendég- hallgató volt a kertészeti egye­temen. Jelenleg a Mon Jardin blog író­ja, emellett Afrikában teremt kerteket. Nőtlen, hobbija az építészet, a szociológia, a fényképezés és az utazás. Ahová mindenkép­pen szeretne eljutni: Paraguay és Japán, amelyek gasztrobota- nikai szempontból ígérkeznek nagyon izgalmas célpontnak. Emellett tervbe vette még Ha­itit és Sri Lankát, e kettőt nem utolsósorban azért, mert ott is vannak magyar árvaházak. Amikor először kiment Afrikába, csak a munkájára koncentrált, a második etapban már jobban együtt tudott élni az árvaházzal. A kenyaiak nagyon barátságosak kiterjedt nagycsalád nem tud gondoskodni, azok árvaházban élnek. Az árvaházak általában nem szomorú, komor intézmé­nyek, hanem vidám, szeretet­tel teli helyek, ahol a gyerekek jó körülmények között élnek, azt kell mondani, hogy sokszor jobb helyzetben, mint ahogy az árvaházon kívül élnének. Az alapítványi árvaházak pedig mind az élelem, mind a ruház­kodás szempontjából jobbak, mint az átlag. A St. Joseph ár­vaház azért is különleges, mert itt megkövetelik a gyerekektől a tanulást, és ehhez megkere­sik a szponzorokat is. Ennek meg is van az eredménye, mert diákjaik sorra nyerik a tanul­mányi versenyeket. Azt is hoz­zá kell tenni, hogy nem nehéz rávenni őket a tanulásra, mert ez Afrikában nem nyűg, ha­nem kitörési lehetőség, remény a jobb életre. A tanulás olyan dolog, amelyre ott sok gyerek­nek reménye sincs.- Európai szemmel különle­ges országba utazott, különle­ges munkát végezni, ráadásul egy árvaházba. Nem aggasztot­ta a dolog?- Kicsit tartottam tőle, hogy mit kezdek majd ennyi gyerek­kel, de kár volt ezen aggódni, a gyerekek remekül megoldot­ták a dolgot. Pontosan érzéke­lik, mikor tudok foglalkozni ve­lük, és mikor nem érek rá. Fo­kozatosan összecsiszolódtunk, és rájöttem, hogy egyfajta fér­fiminta szerepet is el kell lát­nom, de egyáltalán nem bánom. A kenyai emberek nyitottak, ba­rátságosak, és természetesen a gyerekek is azok. Számukra is új dolog volt, hogy napi szinten együtt élnek és dolgoznak egy Akikről nem tud gondoskodni a európai emberrel, aki egy más­fajta életvitelt, életszemléletet, kultúrát közvetít feléjük, ismer­tet meg velük. Az elején, ami­kor 2013-ban először kimentem, csak a munkára koncentráltam, de a második etapban már sok­kal jobban együtt tudtam élni az árvaházzal. A munka természe­tesen most sem szorult háttérbe, csak más hangsúlyt kapott. ád, azok árvaházban élnek- Apropó, munka. Hogyan ala­kult a növénytermesztés?- Ezen a területen január l-jétől december 31-ig bárme­lyik napon el lehet ültetni a ma­got. Egész évben terem a para­dicsom, a dinnye, a cukkini, a padlizsán, és a többi. Több száz vetőmagot próbáltam ki, végül azok maradtak, amelyek nagy­ságrendekkel jobban teremnek, mint otthon, van, amelyik több­szörös hozammal. Sokfajta ke­vesebb vizet igényel, jobban bír­ja a hőséget mint az ott ismert fajták, és sokuk egy hónap alatt megérik. Időközben felfedezték, hogy valami jó dolgot csinálunk, ellátogatott az árvaházba a ke­nyai magyar nagykövet, és Eti­ópiából is van érdeklődés. Úgy látom, nagy lehetőség rejlik ab­ban, hogy helyben fejlesszük az ottani gazdaságot, a helyi kol­légákkal egy közös tudásbázist építsünk fel. Az európai ember számára szinte hihetetlen, mi­lyen szegénység létezik azon a kontinensen, és milyen kevés kell ahhoz, hogy az emberek job­ban érezzék magukat, jobban él­jenek. A kulturális különbségek nagyon erősek, ezzel tisztában kell lenni, ezt meg kell érteni. Tévedés, hogy elmaradott lenne a kontinens, ugyanakkor a gyö­keresen másmilyen történelmi és kulturális közeg miatt, telje­sen másmilyen tervezést, mun­kaszervezést igényel a kenyai munka. Mivel évezredekig válto­zatlan volt a klíma, a társadalom szerkezete, a demográfia, kevés olyan kényszerítő körülmény volt, amely dinamizálta volna a gazdaságot és a termelést. Most egyre melegebb van, egyre keve­sebb a víz, ugyanakkor a jobb or­vosi ellátásnak köszönhetően nő a népesség. Ám még kevés az az információ, a tapasztalat, amely megoldást kínálna erre a hely­zetre. Éppen ezért különösen ak­tuális, hogy megtaláljuk az utat, amely az ottani kultúrából kiin­dulva ad jó tanácsokat, hogyan haladjanak még hatékonyabban tovább. Bár az információ befo­gadásának a miénktől teljesen eltérő módja van, bizton állítha­tom, hogy a jól használható, haté­kony módszereket azonnal meg­értik, és átveszik Afrikában. Domonyai András hamaro­san indul vissza Kenyába. Foly­tatja tovább a megkezdett mun­kát, keresi a gazdasági lehető­ségeket, helyben és Etiópiában, megmutatva egy olyan irányt, amely megoldhatja az ott élő emberek gondjait és felvetve egy olyan lehetőséget, amely Európa számára befektetést, innovációt, az afrikai migráci­óra pedig igazi, európai, humá­nus választ jelenthet. A kontinens élővilága, kultúrája markánsan eltér az európaitól Ezen a területen egész évben szép idő van, lehet kertészkedni HIRDETÉS Terményfelvásárlás! Goldkern Kft. kedvező feltételekkel vásárol takarmány árpát, repcét, búzát és egyéb kalászosokat őcsényi telephelyre beszállítva vagy megegyezés szerint a termelő telephelyén. Érdeklődni: Simon Attila 30/4747-414 Goldkern Kft. 4r LDKEI GOLDKERN X *

Next

/
Oldalképek
Tartalom