Tolnai Népújság, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-05-31 / 19. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2015. MÁJUS 31., VASÁRNAP A főszereplő szerint a Saul fia a megfelelő film vplt a megfelelő helyen és időben. Andy Vájná úgy látja: a szakma kezdi felfogni, hogy ő nem ellenség. ✓ // SAUL FIANAK FILMES FELMENŐI A Cannes-ban négyszeresen díjnyertes Nemes Jeles Lász­ló filmje, a Saul fia újra reflek­torfénybe helyezte a magyar filmművészetet. Nemcsak arról kell beszélnie most már, hogy újra büszkék lehetünk a kima­gasló művészi teljesítményű al­kotásainkra, hanem érdemes felidézni az elmúlt fél évszázad küzdelmeit és sikereit, ame­lyek idevezettek. Csejk Miklós- Fábos Erika A rendszerváltás idején a ma­gyar filmgyártás nemcsak mély depresszióba süllyedt, hanem súlyos válságban is volt. Már csak távoli emléknek tűnt a magyar új hullám 60-as, 70-es évekbeli óriási nemzetközi sike­re, amelynek titka a filmforma- nyelvi újítás volt. Ez már csak azért is igaz, mert a nagy, jelen­tős újításokat hozó filmes stílus- irányzatok is mindig megújítot­ták, újszerűén használták a for­manyelvet, vagyis a kamera­mozgást, a beállításokat, a vá­gást. Persze témaválasztás te­kintetében provokatív tartalom­mal vagy teljesen egyedi néző­ponttal is lehet akár hosszan tartó nemzetközi sikereket elér­ni egy nemzeti filmgyártással, jó példa erre a skandináv vagy a román mozi manapság, de ha a magyar filmtörténetet vizsgál­juk. akkor egyértelműen kide­rül, hogy esetünkben a forma­nyelvi újítások hoztak kimagas­ló sikereket. A modern magyar film története Fábri Zoltán 1956-os Körhintájá­val indult, amelyben Hegyi Bar­nabás operatőr, megelőzve a ko­rát, lerakta a hagyományos elle­nében az európai filmművészet­ben éppen megszülető modern film formanyelvi alapjait. A mai napig minden filmes egyetemen tanítják a körhintán ücsörgő Tö­rőcsik Mari fényképezésének rejtelmeit, vagy a filmbeli eskü­vői tánc végtelenségig fokozott szenvedélyes fényképezését. A 60-as évekbeli magyar új hul­lám, a formanyelvi kísérleteivel híressé vált Balázs Béla Stúdió­val együtt megint csak a forma- nyelvi újítások révén írta be ma­gát az egyetemes filmtörténet­be. Herskó János a Párbeszéd­del (1963), Szabó István az Ál­modozások korával (1964), Jan- csó Miklós a Szegénylegények­kel vagy Sára Sándor a Feldobott kővel (1968) új minőséget terem­tett, amely a szórakoztató műfa­ji filmet is azonnal megterméke­nyítette, gondoljunk csak Kele­ti Márton Tizedes meg a többiek (1965) című vígjátékára. A kor­szak lezárásaként is értelmez­hető csúcspont Huszárik Zoltán Krúdy Gyula remekművét fel­dolgozó Szindbádja (1971) Lati- novits Zoltán feledhetetlen ala­kításában. A 80-as években inkább kima­gasló egyéni teljesítmények jel­lemezték mind a magyar, mind pedig a nemzetközi filmművé­szetet, egységesen talán csak a német újfilm alkotói jelentek meg a palettán ekkor, Fassbin- derrel az élen. Ahogy Nemes Je­les László édesapja, Jeles And­rás is a 80-as évek egyik legki­emelkedőbb filmrendezőjeként szintén a filmkép újragondolá­sát tűzte ki célul. Leghíresebb filmje, az 1979-es A kis Valen­tino a stiláris és műfaji hagyo­mányok elleni lázadások tárhá­za. Minden idők legjobb tíz ma­gyar szerzői filmje között tart­juk számon. Bódy Gábor Nár­cisz és Pszichéje (1980) is a ra­dikális filmnyelvi újítások kö­zé tartozik, amely Weöres Sán­dor Psyché című verses regé­nyének nagyszabású feldolgo­zása. Tarr Béla Krasznahorkai László íróval baktat ezen a rö­gös úton. Az 1987-es Kárhozat­tal indul az a folyamat, amely az 1994-es Sátántangóval éri el a tetőpontját. A hét és fél órás filmalkotás összefoglalja mind­azt az újító gondolatot, ami az előtte lévő tizenöt esztendőben jellemezte a magyar filmművé­szetet. Talán a filmidő és film­kép hagyományai elleni láza­dásként írható le röviden, illet­ve a szétesés, az elmúlás eszté- tizálásán. A világ szétesésének ábrázolá­sára tett kísérleti próbálkozá­sok oka nem volt túl bonyolult, a 90-es évekre ugyanis tényleg darabjaira hullott az addigi ke­let-európai világ, a művészek ezt a folyamatot érezték meg és mu­tatták be. Ám kellett jönnie va­lami radikális változásnak, ami utat mutat a nemzeti filmgyár­tásnak az új évezredben. Az újabb sikerszériát a 2000- ben Simó Sándor rendezői osz­tályában végzett filmesek indí­tották el. Vagyis Erdélyi Dáni­el (Előre!), Fazekas Csaba (Bol­dog születésnapot!), Fischer Gá­bor (Montecarlo!), Groó Diana (Csoda Krakkóban), Hajdú Sza­bolcs (Macerás ügyek), Mikla- uzic Bence (Ébrenjárók), Pál- fi György (Hukkle) és Török Fe­renc (Moszkva tér). Simó fel­szabadította osztályának diák­jaiban a kísérletező kedvet, rá­világított arra, hogy a magyar film megújítása nagymértékben függ a filmformanyelvtől, és ál­talában önálló, szerzői filmeket várt el tanítványaitól. A korán elhunyt filmes szakembert iga­zolta az idő. Mindenki nekilá­tott, hogy saját személyes törté­netét leforgassa, de mindig vala­mi újszerű nézőpontból vagy új­szerű filmes nyelvezetben. Egy évtizednek sem kellett eltelnie, és a sikerszériát az új nemzedék díjakra is váltotta. Hogy csak né­hány nevet említsünk a teljesség igénye nélkül: Mundruczó Kor­nél (Fehér isten), Fliegauf Bene­dek (Csak a szél), Kocsis Ágnes (Pál Adrienn) vagy Szász János (A nagy füzet). Nemes Jeles Lász­ló Saul fia tehát nem előzmény nélkül való, s a filmek során vé­gignézve elmondhatjuk, büszke lehet felmenőire. Magyar díjazottak Cannes-ban 1967 Tízezer nap Kosa Ferenc legjobb rendezés 1970 Magasiskola Gaál István a zsűri díja 1971 Szerelem Makk Károly a zsűri díja 1972 Még kér a nép Jancsó Miklós a legjobb rendezés 1976 Déryné hol van? Maár Gyula Törőcsik Mari, legjobb női alakítás 1981 Mephisto Szabó István Fipresci-díj 1982 Egymásra nézve Makk Károly Jadviga Jankowska, legjobb női alakítás 1984 Napló gyermekeimnek Mészáros Márta a zsűri nagydíja 1985 Redl ezredes Szabó István a zsűri díja 1989 Az én XX. századom Enyedí Ildikó Aranykamera 2008 Delta Mundruczó Kornél Fipresci-díj 2010 Pál Adrienn Kocsis Ágnes Fipresci-díj 2014 Fehér Isten Mundruczó Kornél Un Certain Regard-di) 2015 Saul fia Nemes László a zsűri nagydíja (többek között) „Az Oszkár számomra csupán egy vicces férfinév” Röhrig Géza, a 68. cannes-i fesztiválon a zsűri nagydíjával kitüntetett Saul fia című film­jének 48 éves főszereplője. A Saul fia elsöprő sikere őt is meglepte.- Az autósok gyakran lehúzták az ablakot, és felém kiáltottak, hogy Saul! A hüvelykujjukat el­ismerően emelték sokan a ma­gasba - mesélte lapunknak.- Mit gondol, mi az oka annak, hogy ekkorát szólt ez a film?- Ezen mi is meglepődtünk, hisz sok jó film elkallódott már. Egy biztos, a Saul fia valamiért a megfelelő film volt a megfelelő helyen és időben.- A Guardian és a legtöbb kri­tikus szerint a Saul fia az első olyan film, amely választ ad arra a művészi kérdésre, ho­gyan lehet a holokausztot fil­men ábrázolni. Ezzel egyetért?- Nem értek egyet azzal, hogy ez lenne az egyetlen. De a keve­sek közül az egyik.- Hatalmas a várakozás a film iránt. Biztosan sokan meg is nézik. Mit gondol, érteni is fog­ják?- Egy műalkotás rossz, £a telje­sen érthető. Úgy gondolom hát, hogy értsék is, meg ne is.- Egy egész verseskötete a ho­lokausztról szól. Miért és mi­kortól fogva foglalkoztatja ilyen erősen ez a téma?- Kamaszkorom óta. Auschwitz­ban az európai civilizáció omlott össze. Ha ez ne, akkor mi foglal­koztasson?- Azt olvastam, hogy volt egy időszak az életében, amikor rengetegszer - naponta - el­ment Auschwitzba. Miért, mi volt ennek az oka?- Vannak helyek, ahol történik valami az emberrel. Ez olyan.- Főszereplőként végigélni a forgatásokat bizonyára nagyon megterhelő lehetett lelkileg. Hogyan élte ezt meg?- Nem volt könnyű, de nagysze­rű emberek vettek körül.- Biztosan sokan azt gondol­ják, hogy most jött el az ön ide­je. Mennyire fontos a siker, a népszerűség?- Pünkösd napján lettem „király" Cannes-ban. Pünkösdi királyság ez.- Mi az igazi siker­élmény az ön szá­mára?- Egy jó, sőt, egy nagy vers.- „Ő a követke­ző magyar világ­sztár" - ez volt az egyik újságcikk címe, amit önről írtak a napok­ban. Keresték azóta ajánlattal?- Ez botorság. Én ügyekben és nem karrierben gondolkodom.- Mint főszereplő, hogy élte meg, hogy nagydíjas lett a film? Bízik benne, hogy Os- car-díjra is jelölik?- Az Oszkár számomra csupán egy vicces férfinév. Janisch Attila: „A fiatalok jól ismerik ezt a közeget” ..Nemes Jeles Laci Türelem című filmje egyértelműen az előzménye volt a Saul fiának, ahol végig egy arcot néztünk, és sokáig nem tudtuk, mi tör­ténik, ami fokozta a feszültsé­get - mondja lapunk megkere­sésére Janisch Attila a Hosszú alkony (1997) többszörösen díj­nyertes filmrendezője, filmelmé­leti szakember, aki filmszemlék zsűrijének elnökeként is ismert. Janisch kiemelte, hegy Nemes Jeles nagyszerű partnere voit az operatőr Erdély Mátyás. „Ka­maszkora óta ismerem Ma­B m a tehetségét ta meg lapunk- emélyes érzel- t Janisch. - Nem szeleg a film áb­rán, amit ábrá­zolni szeretne. és ettől lesz zsigeri és borzal­mas. Minden, amit nem látunk és ami a fantáziánkra van bizva, a fejünkben áll össze, és sokkal erősebb így a hatása" - magya­rázza a filmelmélet! szakember­ként is ismert filmrendező. Ja­nisch szerint nagyon személyes a nézőpont a Saul fiában, vala­kinek a válla fölött követjük vé­gig az eseményeket. „Rá is lá­tunk külső szemlélőként és egy- gyé is válunk vele - fejtegeti. - Öt is látjuk és azt is. amit ó lát. Ebben a filmben a hang és a kép egyformán eredeti. A hang­gal könnyebb szorongást elő­idézni. mint a látvánnyal, mert a látvány konkrét." Janisch Attila kiemeli, hogy egy olyan forma­nyelvi közegben mozog a film, amit a fiatalok nagyon jól ismer­nek. a számitógépes játékok esetében is így látjuk az em­berünket sokszor, mint Sault. „Amikor meghallottam Laci si­kerét. rögtön kiírtam a Facebo- ok oldalamra, hogy magyar film volt. van és lesz - lelkesedik Ja­nisch. - Nemes Jeles Laci filmje is rákapcsolódott az erős forma­nyelvvel bíró magyar filmes ha­gyományra. amely Jancsótól Hu­szárik Zoltánon. Jeles Andráson keresztül egészen Tarr Béláig tart és tovább. Nekem nagyon tetszett Nemes Laci hozzáállása is a díjhoz. Sót. még Andy Váj­ná reakciója is rendben volt. bár azért köztünk még továbbra is sok a vita a támogatások ügyé­ben, de amit mondott, hogy ez a Lacinak a dija. az ó sikere és ók csak örülnek, hogy támogatásra méltónak ítélték, az tetszett. Ez a dolguk ugyanis.” Andy Vájná: „Támogatjuk és segítjük őket” „Továbbra is szeret­nénk olyan filmeket támo­gatni, amelyek sikeresek lehet­nek fesztiválokon, de közben na­gyon keményen azon is dolgo­zunk, hogy a hazai nézők szá­mára készülő közönségfilmek is szülessenek” - mondta Andy Vájná filmügyi kormánybiztos a Screen című filmes szaklapnak. Vájná emlékeztetett arra, hogy a magyar filmes szakma veze­tő személyiségei részéről nagyon sok támadás érte, amikor elfog­lalta a posztját, de úgy érzi, sike­rült néhány kétkedőt meggyőz­nie. „Tudom, hogy amikor elő­ször megjelentem, azt mond­ták, hogy mi a fenének jött ez Hollywoodból Magyarországra. Most meg azt, hogy mi lesz ve­lünk, ha elmegy?” - fogalmazott a kormánybiztos. Vájná szerint a filmes szakma „kezdi felfog­ni, hogy nem ellenség vagyunk. Támogatjuk és segítjük őket” - hangsúlyozta az interjúban. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom