Tolnai Népújság, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-05-03 / 16. szám
2015. MÁJUS 3., VASÁRNAP SZTORI 5 Vasparipákra cseréltük le a lovainkat dobogós helyen Betekertük magunkat Európa három legtöbbet bringázó nemzete közé Egyre népszerűbb a kerékpár. Jól mutatja ezt a múlt hét végi I Bike Budapest bringás felvonulás, amihez hasonlót sem látott Magyarország: több tízezren tekertek egyszerre a főváros utcáin. Mediaworks-összeállítás Még nem sport, már nem hobbi, de több mint közlekedési eszköz - a bringások többségének ilyesmit jelent kerékpárosnak lenni. Nem úgy, mint szűk egy évtizede, amikor két keréken leginkább a futárokat és a lelkes környezetvédőket lehetett látni, no meg az állandóan edzésben lévő sportolókat. A dobogó harmadik fokán I oo 5 Ha a múlt heti, több tízezer | bringás részvételével megren- ■< dezett I Bike Budapest nem % lenne elég bizonyíték, hogy el- | higgyük, kerékpáros nemzet I lettünk, akkor álljanak itt egy, az Európai Unió megbízásából készült felmérés friss adatai. Az Eurobarométer szerint betekertük magunkat kontinensünk „legbringásabb” országai közé: a teljes népesség tekintetében a napi rendszerességgel kerékpározók aránya Magyar- országon 22 százalék, ezzel a harmadik helyen állunk. Bennünket csak a nagy biciklis nép hírében álló hollandok (36 százalék) és a dánok (23 százalék) köröznek le. Vidéken többen hajtják A kerékpársávok megjelenése magával hozta a bringabummot. Ahol van bicikliút, ott látványosan nőtt az autót, tömegközlekedést lecserélők száma, A szabályos kerekezés oktatását már a legkisebbeknél el kell kezdeni Bringás T0P5 - tanácsok indulás előtt l. TARTSUK tisztán a biciklit, 5. ne feledjük a KRESZ által és figyeljünk a kisebb alkatré- előírt kötelező tartozékokat szék tisztítására is! 2. ellenőrizzük a kerekek nyomását! Vegyük figyelembe a gyári értéket, amelyet az abroncson feltüntetnek. 3. használat előtt ellenőrizzük a lámpák és a fékek működését is! 4. érdemes rendszeresen olajoznunk a láncot, a rozsda a fogaskerekeknek sem tesz jót. sem: a borostyánszínű küllőprizmát legalább az első keréken, a fehér vagy kadmium- sárga első lámpát, a csengőt, a két egymástól független féket, a piros hátsó lámpát és fényvisszaverőt, és a láthatósági ruházatot, ha lakott területen kívül, az úttesten éjszaka vagy rossz látási viszonyok mellett biciklizünk. Noha sosem volt idegen a magyarok számára a biciklizés, a vasparipa korábban leginkább a vidéki városokban és a kisebb településeken volt a mindennapok része. A Kisalföldön és az Alföldön ma is sokan nyergelik fel a kétkerekűt, főleg ott, ahol mással nem tudnak közlekedni. Nem így a fővárosban, ahol a Budapesti Közlekedési Központ tavalyi felmérése szerint 20 év alatt tizenegyszeresére nőtt a bringások száma. Egy biztos: legyen szó a vidéken vagy éppen a fővárosban kari- kázókról, Halász Áron, a Magyar Kerékpárosklub elnökségi tagja szerint a közlekedési célú bringázás mára lenyomta a sportot. A hétvégi családi „hobbibiciklizés” is a mindennapos kerékpárhasználat előszobája. Biztonságos utakat! Magyarországon nem panaszkodhatnak a biciklisek a kerékpárutak hosszára, hiszen több ezer kilométernyi bringa- út kanyarog határainkon belül. Sőt, kormányzati szinten évről évre felmerül az infrastruktúra további fejlesztése. A Kerékpárosklub szerint azonban a jelenlegi hálózat használhatóbbá tétele is halaszthatatlan feladat. „A fejlesztések sajnos nem követik a bringázás népszerűbbé válásának ritmusát - mondja Halász Áron. - Pedig jól használható, biztonságos és vonzó utakat kell kialakítani. Nem elég ugyanis azzal elintézni egy bringautat, hogy felfestenek a járdára egy sárga csíkot. Nem lehet tovább halogatni példáur az ország régi, rosszul kialakított útjainak felülvizsgálatát, felújítását és átalakítását sem, emellett a fővárosban máig megoldatlan a hidak bringával való átjárhatósága. A karbantartások sorrendjében a biciklisinfrastruktúra mindig az utolsó helyen áll.” Csendesül a háború Az, hogy a biciklis közlekedés népszerűbbé válása nem járt a balesetek számának meredek növekedésével, többek között annak is köszönhető, hogy a „biciklisek és autósok” kasztja lassan megszűnik. Közlekedők vannak, akik egyszer ezt, egyszer azt használják, és ismerik a másik szempontjait - mondja Halász Áron. A szakmai szervezetek jelenleg azon is dolgoznak, hogy a biciklivel közlekedőket ne az autósforgalmon kívüli területekre „száműzzék”, hanem forgalmas útvonalak mentén is lehetőséget adjanak nekik a biztonságos közlekedésre. Az elnökségi tag a két „tábor” közötti viszony rendeződése ellenére azt tanácsolja, hogy akár autóba ülünk, akár kerékpárra pattanunk, figyeljünk egymásra. A balesetek többsége ugyanis még mindig az elsőbbség meg nem adásából származik. Ami pedig a láthatóságot illeti: már ezért is jobb osztályzatot érdemelnek a bringások, hiszen úgy fest, komolyan veszik a KRESZ által előírt kötelező tartozékok beszerzését, egyre kevesebb a lámpa nélküli kerekes. Jobban érzik magukat a biciklisek, mint az autósok : A fővárosi kerékpárosok kö- : zött többen vannak a jobb mó• dú, felsőfokú iskolát végzettek, '■ mint vidéken ez derült ki a : Magyar Kerékpárosklub tava- : lyi kerékpárhasználattal kap- : csolatos felméréséből. : A MEGKÉRDEZETT magyar köz- : lekedők két hét alatt átlagosan : 9 napon ültek kerékpárra. : A fővárosban ez az arány vala- \ mivel alacsonyabb, az előző ■ évekhez képest mégis növeke: dést mutat: a 2014-et megelőző : három év során az átlagos 4,4• ről 5,3 napra nőtt a vasparipa •' használatának gyakorisága. : az észak- és dél-alföldi régiók- : ban 60 százalék fölötti a brin• gát használók aránya, de mö■ göttük nem sokkal marad le : a Nyugat-Dunántúl és Kö: zép-Magyarország. : az adatokból kiderülnek a bu- i dapesti és vidéki kerekezők kö- : zötti különbségek is: a főváros- : ban a magasabban képzett, : fiatalabb és jobb anyagi viszo- : nyok közt élők választják tuda- : tosan a bringát, míg a vidéken : tekerő társaiknak rosszabb az : anyagi háttere, a közlekedési- : eszköz-választásukban valószí■ nilleg ez is lényeges szempont. : fontos viszont, hogy legyen : szó vidéki vagy budapesti pe- : dálozóról, a kerekezők az au- ; tósoknál jobban érzik magu■ kát a bőrükben, ami egyértel: műén a mindennapos testmoz- : gás javára írható. Tavaszi karbantartás A bringás kirajzást - csakúgy, mint a tél után az autóknál - tavaszi karbantartásnak kell megelőznie. Néhány alapvető javítás házilag is megoldható, de a kétkerekűeket a használattól függően legalább évente, napi nyúzás mellett viszont félévente érdemes elvenni szervizbe. Hosz- szabb kihagyás után pedig tényleg jobb megmutatni a járgányt egy szakembernek, aki beállítja a fékeket és a váltót, kicseréli az elöregedett alkatrészeket, valamint ellenőrzi a kerekek, gumik állapotát. Futok Bukfenceznünk kellett JB - a csupasz rados virág parkettán, faltól falig, oda-vissza, keresztül a tornatermen. A sokadik forduló után elegem lett. A kemény padlón megfájdultak a nyaki csigolyáim, így hát vettem a bátorságot, és kiültem a pádra. Hogy én mit kaptam érte! A tornatanárnő (szikár, fekete hajú, szétcigarettázott hangú asszony) a gyakorlat után felállított, és azt mondta a többieknek: „íme, egy kényes lány, jól nézzétek meg, ilyet is ritkán láttok.”A ledorongoló szónoklat persze hosszabb volt, de az évek távolából erre a „kényesre” emlékszem a legjobban, mert az osztálytársaim attól fogva minden tornaórán így csúfoltak. Megutáltam a testnevelést már az általános iskola alsó tagozatában. legjobban azt rühelltem, amikor felmérés céljából 800 métert futottunk az iskolai sportudvaron. Már aki, mert nekem rögtön az elején minden bajom volt: azonnal szúrni kezdett az oldalam, égett a tüdőm, alig kaptam levegőt, úgy éreztem, mindjárt összee- sek. És persze mindenki mögött lemaradtam. A futásról ennek következtében sokáig az volt a tévképzetem, hogy csak a nagyon erős tüdejű emberek bírják, tehát nem nekem való. Egészen addig, amíg a férjem meg nem mutatta, hogyan kell ütemesen lélegezni, és én hamarosan körbekocogtam a Margitszigetet, öt és fél kilométert, negyvenévesen. Nem mondom, ezúttal is mindenki lehagyott, de semmi szúrást nem éreztem, csak azt, hogy a futás rendkívüli, nagyszerű találmány, és én futni születtem. Újabban kétnaponta lefutok kábé 3 kilométert, és arra edzek, hogy körbefussam a Margitszigetet fél óra alatt. hát igen. Ha normális tornatanáraim lettek volna, akkor talán nem egy mostanában kezembe akadó könyv győz meg róla, hogy mozogni nemcsak ajánlatos, hanem egyenesen muszáj, már ha nem akarom időnek előtte feldobni a talpamat. A könyv címe az, hogy Minden évvel fiatalabb, és pont azt a korosztályt meg az annál idősebbeket szólítja meg, amelybe én is tartozom. A fiatalság elixírje a kötet szerint három összetevő elegye: mozgás, egészséges táplálkozás, értelmes elfoglaltság. A két szerző, akik közül az egyik híres orvos, belgyógyász és gerontológus, bizonyítottan állítja: ezek közül is legfontosabb a mindennapi erőteljes mozgás - hetente négyszer nehéz aerob (futás, biciklizés és társaik), kétszer-háromszor súlyzós gyakorlatok. Előbbi a keringési zavarokat előzi meg, utóbbi a csontritkulást. ijedtemben kezdtem el csinálni, nehogy valami bajom legyen a tunyaságom miatt. Még nincs két hónapja, és már olyan, mint a mindennapi betevő. Élvezem, hogy érzem az izmaimat, tele vagyok energiával, majd’ kicsattanok. Lehet, mire ötven leszek, lefutom a maratoni? ha ez valaha sikerül, abban biztosan nagy része lesz az új edzőmnek, akivel az edzőteremben hozott össze a jó sors. Oláh Ildikó egyetemet végzett profi, többszörös erőemelő- és testépítőbajnok. Csupa izom, ellentétben némelyik edzőtermi recepcióban tanyázó fiatal lánykával, aki a normát súlya háromszorosára dagadt, személyi edzőnek becézi magát, és rengő hájakkal plusz égbe fúrt orral osztja az észt. Mert ilyennel is volt dolgom. Ildikó viszont a világ legalázatosabb embere. Egyforma odaadással foglalkozik kezdőkkel és haladókkal, gyengékkel és erősekkel, ügyesekkel és ügyetlenekkel. Mindig biztat és dicsér, mindenki teljesítményének örül. És milyen jószívű! Amikor egyik nap megtudta, hogy születésnapom van, nem engedte kifizetnem a foglalkozást. Ez volt az ő ajándéka. Bárcsak ilyen tornatanáraim lettek volna!