Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-23 / 145. szám
X ALMANACH 2015 - SIÓAGARD 2015. JUNIUS 23., KEDD Mindenre jut elég, ha okosan döntenek Befejeződött a vízrendezés a faluban, végre megoldódik a csapadékvíz és a belvíz elvezetése. Sikerül még az idén felújítani az orvosi rendelőt és az óvodát is - mondja Gerő Attila, Sióagárd polgármestere. Az idei tervek között szerepel még a több mint 110 személyre főző önkormányzati konyha felújítása, és tervbe vette a község a belső úthálózat javítását is. Gerő Attila az eredmények közé sorolja azt is, hogy az idén di- namikusabbá, mozgalmasabbá vált a falu közösségi élete. Kiemelkedő esemény volt a közös disznóvágás januárban, vagy A falu pálinkája verseny, amelyekből most már egészen biztos, hogy hagyomány lesz. Örvendetes, hogy egyre többen vannak, akik aktívan ki akarják venni részüket a falu életéből. Egyre többen veszik ki a részüket a falu életéből A megfontolt, okos gazdálkodásnak köszönhetően kijönnek az éves költségvetésből, főként mert azt az elvet vallják: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Mindemellett nem kell lemondani semmiről, amire szükség van, meg tudják oldani, elő tudják teremteni rá a pénzt. A polgármester elmondta, hogy várják a falu számára megfelelő pályázati programokat, és bíznak abban, hogy az uniós forrásoknak köszönhetően még komfortosabbá, még élhetőbbé tehetik a települést. V. M. Gerő Attila polgármester Többször is érdemes lesz ellátogatni a Sió menti kistelepülésre Bográcsban úsztak a halak A 21. Sió-menti Országos Halfőző versenyt rendezték június 20-án a szekszárdi borvidék egyetlen pincefalujában. Ezúton is bebizonyosodott: Sióa- gárd-Leányvár méltán híres kitűnő borairól és őszinte vendégszeretetéről. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu Alaplével és anélkül, ikrával, zöldséggel is főtt a halié Sió- agárdon, Leányváron. Ahogy Both Sándor mesterszakács, a Sió-menti Országos Halfőző Verseny zsűrijének elnöke fogalmazott: a lényeg a végeredmény. A hat tagú grémium döntését nem befolyásolja ilyenkor, hogy ők maguk miként készítik a halászlevet, az azonban fontos szempont, hogy lé és hal úgymond ne éljen külön életet, a patkó, azaz a hal teste ne essen szét, és hogy érezhetően a megfelelő időben sózzák. Szegletes János a bográcsnál. f| Itt még az előkészületeknél tart j a helybeli fiatalember, de már ij tudjuk, jól sikerült az étele, ő lett a legjobb sióagárdi versenyző |jj A jó eredményért a tavalyi győztes, a vándorkupát 2014- ben elhódító Horváth Péter is mindent megtett. Miközben a társaság még javában reggelizett, ő már a bogrács körül tüsténkedett, és elmondta, ha nem is negyven főre mint most, de minden hónapban főz halat. Pörköltet is szívesen készít, és nemcsak szabadtűznél, de a konyhában is megállja a helyét. Egyébként nem szakács, hanem villanyszerelő. Nem így Jilling Tibor, aki szakácsként a hétköznapokon is sok éhes szájat etet, nem átvitt, hanem a szó legszorosabb értelmében. A tengelici származású, ma Szekszárdon élő versenyző aggódott is, hogy mi lesz akkor, ha kiderül, nem az ő főzt- je a legjobb. Nos, nem sokkal ezután kiderült: felesleges volt idegeskednie, a zsűri „Sió-menti zöldséges halleves ikrával töltött vánkossal” elnevezésű művét fődíjjal jutalmazta. Nem árt tudni, hogy az utóbbi években országos hírű verseny- nyé nőtte ki magát ez a megmérettetés, hiszen halfőzők ilyenkor Tolnáról, Paksról, Bajáról, Szegedről is érkeznek. A verseny nagy erénye, hogy családias hangulatú, és hogy ezzel együtt hatalmas buli. Ennek jeleit már a kora délelőtti órákban lehetett tapasztalni, amikor a bámészkodó újságírót több pince előtt is szívélyesen kínálgat- ták. 1994-ben Ferenc Vilmos és Faddi Varga János ötlete alapján a Szekszárdi Szőlő- és Borkultúra Alapítvány szervezte az első ilyen összejövetelt. Az önkormányzat a Leányvárért Egyesülettel 2008-ban vette át a stafétát, idén a település a főszervező. A rendezvény hagyományosan reggel kilenckor a leányvári kápolnánál misével kezdődött, a tíz órai megnyitó pedig nemcsak a főzés, de a Várszínpadi programok kezdetét is jelentette. Az ugrálóvárral és az ilyenkor elengedhetetlen kézműveskedéssel, csillámtetoválással a gyerekeknek kedveztek a szervezők, de nekik szólt a Hangoló Zenés Színház műsora és a Fecske Bábcsoport fellépésére is sokan voltak kíváncsiak a legfiatalabbak közül. Az idei sztárfellépők, Kökény Attila és Szűcs ludith nagy sikert arattak, akárcsak a tamási Happy Street Band, mely csapat a színpadon kívül a pincéknél megállva is gondoskodott a jó hangulatról. Nyitottabb lehet Az idei program bőségesebb és nyitottabb volt, mint az előző években. A halételek mellett vársütemények is versenyeztek, és folyamatosan szórakoztatták a nézőket a Várszínpadon a helyi, környékbeli, illetve a sztár fellépők. Gerő Attila polgármester elmondta: az a céljuk, hogy a szekszárdi borvidék egyetlen igazi pincefalujának jó hírét minél többen messzire vigyék. A jövőben ezért várhatóan azok is versenyezhetnek majd, akik nem rendelkeznek leányvári érdekeltséggel, azaz tanyával, rokonsággal, barátokkal. Több lesz a rendezvény is, ősszel várhatóan nyitott pincék várják azokat, akik szeretik a jó bort. Eredmények A legjobb halászlét most a szekszárdi Laták János főzte a zsűri szerint. Vegyes halétel kategóriában egy kápolnásnyéki versenyző, Katona Péter főztje bizonyult a legjobbnak, a legjobb sióagárdi versenyző Szegletes János volt, a fődíjat a tengelici Jilling Tibor kapta. A vársütemények is megmérették magukat két kategóriában. A legjobb sós sütemény Takácsné Szarvas Ibolya keze munkája, a legjobb édességet Kabarcz Katalin készítette. Az egyik versenyző kérdésünkre, hogy jól sikerült-e a főztje visszakérdezett: válaszolt-e eddig valaki nemmel. És tényleg, bármelyik társaságot faggattuk, mindenki elégedett volt. •SJÓAGÁRP* A cikkeket Budavári Kata és Venter Marianna írta, a fotókat Mártonfai Dénes készítette. Az összeállítás megjelenését a sióagárdi önkormányzat támogatta. A Csókalányok egészen Egerig repítették idén a sióagárdi fecskéket Aranyos lett ismét a bábcsoport A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő sióagárdi Fecske bábcsoportot az idén sem kerülte el a siker. Bejutottak az egri országos döntőbe a Csókalányok című produkcióval, amelyet a Horváth Andrea vezette siógárdi cite- razenekar kísért. A fecskék mindig jó hírét vitték a településnek a hazai és nemzetközi fesztiválokon, és ez így volt most is. Peka- ri Bernadett, a csoport vezetője a következőket mondta el az országos megmérettetésről:- Nagyon vártuk az idei egri utat. Nemcsak azért, mert most ismét három naposra szervezték, hanem azért is, mert nagyon összeért csapat lettünk, és a darab is a szívünk csücske lett. Az atomerőmű ismét biztosította számunkra a buszt, úgyhogy semmi sem állíthatott meg bennünket a nagyvárosig. Több mint húsz produkciót néztünk végig, voltak közöttük olyanok is, amik olyannyira elnyerték tetszésünket, hogy meghívtuk őket az őszi fesztiválunkra is. A szakmai zsűriben ült a Harlekin Bábszínház igazgatója, Éry-Kovács András, valamint bábkészítője, Csonka Erzsébet, akik kis profi produkciónak aposztrofálták a Csókalányok című műsorunkat. Az aranyminősítés mellé így egy különdíjat is kaptunk, amely egy gyönyörű csodaszarvas tűzzománc alkotás. Reméljük, a fecskék szárnyalása tovább tart! V. M. Részlet a zsűri által is nagyra értékelt előadásból, a Csókalányokból Lelkesen gyűjtik a helyi értékeket Sióagárd, Kölesd, Medina, Harc és Kistormás települési és tájegységi értéktáros ügyeit a Sió-menti Értéktár intézi, kö- lesdi központtal. Az értéktár sióagárdi tagja dr. Varga Katalin és dr. Horváth Erika. A települési és tájegységi értéktárba felvett sióagárdi értékek: Szabadi Mihály munkássága, Balogh Rudolf sióagárdi fotóinak gyűjteménye, Sióagárd helyi védelem alatt álló építészeti értékei, a Hímzésmúzeum, Kövesdi Mihály sióagárdi naiv festő festményei, a Leányvári pincefalu, a sióagárdi hímzés, a sióagárdi viselet és a sióagárdi szőlő- és bortermelés. A tájegységi értéktár felterjesztése nyomán a megyei értéktárba a fentiek közül elfogadott értékek: a Leányvár, a Tájház, mint műemlék, Szabadi Mihály munkássága, Sióagárd népművészete és Király Annának, a népművészet mesterének munkássága. A helyi értékek felkutatására és megőrzésére jött létre az értéktári munkacsoport, amelynek tevékenységébe sok falubeli is bekapcsolódott. Az egyháztörténeti anyaghoz például 41 család adott értékes ereklyét családi értéktárából. Most pedig arra készülnek, hogy a sióagárdi szőttesek és az egyháztörténeti gyűjtemény megyei értékárba való felvételét kezdeményezzék a közeljövőben. V. M. * « i
