Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-15 / 138. szám

4, MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚNIUS 15., HÉTFŐ Észt üzletben, szállodában voltak gyakorlaton SZEKSZÁRD, TARTl) Kereskedőnek és turisztikai szakembernek ké­szülő diákok töltötték négy he­tes kötelező gyakorlatukat Észt­ország második legnagyobb vá­rosában, Tartuban. A szekszár­di Szent László Középiskola Be- zerédj Tagintézményében tanu­ló nyolc 10. és 13. évfolyamos fi­atal nagyon jól teljesített a „10 év az EU-ban” elnevezésű Eras- mus+ programon, gyakorlati helyükön mindannyian ötös ér­demjegyet kaptak. Kísérőjük, Boczné Drégely Judit elmond­ta, a diákok elsősorban dolgoz­tak, üzletben, utazási irodában és szállodában töltötték gyakor­latukat. Szabadidejükben jártak Tallinban, Rigában, és Dél-Észt- országot öko-turisztikai szem­pontból is igyekeztek megis­merni. Tartu nevezetességei sem maradtak ki, a tanulóknak különösen tetszett a Csodák Pa­lotájára hasonlító AHHAA Cen­ter és a tengeri élettel foglalkozó látványosság, a Seaplane Harbo­ur. B. K. Felülvizsgálati kérelmet nyújtott be DOMBÓVÁR Felülvizsgálati kérel­met nyújtott be Szabó Loránd, Dombóvár polgármestere a Kú­riához a Pécsi ítélőtábla legutób­bi, őt érintő döntése miatt. La­punkban is beszámoltunk ar­ról, hogy a városvezető kerese­tét, melyben jó hírnévhez fűző­dő személyiségi joga megsérté­sének megállapítását kérte, a másodfokon eljáró bíróság tel­jes egészében elutasította. Emi­att nyújtotta be a felülvizsgálati kérelmet, mert ügyvédjével úgy ítélik meg, a bírói tanács helyte­lenül alapozott a Kúria egy ko­rábbi döntésére. H. E. Ring István nem akar különc lenni, mégis kilóg a sorból A kackiás bajszú verklis Kackiás verklis - ez szerepel Ring István legújabb névjegyén. A Paksi Városi Múzeum gyűjte­ménykezelője Kiskunfélegyhá­zán, a bajuszfesztiválon az ér­deklődés középpontjába került, nemcsak pompás bajusza, ha­nem verklije miatt is. Vida Tünde vtudne67@gmail.com PAKS Régen „asztalos-vőfély-ze- nész-kártyanaptár gyűjtő-öreg motoros"-ként határozta meg ön­magát névjegykártyáján Ring István. Ez részben ma is helytál­ló, de az asztalosság csak hobbi, a vőfélység emlék, sőt már az aktív zenészséget is maga mögött hagy­ta, hacsak a verklin muzsikálást nem ide soroljuk. Nehéz volna megmondani, miről ismerik első­sorban Ring Istvánt, hiszen szá­mos olyan tevékenység fűződik a nevéhez, amivel kilóg a sorból. Újabban verklit tekerve lehet lát­ni különféle programokon. A kö­zelmúltban a Kunság Bajuszfesz­tiválon az Origó kedvencévé vá­lasztották, bár nem versenyző­ként vett részt a programon, ha­nem mutatványosként. Kétszer járt a fesztiválon, versenyezni egyszer sem akart, mert kacki­ás bajuszát nem vásári látványos­ságnak szánja. Több mint húsz éve ilyen a bajusza. Reggelente bő félórát tölt a fürdőszobában, hogy megfelelő formába hozza. Nem te­szi ki a lábát otthonról, ha nincs rendben a bajusza. És kalap nél­kül sem. - Félmeztelenül senki nem megy az utcára - indokolja. Legszívesebben magyar parasz­ti viseletben jár. - Azt gondolom, jól érezném magam a száz évvel ezelőtti Magyarországon - jegy­zi meg, majd nevetve fűzi hozzá, már csak azért is, mert jövőbe látó géniusz lenne, ha visszacsöppen­ne. Ez nem jelenti azt, hogy most ne érezné magát remekül. A mun­káját a Paksi Városi Múzeumban. Jelenleg gyűjteménykezelőként dolgozik, de náluk mindenki uni­verzális, azt csinálja, amire szük­ség van. Jó a légkör és érdekes a munka, mely során „olyan tár­gyakhoz hozzányúlhat, amit ha­landó ember meg nem érinthet”. E munkának köszönhető legújabb hobbija a verkli. Tavaly a múzeu­mok fesztiválján, Budapesten je­lent meg egy ilyen múlt századbé­li hangszerrel nagy feltűnést kelt­ve. - Beleszerettem a hangjába - indokolja a vonzalmat. Mivel már több rendezvényen megfordult, arról is be tud számolni, hogy nagyon tetszik az embereknek. Van, akiknek azért, mert újdon­ság, másnak azért, mert régi em­lékeket ébreszt. Ma már saját, Ber­linben vásárolt verklije van, ami­hez a lyukszalagot maga készíti, de épít is egy verklit, az otthoni, mostanában már barkácsolásra használt asztalos műhelyében. Az a feleségéé lesz. - Remek háziasz- szony, csodálatos anya, szenzációs feleség, emellett minden ötletemet támogatja - mondja Magdiról, aki 27 éve társa. Közös „szerelmük” a veteránmotorozás. Ez utóbbi­ra most a verkli miatt kicsit keve­sebb idő jut, de változatlanul fon­tos szerepet játszik az életükben. Két éve, amikor ezüstlakodalmu­kat ünnepelték, egy-egy Pannóni­ával mentek a szertartásra, ahol megerősítették fogadalmukat. Itt jegyzi meg István, hogy na­gyon furcsák a magyar ünneplé- si szokások, nem érettségi után, hanem előtt van nagy vigadalom, a temetésen nem afölött örven­denek, hogy az elhunyt sok bol­dog évet élt, és az esküvőt is nagy csinnadrattával ünnepük, pedig 5-10-25 év múlva dukál a mula­tozás, amikor már van mögöttük teljesítmény. István és Magdi 26 esztendős lánya is nyüzsgő. Ág­nes Eszter hidat épít. Nem a szó szoros értelmében. Közgazdasági után műszaki diploma megszer­zésén munkálkodik, azért - mint szüleinek indokolta -, hogy a két terület között hidat alkosson. Ring István mondja, nem kere­si, hanem észreveszi az új lehe­tőségeket. Az, hogy ezek között sok olyan van, ami miatt eset­leg különcnek tekintik nem tu­datos. Nem célja, felhívni magá­ra a figyelmet, pedig - miután 29 évig vőfélykedett - sokan ezt gondolják róla. - Sokszor szeret­nék beülni a sarokba szürke kis­egérként, de nem szokott sikerül­ni, mert nem tudok csendben ma­radni, dicsérek is kritizálok is - mondja magáról. Azzal is tisztá­ban van, hogy ilyen bajusszal, ne­héz belesimulnia a környezetébe. Az egyediség mindig felkelti a fi­gyelmet, de úgy gondolja, aki kü­lönc, annak vállalnia kell az ezzel járó kritikákat. A szaxofon Ring István eredeti szakmája asztalos, de mindig voltak egyéb munkái, szenvedélyei. Egyik ilyen a zene, amihez a szükséges tudást a paksi zeneiskolában szerezte meg. Először klarinéto- zott, majd, amikor megérkeztek az első szaxofonok az iskolába, ö volt az egyike azoknak, akik­re az akkori igazgató rámutatott mondván „ti vagytok a legma­gasabbak, ti fogtok szaxofonoz­ni’. Sok jó zenekarban játszott, egyikkel az elsők voltak a térség­ben, akik a mulatós zene mel­lett tánczenét játszottak lakodal­makban. Amikor - jó asztalos­hoz illően - levágta a jobb muta­tóujját, még nem volt gond, egy későbbi balesetnél, amikor egy másik munkabalesetben a bal kisujját veszítette el, már nem tudott játszani, áttért a tenor kürtre, meséli. Persze, nem az a fajta, aki az ilyenbe belenyug­szik, elment egy hangszerészhez és átalakították úgy a szaxofont, hogy tudjon rajta játszani. Emléket állítottak a találkozón az elszármazottak a falu jeles személyiségeinek Újabb értékekkel gyarapodtak az értényiek ÉRTÉNY Az elszármazottak első ta­lálkozóját 2013-ban szervezték meg a faluban. A mottót azóta is Tamási Áron sorai jelentik: „Az ember szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” A közelmúlt­ban megtartott találkozón újabb értékekkel gazdagították szülőfa­lujukat. A szentmise után felavat­ták a településhez ezer szállal kö­tődő Gyöngyössy Imre filmrende­ző, dramaturg, költő emléktáblá­ját, és a hajdan volt iskolára em­lékező márványjelet. Mindkettő Tövisháti András míves munká­ja. Az eseményen megjelent a fe­leség, Petényi Katalin, dramaturg, filmrendező, művészettörténész, a fiú, Gyöngyössy Bence filmren­dező és Kabay Barna filmrende­ző, producer. A barokk templom­hoz vezető járdát - ahogy azt Go- mánné Szabó Zsuzsanna ismer­tette - a falu egykori tudós orvo­sáról, dr. Gyöngyössy Imréről ne­vezték el. A jelző nyü Törő György szekszárdi fafaragó népi iparmű­vész ajándéka. Az önkormányzat elé került a Falu-kő - Domokos Ár­pád kőfaragó és kőszobrász mun­kája. Az avató- és megáldató ün­nepségen „Értényért Emlékérem­mel” köszönték meg az elszárma­Az önkormányzat elé került a Falu-kő - Domokos Árpád munkája A találkozón újabb értékekkel gazdagították szülőfalujukat A résztvevők. „Az ember szíve mélyén örökké oda való, ahol született, Iskolánk IS91-1979 TANÍTÓINK. Tanáraink Segítőik FiuHJtponzÖ ■ fonpATÓaoNyviró Dr. GYÖNGYÖSSY IMRE SÉTÁNY emlékére. 2015. Emléktáblát is avattak, Gyöngyössy Imre tiszteletére zottak a nemrég örökre eltávo­zott dr. Takács Gyula tevékenysé­gét, valamint Molnár Béla, Simon Ferencné és Ékes László szerve­ző munkáját. Az elismerést Nasz- vadiné Horváth Gyöngyi és Holló Katalin adta át. Rádi Edit érdeme volt a finom ebéd, amelynek elköl­tése után a kulturális műsorban fellépett Tóth István tanár (fu­rulya), az óvodások (gyerekjáté­kok), a tamási Gyuricza István és felesége (tánc), Ziliziné Kiss Bus (vers), és a tamási nyugdíjas kó­rus (népdalok). Természetesen ze­néltek az elszármazottak, dr. Ko­vács Zoltán, Szabó Ernő, Ábrahám Attila és Ékes László is. A kultúr- ház lett a magyarországi ősbemu­tató helyszíne a Remény és mítosz című filmnek, amelynek alkotói Petényi Katalin és Kabay Barna. A filmet legközelebb Milánóban és Rómában, majd novemberben a Duna Tv-ben láthatják. Sokak örömére levetítették a dr. Gyön­gyössy Imréről szóló szubjektív vallomást, a Férfiarcképet is. Es­tig szólt a nóta, a kifogyhatatlan emlékezés, miközben lassan apa- dozott a tavalyinál népesebb so­kaság. Döntöttek: jövőre újra talál­koznak. * V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom